BH 1993.9.568 A jogszerű elállást követően a jogosult a szerződés tárgyát csak felelős őrzőként tarthatja magánál, azt nem használhatja. A jogosulatlan használattal okozott kár összegszerűségének megállapításánál a dolog elálláskori forgalmi értékét kell alapul venni [Ptk. 196. § (1)-(2) bek., 277. § (1) bek., 306. §, 319. § (3) bek., 320. § (1) bek., 1989. évi XL. tv. 3. § (1) bek. b) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek vételárhátralék címén összesen 492 500 Ft tőkét, ennek évi 44% kamatát és 54 150 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes az 1991. március 26-án kelt adásvételi szerződéssel 850 000 Ft + áfa - összesen 1 062 500 Ft - vételár ellenében vásárolta meg a felperestől az AME 963 frsz.-ú gépkocsit oly módon, hogy a vételárból 500 000 Ft-ot a szerződés aláírásakor kiegyenlített, a fennmaradó 562 500 Ft pedig 1991. május 26-án vált esedékessé. A határidő lejártakor azonban a fennálló hátralékot nem fizette ki.

A felperes keresetével szemben az alperes azzal védekezett, hogy a felperes a szerződést hibásan teljesítette, az általa eladott gépkocsi kisebb hengerűrtartalmú, mint ami a forgalmi engedélyben szerepel, ezért a szerződéstől való elállását jelentette be. Amennyiben a bíróság az elálláshoz való jogát nem tartaná megalapozottnak, 300 000 Ft összegű árleszállítás megítélését kérte.

Az elsőfokú bíróság részben alaposnak találta az alperesnek a hibás teljesítésre alapított kifogását. Megállapította, hogy a felperes az alperest nem kellően tájékoztatta a gépjármű hengerűrtartalmát illetően, részére kisebb hengerűrtartalmú motorral szerelt járművet adott el, mint amilyen a forgalmi engedélyben szerepel, ezért ebben a körben a felperes a szerződést hibásan teljesítette. Ennek ellenére sem találta megalapozottnak az alperesnek a szerződéstől való elállását; úgy ítélte meg, hogy miután a hiba a szolgáltatott dolognak nem lényeges tulajdonságára vonatkozik, az alperesnek nem szűnt meg a teljesítéshez fűződő érdeke, ezért a szerződéstől jogszerűen nem állhat el, megilletik azonban a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdésében írt egyéb szavatossági jogok.

Megállapította, hogy a hiba nem javítható, a perbeli gépkocsit 1715 köbcentiméter hengerűrtartalmú motor beépítésével készítik, ehhez 1913 köbcentiméter hengerűrtartalmú motort nem gyártanak, a hengerűrtartalom ilyen módon tévesen került a forgalmi engedélybe. Miután a kijavítás nem lehetséges, az alperes megfelelő árleszállítást kérhet. Az árleszállítás mértékét az elsőfokú eljárásban beszerzett szakértői véleményben foglaltakkal összhangban 70 000 Ft-ban állapította meg, és ennek levonása után kötelezte az alperest a még fennálló 492 500 Ft vételárhátralék és járulékai megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban általa előadottakon túl sérelmezte a 44% kamat megítélését is, álláspontja szerint a hibás teljesítés az alperes késedelmét - és ehhez képest kamatfizetési kötelezettségét - kizárja. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az áfát is a vételár részének tekintette, álláspontja szerint a felperes a használt gépjármű után általános forgalmi adót jogszerűen nem köthetett volna ki, és amennyiben ilyen címen a vételár egy részét megkapná, azzal jogalap nélkül gazdagodna.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

Az alperes fellebbezése csak kis részben, csupán a kamat mértéke és annak kezdő időpontja tekintetében alapos, egyébként alaptalan.

Az alperes a vételár kifizetésével szembeni kifogását - a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - a felperes hibás teljesítésére alapította, ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az adásvételi szerződést annak tartalma szerint teljesítette-e, azaz az általa szolgáltatott dolog alkalmas volt-e a rendeltetésszerű használatra, és ezen túlmenően megfelelt-e a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak is. A szolgáltatott dolog tulajdonságaira vonatkozó követelményeket elsődlegesen a szerződés kikötései alapján kell meghatározni. A felek írásbeli szerződése a gépjármű hengerűrtartalmának méretét nem tüntette fel. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy a felek ezt nem tekintették olyan tulajdonságnak, amely - mint a dolog technikai adottsága - a szerződés részét képezi.

A fellebbezési tárgyaláson a peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötésekor a forgalmi engedélyt az alperes rendelkezésére bocsátotta, valamint azt is, hogy ebben az időpontban a forgalmi engedély szerint a gépkocsiban levő motor hengerűrtartalma 1913 köbcentiméter. A felperes a forgalmi engedély átadásával egyben a dolog olyan tulajdonságáról is tájékoztatta az alperest, amelyből bizonyos mértékig a motor teljesítményére is következtetni lehet. A peres felek a forgalmi engedélyben szereplő technikai jellemző ismeretében kötötték meg az adásvételi szerződést, így az mint a dolog ismert tulajdonsága a szerződés tartalmává vált. A felperes ehhez képest a szerződést hibátlanul akkor teljesítette volna, ha olyan dolgot szolgáltat, amely a forgalmi engedélyben írt adatoknak teljes egészében megfelel. Tekintettel azonban arra, hogy a forgalmi engedély adatai és a motor tényleges hengerűrtartalma eltértek egymástól, a szolgáltatás nem felelt meg a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak, azaz a felperes részéről a teljesítés hibás volt.