A Fővárosi Törvényszék Pf.631375/2014/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 86. §, 123. §, 163. §, 164. §, 247. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §, 205. §, 217. §, 219. §, 223. §, 239. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §, 5. §, 47. §, 210. §, 213. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bodor Krisztina, Haupt Egon, Póta Henriett

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.89068/2013., Pesti Központi Kerületi Bíróság P.89068/2013/8., *Fővárosi Törvényszék Pf.631375/2014/3.*, Kúria Pfv.20968/2015/6. (BH 2016.4.83)

***********

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

43. Pf. .../2014/3.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az 1000. számú Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd (fél címe1.) által képviselt I.rendű felperes neve I.r.

és II.rendű felperes neve II.r. (mindketten felperesek címe. sz. a. lakosok) felpereseknek a Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda - ügyintéző : dr. Lendvai András ügyvéd (fél címe2) által képviselt alperes neve(alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. november 15-én kelt 29. P.../2013/8. számú ítélete ellen a felperesek részéről 9. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felek között 2007. szeptember 3-án létrejött kölcsönszerződés 12.885.000 Ft kölcsönösszeg szolgáltatására vonatkozó részét helybenhagyja, míg ugyanezen kölcsönszerződés 4.215.000 Ft kölcsönösszeg szolgáltatására és a felek között 2008. december 10-én létrejött kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja és megállapítja e szerződésrész és szerződés érvénytelenségét.

Kötelezi az I-II.r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 263.000 (azaz kettőszázhatvanháromezer) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára külön felhívásra 1.203.700 (azaz egymillió-kettőszázháromezer-hétszáz) Ft kereseti és fellebbezési illetéket.

1.803.900 (azaz egymillió-nyolcszázháromezer-kilencszáz) Ft kereseti és fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte az I-II.r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperes részére 127.000 Ft perköltséget. A le nem rótt 1.289.000 Ft illeték tárgyában úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Ítélete tényállási részében rögzítette, hogy az I-II.r. felperesek mint adósok és az alperesi pénzintézet mint hitelező között 2007. október 3-án (helyesen : 2007. szeptember 3-án) közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés jött létre, melynek alapján az alperes 126.131 CHF összegű kölcsönt nyújtott az adósok részére, az adósok pedig vállalták ezen összeg 2028. augusztus 3. napjáig történő visszafizetését a szerződésben rögzített járulékokkal növelten. A kölcsön I. részletének célja a Bank. kölcsönnyújtónál ... azonosító számon 2007. június 5. napján fennálló 72.233 CHF összegű kölcsön kiváltása volt, míg a II. részlet tekintetében a felek kölcsöncélt nem határoztak meg. A felek 2008. december 10-én újabb közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést kötöttek, mely szerint az alperes 32.229 CHF összegű kölcsönt nyújtott az adósok részére, amit az adósok 2029. november 10. napjáig vállaltak visszafizetni járulékokkal növelten.

A szerződések megkötése során az alperes képviseletében (munkavállaló neve) munkavállaló járt el, aki az ügyletek megkötésére vonatkozóan közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazással rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása a Hpt. 47. § (1) bekezdésén, a Ptk. 217. § (1) bekezdésén, valamint a Hpt. 213. § (1) bekezdés b), c), d) és e) pontjain, a Pp. 164. § (1) bekezdésén, Pp. 163. § (2) bekezdésén alapult.

A Ptk. 217. § (1) bekezdésére és a Hpt. 47. § (1) bekezdésére alapított semmisség kapcsán az elsőfokú bíróság azt fejtette ki, hogy különbséget kell tenni az adott gazdasági társaságra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésen alapuló szervezeti képviselet (cégjegyzés) és a Ptk. 219. § (1) bekezdése szerinti ügyleti képviselet között. Míg ugyanis a szervezeti képviselet alapján a képviselő a cég működése alatt folyamatosan van feljogosítva jognyilatkozat tételére a cég nevében, addig nincs akadálya annak, hogy ügyleti képviseletre vonatkozó meghatalmazást adjon a társaság nevében egyedi szerződéskötésre olyan személynek, aki egyébként a Ctv. alapján cégjegyzésre nem jogosult. A meghatalmazáshoz olyan alakszerűség szükséges, mint az az alapján kötendő szerződéshez (Ptk. 223. § (1) bekezdés), ami a perbeli esetben írásbeliséget jelent (Hpt. 210. § (1) bekezdés), márpedig az alperes képviseletében eljárt személy írásbeli meghatalmazással bírt, vagyis a kölcsönszerződés alakiságainak megsértésére alapított semmisség nem foghatott helyt.

A Hpt. 213. § (1) bekezdésében rögzített semmisségi okok csak a fogyasztási és lakossági kölcsönszerződésekre vonatkoznak, mely szerződéstípusok fogalom meghatározását a Hpt. 2. számú mellékletének III. 5. és 13. pontjai rögzítik, miszerint : a) fogyasztási kölcsön a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez a természetes személy részére nyújtott kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön ; b) lakossági kölcsön a lakás vagy egyéb ingatlan vásárlására (...) természetes személy által igénybe vehető kölcsön. E fogalom meghatározások szerinti ügyletnek csak az utóbb kötött kölcsönszerződés felel meg, amikoris az alperes hitelcél meghatározása nélkül nyújtott kölcsönt a felpereseknek. A korábbi kölcsönszerződés célja szerint nem minősül fogyasztási vagy lakossági kölcsönként, az ugyanis egy másik pénzintézettől korábban felvett kölcsön visszafizetését célozta. Annak nem volt jelentősége, hogy a kölcsönösszeg nem teljes mértékben szolgálta a kölcsönkiváltást, ugyanis csak az a szerződés minősülhet fogyasztási vagy lakossági kölcsönszerződésnek, amelynek célja csak és kizárólag a Hpt. fenti fogalom meghatározása szerinti.

A Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjára alapított semmisségi ok kapcsán az elsőfokú bíróság arra mutatott rá, hogy a felperesek - a hitelbiztosítéki ingatlan értékbecslésének díját és a 120 havi időtartamra vonatkozó halasztást figyelembe nem vevő - téves THM-számítása nyilvánvalóan helytelen eredményre vezetett, s e téves számításra alapított hivatkozásuk nem volt alkalmas az alperes részletesen levezetett THM-számítása eredményének kétségbe vonására. A Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjára alapított semmisségi ok kapcsán az elsőfokú bíróság azt fejtette ki, hogy az árfolyammarzs nem költség akkor sem, ha a CHF árfolyamának változása a törlesztő részletek forintban való teljesítésekor többletterhet okoz, ugyanis az alperesek a kölcsönszerződésnek megfelelően meghatározott törlesztő részletek összegének megfizetésére voltak kötelesek, a szerződés pedig rögzítette azok meghatározásának módját. Az árfolyamrés tehát egy számítási módozat, nem költség, ekként azt a szerződésnek külön összegszerűen tartalmaznia nem kell. Végül a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjára alapított semmisségi ok kapcsán az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy a szerződés részét képező Üzletszabályzat 4.3 pontja a hiteldíj egyoldalú megváltoztatására alapot adó feltételeket kellő részletességgel és konkrétan meghatározta.