62009TJ0059[1]

A Törvényszék (negyedik tanács) 2012. február 14-i ítélete. Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Bizottság. Dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001 rendelet - Befejezett kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra vonatkozó dokumentumok - Valamely tagállamtól származó dokumentumok - A hozzáférés engedélyezése - A tagállam előzetes beleegyezése. T-59/09. sz. ügy

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2012. február 14. ( *1 )

"Dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - Befejezett kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra vonatkozó dokumentumok - Valamely tagállamtól származó dokumentumok - A hozzáférés engedélyezése - A tagállam előzetes beleegyezése"

A T-59/09. sz. ügyben,

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: M. Lumma, B. Klein és A. Wiedmann, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli: M. Muñoz Pérez, meghatalmazotti minőségben, később: S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben)

és

a Lengyel Köztársaság (képviselik kezdetben: M. Dowgielewicz, később: M. Szpunar és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

az Európai Bizottság (képviselik: B. Smulders, P. Costa de Oliveira és F. Hoffmeister, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Dán Királyság (képviselik kezdetben: J. Bering Liisberg és B. Weis Fogh, később: S. Juul Jørgensen és C. Vang, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviseli: J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben)

és

a Svéd Királyság (képviselik: K. Petkovska, A. Falk és S. Johannesson, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

a Németországi Szövetségi Köztársaság által egy kötelezettségszegési eljárás keretében benyújtott dokumentumokhoz egyes állampolgároknak hozzáférést biztosító, 2008. december 5-i SG.E.3/RG/mbp D (2008) 10067. sz. bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe és M. van der Woude (előadó) bírák,

hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,

tekintettelaz írásbeli szakaszra és a 2011. szeptember 13-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. Az Európai Közösségek Bizottságához egy 2008. július 19-i levélben különböző dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján.

2. A kért dokumentumokat a Bizottság által a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen amiatt indított 2005/4569. sz. kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében készítették, hogy az az importált használt személygépkocsik nyilvántartásba vételének feltételeire vonatkozó bizonyos közigazgatási rendelkezésből eredően esetlegesen megsértette az EK 28. cikket és EK 30. cikket. Miután 2005. október 18-án felszólító levelet intézett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz, a Bizottság 2006. június 26-án befejezte az eljárást.

3. A hozzáférhetővé tétel iránti kérelem a következő iratokra vonatkozott: elsősorban a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a Bizottság 2005. október 18-i felszólító levelére küldött 2006. február 16-i válaszlevelére, másodsorban a német hatóságok és a Bizottság képviselői 2006. március 27-i találkozójának jegyzőkönyvére, harmadsorban pedig az eljárás előrehaladásáról készült, bizottsági belső használatra szánt összefoglalóra. A második és a harmadik dokumentum utalásokat tartalmazott a Németországi Szövetségi Köztársaság 2006. február 16-i levelére.

4. 2008. július 23-i levelében a Bizottság tájékoztatta a német hatóságokat a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemről.

5. 2008. július 31-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy tiltakozik az említett dokumentumokhoz való hozzáférés engedélyezéséhez az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt, egyrészt az (1) bekezdés a) pontjának harmadik francia bekezdése értelmében a közérdek védelme körében a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó, másrészt az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivételek alapján. A német hatóságok szerint a hozzáférhetővé tétel sértené a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság közötti bizalmi viszonyon alapuló együttműködést a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében. A német hatóságok azt is kifejtették, hogy a német jog szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Európai Unió intézményei közötti kapcsolatok a "nemzetközi kapcsolatok" fogalma alá tartoznak.

6. A Bizottság 2008. augusztus 5-i levelében tájékoztatta a kérelmezőket a Németországi Szövetségi Köztársaság tiltakozásáról, és azokról az indokokról, amelyekkel e tiltakozást alátámasztotta. A Bizottság közölte a kérelmezőkkel, hogy ezért nem áll módjában kérelmüket teljesíteni. A Bíróság C-64/05. P. sz., Svédország kontra Bizottság és társai ügyben 2007. december 18-án hozott ítéletére (EBHT 2007., I-11389. o.) utalva azonban a Bizottság a kérelmezők számára biztosította annak lehetőségét, hogy a határozat felülvizsgálatát kérjék.

7. A kérelmezők egy ezt megerősítő kérelmet nyújtottak be, amelyben vitatják a Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott indokokat.

8. A Bizottság 2008. szeptember 15-i levelében felhívta a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy vizsgálja felül álláspontját a Bíróság C-266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1-jén hozott, a nemzetközi kapcsolatok védelmére alapított kivételre vonatkozó ítéletének (EBHT 2007., I-1233. o.) 67-72. pontja alapján, és a Törvényszék T-391/03. és T-70/04. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. július 6-án hozott, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére alapított kivételre vonatkozó ítéletének (EBHT 2006., II-2023. o.) 113. pontja, valamint a T-194/04. sz., Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben 2007. november 8-án hozott, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére alapított kivételre vonatkozó ítéletének (EBHT 2007., II-4523. o.) 148. és 149. pontja alapján.

9. A német hatóságok 2008. szeptember 23-i levelükben megismételték és megindokolták álláspontjukat, mely szerint a kérdéses dokumentumokhoz nem lehet hozzáférést biztosítani.

10. A Bizottság 2008. december 5-i SG.E.3/RG/mbp D (2008) 10067. sz. határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) engedélyezte a kérelmezők számára a hozzáférést a dokumentumokhoz. Határozatának alátámasztása érdekében a Bizottság arra hivatkozott, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által a hozzáférhetővé tétellel szembeni tiltakozás indokaként felhozott érvek prima facie megalapozatlanok voltak, és ezért azt kellett megállapítani, hogy a német hatóságok nem szolgáltattak elegendő bizonyítékot egyik hivatkozott kivétel alkalmazásának igazolásához sem. Az eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2001. december 5-i 2001/937/EK, ESZAK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 345., 94. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 408. o.) 5. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság értesítette a német hatóságokat arról a szándékáról, hogy tíz munkanap elteltével hozzáférhetővé teszi a szóban forgó dokumentumokat, és felhívta azok figyelmét a hozzáférhetővé tétel megakadályozására rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekre.

11. A Németországi Szövetségi Köztársaság 2008. december 18-i levelében közölte a Bizottsággal, hogy tiltakozik a kért dokumentumok megküldésével szemben. Kijelentette, hogy megsemmisítés iránti keresetet szándékozik indítani, és kérte, hogy a dokumentumokat ezen eljárás befejezéséig a Bizottság ne tegye hozzáférhetővé.

12. 2009. január 30-i levelében a Bizottság közölte a Németországi Szövetségi Köztársasággal, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megakadályozása érdekében a Törvényszéktől ideiglenes intézkedés meghozatalát kérheti. A Németországi Szövetségi Köztársaság azonban nem nyújtott be ilyen kérelmet.

13. A Bizottság a szóban forgó dokumentumokat megküldte a kérelmezőknek.

Az eljárás és a felek kérelmei

14. A Törvényszék Hivatalához 2009. február 11-én benyújtott keresetlevelével a Németországi Szövetségi Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

15. A Spanyol Királyság és a Lengyel Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2009. június 8-án, illetve július 7-én benyújtott beadványaikkal kérték, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak.

16. A Svéd Királyság, a Dán Királyság és a Finn Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2009. június 18-án, június 29-én illetve július 1-jén benyújtott beadványaikkal kérték, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak.

17. 2009. szeptember 3-i végzésében a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke engedélyezte e beavatkozásokat.

18. Minthogy a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, az előadó bírót a negyedik tanácshoz osztották be, ezért az ügyet ennek a tanácsnak osztották ki.

19. A Spanyol Királyság és a Lengyel Köztársaság által támogatott Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

20. A Dán Királyság, a Svéd Királyság és a Finn Köztársaság által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet utasítsa el;

- a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Indokolás

21. A Németországi Szövetségi Köztársaság egyetlen egységes, az 1049/2001 rendelet EK 10. cikk szerinti, a Közösség és a tagállamok közötti jóhiszemű együttműködés elvével együtt értelmezett 4. cikke (1)-(3) bekezdésének és (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

22. A Németországi Szövetségi Köztársaság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vette figyelembe a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele elleni tiltakozását, túllépte a Bíróság által a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében meghatározott felülvizsgálati jogkörének határait, és ezért megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdését.

23. A Németországi Szövetségi Köztársaság másodlagosan előadja, hogy a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele elleni, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt kivételekre alapított tiltakozását igazoló indokolás semmi esetre sem tekinthető nyilvánvalóan tévesnek.

Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárásról

24. A felek között ellentét van a tekintetben, hogy mire terjed ki azon felülvizsgálat hatálya, amelyet az intézménynek, a jelen esetben a Bizottságnak kell végeznie az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében meghatározott eljárás keretében valamely tagállam által előadott indokolásra vonatkozóan, ha az az említett rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt kivételek alapján tiltakozik a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele ellen.

25. A Spanyol Királyság által támogatott Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja szerint az intézménynek nincs joga felülvizsgálni az érintett tagállam indokolásának megalapozottságát. A Lengyel Köztársaság, támogatva a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmeit, hozzáteszi, hogy a Bizottság legfeljebb azt vizsgálhatja, tévesen alkalmazta-e a tagállam az 1049/2001 rendelet rendelkezéseit, amikor valamelyik kivételre hivatkozott.

26. A Dán Királyság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság által támogatott Bizottság azt állítja, köteles vizsgálni, hogy a tagállam által előadott indokolás az ügy körülményeire és az ítélkezési gyakorlatra tekintettel prima facie megalapozott-e.

27. Emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférési jog nem csupán az ezen intézmények által kiállított, hanem az általuk harmadik személyektől kapott dokumentumokra is vonatkozik, akik között a tagállamok is szerepelnek, ahogyan ezt ugyanezen rendelet 3. cikkének b) pontja kifejezetten előírja.

28. Így eljárva, a közösségi jogalkotó eltörölte a kibocsátói szabályt, amely az 1049/2001 rendelet elfogadásáig érvényesült. E szabály értelmében amikor valamely intézmény birtokában lévő dokumentum kibocsátója harmadik személy, a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet közvetlenül e dokumentum kibocsátójához kellett intézni.

29. Az 1049/2001 rendelet hatálybalépése óta az intézmények birtokában lévő dokumentumok, függetlenül attól, hogy azokat ők készítették, vagy a tagállamoktól vagy más harmadik személyektől származnak-e, az említett rendelet hatálya alá tartoznak, így annak rendelkezéseit tiszteletben kell tartani, különösen azokat, amelyek a hozzáférési jog alóli anyagi jogi kivételeket szabályozzák.

30. Harmadik személyek dokumentumait illetően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése úgy pontosít, hogy az intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy az említett rendelet 4. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében felsorolt valamely kivétel alkalmazható-e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tehető, illetve nem tehető hozzáférhetővé.

31. Harmadik személyek dokumentumait illetően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény ne tegye hozzáférhetővé az illető tagállamtól származó dokumentumot. Az ítélkezési gyakorlat értelmében e rendelkezés a tagállam számára is lehetőséget biztosít arra, hogy részt vegyen az intézmény által meghozandó határozatban, és ebből a célból olyan döntéshozatali eljárást vezet be, amelynek egyetlen célja annak megállapítása, hogy az érintett dokumentumhoz való hozzáférést meg kell-e tagadni a 4. cikk (1)-(3) bekezdésében meghatározott anyagi jogi kivételek egyike alapján (ebben az értelemben lásd a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76., 81., 83. és 93. pontját).

32. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján ugyanis az uniós jog szabályainak végrehajtása az intézmény és az ezen (5) bekezdésben biztosított lehetőséggel élő tagállam közös feladata, és következésképpen az EK 10. cikkben foglalt jóhiszemű együttműködés kötelezettségének megfelelően az intézmény és a tagállam köteles úgy eljárni és együttműködni, hogy az említett szabályok hatékonyan alkalmazhatók legyenek (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 85. pontja).

33. Ebből az következik, először is, hogy az az intézmény, amelyhez valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be, és az érintett tagállam köteles - amint az intézmény ezen tagállamot e kérelemről értesítette - haladéktalanul jóhiszemű párbeszédet kezdeni az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében foglalt kivételek esetleges alkalmazásáról, szem előtt tartva különösen annak szükségességét, hogy az említett intézmény e rendelet 7. és 8. cikkében a hozzáférés iránti kérelemről való döntéshozatalra megállapított határidőn belül meghozhassa döntését (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 86. pontja).

34. Ezután, amennyiben az érintett tagállam e párbeszédet követően tiltakozik a kérdéses dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben, tiltakozását köteles megindokolni az említett kivételek alapján. Az intézmény ugyanis nem tehet eleget a tagállam által a tőle származó dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben kinyilvánított tiltakozásnak, ha e tiltakozás minden indokolást nélkülöz, vagy ha az előadott indokolást nem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozva fogalmazták meg. Ha az érintett tagállam az intézmény általi ez irányú kifejezett felszólítás ellenére továbbra sem ad indokolást, az említett intézmény - amennyiben úgy ítéli meg, hogy az említett kivételek egyike sem alkalmazható - köteles megadni a kért dokumentumhoz való hozzáférést (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 87. és 88. pontja).

35. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése semmiképpen sem biztosít a tagállam számára általános és feltétel nélküli vétójogot arra, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon tiltakozhasson - anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia - egyszerűen annálfogva, hogy az említett dokumentum e tagállamtól származik (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontja).

36. Végül, ahogyan különösen az 1049/2001 rendelet 7. és 8. cikkéből kitűnik, maga az intézmény köteles megindokolni a hozzáférés iránti kérelem benyújtójával szemben hozott, a hozzáférést megtagadó határozatát. E kötelezettség magában foglalja, hogy az intézmény a határozatában nem csupán az érintett tagállamnak a kért dokumentum hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozására köteles utalni, hanem arra is, hogy e tagállam milyen okokra hivatkozott annak megállapítása érdekében, hogy alkalmazni kell az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt, a hozzáférési jog alóli kivételek valamelyikét. E magyarázatok teszik ugyanis lehetővé a kérelmező számára, hogy megértse a hozzáférés vele szembeni megtagadásának eredetét és okait, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig azt, hogy a ráruházott felülvizsgálati jogkört adott esetben gyakorolja (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontja).

37. A fentiekből következik, hogy, az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az 1049/2001 rendelet 4. cikk (5) bekezdése csak akkor jogosítja fel a tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az említett kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja).

38. Megjegyzendő továbbá, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben az érintett intézmény úgy ítéli meg, hogy a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférést egyértelműen meg kell tagadni az ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt kivételek alapján, az intézmény megtagadja a kérelmezővel szemben a hozzáférést, mégpedig anélkül, hogy konzultálnia kellene azzal a tagállammal, amelytől a dokumentum származik, valamint függetlenül attól, hogy e tagállam korábban benyújtott-e a rendelet 4. cikkének (5) bekezdésén alapuló kérelmet, vagy sem. Hasonló esetben nyilvánvaló tehát, hogy a hozzáférés iránti kérelemről az intézmény dönt, kizárólag az uniós jog előírásaiból közvetlenül eredő kivételek figyelembevételével (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

39. A jelen ügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 88. pontjának megfelelően a Bizottság mindössze két esetben teheti meg, hogy a tagállam tiltakozása ellenére hozzáférhetővé teszi a dokumentumokat, mégpedig, először is, ha e tiltakozás az EK 253. cikk értelmében vett minden indokolást nélkülöz, másodszor, ha az előadott indokolást nem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozva fogalmazták meg. A Németországi Szövetségi Köztársaság e tekintetben a jóhiszemű együttműködés elvére utal, valamint arra, hogy egyértelmű különbség van egyrészről az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése - amely harmadik személyek dokumentumait illetően egy egyszerű egyeztetési eljárást ír elő -, másrészről az említett rendelet 4. cikkének (5) bekezdése között, amely elismeri a tagállamok azon jogát, hogy valamely dokumentumhoz való hozzáférést a beleegyezésükhöz kössék.

40. A Németországi Szövetségi Köztársaság a tárgyaláson arra is hivatkozott, hogy az EK 255. cikk (1) bekezdése, valamint az Európai Unió Nizzában 2000. december 7-én kihirdetett Alapjogi Chartájának (HL C 364., 1. o.; a továbbiakban: alapjogi charta) 42. cikke az intézményektől, és nem a tagállamoktól származó dokumentumokra utal.

41. Azzal kapcsolatban először is, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az EK 255. cikkre és az alapjogi charta 42. cikkére hivatkozott, megjegyzendő mindenekelőtt, hogy az EK 255. cikk (2) bekezdése a Tanácsra ruházza a dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elvei és köz- vagy magánérdeken alapuló korlátozásai meghatározásának felelősségét. Márpedig az 1049/2001 rendelet hatálya - amely rendeletet az Európai Parlament és a Tanács fogadott el, és amelynek jogszerűségét a Németországi Szövetségi Köztársaság nem vitatja -, kifejezetten kiterjed valamely intézmény birtokában lévő összes dokumentumhoz való hozzáférési jogra (lásd a fenti 27. és 28. pontot).

42. Továbbá tény, hogy a tagállamoknak, mind a Tanácsban való képviseletük által, mind pedig a Tanács által felállított számos bizottság résztvevőiként (lásd e tekintetben a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontját), jelentős szerepük van az uniós jogalkotási és végrehajtási folyamatban. Ha a tagállamoktól származó számos dokumentum néhány, szigorúan értelmezendő kivételtől eltekintve ki lenne zárva az EK 255. cikk (1) bekezdése szerinti hozzáférési jog hatálya alól, sérülne az e cikkel elérni kívánt, és az alapjogi charta 42. cikke által biztosított átláthatóság célkitűzése (a fenti 8. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 63. pontja és a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontja).

43. Végül az Amszterdami Szerződés záróokmányához csatolt, az EK-Szerződés 255. cikkének (1) bekezdéséről szóló 35. sz. nyilatkozat (a továbbiakban: 35. sz. nyilatkozat) kimondja, hogy a Konferencia megállapodott abban, hogy az e cikkben említett alapelvek és feltételek lehetővé teszik, hogy egy tagállam arra kérje a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az e tagállamtól származó dokumentumot annak előzetes hozzájárulása nélkül harmadik felekkel ne közölje. Ebből az következik, hogy e Szerződés megalkotóinak a tagállamok dokumentumait nem állt szándékában kizárni az EK 255. cikk (1) bekezdésének hatálya alól.

44. Nem helytálló tehát a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érve, mely szerint az elsődleges uniós jog alapján a tagállamoktól származó dokumentumokhoz való hozzáférési jogot megszorítóan kellene értelmezni.

45. Másodsorban azzal kapcsolatban, hogy valamely intézmény milyen intenzitású felülvizsgálatot gyakorolhat a tagállam által valamely dokumentum hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozásának igazolására előadott indokolás tekintetében, emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése az említett rendelet céljainak megvalósítását együttesen a tagállamra és az intézményre bízza. Ennek érdekében bevezet egy olyan döntéshozatali eljárást, amelynek keretében az említettek az EK 10. cikk követelményeinek megfelelően jóhiszemű együttműködésre kötelesek, annak érdekében, hogy biztosítsák az említett rendelet rendelkezéseinek hatékony és az ítélkezési gyakorlattal összhangban álló alkalmazását.

46. Márpedig ebben az összefüggésben úgy kell tekinteni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja összeegyeztethetetlen az 1049/2001 rendelet rendszerével és céljaival, mivel az arra irányul, hogy a rendelet 4. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában az intézmény minden további nélkül engedjen a tagállam tiltakozásának, ha e tiltakozás bármilyen indokoláson alapul, és ez az indokolás hivatkozást tartalmaz az említett rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében szereplő kivételekre. Egy ilyen helyzet ugyanis nem felel meg a jóhiszemű párbeszédnek, amelyet az intézmény és a tagállam köteles megkezdeni az 1049/2001 rendelet hatékony végrehajtásának biztosítása céljából.

47. Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet, 8. cikkének megfelelően az intézményt terheli a rendelet helyes alkalmazásáért való végleges felelősség, és annak kell a határozat érvényességét megvédenie az uniós bíróságok vagy az ombudsman előtt. Ha az intézménynek automatikusan követnie kellene a tagállam által javasolt indokolást, arra kényszerülne, hogy a hozzáférés iránti kérelmet benyújtó személlyel szemben, és adott esetben a felülvizsgálatot végző szervek előtt olyan álláspontot védjen, amelyet ő maga nem tekint védhetőnek.

48. E tekintetben le kell szögezni, hogy az 1049/2001 rendeletnek valamely intézmény birtokában lévő összes dokumentumhoz, az ott felsorolt kivételeket leszámítva, hozzáférési jogot biztosító rendelkezéseit ténylegesen végre kell hajtania annak az intézménynek, amelyhez a kérelmet intézték, és nemcsak az uniós bírósághoz benyújtott kereset hatására. Nem helytálló tehát a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érve, mely szerint egy ilyen kereset benyújtásának lehetősége megfosztja az érintett intézményt attól a hatáskörétől, hogy felülvizsgálja a tagállam által előadott indokolást.

49. Végezetül, a tagállam által kifejezett tiltakozás tisztán formai vonatkozásaira korlátozott felülvizsgálat lehetővé tenné a tagállam számára, hogy bármely hozzáférhetővé tételt megakadályozzon, még úgy is, hogy nem állnak fenn az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt elv alóli kivételt igazoló valóságos indokok, pusztán azáltal, hogy az említett rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt anyagi jogi kivételekre utaló formális indokolást ad elő. Ez a pusztán formai felülvizsgálat a gyakorlatban a kibocsátói szabály újbóli bevezetését eredményezné, amelyet az 1049/2001 rendelet eltörölt, és ellentmondana annak az elvnek, mely szerint az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt anyagi jogi kivételek az érintett tagállamra az ugyanezen rendelet 4. cikkének (5) bekezdésével ruházott hatáskör gyakorlását korlátozzák (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. pontja).

50. A fentiekből következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság helytelenül állítja, hogy valamely tagállam által az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése keretében kifejezett tiltakozás hatására az intézménynek ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a kért dokumentumhoz való hozzáférést megtagadásának indokait tartalmazó határozata meghozatalát megelőzően a tagállam tiltakozásával kapcsolatban arra kellene szorítkoznia, hogy pusztán formális, kizárólag annak megállapításából álló felülvizsgálatot végezzen, hogy az említett tiltakozás nem nélkülöz-e minden indokolást, és hogy ezt az indokolást az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt kivételekre történő utalással fogalmazták-e meg.

51. Ellenkezőleg, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésével bevezetett döntéshozatali eljárás megköveteli, hogy mind az intézmény, mind az érintett tagállam tartsa magát az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében foglalt anyagi jogi kivételekhez (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 83. pontja). Az intézmény ezért felhatalmazással rendelkezik annak biztosítására, hogy ne legyenek alaptalanok a tagállamnak a kért dokumentum hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozását igazoló indokok, amelyeknek az 1049/2001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően elfogadott határozatban szerepelniük kell.

52. E vonatkozásban nem tekinthető úgy, amint azt a Németországi Szövetségi Köztársaság másodlagosan, a Bíróság 283/81. sz., Cilfit és társai ügyben 1982. október 6-án hozott ítéletének (EBHT 1982., 3415. o.) 13. pontjában megfogalmazott feltételek mintájára állítja, hogy az intézmény a felülvizsgálatot csak akkor gyakorolhatja, ha a vitatott helyzettel kapcsolatban uniós bíróság azonos vagy hasonló ügyben már ítéletet hozott, vagy amikor a jogszabályok helyes alkalmazása olyan nyilvánvaló, hogy az minden ésszerű kétséget kizár.

53. Az intézmény által végzett felülvizsgálat annak megállapításából áll, hogy az adott ügy körülményeire és az alkalmazandó jogszabályokra tekintettel a tagállam által tiltakozásának alátámasztására előadott indokolás első látásra alkalmas-e ezen megtagadás igazolására (lásd megfelelően a Bíróság elnöke C-445/00. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23-án hozott végzésének [EBHT 2001., I-1461. o.] 73. és 74. pontját), és következésképpen, hogy ezen indokok alapján az említett intézmény vállalni tudja-e az 1049/2001 rendelet 8. cikke által ráruházott felelősséget.

54. Meg kell jegyezni, hogy az intézmény szempontjából nem arról van szó, hogy saját álláspontját kényszerítse rá a tagállamra, vagy saját értékelésével helyettesítse a tagállam értékelését, hanem arról, hogy elkerülje egy olyan határozat elfogadását, amelyet nem tekint védhetőnek. Az intézmény a hozzáférést megadó vagy megtagadó határozat megalkotójaként felelős ezen határozat jogszerűségéért. A valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt meg kell tehát vizsgálnia, hogy ez utóbbi az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította-e a tiltakozását, és hogy e kivételekre tekintettel megfelelően megindokolta-e az álláspontját (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja).

55. Fontos kiemelni, hogy e vizsgálatnak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében előírt döntéshozatali eljárást jellemző jóhiszemű párbeszéd keretében kell történnie, melynek során az intézmény köteles lehetővé tenni a tagállam számára, hogy indokait világosabban kifejthesse, vagy azokat újraértékelje annak érdekében, hogy prima facie védhetőnek legyenek tekinthetők (lásd a fenti 53. pontot).

56. E vizsgálatnak ezen kívül azon elv kellő figyelembevételével is kell történnie, hogy az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, figyelemmel az említett rendelet által követett célokra, különösen az annak (2) preambulumbekezdésében említett körülményre, miszerint e hozzáférési jog az uniós intézmények demokratikus jellegéhez kapcsolódik, valamint arra a tényre, hogy e rendelet célja annak (4) preambulumbekezdése és 1. cikke szerint az, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára (a fenti 8. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 63. pontja és a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontja).

57. A fentiekből következik, hogy mint megalapozatlant, el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvét, miszerint a tiltakozásának alátámasztása végett általa előadott indokolás vizsgálata során, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárás keretében a Bizottság túllépte a felülvizsgálat kereteit.

A dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozásának igazolása végett a Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott indokokról

58. Az előző megállapításokból következik (lásd a fenti 32., 33., 45., 46. és 55. pontot), hogy annak eldöntése végett, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt kivételekre tekintettel igazolható-e valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása, e cikk (5) bekezdésének alkalmazása az intézmény és az érintett tagállam közötti jóhiszemű együttműködésen alapul. Az intézmény tehát csak a megtagadás 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdése alapján történő igazolhatóságáról folytatott nyílt és konstruktív párbeszédet követően határozhat a tagállam által tiltakozásának alátámasztására hivatkozott indokok elutasításáról, amennyiben azt állapítja meg, hogy ezek az indokok nem védhetők.

59. A jelen ügyben a megtámadott határozat meghozatalát megelőzően többszöri levélváltás történt a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság között. A Bizottság többek között 2008. szeptember 15-i levelében arra hívta fel, mindezt megindokolva, a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy vizsgálja felül álláspontját. Ez utóbbi azonban nem vizsgálta felül elutasító álláspontját. A Bizottság a megtámadott határozatot csak e többszöri levélváltást követően hozta meg. Ellentétben azzal tehát, amit a Németországi Szövetségi Köztársaság állít, a Bizottság nem arra szorítkozott, hogy a német hatóságok értékelését a sajátjával helyettesítse. Éppen ellenkezőleg, a megtámadott határozat meghozatalára az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében meghatározott döntéshozatali eljárásnak megfelelően, jóhiszemű párbeszédet követően került sor.

60. Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy, amint azt a Bizottság állítja, a Németországi Szövetségi Köztársaság által a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozás indokaként felhozott érvek prima facie nem megalapozatlanok-e.

61. Először is, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt, a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételt illetően a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy tiltakozásának alátámasztása végett általa a Bizottsághoz benyújtott érvek legalábbis védhetők.

62. E tekintetben mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a "nemzetközi kapcsolatok" fogalma, amire az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése utal, tisztán uniós jogi fogalom, következésképpen nem függhet attól, hogy a tagállamok nemzeti jogai annak milyen tartalmat tulajdonítanak. Az említett rendelet 4. cikkének (5) bekezdése ugyanis nem tartalmaz semmilyen utalást a tagállam nemzeti jogi rendelkezéseire (a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. pontja).

63. Ezt követően emlékeztetni kell arra, amint azt a Bizottság megjegyzi, hogy az Uniót létrehozó Szerződések, a rendes nemzetközi szerződésektől eltérően, olyan új jogrendet hoztak létre, amelynek javára az államok - egyre több területen - korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek nemcsak a tagállamok, de azok állampolgárai is alanyai (a Bíróság 26/62. sz. Van Gend & Loos ügyben 1963. február 5-én hozott ítélete [EBHT 1963., 1., 3. o.], és a Bíróság 1991. december 14-i1/91. sz. véleményének [EBHT 1991., I-6079. o.] 21. pontja). Annak érdekében pedig, hogy az Unió célkitűzései azokon a területeken, amelyekre hatásköre kiterjed, megvalósuljanak, a tagállamok és az uniós intézmények közötti kapcsolatokat a szerződések által létrehozott alkotmányos charta szabályozza.

64. Ez vonatkozik többek között valamely tagállamnak a szerződésekből eredő kötelezettségei teljesítésének biztosítása érdekében indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a tagállam és a Bizottság közötti kommunikációra is.

65. Végezetül megjegyzendő, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azon elmélete, mely szerint a közte és az uniós intézmények közötti kommunikáció a "nemzetközi kapcsolatok" 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése szerinti fogalmának körébe tartozik, azzal a következménnyel járna, hogy az Unió tevékenységi területeivel kapcsolatos dokumentumok jelentős arányban kivonhatók lennének az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférési jog hatálya alól. Márpedig ez az eredmény meghiúsítaná az átláthatóságra vonatkozó, az 1049/2001 rendelet által elérni kívánt célkitűzést, és összeegyeztethetetlen volna a fentebb kifejtett elvvel, mely szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében foglalt kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd a fenti 42. és 56. pontot).

66. A Bizottság tehát helyesen állította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott, a nemzetközi kapcsolatoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében említett védelmére alapított indok prima facie megalapozatlan.

67. E vonatkozásban azt is le kell szögezni, hogy e megállapítás nem zárja ki, hogy valamely köz- vagy magánérdeket védő nemzeti jogi szabályokat az 1049/2001 rendelet által előírt kivételek címén védelemre méltó érdeknek lehessen tekinteni. A nemzeti jogi és az uniós jogi fogalmak ugyanis egybevághatnak, egymást kiegészíthetik, sőt kölcsönösen utalhatnak egymásra (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-46/93. és C-48/93. sz., Brasserie du pêcheur és Factortame egyesített ügyekben 1996. március 5-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-1029. o.] 27. pontját, és a fenti 6. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontját).

68. Másodsorban, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére alapított, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivételt illetően, amelyre a Németországi Szövetségi Köztársaság szintén hivatkozott, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által az EK 226. cikk alapján indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások az e rendelkezésben foglalt vizsgálati tevékenységek körébe tartoznak.

69. Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy amikor határozat születik egy olyan dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásáról, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték, az intézmény köteles kifejteni, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés miként sérthetné konkrétan a hivatkozott, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében szereplő érdeket. Az intézmény ezzel kapcsolatban adott esetben a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre alapítja az álláspontját, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (a Bíróság C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2008., I-4723. o.] 49. és 50. pontja, és a C-139/07. P. sz. Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29-én hozott ítéletének [EBHT 2010., I-5885. o.] 53. és 54. pontja).

70. Végül, amikor egy tagállam a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tétele ellen tiltakozik az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által kialakított eljárás keretében, minden szükséges bizonyítékot az intézmény rendelkezésére kell bocsátania, amelynek alapján igazolható az említett dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását kimondó határozat.

71. A jelen ügyben az iratokból következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozásának alátámasztása végett arra hivatkozott, hogy azok harmadik személyek számára történő hozzáférhetővé tétele aláásná a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság közötti bizalmi viszonyt és együttműködést, ami a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében az uniós joggal összhangban lévő megoldásra való törekvés során kapcsolatukat jellemzi. E vonatkozásban a Németországi Szövetségi Köztársaság utalt a Törvényszék T-191/99. sz., Petrie és társai kontra Bizottság ügyben 2001. december 11-én hozott ítéletének (EBHT 2001., II-3677. o.) 68. és 69. pontjára, valamint T-309/97. sz., Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben 1999. október 14-én hozott ítéletének (EBHT 1999., II-3217. o.) 46. pontjára.

72. A Németországi Szövetségi Köztársaság kifejtette, hogy ez a megfontolás a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás befejezését követően is érvényes, mivel az ilyen eljárás a tárgyalási taktikák, kompromisszumok és stratégiák színtere, amelyeket kötelezettségszegés megállapítása iránti jövőbeni eljárásokban esetleg újra alkalmazni fognak. Álláspontja szerint egy adott kötelezettségszegés megállapítása iránti eljáráson belül egy ilyen érdekegyüttes még különös kockázat hiányában is védelemre érdemes. A Németországi Szövetségi Köztársaság kiemelte, hogy a jelen ügyben a kért dokumentumok már megindított vagy megindítandó eljárások szakaszaira vonatkozó tényszerű beszámolókat és iránymutatásokat tartalmaztak, amelyeket a közte és a Bizottság közötti jóhiszemű együttműködés biztosítása, valamint a rugalmas és gyors megoldások zavartalan keresése érdekében nem volna szabad hozzáférhetővé tenni.

73. E vonatkozásban megjegyzendő, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivétel nem a vizsgálat mint olyan védelmére vonatkozik, hanem e vizsgálat céljára, amelynek lényege valamely kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében az érintett tagállam ösztönzése a közösségi jognak való megfelelésre (lásd ebben az értelemben a T-36/04. sz., API kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2007., II-3201. o.] 127. és 133. pontját, és a fenti 8. pontban hivatkozott Bavarian Lager ügyben hozott ítélet 149. pontját).

74. Ezért terjedhet ki továbbra is a szóban forgó kivétel a különböző vizsgálati iratokra mindaddig, amíg e cél elérése nem történt meg, még akkor is, ha már befejeződött az a konkrét vizsgálat vagy ellenőrzés, amelynek alapján az a dokumentum készült, amelyhez hozzáférést kérnek (a fenti 8. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 110. pontja; és megfelelő módosítással, az 1993. évi magatartási kódex alkalmazását illetően, az Elsőfokú Bíróság T-20/99. sz., Denkavit Nederland kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 13-án hozott ítéletének [EBHT 2000., II-3011. o.] 48. pontja).

75. Megjegyzendő azonban, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivétel alkalmazásának igazolása érdekében bizonyítani kell, hogy az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele ténylegesen veszélyeztetheti a Bizottság szóban forgó kötelezettségszegésre vonatkozó vizsgálatának céljait (lásd ebben az értelemben a fenti 8. pontban hivatkozott Franchet és Byk ügyben hozott ítélet 105. és 109. pontját, valamint a fenti 73. pontban hivatkozott API kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 127. pontját). A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem elbírálására vonatkozóan szükséges vizsgálatnak ugyanis konkrétnak, a védett érdek veszélyeztetése e kockázatának pedig ésszerűen előre láthatónak, és nem pusztán feltételezettnek kell lennie (a fenti 8. pontban hivatkozott Franchet és Byk ügyben hozott ítélet 115. pontja, a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet 151. pontja, és a fenti 69. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács ügyben hozott ítélet 43. és 63. pontja).

76. A jelen ügyben tény, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás, amelynek során a kért dokumentumok keletkeztek, 2006. június 28-án, tehát két évvel azelőtt befejeződött, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet 2008. július 19-én benyújtották. Ezért a Németországi Szövetségi Köztársaság nem hivatkozhat a Petrie és társai kontra Bizottság, és a Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben hozott ítéletekre, mivel ezek az ítéletek olyan esetekre vonatkoznak, amelyekben a megtámadott határozat meghozatalakor a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás, közigazgatási vagy bírósági szakban, még folyamatban volt.

77. Így a jelen ügyben tény az, hogy 2008 júliusában, amikor a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet benyújtották, már nem volt folyamatban semmilyen vizsgálati tevékenység, amelynek a célját az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztethette volna.

78. A Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott azon érvvel kapcsolatban, mely szerint a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások keretében a közte és a Bizottság közötti kommunikáció bizalmas jellegének megőrzése érdekében szükséges (lásd a fenti 71. és 72. pontot), először is azt kell megjegyezni, hogy a folyamatban lévő kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásoktól eltérően nincs olyan általános vélelem, miszerint a Bizottság és valamely tagállam közötti, egy befejezett kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében történt levélváltás hozzáférhetővé tétele sértené a vizsgálati tevékenységek céljait, amint az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szerepel.

79. Másodszor megjegyzendő, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott annak magyarázatára, hogy a kért dokumentumoknak két évvel a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás befejezése után történő hozzáférhetővé tétele mennyiben veszélyeztetné konkrétan és ténylegesen a szóban forgó vizsgálat vagy ahhoz kapcsolódó más vizsgálatok célját. Különösen, nem valószínűsítette a Bizottság által 2008. június 28-án befejezett eljárás újbóli megindítását, vagy azt, hogy az utóbbival kapcsolatban kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás volna folyamatban, amelynek kimenetelét a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele érinthetné.

80. Ebben az összefüggésben a Spanyol Királyság által előadott azon érvet is el kell utasítani, mely szerint mivel a Bizottságnak korlátlan lehetősége van a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások újbóli megnyitására, a tagállamok és a Bizottság között ezen eljárások keretében zajló levélváltásnak minden esetben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt, a vizsgálati tevékenységek céljainak védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá kell tartoznia. Az ilyen érv ugyanis pusztán elméleti megfontoláson alapszik, a Spanyol Királyság ugyanis nem bizonyította, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás újbóli megnyitása a jelen ügyben ésszerűen előre látható volna.

81. Ilyen körülmények között azt kell megállapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által a dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozásának alátámasztása érdekében felhozott érvek elvontak és pusztán elméleti jellegűek, és ezért alkalmatlanok arra, hogy elegendő jogalapot adjanak a Bizottság számára, amelynek alapján az igazolhatott volna egy, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésén alapuló megtagadó határozatot.

82. Következésképpen a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozásának igazolására felhozott indokok prima facie megalapozatlanok voltak.

83. Ennélfogva a keresetet el kell utasítani.

A költségekről

84. Eljárási szabályzatának 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját, valamint a Bizottság költségeinek viselésére.

85. A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikke 4. §-ának harmadik bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ezért a Dán Királyság, a Spanyol Királyság, a Finn Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a saját, valamint az Európai Bizottság költségeinek viselésére.

3) A Dán Királyság, a Spanyol Királyság, a Finn Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

Pelikánová

Jürimäe

Van der Woude

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. február 14-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.