A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22234/2011/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 344. §, 345. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 21. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.22.234/2011/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Telek Zoltán ügyvéd által képviselt I - IX. rendű felpereseknek, a Hontvári és Társa Ügyvédi Iroda; dr. Völgyesiné dr. Hontvári Zsuzsanna ügyvéd által képviselt I. rendű és a dr. Szanka Viktória jogtanácsos által képviselt II. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. október 28. napján meghozott, 64.P.23.089/2009/27. számú ítélete ellen, a felperesek részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z - é s k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a felperesek és a II. rendű alperes viszonyában a jogalap tekintetében részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a IV. rendű felperes és L. T. által 2007. január 9. napján elszenvedett vasúti balesettel okozati összefüggésben keletkezett károkat a II. rendű alperes a IV. rendű felperes részére 20 %, az I., II., III., V., VI., VII., VIII. és IX. rendű felperesek részére teljes mértékben köteles megtéríteni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja. A felpereseket az I. rendű alperes javára elsőfokú perköltség megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést annyiban változtatja meg, hogy a felperesek egyetemleges kötelezését mellőzi, és a felpereseket személyenként 27.800 - 27.800 (huszonhétezer-nyolcszáz - huszonhétezer-nyolcszáz) forint megfizetésére kötelezi.

A felperesek és a II. rendű alperes viszonyában a követelés összegére nézve a tárgyalás folytatása, az elsőfokú perköltség és a kereseti illeték viselésének a megállapítása céljából az iratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek személyenként 13.900 - 13.900 (tizenháromezer-kilencszáz - tizenháromezer-kilencszáz) forint másodfokú perköltséget.

A felperesek fellebbezési eljárással felmerült költségét személyenként 14.000 - 14.000 (tizennégyezer - tizennégyezer) forintban, a II. rendű alperes fellebbezési eljárási költségét 100.000 (százezer) forintban állapítja meg.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A II. rendű alperes, mint megrendelő, és az ... társaság - amelynek vezetője az I. rendű alperes volt -, mint vállalkozó vállalkozási szerződést kötöttek az ... vasútállomás felújítására vonatkozóan. A szerződés munkavédelmi mellékletében a vállalkozó kötelezettséget vállalt arra, hogy a mellékletben írt munkavédelmi feltételeket érvényesíti a vele szerződéses jogviszonyban álló további vállalkozókkal. A felek rögzítették, hogy a melléklet nem tartalmazza azokat a munkavédelmi szabályokat, amelyeket a szerződő feleknek a szerződéstől függetlenül is ismernie és alkalmazni kell. A felek a szerződésben kikötötték, hogy a vállalkozó részére munkavégzésre átadott területet a II. rendű alperes jelzőkorláttal, illetve jelzőszalaggal jelöli meg. A vállalkozó kötelezettséget vállalt arra, hogy a munkavállalók felügyeletét olyan módon látja el, hogy a munkavégzés a munkát végző személyek biztonságát, egészségét és a forgalom lebonyolítását ne veszélyeztesse. Ennek a kötelezettségnek a teljesítése érdekében a II. rendű alperes átadta a vállalkozónak a vasúttársaság területén történő munkavégzés munkavédelmi feltételeiről szóló 32/2004. számú vezérigazgatói utasítást. L. T. - az I. rendű felperes férje, a II. és a III. rendű felperesek édesapja - az I. rendű alperes alvállalkozójának, a 'B' Kft-nek a munkavállalójaként, a IV. rendű felperes - az V. rendű felperes férje, a VI-IX. rendű felperesek édesapja - a 'B' Kft. alvállalkozójának, a 'C' Bt-nek a munkavállalójaként végeztek munkát 2007. január 9-én az ... vasútállomáson. A munka befejezése után L. T. és a IV. rendű felperes a menetirány szerinti bal oldali sínpályán gyalog kívánták elérni a mellékhelyiséget. L. T. a vágányon belül, a IV. rendű felperes a bal sínszál külső felén haladt, amikor elütötte őket a ... felől, a hátuk mögül érkező vonat. L. T. a balesetben az életét vesztette, a IV. rendű felperes súlyos sérüléseket szenvedett.

A felperesek L. T. halálával, illetve a IV. rendű felperes sérülésével okozati összefüggésben keletkezett káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet. Keresetükben az alperesek egyetemleges marasztalását kérték. Követelésüket arra alapították, hogy káraikat az alperesek fokozott veszéllyel járó tevékenységükkel közösen okozták. Előadták, hogy az alperesek elmulasztották az őket terhelő munkavédelmi kötelezettségek teljesítését - a II. rendű alperes nem alkalmazott hangosbemondót, fényjelző készüléket, kerengető korlátot, jelzőőrt, sebességkorlátozást, és egyik alperes sem ellenőrizte folyamatosan a munkavédelmi előírások betartását.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesek perköltségben marasztalására irányult. Védekezésükben hivatkoztak arra, hogy a baleset munkabalesetnek minősül, ezért a felperesek az igényüket L. T., illetve a IV. rendű felperes munkáltatójával szemben érvényesíthetik. Álláspontjuk szerint a baleset bekövetkezéséért kizárólag L. T.-t és a IV. rendű felperest terheli a felelősség, emiatt az alperesek nem kötelezhetők a balesetből eredő károk megtérítésére.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperesnek 250.000 forint, a II. rendű alperesnek 200.000 forint perköltséget, továbbá térítsenek meg az államnak 900.000 forint illetéket. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közös károkozók a Ptk. 344. § (1) bekezdése alapján a károsulttal szemben akkor is egyetemlegesen felelnek, ha a kártérítési felelősségük eltérő törvényi rendelkezésen alapul. A károsult választása szerint bármelyik egyetemleges kötelezettel szemben jogosult a kártérítés iránti követelését perben érvényesíteni. Mindezek alapján úgy foglalt állást, hogy nem volt jogi akadálya annak, hogy a felperesek az alperesekkel szemben terjesszenek elő kártérítés iránti keresetet. Okfejtése szerint a balesetet munkabaleset jellege nem zárja ki azt, hogy a baleset bekövetkezésében az alperesek magatartása is szerepet játszott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindkét alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatott. Az I. rendű alperes tevékenységének fokozott veszélyességét abban jelölte meg, hogy az I. rendű alperes a tevékenységét vasúti üzemi területen végezte. Rámutatott, hogy L. T. és a IV. rendű felperes megszegték a KRESZ 21. § (10) bekezdésébe foglalt közlekedési szabályt - úgy tartózkodtak a vasúti pályán, hogy nem győződtek mag arról, hogy a pályán nem közlekedik vonat. Kifejtette, hogy L. T. és a IV. rendű felperes szabályszegő magatartását az sem menti, ha az alperesek elmulasztották a munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeiket. Úgy foglalt állást, hogy a gyalogosok nyílt vasúti pályán való megjelenése az alperesek fokozott veszéllyel járó tevékenységén kívül esik, a baleset pedig az alperesek által elháríthatatlan volt. Emiatt az alperesek mentesültek a kártérítési felelősség alól.