EH 2005.1253 I. Szolidaritási sztrájk esetén az egyeztető eljárás azért mellőzhető, mert a szolidaritási sztrájk nem saját sztrájk-követelésre irányul, így arról a felek érdemben nem tárgyalhatnak.
II. Országosan meghirdetett ágazati sztrájk keretébe tartozó rész-sztrájk esetén a sztrájk az egyeztető eljárás szempontjából jogszerű, ha a követelések országos szinten való előterjesztése és egyeztetése megtörtént [1989. évi VII. törvény 1. § (4) bek., 2. §].
A szakszervezet országos sztrájkbizottsága 2004. augusztus 12-én meghatározta a tagjai gazdasági és szociális jogai biztosítására irányuló sztrájk-követeléseket, majd 2004. szeptember 28-án október 7. napjának 8-16 órájára sztrájkot hirdetett azzal, hogy ahhoz az egészségügyi ágazatban, illetve a közszolgáltatás területén dolgozók csatlakozhatnak.
E felhíváshoz csatlakoztak a kérelmező alkalmazottai, akikhez a felhívást és a követeléseket a kérelmezettnél létrehozott sztrájkbizottság közvetítette, ellátva a helyi munkabeszüntetéssel kapcsolatos feladatokat. E sztrájkbizottság jelentette be írásban a kérelmezőnek, hogy az október 7-i sztrájkban előreláthatólag kik vesznek részt, közölve azt is, hogy a Sürgősségi osztályon a szokásos ellátást, másutt pedig az ügyeleti szintű ellátást biztosítják a sztrájk ideje alatt.
Ilyen előzmények után a kérelmező a munkaügyi bírósághoz fordult és kérte a sztrájk jogellenességének megállapítását, minthogy nem történt meg a sztrájk-követelések bejelentése és emiatt nem volt lehetséges az egyeztetés lefolytatása.
A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy az évek óta sikertelen tárgyalásokat követően fogalmazták meg a sztrájkköveteléseket, és minthogy azokkal érdemben nem foglalkoztak, hirdették meg az országos sztrájkot, amelyhez csatlakoztak a kérelmező dolgozói is. A sztrájk ideje alatt a betegellátás zavartalan volt, az ÁNTSZ által előírt követelmények teljesítése érdekében a munkáltatóval egyeztettek.
A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmet elutasította.
A végzés indokolása szerint a kérelmezett önálló sztrájk-felhívással, követeléssel nem élt, hanem az előbbi sztrájkhoz csatlakozott, azzal szolidaritást vállalva. Az ilyen sztrájknál az előzetes egyeztetés mellőzhető. Ennek következtében nem alkalmazható az az általános rendelkezés sem, amely szerint az egyeztetés alatt csak egy alkalommal és két órát meg nem haladó sztrájk tartható.
Az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy a sztrájk az 1989. évi VII. törvény 3. § (1) bekezdés b)-d) pontja, illetve e § (3) bekezdése alapján jogellenesnek minősült volna. Ezek szerint a sztrájk jogellenességének megállapítására irányuló kérelem megalapozatlannak bizonyult.
A munkaügyi bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezést terjesztett elő. Az ebben kifejtettek szerint adott esetben nem szolidaritási sztrájkot, hanem sztrájkot folytattak a kérelmezett felhívásának eleget tevő alkalmazottak, mert nem mások, hanem saját gazdasági és szociális érdekeik biztosítására léptek sztrájkba. Csatolta a sztrájk-felhívást és a minisztérium helyettes államtitkárának levelét, amely tisztázatlannak minősíti a sztrájk-felhívással és a szolidaritási nyilatkozattal kapcsolatban a szakszervezet és az alkalmazottak szerepét.
A fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság végzésével a munkaügyi bíróság végzését helybenhagyta.
Az indokolás szerint a kérelmezett sztrájkbizottsága 2004. október 1-jén jelentette be a kérelmezőnek, hogy csatlakoznak a 2004. október 7-ére meghirdetett sztrájkhoz és a dolgozókhoz szóló felhívás is az országos sztrájkban való részvételről adott tájékoztatást. Ezek figyelembevételével a sztrájk jogszerűnek minősült.
A jogerős végzés ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve a sztrájk jogellenességének megállapítását. A felülvizsgálati kérelem lényegében megismételte a fellebbezésben foglaltakat, amely szerint nem más érdekét szolgáló szolidaritási sztrájkról, hanem sztrájkról volt szó, és ennél az egyeztetés elmaradása jogellenességet von maga után.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A kérelmező azon az alapon kérte a kérelmezett által szervezett sztrájk jogellenességének megállapítását, hogy a kérelmezőnél sztrájkra került sor és azt nem előzte meg egyeztető eljárás. Az eljárt bíróságok azzal az indokkal mellőzték a sztrájk jogellenességének megállapítását, hogy a kérelmezett önálló sztrájk-követeléseket nem támasztott, hanem az országos sztrájkhoz csatlakozott, azzal szolidaritást vállalva.
Szolidaritási sztrájk fogalmát a törvény nem határozza meg, ez alatt általában nem a saját célt, hanem elsődlegesen idegen célt szolgáló munkaharcot értik (szolidaritási vagy szimpátia-sztrájk). Ez az értelmezés állhat összhangban azzal a törvényi rendelkezéssel, hogy szolidaritási sztrájk esetén a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás mellőzhető [1989. évi VII. tv. 1. § (4) bekezdés, 2. § (1) bekezdés a) pont], mert ilyen esetben a vitatott cél nem saját cél, hanem idegen cél, arról a felek érdemben nem tárgyalhatnak; ennek felel meg a törvény indokolása is, amely szerint "mivel az ilyen típusú sztrájk olyan munkáltatónál is kárt okozhat, amelyiknek a sztrájkkövetelés orvoslására nincs lehetősége, indokolt különleges garancia a sztrájk jogszerűségét illetően".
Ehhez képest az eljárásban szereplő sztrájk nem volt szolidaritási sztrájk, így annak jogszerűsége az egyeztető eljárásra való tekintet nélkül nem állapítható meg.
Ezzel kapcsolatban azonban nem tisztázott, hogy az eljárásban szereplő sztrájk valójában nem olyan rész-sztrájk volt-e, amelynél a követelések teljesíthetősége országos szinten, az országosan meghirdetett ágazati sztrájk keretében volt csupán vizsgálható; ezek előterjesztésére és egyeztetésére ekként sor került-e, illetve ennek hiányában a kérelmezett által hivatkozott egyeztetés során a kérelmező az előbbiekre kitért, illetve kitérhetett volna-e.
Ezekre nézve a tényállást megfelelően ki kell egészíteni, és csak ennek figyelembevételével lehet az ügyben megalapozottan dönteni.
Minderre tekintettel a jogerős végzés jogszabályt sért. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését a munkaügyi bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].