EH 2002.748 Nem mentesül a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kár megtérítése alól az, aki a károkozást objektíve elháríthatta volna [Ptk. 345. §].
A bíróság a jogerős ítéletben elutasította a felperesek vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére irányuló, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapított keresetét.
A megállapított tényállás szerint 1991-ben a K. Kft. beruházásában, S. belvárosában szálloda építése kezdődött, majd 1992 januárjától az építkezés abbamaradt. Az építkezés villamos energiával való ellátását úgy oldották meg, hogy egy kábelfelvágást létesítettek bakoszloppal és oszloptranszformátorral, a létesítményt az alperes áramszolgáltató városi kirendeltsége üzemeltette. Az alperes utóbb a transzformátort kikapcsolta, a város egyes részeinek áramellátása érdekében azonban a bakoszlop feszültség alatt maradt. 1995. február 25-én az akkor tíz éves I. r. felperes felmászott a bakoszlopra, annak betonlyukait felhasználva, és a hét méter magasságban lévő vezetékhez hozzáérve áramütést szenvedett, amelynek következményeként felső végtagjait amputálni kellett.
Az alperes az I. r. felperes, valamint szülei - a II-III. r. felperesek - kártérítés iránti keresetének elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint az I. r. felperes magatartása az alperes tevékenysége körén kívül álló elháríthatatlan oknak minősül, és ezáltal a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése értelmében mentesül a kártérítő felelősség alól.
A bíróság az alperes védekezését elfogadta, és a kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleményének egybevetése és értékelése alapján a jogerős ítélet indokolásában azt állapította meg, hogy a bakoszlop kialakítása nem minősült ugyan típusosnak, azonban megfelelt a jogszabályi, szabványi előírásoknak. Az oszlop megjelenése és a figyelemfelhívó tábla egyértelművé tette a villamos áram jelenlétét, a feszültség alatti részek nagy magasságba történő felvitele pedig biztosította a megfelelő védelmet. A bakoszlop körbekerítése az ilyen jellegű létesítmények nagy számára tekintettel országosan lehetetlen, az adott esetben pedig azt is figyelembe kell venni, hogy az alperes másnak a területén nem volt jogosult beruházásokat végezni. A baleset elhárítása egyébként olyan magasított, függőleges térszerkezeti elemekből álló kerítéssel lenne megoldható, amely az összes bakoszlop esetében kivitelezhetetlen, a megmászhatatlan oszlop pedig csak egyedi tervezéssel, engedélyezéssel és nagy költséggel oldható meg. A bakoszlop feszültségmentesítése a jogerős ítélet szerint költséges és szükségtelen volt. Nem igényelt az alperes részéről fokozott óvatosságot az a körülmény, hogy a perbeli területen szünetelt az építkezés. Mindezek következtében nem volt a szabványok előírásait meghaladó olyan szükséges védekezési lehetőség, amellyel a baleset megelőzhető lett volna.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a kártérítő felelősség jogalapját megállapító közbenső ítélet meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalát kérték. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet tévesen foglalt állást az alperesnek a kártérítő felelősség alóli kimentése tekintetében. K. J. szakértő szakvéleménye egyértelműen alátámasztotta azt a tényt, hogy a feszültség alatti vezetékek megközelíthetősége kezdetleges megoldásokkal is kizárható lett volna. Ezzel szemben a jogerős ítélet kizárólag D. A. szakértő szakvéleményének a felperesekre terhes megállapításain alapul. A zárt szekrény, a tömör faoszlop alkalmazása, illetőleg az oszlop megfelelő körbekerítése, vagy a kábelfelvágás feszültségmentesítése megfelelő védelmet jelenthetett volna. A felülvizsgálati kérelmükben a felperesek utalnak arra is, hogy nem a szabványoknak van ügydöntő jelentősége, mert az alperesnek a műszaki előírásokon túlmenően is mindent meg kell tennie a kár elhárítása érdekében. Tévesen és megalapozatlanul ítélte meg továbbá a bíróság a gazdaságosság kérdését is és ennek során indokolatlanul vette figyelembe a környéken, illetőleg az országban lévő többi bakoszlopnál alkalmazott megoldásokat, ezek összköltségét. Nem tartották bizonyítottnak, továbbá a felperesek azt sem, hogy a veszélyre figyelmeztető táblát megfelelően kihelyezték volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hivatkozott arra, hogy az objektív felelősségnek a felperesek által megkívánt mértékű kiszélesítése nem indokolt és nem is életszerű, a kár bekövetkezését az I. r. felperes közrehatásra idézte elő, amely mint elháríthatatlan és a tevékenységi körön kívül eső ok, az alperesnek a kártérítési felelősség alóli mentesülését eredményezi.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A jogerős ítélet megalapozatlan és a helytelenül megállapított tényállásra alapított döntés sérti az alkalmazott anyagi jogszabályt. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal, hogy a 20 kV-os feszültségű berendezés (vezeték) működése veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, ezért az alperes, mint e tevékenység folytatója, illetőleg üzembentartó, az ezzel összefüggésben keletkezett kárért a Ptk. 345. §-ában foglaltak szerint felel. Az objektív felelősségi szabály azon alapul, hogy a fokozottan veszélyes tevékenység folytatója egyúttal köteles fokozott védekezésre is, hiszen neki van lehetősége azokra a döntésekre és beavatkozásokra, amelyekkel mások károsodása elhárítható. E felelősségi forma körében az üzembentartó akkor is felel, ha a kár bekövetkezésében vétkesség nem terheli. A felelőssége azonban nem korlátlan, a felelősség alóli teljes mentesülését akkor érheti el, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik [Ptk. 345. § (1) bek.]. A mentesülést eredményező két ok együttes meglétét az alperesnek kell bizonyítania. Az adott esetben az alperes azt bizonyította, hogy a kárt külső, tevékenységen kívüli ok, azaz az I. r. felperes indokolatlan magatartása okozta. A másik feltétellel, az elháríthatatlansággal összefüggő bizonyítékokat azonban a jogerős ítélet okszerűtlenül, a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megsértésével mérlegelte.
A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha - a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel - objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége. Ezt a körülményt azonban mindig a konkrét ügyben, az adott társadalmi viszonyok közepette kell értékelni, szem előtt tartva, hogy az egyensúly megteremtése mellett is az a végső cél, hogy a kár elkerülhető legyen. A jogerős ítéleti döntés és az alperes hivatkozása az említett körülmények mellett az alperes gazdasági társaság saját teherbíró képességére is utal. A kártérítési igény elbírálása szempontjából azonban nem ennek van döntő jelentősége, hanem annak, hogy létezik olyan megoldás, amellyel a kár elkerülhető lett volna. Az áramtalanítás, a bekerítés és a zárt szekrény alkalmazása is megvalósítható volt; ezek a megoldások vagy objektíve zárják ki a kár bekövetkezésének lehetőségét, vagy kizárják az alperes kártérítő felelősségét akkor is, ha a baleset e megoldás alkalmazása mellett mégis bekövetkezik.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben helytállóan utaltak arra, hogy az objektív felelősség tekintetében mindig a konkrét esetre vonatkoztatva kell vizsgálni a kimentés törvényi feltételeinek fennállását, és e körben azt, hogy a konkrét fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó előírások betartásán túlterjedő előrelátással és óvatossággal el lehetett-e hárítani a magatartás károsító következményét. Ebből következően az alperes nem mentesül a kártérítő felelőssége alól, csupán annak bizonyításával, hogy a szabványoknak és műszaki előírásoknak megfelelő bakoszlopot alkalmazott. Amennyiben az alperes a megmászhatatlan bakoszlop létesítését nem tartotta gazdaságosnak és indokoltnak, a feszültségmentesítés mellett dönthetett volna. Ennek költségét mindkét igazságügyi szakértő (31. számú tárgyalási jegyzőkönyv) 100 000 forint körülire tette. A feszültségmentesítésnek a szakértők által is értékelt kivitelezési módja nem tette elháríthatatlanná a kár bekövetkezését és ennek következtében az alperes alappal nem hivatkozhat a mentesülésére. E körben nem hagyható figyelmen kívül, hogy éppen költségkímélés miatt vetették el a biztonságosabb, zárt szekrény alkalmazását és az építkezés leállásának körülményei, az elhagyott, gazdátlan építési terület olyan új helyzetet eredményezett, amelyben az alperesnek a nagyobb biztonság kialakítására kellett volna törekednie. Figyelemmel arra, hogy az építkezés folytatásának időpontja is bizonytalan volt, nem volt indoka az ideiglenes helyzet további fenntartásának. Mindezekre tekintettel, ha az egyedi bakoszlop létesítését és a körbekerítést az alperes nem is tartotta megoldhatónak, a szabványok és előírások betartásán túlterjeszkedő, a tényleges veszélyhez igazodó óvatosságból a feszültségmentesítést indokolatlanul mellőzte. A rendelkezésre álló bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az objektív védekezési lehetőség hiánya nem állt fenn, ezért az alperes a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján felel a kárért.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §ának (2) bekezdése alapján a megalapozatlansága miatt jogszabálysértő másodfokú ítéletet a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a keresettel érvényesített jog fennállása tekintetében közbenső ítéletet [Pp. 213. § (3) bek.] hozott. A peres feleknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott Pp. 77. §-a alapján csak megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd döntenie az eljárást befejező határozatában. (Legf. Bír. Pfv. III. 22.564/2000. sz.)