BH 1998.3.138 I. A jó erkölcsbe ütközik, s ezért semmis a szerződés, ha a kezességet vállaló cég igazgatója és annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, akiért a kezességvállalás történt, azonos személy [Ptk. 200. § (2) bek., 221. § (3) bek.].

II. Ha az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, és az eredeti állapot sem állítható helyre (pl. a gazdasági társaság, amelyért a kezességvállalás történt, jogutód nélkül megszűnt), de az érvénytelenségi okot bűncselekmény hozta létre, az ezért felelős (jogerősen elítélt) személy által képviselt cég kártérítési felelőssége megállapítható [Ptk. 234. § (1) bek., 237. § (1)-(2) bek., 238. § (1)-(2) bek., Pp. 9. § (1) bek., 106/1989. (X. 29.) MT r.*].

Az első fokon eljárt megyei bíróság - a Legfelsőbb Bíróság végzésével elrendelt új eljárás alapján - a 7. sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 75.810.331,26,-Ft-ot, valamint ezen összegnek 1992. június 1-jétől a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan mind a felperes keresetét, mind az alperes viszontkeresetét elutasította.

Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.500.000,-Ft elsőfokú eljárási költséget. Megállapította, hogy a le nem rótt viszontkereseti illetéket az állam viseli.

A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzése folytán foganatosított újabb eljárásban a felperes a módosított keresetében az 1991. augusztus 17-én létrejött készfizető kezességi szerződésre hivatkozva, az általa a felek, valamint az S. Textilipari Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: S. Kft.) között 1991. augusztus 15-én megkötött "üzleti megállapodásban" vállalt bankgarancia alapján teljesített 75.810.331,26,-Ft tőke, továbbá ezen összegnek a középarányos időtől számított törvényes kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Kereseti követelése indokaként elsődlegesen arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a felek közötti készfizető kezességi szerződés érvényes, így az alperes helytállási kötelezettsége fennáll. Másodlagosan - a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetére - annak figyelembevételét kérte, hogy az eredeti állapot az S. Kft. megszűnése miatt nem állítható helyre, s ezért csak arra van lehetőség, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítsa. Ez utóbbi megoldás - a jogkövetkezménye eredményét tekintve - ugyanaz, mintha a szerződés érvényes lenne.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, s egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a készfizető kezességi szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. A kereseti követelés összegszerűségét nem vitatta. Véleménye szerint a perbeli szerződés azért érvénytelen, mert az alperes volt igazgatója e tiszte mellett az S. Kft-nek is tisztségviselője volt, továbbá mert mindkét gazdálkodó szervezet tekintetében egy személyben volt jogosult cégszerű aláírásra. Ennek következtében a perbeli szerződést az igazgató helyett nem írhatta alá cégszerűen a műszaki igazgatóhelyettes és a főkönyvelő. Előadta azt is, hogy a volt igazgató az eljárásáról az alperesi nyomda vállalati tanácsát nem tájékoztatta, annak jóváhagyása nélkül intézkedett.

A megyei bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás - a felek előadása, a tanúvallomások, továbbá a csatolt szerződések, okiratok, az alperes szervezeti és működési szabályzata - alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresete alapos, az alperes viszontkeresete pedig megalapozatlan.

A döntés indokolása szerint, az alperes szervezeti és működési szabályzatában foglaltakra tekintettel, a jogvitabeli 30.000.000,-Ft-ot meghaladó összegű kötelezettségvállalás csak az alperesi vállalat általános vezetését ellátó szervezet, a vállalati tanács jóváhagyásával jöhetett volna létre. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a vállalati tanács mint testület az adott kötelezettségvállalást illetően nem nyilvánított véleményt, illetve az igazgató eljárását ráutaló magatartással sem hagyta jóvá; emiatt a készfizető kezességi szerződés érvénytelen. Az érvénytelen szerződés fennállásában jóhiszeműen bízó a felektől a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti [Ptk. 238. § (2) bekezdés]. Az alperes sem a szerződések megkötése során - a képviselettel összefüggésben -, sem a vállalati tanács alapszabálya szerinti kötelező eljárásával kapcsolatban - bár a szerződést aláírók vállalati tanácsi tagok is voltak - nem úgy járt el, ahogy az a gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben elvárható lett volna. A felperest kár érte azáltal, hogy a bankgarancia-szerződés alapján ő volt köteles helytállni. Az így felmerült kára megtérítését az S. Kft. megszűnése folytán az alperestől követelheti. Ezért a bíróság az alperest a felperes kárának a megfizetésére kötelezte, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben a megtámadott határozat megváltoztatásával a felperes keresetét elutasító, és a viszontkeresetnek helyt adó, továbbá a felperest a felmerült költségek viselésére kötelező határozat hozatalát kérte. Az alap-, valamint a megismételt eljárás során előadott nyilatkozatait változatlanul fenntartotta, azok kiegészítéseként pedig kifejtette: az elsőfokú ítéletnek a perbeli szerződés érvénytelenségére vonatkozó következtetését helytállónak tartja, azon megállapítást azonban sérelmezi, hogy az alperesi vállalati tanács nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna.

Tévesnek állította az érvénytelenség jogkövetkezményének a levonását is, mert - nézete szerint - a megyei bíróság az ügy komplex tisztázása helyett az ügylet egy-egy elemének vizsgálatával az eredeti állapot helyreállítása kérdésében teljes egészében ellenkező következtetésre jutott. A Legfelsőbb Bíróság PK 32. állásfoglalása szerint ugyanis a szerződéskötés előtt fennállott helyzetnek a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésén alapuló visszaállítása során nincs jelentősége az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszemű magatartásának. A rendezés során tehát olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. A fellebbező fél álláspontja az, hogy az e körben történő vizsgálatnál a megyei bíróság több ponton is tévedett. Egyfelől figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a felperes és az alperes viszonylatában az eredeti állapot helyreállítható lett volna. Másfelől megállapítható, hogy az 1991. augusztus 15-én létrejött "üzleti megállapodás" tárgyú szerződés ún. színlelt szerződés volt, ugyanis a hitelezési gyakorlatban teljesen szokatlan és rendhagyó annak a bankgarancia-kérelemnek a teljesítése, ami olyan gazdálkodó szervezet javára történik, amellyel szemben felszámolási eljárás indult. Az adott esetben a bankgarancia vállalás indoka pusztán a menedzsment támogatása volt. Ezt támasztja alá az is, hogy a szerződésben az "üzleti együttműködési megállapodás" feltételéül meghatározottak tényleges teljesítését már egyik fél sem tartotta fontosnak.