A Kúria Mfv.10753/2013/7. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A III. csoportú rokkantsági nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló 50-79% közötti össz-szervezeti egészségkárosodáshoz képest a B2 minősítés (össz-szervezeti egészségkárosodás 43%) állapotjavulást jelent, ezért újabb komplex másodfokú vizsgálatra nincs szükség, amennyiben B2 minősítés alapja 2012.01.01.-t követően, de 2012.07.26.-át megelőző komplex vizsgálat eredménye. 2011. CXCI. Tv. 33. §, 2011. CXCI. Tv. 33/A. §

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.216/2012/7., *Kúria Mfv.10753/2013/7.* (BH 2015.3.81), 3024/2019. (II. 4.) AB határozat

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.753/2013/7.szám

A Kúria a dr. Czére-Réti Gabriella párfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a rehabilitációs szakügyintéző által képviselt Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.M.216/2012. szám alatt indított és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. szeptember 4-én kelt 1.M.216/2012/7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.216/2012/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A teljes egészében pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a 2011. december 31. napjáig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra. Az alperes jogelődje 2012. június 5. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. szeptember 1. napjától kezdődően a rokkantsági ellátás összegét havi 94.285 forintban határozta meg figyelemmel arra, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, a felperes foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt a foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, így állapota alapján a felperes B2 minősítési csoportba tartozott. Az elsőfokú közigazgatási határozat ellen a felperes fellebbezést nem terjesztett elő.

Az alperes a 2012. október 31. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes részére megállapított és 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2012. december 31. napjával megszüntette, ezzel egyidejűleg 2012. április 24. napján elvégzett komplex minősítés alapján 2013. január 1. napjától kezdődően a felperes részére rokkantsági ellátást állapított meg, melynek összegét havi 41.850 forintban határozta meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt NRSZH Jogi és Igazgatási Főosztály Jogorvoslati Osztálya a 2013. március 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, tekintettel arra, hogy a másodfokú komplex minősítési bizottság véleménye szerint a felperes állapotában javulás következett be. A másodfokú határozat hivatkozott a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1), (7) bekezdés, valamint a 33/A. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseire.

A felperes kereseti kérelmében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése mellett, az eredeti ellátása megállapítását, valamint havi 56.750 forint ellátás különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest 2013. január 1. napjától kezdődően. Kereseti kérelmében előadta, hogy jogszabálysértőek a közigazgatási határozatok, mivel a másodfokú határozat meghozatalára másodfokú orvosi bizottsági vizsgálat hiányában került sor, egészségi állapota nemhogy javult volna, hanem inkább rosszabbodott, az elsőfokú határozatot pedig a törvényi határidőn túl hozta meg az alperes. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, határozataiban foglalt jogi indokokat fenntartva és elismerve, hogy a felperes másodfokú komplex vizsgálatára nem került sor.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.216/2012/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, hivatkozva az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, 15. § (1) bekezdés, 33. § (1) bekezdés, illetőleg a 33/A. § (1) és (4) bekezdés rendelkezéseire. A bíróság érvelése szerint az Mmtv. külön eljárási rendet tartalmaz a 2012. január 1. napját követően megállapításra kerülő ellátások tekintetében, valamint az ezen időponttól kezdődően rokkantság, illetve rehabilitációs ellátássá alakult rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj ellátásokban részesülők körére. A bíróság megállapította, hogy jogszabályváltozás folytán a korábbi 50-69%-os össz-szervezeti egészségkárosodás az új jogszabályok értelmében 51-60%-os állapotnak felel meg, amelyre figyelemmel a felperes esetében az állapotjavulás jogszerűen került megállapításra. A bíróság hivatkozott arra, hogy a felperes részére a korábban megállapított rokkantsági nyugdíj 2012. évben rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra, melynek összege megegyezett a korábbi rokkantsági nyugdíj összegével. A 2012. április 24. napján készült elsőfokú bizottsági szakvéleményre alapított elsőfokú határozattal szemben a felperes jogorvoslattal nem élt, az abban megállapított 57%-os egészségi állapotot elfogadta, a jogszabályváltozás folytán az alperes helyesen állapította meg felperes ellátásának az összegét. Mindezek alapján a közigazgatási határozatok nem sértettek jogszabályi rendelkezést, figyelemmel arra is, hogy az Mmtv. 33/A. § (4) bekezdése szerinti felülvizsgálat során az alperesnek nem volt kötelezettsége újabb szakhatósági állásfoglalás beszerzése a felperes egészségi állapotáról.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet, valamint az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését kérte és annak megállapítását, hogy 2013. január 1. napjától kezdődően 94.285 forint rokkantsági ellátásra jogosult, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a bíróság és a közigazgatási szervek iratellenesen értékelték az eljárás során a felmerült bizonyítékokat. Olyan megállapításokat tartalmaznak a határozatok, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, olyan tényekre hivatkoznak, amelyek az okiratokban nem szerepelnek, ezen túlmenően az "eljáró bíróság tévesen értelmezett alapvető dolgokat". Mindezek alapján a felperes álláspontja szerint a bíróság megsértette a Pp. 164. § (1) bekezdés, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdés rendelkezéseit.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.