BH 2006.3.96 Ha a természetes megbetegedés és az üzemi baleset miatti állapotromlás együttesen eredményez károsodást, a munkáltató kártérítési felelőssége a balesettel összefüggésben álló mértékig áll fenn. - A nem vagyoni kártérítés tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem alkalmaz kármegosztást, hanem az eset összes körülményének mérlegelésével állapítja meg a nem vagyoni hátrány kompenzálására alkalmas összeget [Mt. 174. § (1) bekezdés; MK 30. számú állásfoglalás].

A felperes keresetében az 1998. február 16-án bekövetkezett üzemi balesetével összefüggésben keresetveszteség és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes bányamentő munkakörben dolgozott az alperesnél. 1998. február 16-án munkavégzés közben egy kb. 10 kg-os kődarab a derekára esett, és a XII. és XIII. csigolyája jobb oldali harántnyúlványának minimális elmozdulásos törését szenvedte el. Az alperes a teljes kárfelelősségét elismerte. A felperes hat hónapos keresőképtelenség után eredeti munkakörében dolgozott tovább, az üzemorvos a munkaköre ellátására alkalmasnak minősítette. A felperes 2000. december 2-ától ismét keresőképtelenné vált, 2001. február 26-án lumbális V. porckorongsérv miatt műtötték, ezt követően korábbi munkakörében már nem dolgozhatott.

A munkaügyi bíróság a beszerzett igazságügyi orvosszakértői felülvélemény alapján megállapította, hogy a baleset a felperes akkor már meglévő sorsszerű gerincbetegségére 20%-os munkaképesség-csökkenést okozó állapotrosszabbító hatást gyakorolt, a későbbi gerincműtét és a baleset közötti okozati összefüggés azonban nem bizonyítható. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az igényt elévülés miatt elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az ETT-IB felülvéleménye alapján kiemelte, hogy a felperesnek a balesetkor a gerincbetegsége már megvolt, ebben a baleset 20%-os mértékű súlyosbodást okozott, ami a balesettől mindvégig fennállt. A későbbi állapotrosszabbodás sorsszerű betegségből ered, így a felperesnek a korábbi balesetre alapított igényei tekintetében az elévülés bekövetkezett.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az Mt. 11. § (1) és (2) bekezdése, valamint a PK 51. számú állásfoglalás megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a bíróságok a bizonyítékok közül a tanúnyilatkozatokat és a műtétet követően megállapított 20%-os baleseti munkaképesség-csökkenésre vonatkozó szakértői megállapításokat figyelmen kívül hagyták. A felperesnél a baleset állapotrosszabbító hatása csak később jelentkezett, így, ha a műtét és a baleset között nincs is összefüggés, az igény elévülése nem állapítható meg.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes az 1998-ban bekövetkezett balesetekor már természetes kórokú megbetegedésben szenvedett, gerincbetegsége azonban ekkor még nem okozott panaszokat, keresetvesztesége nem keletkezett. A felperes az üzemi baleset okozta XII-XIII. harántnyúlványok törése miatt hat hónapig keresőképtelen volt, - az alperes az Mt. 174. § (1) bekezdése alapján a balesettel összefüggő ekkori kárait megtérítette -, majd egészen a 2000. december 12-étől kezdődő táppénzes állományáig eredeti munkakörében dolgozott. Az üzemi baleset és a műtét közötti okozati összefüggést az ETT-IB felülvéleménye és annak kiegészítése alapján az eljárt bíróságok kizárták, megállapítható volt viszont az, hogy a baleset a felperes természetes okú megbetegedésére állapotrosszabbító hatást gyakorolt, a felperes rokkantságán belül az üzemi balesettel összefüggésbe hozható munkaképesség-csökkenés mértéke 20%-os.