BH 2014.3.69 A csalás elkövetése többszörös okozatosságot feltételez: tipikusan akként valósul meg, hogy a tettes a tévedésbe ejtő magatartásával a passzív alanynál akarati hibát idéz elő, aki ennek következményeként tesz olyan jognyilatkozatot, amelyet egyébként nem tenne, a jognyilatkozat következtében pedig akár ő maga, akár más személy károsodik.

A csalás megállapításának nem szükségszerű feltétele, hogy az elkövetési magatartás tanúsítása révén a tettes vagy más jogtalan hasznot szerezzen, elégséges, ha a saját vagy más részére való jogtalan haszonszerzés a tettes célja, az elkövetési magatartást e cél elérését kívánva valósítja meg [1978. évi IV. tv. 318. §].

II. A büntethetőség elévülését az az érdemi eljárási cselekmény szakítja félbe, amelynek ténybeli alapja megegyezik az utóbb vád tárgyává tett cselekmény lényegével, és meghatározott személy utóbb vád tárgyává tett tények megvalósításában játszott szerepének tisztázására irányul, függetlenül attól, hogy az eljárási cselekmény megtételekor ennek a személynek a kiléte ismert vagy ismeretlen [1978. évi IV. tv. 35. § (1) bek.].

Az eljárt elsőfokú bíróság a 2012. február 20. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont] és 6 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont], ezért őt halmazati büntetésül egy évi - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte;

a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 6 rendbeli - egy esetben társtettesként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont] és 3 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont], és halmazati büntetésül egy évi négy hónapi - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte;

a IV. r. terhelt bűnösségét 2 rendbeli - egy esetben társtettesként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont], és 3 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] állapította meg, emiatt őt halmazati büntetésül egy évi - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte;

a VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek.

c) pont, (5) bek. b) pont] és csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont], és halmazati büntetésül kilenc hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását kettő évi próbaidőre felfüggesztette;

a VII. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont] és 3 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont], ezért őt halmazati büntetésül kilenc hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását kettő évi próbaidőre felfüggesztette; végül

a VIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (4) bek. a) pont] és 1 rendbeli csalás vétségében [1978. évi IV. törvény 318. § (1), (2) bek. I. fordulat], amiért halmazati büntetésül háromszáz napi tétel, napi tételenként ötszáz forint, összesen 150 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet rendelkezett a polgári jogi igényről és a bűnügyi költség megfizetéséről.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terheltek a H. H. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. üzletkötői voltak. A kft. a vele szerződésben álló magánszemélyeknek, illetve jogi személyeknek a megkötött szerződések után változó mértékű jutalékot fizetett. A cég alapvetően ún. vásárlói csoportok szervezésével foglalkozott, amelynek lényege, hogy a belépő és megalakuló csoport tagjai meghatározott futamidő alatt az általuk igényelt összeghez mérten havi díjakat befizetnek, és a csoport ily módon rendelkezésre álló pénzéből havonta sorsolják ki, hogy ki kaphatja meg az általa igényelt összeget. Előtörlesztés vállalása esetén az eredeti futamidő csökkenthető. Rendeltetésszerű működés esetén a futamidő végére a csoport minden tagja hozzájuthat az általa igényelt összeghez. A szerződés megkötésekor a kft. részére a csoport tagjai az igényelt összeg 3-4%-át kitevő megbízási díjat fizettek, illetve az első havi törlesztőrészletet is be kellett fizetni. Ezt követően a futamidő végéig folyamatosan kellett fizetni a havi törlesztőrészleteket attól függetlenül, hogy mikor kapták meg az általuk igényelt összeget. A terheltek feladata a fenti szerződések értékesítése volt, jutalék a szerződés megkötéséért járt.

A terheltek az egyes ügyfeleknek ténylegesen nem magyarázták el a vásárlói csoport működésének lényegét, és őket tévedésbe ejtették azzal, hogy az igényelt összeghez biztosan, és hamar hozzájutnak. Magatartásukkal, és az általuk adott tájékoztatás útján azt a látszatot keltették, hogy a H. H. Kft. banki kölcsönt nyújt. Nem emelték ki, illetve nem tájékoztatták a sértetteket arról, miszerint előfordulhat, hogy csupán évek múlva, a futamidő végén jutnak a pénzükhöz, annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, miszerint az ügyfeleknek rövid időn belül van szükségük az általuk igényelt pénzre, általában lakásvásárlás, felújítás vagy nagy értékű ingóság vásárlása érdekében. A terheltek a legtöbb esetben tisztában voltak az igényelt összeg évekig nem halasztható céljával is. Megtévesztő magatartásuk következtében az ügyfelek abban a hiszemben fizették ki a megbízási díjat, az első törlesztő­részletet, többen további törlesztőrészleteket, hogy az általuk kívánt, és az üzletkötő által közölt rövid időn belül, vagy ha az ígért határidő már eltelt, legalább azon túl, de hamarosan megkapják az általuk banki kölcsönnek hitt összeget.

Az ügyfelek az általuk igényelt összeget egyetlen esetben sem kapták meg, annak ellenére, hogy tekintetükben a szerződés szerinti futamidő ténylegesen letelt.

Az ítélet tényállása az egyes sértettek esetében részletesen tartalmazza, hogy mely terhelt foglalkozott velük üzletkötőként, miként került sor a szerződés aláírására, illetve egy összegben, vagy részletekben milyen összegű megbízási díjat, illetve törlesztőrészletet fizettek meg. A tényállás sértettenként rögzíti, hogy a kár egyetlen egy esetben sem térült meg.

Védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2013. március 11. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I., a II., a IV., a VI. és a VII. r. terheltek börtönbüntetésének tartalmát enyhítette és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét is mérsékelte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogi indokolását kiegészítette. Utalt arra, hogy a sértettek nem fogyasztói csoportba kívántak belépni a szerződések megkötésével, hanem rövid időn belül, alacsony kamatfizetés mellett kívántak kölcsönhöz jutni. Magatartásuk kétségtelenül könnyelmű volt, tévedésük azonban a gazdasági társaság megtévesztő hirdetéseire, illetve a terheltek csalárd eljárására volt visszavezethető. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a terheltek tévedésbe ejtették a sértetteket, az általuk megkötött szerződések tartalmával kapcsolatban. Ily módon az elkövetési magatartás részükről aggálytalanul volt megállapítható. A sértettek szándéka ugyanis nem irányulhatott a szerződéskötési díj és az első részlet megfizetésére, ami egy kölcsönszerződés esetén nem is merülne fel. A sértettek a terheltek által felvetett előtörlesztésre figyelemmel a szükségesnél magasabb összegre is kötöttek szerződést, és ezután fizették a törlesztőrészletet. Ily módon olyan összeg befizetését vállalták, ami egy átlagos kölcsönszerződés vonatkozásában nem is merülne fel, ezért a terheltek - akik a megkötött szerződések után részben jutalékot, részben fizetést kaptak - a jogtalanság talaján álltak a szerződések megkötése során.