BH 2000.6.257 I. Cég a leányvállalatának az ingatlana kezelői jogát joghatályosan csak úgy engedheti át, ha a leányvállalat alapító okiratában az átengedés ténye rögzítésre került, és ennek bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba megtörtént [Ptk. 74. § (1) bek., 175. §, 176. §* (2) bek., 1972. évi 31. tvr. 6. § (1) bek. a) pont, (2) bek.].

II. Nem sért jogszabályt a bíróság, ha az egyes elkülöníthető kereseti kérelmek felől részítélettel dönt, és ebbe foglalja - az egyébként végzéssel eldönthető - hatályon kívül helyező és egyes kereseti kérelmek tárgyában új eljárást elrendelő döntését is. Az ilyen rendelkezés felülvizsgálati kérelemmel nem támadható, ezért ellene csatlakozó felülvizsgálati kérelem sem terjeszthető elő [Pp. 164. § (1)-(2) bek., 192. § (1) bek., 195. § (1) bek., 196. § (1) bek. d) pont, 206. § (1) bek., 212. § (1) bek., 213. § (2) bek., 235. § (1) bek., 239. §, 244. § (1) bek., 252. §, 270. § (1) bek., 274. § (3) bek.].

Az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a k.-i 1580 számú tulajdoni lapon 1419/1. hrsz. alatt felvett, közigazgatásilag K., B. u. 65. szám alatti ingatlan a magyar állam tulajdonában és a III. r. alperes kezelésében állt. A III. r. alperes az 1990. január 1-jén kelt létesítő határozatával alapította a II. r. alperest mint leányvállalatot. Az alapítást követően a II. r. alperes az ingatlant birtokba vette és a fenti ingatlanra a k.-i földhivataltól a kezelői jogának bejegyzését kérte. A III. r. alperes azonban a bejegyzés ellen tiltakozott, ezért a kérelmet a földhivatal elutasította. Az I. r. alperest - az 1990. november 30-án kelt társasági szerződéssel - a II. r. alperes, valamint két magánszemély hozta létre.

Az 1990. november 28-án kötött bérleti szerződéssel a II. r. alperes bérbe adta az I. r. alperesnek a fenti ingatlanból az általa használt cérnázót és üzemcsarnokot, egyben megállapodtak abban, hogy a bérlet tárgyát nem képező további ingatlanrészekre az I. r. alperest elővásárlási jog illeti meg. A bérleti szerződést többször módosították, majd 1992. május 15-én egy újabb szerződésbe foglalták. Ez utóbbi szerződésben a bérlet lejártát 2006. december 31-ben határozták meg.

Az ÁVÜ a 30/17/ÁVÜ/94. számú határozatában a II. r. és a III. r. alperesek végelszámolás útján történő megszüntetéséről döntött, de végül mindkét alperes felszámolását rendelték el. A II. r. alperes felszámolásáról szóló hirdetményt 1995. április 30-án, a III. r. alperes felszámolásáról szóló hirdetményt 1996. július 18-án tették közzé.

Az ÁVÜ az ingatlanra pályázatot írt ki, a bírálóbizottság a felperes pályázatát nyilvánította nyertesnek. Az erről készült, 1995. április 24-én kelt jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az adásvételi szerződés az ÁVÜ jóváhagyásával jön létre. Az első adásvételi szerződést a III. r. alperes a felperessel 1995. május 15-én kötötte meg, annak jóváhagyását azonban az ÁVÜ megtagadta. Ezt követően a II. r. és a III. r. alperesek mint eladók a felperessel mint vevővel 1995. augusztus 9-én újabb adásvételi szerződést kötöttek, amelynek jóváhagyását az ÁVÜ az 1995. szeptember 12-én kelt nyilatkozatában újólag megtagadta. Ezt követően a II. r. és a III. r. alperesek mint eladók 1995. december 5-én az I. r. alperessel mint vevővel kötöttek adásvételi szerződést, az ÁPV Rt. - az ÁVÜ jogutóda - viszont már az 1995. december 1-jén kelt levelében felhívta a III. r. alperest arra, hogy a felperessel mint a pályázat nyertesével kösse meg az adásvételi szerződést. Végül a III. r. alperes mint eladó és a felperes mint vevő 1996. május 15-én adásvételi szerződést kötöttek. E szerződés 5. pontjában a III. r. alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy az I. r. alperes az ingatlan egy részét 2006. december 31-ig szóló bérleti szerződés alapján használja. E szerződés alapján a földhivatal a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

A felperes keresetében az I. r. és a II. r. alperesek között létrejött és többször módosított bérleti szerződés, valamint az alperesek között 1995. december 5-én kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte; a bérleti szerződését azon okból, hogy a szerződés megkötésekor az I. r. alperes még nem jött létre, így jogképességgel nem rendelkezett. Rámutatott arra is, hogy az a személyi összefonódások, és az azokból eredő alacsony bérleti díj miatt a jó erkölcsbe is ütközik. Az adásvételi szerződés érvénytelenségét pedig azért állította, mert azt az ÁPV Rt. nem hagyta jóvá. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az I. r. alperest az ingatlanra elővásárlási jog nem illeti meg. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte az eredeti állapot helyreállítását, ennek kapcsán az I. r. alperes kötelezését arra, hogy az ingatlant bocsássa a birtokába.

Az I. r. és a II. r. alperesek valamennyi kereseti kérelem elutasítását kérték. A III. r. alperes az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elismerte, ezt meghaladóan kérte a kereset elutasítását.

Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott, és megállapította, hogy az I-II. r. alperesek között 1990. november 28-án kötött és többször módosított bérleti szerződés, valamint az alperesek között 1995. december 5-én kötött adásvételi szerződés érvénytelen. Megállapította továbbá, hogy az I. r. alperest az ingatlanra elővásárlási jog nem illette meg. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az I. r. alperest a felperes mint tulajdonos részére az ingatlan kiadására.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az I-II. r. alperesek fellebbezése folytán hozott részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperest az ingatlan kiadására kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Abból indult ki, hogy az I. r. alperes a bérleti szerződés megkötésekor - 1990. november 28-án - jogalanyisággal nem rendelkezett, ezért a szerződés érvényesen nem jött létre. Az azt követő módosítások útján létrehozott bérleti szerződést pedig a II. r. alperes anélkül kötötte, hogy az ingatlan kezelői jogát a Ptk. 175. §-ában írt módon megszerezte volna. Kezelői jog hiányában a II. r. alperes az I. r. alperes részére a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdése szerinti elővásárlási jogot sem engedélyezhetett.

A III. r. alperes és az I. r. alperes között 1995. december 5-én kötött adásvételi szerződés vonatkozásában megállapította a másodfokú bíróság, hogy arra az ÁPV Rt. jóváhagyásának hiányában - a Ptk. 215. §-ának (3) bekezdése alapján - az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Ehhez képest az ingatlanra kötött egyetlen érvényes szerződés a felperes és a III. r. alperes között 1996. május 15-én kötött adásvételi szerződés. A felperes az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett jogos tulajdonosa az ingatlannak, ezért a tulajdonjoga alapján igényt tarthat annak a - jogszerű birtoklásához kellő jogcímmel nem rendelkező - II. r. alperes által történő kiadására. Nem fogadta el az I. r. és a II. r. alpereseknek azt az álláspontját, hogy az ingatlan könyv szerinti értékére figyelemmel az 1995. december 5-én kötött adásvételi szerződés az ÁPV Rt. jóváhagyása nélkül is érvényes. Nem találta viszont bizonyítottnak, hogy az I. r. alperes a helyiséggazdálkodásra vonatkozó szabályok szerint nem jogszerű használója az ingatlannak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének az ingatlan kiadására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.