BH 2004.7.285 A külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New York-i Egyezmény nem ad lehetőséget a bíróságnak arra, hogy az Egyezmény által megkívánt okirat csatolásától - esetleges egyéb bizonyítékok alapján - eltekintsen [1962. évi 25. tvr. IV. cikk (1) bek., 12/1962. (X. 31.) IM rendelet 4. §].

A kérelmező az 1999. november 26-án kelt beadványában kérte G. P. M. egyedül eljáró választottbíró P.-ban 1998. november 20-án kelt választottbírósági határozatának végrehajtási tanúsítvánnyal történő ellátását, majd annak alapján a végrehajtás megindítását, a választottbírósági határozat adósa - jelen eljárás kérelmezettje - ellen.

A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezettnek 150 000 Ft eljárási költséget. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatására is tekintettel lefolytatott hiánypótlási eljárás keretében a kérelmező által csatolt okiratok közül a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés - a megyei bíróság álláspontja szerint - nem felel meg a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény (továbbiakban: New York-i Egyezmény) kihirdetéséről rendelkező 1962. évi 25. tvr. IV. cikk 1/b) pontjában, illetőleg a tvr. végrehajtására kiadott 12/1962. (X. 31.) IM rendelet 4. §-ának c) pontjában foglaltaknak. A kérelmező ugyanis nem nyújtotta be a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés eredeti példányát, illetőleg ennek hiányában annak megfelelően hitelesített másolatát. A kérelmező által hiánypótlás keretében benyújtott közjegyzői hitelesítés csupán a másolatban felmutatott választottbírósági szerződésen, az egyik szerződő fél - az I. S. r. l. cég - törvényes képviselőjének hitelesítés időpontjában tett nyilatkozatát, illetőleg aláírását hitelesítette. Ez a közjegyzői hitelesítés - az eredeti okirat hiányában - nem felel meg a Vhr. 4. §-ában írt követelményeknek.

Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatások kötelezőek az elsőfokú bíróság számára. A másodfokú bíróság határozatából kitűnően jogszabálysértő a választottbírósági határozat végrehajtási tanúsítvánnyal történő ellátása abban az esetben, ha a kérelmező nem nyújtja be a New York-i Egyezmény IV. cikk 1. pontjának a) és b) pontjában, illetőleg a 12/1962. (X. 31.) IM rendelet 4. § b) és c) pontjában írt okiratokat az ott meghatározott módon. Ezért az elsőfokú bíróság nem tudta figyelembe venni a kérelmezőnek azt a hivatkozását, mely arra vonatkozott, hogy a kérelmezett a lajstromozott, 1999. december 18-án kelt keresetlevelének első oldalán a választottbírósági kikötésre vonatkozó szerződés érvényes létrejöttére vonatkozó nyilatkozatot tett. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a kérelmet, mint alaptalant elutasította.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a kérelmének történő helyt adást. Másodlagosan kérte az eljárásnak mindaddig történő felfüggesztését, amíg az igazságügyi miniszter a 12/1962. (X. 31.) IM rendeletet módosítja, vagy az Alkotmánybíróság az említett rendelet felhívott §-ai alkotmányellenességét meg nem állapítja.

Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság - követve a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt utasítást - választottbírósági szerződést követelt meg a végrehajtási tanúsítvány kiadásához és figyelmen kívül hagyta, hogy a kérelmezett az 1999. december 18-ai keresetlevelében a választottbírósági kikötésre vonatkozóan tett, a létrejövetelt megerősítő, kifejezett elismerő nyilatkozatot. Fellebbezési kérelmének jogalapja tekintetében hivatkozott a 2002. július 10-én kelt kérelmében foglaltakra. Ebben sérelmezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság csorbítatlan jogi érvényt tulajdonított a 12/1962. (X. 31.) IM rendelet 4. § b) és c) pontjában foglaltaknak, holott az - álláspontja szerint - már meghozatalakor ellentétben volt a New York-i Egyezmény II. cikk 2. pontjának azzal a rendelkezésével, amely nemcsak az önálló választottbírósági megállapodásban foglalt, hanem a más szerződésben foglalt választottbírósági kikötést is végrehajtási jogalapnak minősíti.

Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság jogrendszere biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése szerint pedig a Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet. Álláspontja szerint súlyos alkotmányossági problémát vet fel az IM rendelet 4. § c) pontja akkor, amikor csak a választottbírósági szerződés közjegyző által hitelesített példányát minősíti Magyarországon elismerhető és végrehajtást lehetővé tevő okiratnak. Ezzel a meghatározással ugyanis kirekeszti a végrehajthatóságból a szerződésekben foglalt választottbírósági kikötéseket, továbbá a levélváltásba, vagy táviratváltásba foglalt választottbírósági megállapodásokat. Jóllehet a New York-i Egyezmény IV. cikk 1. pontjának b) pontja egyértelműen a II. cikkben említett összes választottbírósági megállapodást elismerendőnek és végrehajtandónak tekinti. Az IM rendelet 4. §-ának c) pontja lehetővé tette az összes külföldön született választottbírósági határozat magyarországi elismerésének és végrehajtásának megtagadását azon a címen, hogy a választottbírósági határozat nem elkülönítetten megalkotott választottbírósági szerződésen alapul.

A fellebbező álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogállami és alkotmányos megfontolások helyett gépiesen alkalmazta az IM rendeletet. Sürgősen szükséges a New York-i Egyezmény és a belső jog összhangjának megteremtése, azaz az idézett jogszabályhely olyan értelmű módosítása, mely hiteles okiratnak minősíti mindazokat, amelyeket a New York-i Egyezmény II. cikkének 2. pontja ilyennek tekint. Fellebbezéséhez csatolta az e tárgyban az igazságügyi miniszterhez benyújtott beadványát.

A kérelmezett a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Jogi álláspontja szerint a New York-i Egyezmény IV. cikkének 1/b) pontjában a II. cikkben említett eredeti megállapodásról, vagy annak megfelelően hitelesített másolatáról ejt szót, vagyis ilyen okiratot kellett volna a kérelmezőnek csatolnia. Ezzel összhangban van a 12/1962. (X. 31.) IM rendelet 4. § c) pontja és semmilyen alkotmányossági aggály nem vethető fel az IM rendelettel szemben. Az IM rendelet 4. §-a tulajdonképpen a hiteles okirat fogalmát határozza meg, de nem lehet kétsége senkinek afelől, hogy a New York-i Egyezmény IV. cikke 1. pontjának szövege szerint vagy választottbírósági kikötést tartalmazó eredeti okiratot kell csatolni a kérelemhez, vagy az eredeti okiratról készített, megfelelően hitelesített másolatot. A végrehajtási kérelem azért megalapozatlan, mert ilyen okiratok nem állnak a kérelmező rendelkezésére, jóllehet arra a New York-i Egyezmény IV. cikk 1/b) pontja alapján feltétlenül szükség volna.