A Debreceni Ítélőtábla Pf.20087/2008/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/B. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 315. §, 326. §, 340. §, 344. §, 349. §, 355. §, 360. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 15. §] Bírók: Csiki Péter, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.087/2008/5. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Magyar Attila ügyvéd (Debrece, Iparkamara u. 4. I/12. szám) által képviselt I.rendű felperes neve (.... szám) I. rendű és II.rendű felperes neve ugyanottani lakos II. rendű felpereseknek - a Dr. ...

jegyző (...szám) által képviselt Nyírábrány Nagyközség Önkormányzata Polgármesteri Hivatala (Nyírábrány, Ábrányi Kornél tér 6. szám) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.20.942/2005/57. számú ítélete ellen az alperes által 58. sorszám alatt előterjesztett és 59., illetve 63. sorszám alatt kiegészített, valamint a felperes által 60. sorszám alatt előterjesztett és a fellebbezési tárgyaláson kiegészített fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja az alábbiak szerint: kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felpereseknek személyenként 894 391 (Nyolcszázkilencvennégyezer-háromszázkilencvenegy) forintot és ennek 2008. január 1-jétől a kifizetésig járó évi 7,5 %-os, illetve a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá - ugyancsak személyenként - a 2007. december 31-ig lejárt 1 060 987 (Egymillió-hatvanezer-kilencszáznyolcvanhét) forint késedelmi kamatot, az alperes által az államnak megtérítendő szakértői díj összegét 97 782 (Kilencvenhétezer-hétszáznyolcvankettő) forintra leszállítja.

Fellebbezési eljárási költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A felperesek 1995. július 13-án 7 600 000 forintért értékesítették a .... szám alatti ingatlanukat és az 1995. július 17-én kelt adásvételi szerződéssel 500 000 forintért megvásárolták a ... belterület ... helyrajzi számú ingatlant, valamint saját haszonélvezeti jogukkal terhelten kiskorú gyermekeik nevére az ezen ingatlannal természetben összefüggő ... és ... helyrajzi számú ingatlanokat. Terveik szerint a ... helyrajzi számú ingatlanra egy kétszintes épületet szándékoztak építeni, amelynek a földszintjén 1998. tavaszi kezdettel élelmiszerbolt és italbolt üzemelt volna, míg az emeleti szinten 1997. szeptemberére beköltözhető lakást alakítottak volna ki.

A felperesek által benyújtott terv és kérelem alapján a felperesek részére az alperes a 89/1995. számú, szeptember 21-én kelt határozatában különös feltételeket nem tartalmazó építési engedélyt adott.

A felperesek 1995-ben megkezdték az építkezést, azt 1996-ban, a középső gyermekük balesete miatt átmenetileg szüneteltették, azonban 1997-ben szándékuk ellenére sem tudták az építkezést folytatni, mert a terület és a megépített első szint a lehullott nagymennyiségű csapadék következtében víz alá került és ez az állapot még 1998-ban is fennállt.

Az I. r. felperes a kárt elhárítandó előbb a közút felől a telekhatáron túl terület- feltöltést végzett, ez azonban nem vezetett eredményre. A felperesek 1998. október 21-én keresetet nyújtottak be a Nyírábrány Nagyközségi Önkormányzat I. rendű és a Hajdú Bihar Megyei Állami Közútkezelő és Közhasznú Társaság

II. r. alperesek ellen, kérve őket egyetemlegesen kötelezni a telkeket övező három közút, a ... út a ... és a ... utca alatt lévő vízelvezető árkok visszaállítására, illetve karbantartására, a ... ingatlana felőli bejövő út alatti csővezeték megszüntetésére és a felperesek telkén lévő egybefüggő víztömeg eltávolítására. A bíróság a perben igazságügyi vízügyi szakértőt rendelt ki. ... 1999. november 8-án benyújtott szakvéleményében megállapította, hogy a felperesek területe eredendően mély fekvésű, így egyben a keleti, déli és nyugati, több méterrel magasabb területekről lefolyó vizek gyűjtője is, valójában egy katlan legmélyebb részén fekszik. A három határoló útból a ... utca és a ... utca megépítésével a vizek természetes lefolyását megakadályozták, ezért az előírásnak megfelelően mindkét út alatt átereszt létesítettek. Ebből a ... utcait a felperesek ingatlanára vezették be. Az átereszek eltömődtek, feliszapolódtak, ám azok tisztításuk és karbantartásuk esetén is csak a felszíni vizek levezetését képesek megoldani, a belvíz okozta problémát nem. Az ingatlanok vízgyűjtő jellegéből adódó magas belvízállásra egyébként a Magyar Geológiai Szolgálatnak a nagyközségi önkormányzat ekkor még csak programszinten meglevő általános rendezési tervére adott állásfoglalásából, a Kartográfiai Vállalat által 1979-ben szerkesztett topográfiai térkép alapján, valamint az AGROBER 1984-ben készített, a település hosszú távú vízrendezési koncepcióját tartalmazó tanulmányából is lehetett következtetni, melyek mindegyike az alperes rendelkezésére állt.

E perben az elsőfokú bíróság a keresetnek túlnyomórészt helytadva kötelezte az alpereseket a ... és a ... út kereszteződésében található, valamint a ... út mint országos közút alatti áteresz kitisztítására, és e részében a másodfokon eljárt Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 4.Pf.20.626/2000/10. sorszámú ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A felperesek a jelen pert 2002. október 16-án benyújtott keresetükkel indították meg, amelyben - annak módosítását követően - az alperest a Ptk. 349. §-ára hivatkozva közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén 14 805 857 forint tőke és járulékai megfizetésére kérték kötelezni. Kárigényüket arra alapították, hogy a korábbi perben becsatolt szakvéleményből is megállapíthatóan az alperes az építési engedély kiadása során jogellenesen nem vette figyelembe, hogy a perbeli terület mélyfekvésű és vízállásos és ezzel felróhatóan kárt okozott nekik. Kárként jelölték meg az építkezésre fordított anyag és munka értékét, azt az elmaradt hasznot, amelyet az építkezés meghiúsulása miatt a tervezett élelmiszerbolt és italbolt üzemeltetéséből nem tudtak realizálni, annak a bérleti díjnak az összegét, amelyet 1997. szeptember 1. és 2002. június 30-a között a lakhatásuk megoldása érdekében bérbe vett lakás bérbeadójának kifizettek. Ezen túlmenően nem vagyoni kártérítésre is igényt tartottak, kérték továbbá kötelezni az alperest a közműfejlesztésre kötött szerződés lehetetlenülése folytán nekik visszajáró hozzájárulás ki nem fizetett összegének a megfizetésére is.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő az építési engedély 1995. szeptemberi kiadására tekintettel, másodlagosan hivatkozott arra, hogy a felperesek nem éltek jogorvoslattal az engedélyt megadó határozat ellen, harmadsorban pedig állította, hogy az építési engedély megadása megfelelt a törvényi előírásoknak, ez időben ugyanis a nagyközségnek nem volt általános rendezési terve, ezért az engedély iránti kérelmet az általános rendelkezéseknek megfelelően kellett elbírálni.