A Fővárosi Törvényszék K.33183/2011/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KISAJÁTÍTÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. Bíró: Sinka Ildikó Judit

Fővárosi Törvényszék

23.K.33.183/2011/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Cenner Tibor ügyvéd (cím.) által képviselt dr. felperes neve (cím.) ,

a dr. Méregh Katalin kormánytisztviselő által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (cím.,) I. rendű, és a dr. Gaál Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Budapest Fővárosi Önkormányzata (cím.) II. rendű alperesek ellen,

kisajátítási kártalanítási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben meghozta a következő

Í T É L E T E T.

A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek külön-külön 30.000-30.000 (harmincezer-harmincezer) Ft perköltséget, továbbá a NAV illetékügyben eljáró hatóságának külön felhívására a Magyar Államnak 20.000 (húszezer) Ft, a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes kizárólagos tulajdonában áll a perrel érintett ingatlan. A Budapest Főváros Kormányhivatala I. rendű alperes, a 2011. július 06-án kelt 40BP-572/10/2011-es számú határozatában, a felperes által jogi képviselője útján benyújtott, .... ker. ... hrsz. alatti ingatlanra vonatkozó kártalanítási kérelmet elutasította. A felperes az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXVIII. tv. (továbbiakban: Étv.) 30. § (1) bekezdésére hivatkozva terjesztette elő a kártalanítási kérelmét. Előadta, hogy a kizárólagos tulajdonában álló Bp. XXII. ker. ... hrsz. alatt felvett, 12076 nm területű erdő művelési ágú ingatlan övezeti besorolását a 42/2055. (VII. 20.) Főv. Kgy. rendelet, az addigi MG-MT (mezőgazdasági) övezetből E-VE védelmi véderdő övezetre változtatta. Álláspontja szerint az átsorolásból kára keletkezett, mivel az előző övezeti besoroláshoz képest a véderdő besorolás jelentősen korlátozza az épületek elhelyezésének lehetőségét, a véderdő jellegre való tekintettel kell meghatározni a telepíthető növényfajtákat, valamint a véderdő besorolású területen az erdőgazdálkodás eltérésekkel történik. A kártalanítás mértékét 24.152.000.-Ft-ban határozta meg, amit utóbb módosított. Az I. rendű alperesi hivatal jogelődje megkereste Budapest Főváros Önkormányzatát, a kérelemre való nyilatkozattétel érdekében. A II. rendű alperes a kérelem jogalapját nem fogadta el, kijelentette, hogy álláspontja szerint a terület 33%-ának E-VE (védelmi erdő, véderdő) minősítése a beépítést nem korlátozta, tekintettel arra, hogy az ingatlan méretei miatt azon, az övezetsorolás előtt sem volt kialakítható ottlakást igénylő egyéni gazdasági terület és épület, így csak gazdasági épületet lehetett 3%-os beépítettség mellett elhelyezni.

Az I. rendű alperes a tényállás tisztázása érdekében megkereste az illetékes Pest Megye Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságát, az ingatlanon folyó erdőgazdálkodás pontosítása érdekében. Az Igazgatóság válaszában kifejtette, hogy a területnek bár van érvényes erdőterve, rajta engedélyezett erdőgazdálkodás nem folyt 2005. évben, és jelenleg sem folyik.

A kérelem jogalapja tekintetében az I. rendű alperes megállapította, hogy az Étv. 30. § (1) bekezdése szerint, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában (BH 2007. 323.) rámutatott arra, hogy korlátozási kártalanításra vonatkozó igény esetén a kárt is bizonyítani kell, feltételezett kárra nem ítélhető meg kártalanítás.

A 42/2005. (VII. 20.) Főv. Kgy. Rendelet alapján az ingatlan 42 %-a továbbra is MG-MT (mezőgazdasági) övezetben maradt, 25 %-a KL-KT övezetbe került, melyet a Magyar Állam az ... autópálya megépítése érdekében 2008. év folyamán kisajátított, és a maradék 33% került E-VE (védelmi erdő, véderdő) övezetbe. A fentiekből következően, az MG-MT (mezőgazdasági rendeltetésű) területen megvalósítható beépítések közül a terület méretei miatt ottlakást igénylő egyéni gazdasági területet nem lehet kialakítani, valamint gazdasági épületeket sem lehetett elhelyezni. A területen az általános 3 %-os beépítettség mellett csak gazdasági épületet lehetett elhelyezni, ehhez képest az E-VE övezet beépítésére vonatkozó előírásai nem korlátozottabbak és nem hátrányosabbak a tulajdonosra nézve. Mindezek indokok alapján, a felperes tulajdonos kártalanításra vonatkozó kérelmét elutasította az I. rendű alperes.

A felperes a 2011. július 20-án kelt kereseti kérelmében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte elsődlegesen, hogy a bíróság az I. rendű alperes határozatát változtassa meg, és kötelezze a II. rendű alperest 4.235.520 Ft kártalanítás megfizetésére, másodlagosan az I. rendű alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, új eljárásra kötelezés mellett. A felperes perköltséget igényelt. Bizonyítási indítványként kérte, hogy a bíróság a perben rendeljen ki ingatlanforgalmi szakértőt, aki a perbeli terület valóságos értékcsökkenését megállapítja.

A felperes szerint az az I. rendű alperes határozata az Étv. 30. § (7) bekezdésébe ütközik, miszerint a kártalanítási eljárást a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kell lefolytatni, emellett a Kstv. 25. § (3) bekezdés b) pontjába is ütközik, mert kártalanításra vonatkozó szakvélemény nem készült, továbbá a felperes szerint a Étv. 30. § (2) bekezdését is sérti, mert a kártalanítás összegét nem állapította meg, és erre vonatkozóan az I. rendű alperes a tényállást nem derítette fel teljes körűen, így megsértette a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltakat, nem folytatott le bizonyítási eljárást, és nem rendelt ki szakértőt.

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy általános mezőgazdasági rendeltetésű épületek körében nem lenne kizárt, hogy pl. istállót, vagy ólat helyezzen el, és ott állatokat tartson, vagy más gazdasági épületet alakítson ki a beépítettség mértékéig. Ezzel szemben a véderdő területén csak az annak fenntartásával összefüggő építmény helyezhető el. A felperes szerint önmagában az a tény, hogy az erdészeti hatóság nem tart nyilván erdőgazdálkodót, nem jelenti azt, hogy erdőgazdálkodás nem folyik, noha a kitermelés az ingatlanon még nem volt. A felperes hivatkozott arra, hogy a véderdőben más szabályok szerint lehet kitermelést végezni, az jelentősebb megkötöttségekkel jár, egyébként pedig sérelmezte, hogy a 2008-ban kisajátított területrészt nem vette figyelembe a határozat.

Az I. rendű alperes ellenkérelmi nyilatkozatában kérte a felperes keresetének az elutasítását, és perköltségben történő marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálni kért döntés jogszerű, fenntartotta a határozatban foglalt álláspontját.