Tippek

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

Link jogszabályhelyre

§-ra, bekezdésre, pontra, alpontra mutató linket hozhat létre.

Bővebben

Egy bíró ítéletei

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét! Érdemes hangot ráadni. Bővebben

1951. évi III. törvény

a büntető perrendtartásról[1]

I. FEJEZET

ALAPVETŐ ELVEK

A törvény célja

1. § E törvény célja az, hogy a büntető eljárás szabályozásával a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének és intézményeinek, valamint a dolgozók jogainak védelmében biztosítsa a bűncselekmények üldözését, a dolgozó nép ellenségeinek megbüntetését s a dolgozóknak a szocialista társadalmi együttélés szabályaira való nevelését.

A személyi szabadság biztosítása

2. § (1) Büntető eljárást csak a törvény alapján és csak az ellen lehet indítani, aki bűncselekmény alapos gyanúja alatt áll.

(2) Személyi szabadságtól megfosztani senkit sem lehet a törvény által meghatározott eseteken kívül és más módon, mint azt a törvény megengedi.

(3) Az ügyész, a bíróságok és általában azok a hatóságok, amelyek a törvény értelmében jogosultak a személyi szabadság elvonására vagy korlátozására, kötelesek ügyelni arra, hogy a hatáskörükbe tartozó eljárás során senkivel szemben se alkalmazzanak a személyi szabadságát érintő olyan intézkedést, amely törvényellenes; ilyen sérelem esetében pedig haladéktalanul intézkedni kötelesek annak megszüntetése iránt.

(4) Bűncselekmény miatt más büntetést, mint azt, amelyet törvényes hatáskörben lefolytatott törvényes eljárás során szabtak ki, alkalmazni nem lehet.

Terhelő és mentő körülmények figyelembevétele

3. § A terhelő és mentő, valamint a büntetést súlyosbító és enyhítő körülményeket a hatóságok kötelesek az eljárás minden szakaszában figyelembe venni és kideríteni.

Bizonyítékok

4. § (1) A büntető eljárás során eljáró hatóság alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve és szabadon felhasználhat minden bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas lehet.

(2) A terhelt beismerése egymagában egyéb bizonyítási eszközök alkalmazását feleslegessé nem teszi.

Büntető eljárás kizárása

5. § (1) Büntető eljárást nem lehet indítani, a már megindított büntető eljárást pedig az ügy bármely szakában meg kell szüntetni, illetőleg felmentő ítélettel kell befejezni:

1. ha a terhelt cselekménye nem bűncselekmény;

2. ha a büntető törvény szerint a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmény áll fenn.

(2) A kivételeket ez a törvény határozza meg [90. § (3) bek., 133. § (2) bek., 145. § (3) bek., 214. § (3) bek., 229. §, 230. § (2) bek.]

Többszöri eljárás tilalma

6. § Már jogerősen elbírált bűncselekmény miatt ugyanazon személy ellen újabb büntető eljárásnak - a perújítás és a törvényesség érdekében használt perorvoslat esetét kivéve - nem lehet helye.

Nyilvánosság

7. §[2] (1) A bíróságok tárgyalásai nyilvánosak.

(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről bármikor kizárhatja, ha az államtitok, katonai titok vagy hivatali titok megőrzése végett vagy erkölcsi okokból feltétlenül szükséges. A bíróság egyes hivatalos személyeknek ebben az esetben is megengedheti, hogy a tárgyaláson jelen lehessenek.

(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatait általában nyilvánosan hirdeti ki.

Az anyanyelv használatának biztosítása

8. § Az eljárás nyelve magyar. A magyar nyelv nemtudása miatt senkit hátrány nem érhet. A magyarul nem tudó személy az eljárás egész folyamán mind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja.

Polgári és büntető perben hozott ítéletek viszonya

9. § (1)[3] Ha a polgári perben a büntetőbíróság által jogerős ítélettel már elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei felől kell határozni, a büntetőbírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságra is irányadó abban a kérdésben, hogy követtek-e el bűncselekményt és annak elkövetője a terhelt volt-e; a kártérítési kötelezettség megállapításában azonban a büntetőbírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságot nem köti.

(2) Azt, hogy a terheltet bűnösnek kell-e kimondani és milyen bűncselekményben, a büntetőbíróság önállóan bírálja el akkor is, ha a polgári perben a bíróság már jogerős határozatot hozott.

II. FEJEZET

BÍRÓSÁGOK

Első- és másodfokú bíróságok

10. §[4] (1) Elsőfokon ítélkeznek:

a járásbíróság (városi bíróság, városi kerületi bíróság),

a megyei bíróság (budapesti fővárosi bíróság) és

a különbíróságok (katonai bíróság és a közlekedési bíróság).

(2) Másodfokon ítélkeznek:

a járásbírósághoz (városi bírósághoz, városi kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (budapesti fővárosi bíróság),

a megyei bírósághoz (budapesti fővárosi bírósághoz), továbbá a különbíróságokhoz tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság.

(3) Ahol a törvény járásbíróságról rendelkezik, ott ezen városi bíróságot és városi kerületi bíróságot, - ahol pedig megyei bíróságról rendelkezik, ott ezen a budapesti fővárosi bíróságot is érteni kell.

A bíróságok összetétele

11. §[5] (1) Az elsőfokon eljáró bíróságok egy hivatásos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkeznek.

(2) A törvény az elsőfokon eljáró bíróságokra nézve is előírhatja, hogy a tanács három hivatásos bíróból álljon.

(3) A másodfokon eljáró bírósági tanács három hivatásos bíróból áll.

12. § (1) Az eljárásban a szakbírókat és a népi ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik.

(2) A szakbírákra és a népi ülnökökre az együttalkalmazás tilalma szempontjából azonos szabályok irányadók.

(3) A törvény további rendelkezéseiben a bíró mind a szakbírót, mind a népi ülnököt jelenti.

Bírák kizárása

13. § Az ügy elintézéséből ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt:

a) aki az ügyben mint fél (37. §), sértett, illetőleg feljelentő, vagy mint ezek képviselője szerepel vagy szerepelt;

b) aki az ügyben nyomozó cselekményt teljesített;

c) aki a félnek, a sértettnek vagy ezek képviselőjének az 1950: II. tv. (a továbbiakban: Btá.) 29. §-ában megjelölt hozzátartozója;

d) akit az ügyben tanúként vagy szakértőként kihallgattak;

e) az, akitől az ügynek tárgyilagos vagy részrehajlás nélküli megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

14. § Nem járhat el az ügyben az a járásbíróság, illetőleg az a megyei bíróság, amelynek elnöke a 13. § a) vagy c) pontja értelmében ki van zárva.

15. § Az ügy másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki az ügy elsőfokú elintézésében résztvett.

16. § (1) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy az előző §-ok értelmében kizárt bíró az eljárásban ne vegyen részt.

(2) A bíró a bíróság elnökének köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok forog fenn; a bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

(3)[6] Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság elnöke hivatalból kezdeményezi.

(4) A kizárási okot a fél és a sértett is bejelentheti. E bejelentésnek az eljárás bármely szakában helye van; a 13. § e) pontja alá tartozó okot azonban a fél vagy a sértett a tárgyalás megkezdése után csupán akkor érvényesítheti, ha nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és a tudomásszerzés után az okot nyomban bejelenti.

17. § Ha a bíró a reá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy maga is hozzájárult mellőzéséhez, a bíróság elnöke intézkedhetik más tanács, illetőleg bíró kijelölése iránt. Ilyen esetben a kizárás tárgyában külön határozatot hozni nem kell.

18. § (1) Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, ebben a tárgyban ugyanannak a bíróságnak másik tanácsa határoz.

(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan másik tanácsa, amelyre kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság határoz.

(3) A kizárás kérdésében a bíróság nyilvános ülésben határoz. Döntés előtt meg kell hallgatni az ügyészt és - ha a bejelentést nem maga a bíró tette - be kell szerezni annak nyilatkozatát is.

(4) A kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadása miatt pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul.

19. § (1) Az a bíró, aki a saját személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró tovább is eljárhat ugyan, de ha a 13. § a)-d) pontjai alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés elintézéséig az ítélethozatalban nem vehet részt. Ez a korlátozás sem érvényesül, ha ugyanaz a fél vagy sértett ugyanabban az ügyben a kizárás megtagadása után tesz újabb bejelentést.

(2) Ha a terhelt, a sértett vagy ezek képviselője nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést vagy ugyanabban az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten tesz alaptalan bejelentést, őt a kizárást megtagadó határozatban ezer forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. A pénzbírság kiszabása miatt halasztóhatályú külön fellebbezésnek van helye.

20. § A 13-19. §-ok rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell.

21. §[7] A perújítási eljárás és a törvényességi óvás elbírálása során nem járhat el az a bíró, aki a perújítással, illetőleg a törvényességi óvással megtámadott határozat hozatalában részt vett. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a törvényességi óvással megtámadott határozatot a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa hozta.

Hatáskör

22. §[8] Az eljárás azok miatt a bűntettek miatt, amelyeknek elbírálását a 23. és 23/B. §-ok a megyei bíróság, illetőleg a katonai bíróság hatáskörébe nem utalják, a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

23. §[9] A megyei bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás a következő bűntettek esetében:

a) a népek békéje elleni bűntett miatt, úgyszintén a Népköztársaság elleni, a törvényben külön meghatározott bűntettek miatt,

b) háborús és népellenes bűntettek miatt,

c) az államtitok és hivatali titok megsértésével elkövetett bűntettek miatt,

d) a társadalmi tulajdon ellen irányuló, a tervgazdálkodás érdekeit sértő bűntettek, a közellátási bűntettek és az árdrágítás bűntette miatt, ha azokra a törvény halálbüntetést állapít meg,

e)[10]

f) pénzhamisítás és hamispénzzel elkövetett visszaélés miatt,

g) gyilkosság és szándékos emberölés bűntette miatt,

h) egyéb bűntett miatt is, ha az ügyész a legfőbb ügyész utasítása alapján a megyei bíróság előtt emel vádat.

23/A. §[11] (1) A Népköztársaság és a népgazdaság elleni bűntettek közül a kiemelkedő jelentőségű ügyekben a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon ítélkezik, ha a legfőbb ügyész a Legfelsőbb Bíróság előtt emel vádat.

(2) A Legfelsőbb Bíróság kollégiumai elsőfokú bíróságként egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkeznek; a tanács elnöke a hivatásos bíró.

(3) A katonai bíróság hatáskörébe tartozó azokban a különleges ügyekben, amelyekben az állam érdekének védelme azt szükségessé teszi, a legfőbb ügyész indítványára a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma elsőfokon három hivatásos bíróból álló tanácsban zárt tárgyalás során ítélkezik.

(4) A Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság bármely ügyét az eljárás bármely szakaszában magához követelheti, kivételes esetekben pedig az ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhatja. A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsának összetételére - attól függően, hogy az ügyet az elsőfokú, illetőleg a fellebbezési eljárásban vonja magához - a (2) és (3) bekezdésben, illetve a 11. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

(5) A jelen §-ban említett esetekben a Legfelsőbb Bíróság előtt a vádat a legfőbb ügyész képviseli.

A különbíróságok hatásköre[12]

23/B. §[13] (1)[14] A katonai bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás a Néphadsereg, a határőrség, a rendőrség, a büntetésvégrehajtási szervek és a hivatásos légoltalmi szervezet tagjai által - a szolgálati viszonyuk tartama alatt - elkövetett bármely bűntett, valamint a munkásőrség tagjai által a szolgálatban vagy azzal összefüggésben elkövetett bűntett miatt.

(2) A katonai bíróság hatásköre kiterjed arra a polgári személyre is, aki

a) a honvédelem érdekét közvetlenül sértő vagy veszélyeztető hazaárulást, kémkedést, vagy egyéb bűntettet követ el, ideértve az ilyen bűntett előmozdítása vagy leleplezése végett elkövetett bűntetteket is.

b) az (1) bekezdés értelmében katonai büntetőbíráskodás hatálya alá tartozó személy által elkövetett bűntettel kapcsolatban felbujtó, bűnsegéd, bűnpártoló vagy orgazda,

c) olyan bűntettre vonatkozóan szegi meg feljelentési kötelezettségét, amelynek elkövetője a jelen § rendelkezései szerint katonai büntetőbíráskodás hatálya alá tartozik.

(3) Ha ugyanazt a személyt több bűncselekmény terheli és ezek közül valamelyik a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, vagy ha több elkövető esetében ezek valamelyikével szemben az eljárás a katonai bíróság elé tartozik, az eljárást együttesen a katonai bíróság folytatja le, feltéve hogy az elkülönítés nem indokolt.

23/C. §[15]

Illetékesség

24. § (1) Az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették, még akkor is, ha a bűncselekmény eredménye máshol következett be.

(2) Ha a bűncselekményt több bíróság területén követték el, vagy ha az elkövetés helyét nem lehet megállapítani, az a bíróság illetékes, amely az ügyben korábban intézkedett (megelőzés). Ha azonban az elkövetés helye még a tárgyalás kitűzése előtt ismeretessé válik, az eljárást - a felek bármelyikének indítványára - az a bíróság folytatja, amelynek területén a bűncselekményt elkövették.

(3) Az eljárásra illetékes az a bíróság is, amelynek területén a terhelt lakik, ha az ügyész az ügyet elbírálás végett eléje terjeszti.

25. § (1) Külföldön elkövetett bűncselekmény esetén az a belföldi bíróság illetékes, amelynek területén az elkövető tartózkodik, vagy tartózkodási hely hiányában fogvatartják.

(2) Ugyanez áll akkor is, ha a bűncselekményt az ország határain kívül, de olyan helyen követték el, amely a belfölddel egy tekintet alá esik [Btá. 3. § (2) bek.].

26. § Külföldi hatóság által kért kiadatás ügyében (236. §) az eljárásra az a megyei bíróság illetékes, amelynek területén a kikért személy tartózkodik.

27. § Ha ugyanazt a személyt több bűncselekmény terheli és az eljárásra különböző bíróságok lennének illetékese, valamennyi bűncselekmény miatt az a bíróság jár el, amelyiknek hatásköre a legsúlyosabb bűncselekményre is kiterjed. Több azonos hatáskörű bíróság között a megelőzés dönt.

28. § (1) Több elkövető esetén az a bíróság, amelyik az elkövetők egyikére illetékes, a többi elkövetővel szemben is eljárhat, ha hatáskörét a cselekmény elbírálása nem haladja meg. Több ilyen bíróság között a megelőzés dönt.

(2) Az elkövetőre illetékes bíróság illetékessége a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed.

29. § Az összes elkövetőket, úgyszintén a bűnpártolót és az orgazdát lehetőleg ugyanabban az eljárásban kell felelősségre vonni.

30. § Az elkobzásra és a vagyonelkobzásra irányuló külön eljárásra (229. §) az a bíróság illetékes, amely az elkobzás (vagyonelkobzás) alapjául szolgáló bűncselekmény elbírálására illetékes volna, ha pedig ezt nem lehet megállapítani, az a bíróság, amelyhez az ügyész az elkobzás (vagyonelkobzás) kimondása végett fordul.

Hatáskör és illetékesség vizsgálata

31. § A bíróság a tárgyalás megkezdéséig mind hatáskörét, mind illetékességét hivatalból vizsgálja.

32. § (1)[16] A tárgyalás megkezdése után a hatáskör hiányát hivatalból kell figyelembe venni abból az okból, hogy az ügy a megyei bíróság vagy különbíróság hatáskörébe, illetőleg külön eljárásra tartozik; egyébként a hatáskör hiányát nem lehet figyelembe venni.

(2) A tárgyalás megkezdése után az illetékesség hiányát hivatalból kell figyelembe venni, ha jogszabály kizárólagos illetékességet állapít meg, egyébként az illetékesség hiánya egyáltalán nem vehető figyelembe.

Eljáró bíróság kijelölése

33. § (1) Jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, úgyszintén akkor, ha az illetékes bíróság kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot az ügyész meghallgatása után ki kell jelölni.

(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés kizárólag a területén lévő járásbíróságok közt merült fel, illetőleg a területén lévő járásbíróság kizárása esetében a területén lévő másik járásbíróság kijelölhető.

(3) Egyébként a kijelölés kérdésében a legfőbb ügyész meghallgatása után a Legfelsőbb Bíróság dönt. A Legfelsőbb Bíróság jelöli ki az eljáró bíróságot akkor is, ha az illetékességre irányadó körülmények nem állapíthatók meg.

34. § A Legfelsőbb Bíróság az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett a legfőbb ügyész indítványára azonos hatáskörű más bíróságot jelöl ki, ha ezt az ügy előkészítése, a bizonyítás felvételének megkönnyítése vagy a büntető eljáráshoz fűződő egyéb fontos érdek nyomatékosan indokolttá teszi.

Ügyek egyesítése és elkülönítése

35. § Azokat az ügyeket, amelyeknek együttes elintézése az eljárás tárgyára vagy az abban résztvevő személyekre tekintettel vagy egyéb okból célszerűnek mutatkozik, a 28-29. §-ok esetein kívül is egyesíteni lehet.

36. § Ha célszerűnek mutatkozik, az ügyek egyesítését mellőzni is lehet, illetőleg azokat el lehet különíteni. Elkülönítés esetén az iratokat ahhoz a bírósághoz kell áttenni, amely egyébként illetékes volna.

III. FEJEZET

Felek

A felek felsorolása

37. § Az eljárásban a felek: az ügyész, a magánvádló (fő- vagy pótmagánvádló) és a terhelt, továbbá polgárjogi igénye keretében a sértett (magánfél).

Az ügyész

38. § (1) A büntető eljárásban az ügyész kötelessége az, hogy a Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének, függetlenségének és biztonságának s a dolgozók jogainak védelmében a bűncselekményeket üldözze.

(2) A vád képviselete az eljárásban - magánvád (41. §) esetét kivéve - az ügyész feladata. Az ügyész a tárgyaláson és egyéb eljárási cselekményeknél a vád képviseletében akkor is jelen lehet, ha egyébként jelenléte a törvény értelmében nem kötelező: az ügy iratait az eljárás egész folyamán megtekintheti. A vádat képviselő ügyész az ügyben felmerülő minden lényeges kérdésben a bíróság döntése előtt indítványt tehet.

(3)[17] Az ügyész addig, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul [170. § (3) bek.], a vádat elejtheti vagy módosíthatja, a vád elejtését vagy módosítását azonban indokolni köteles.

(4) Az államigazgatási szervek és az államhatalom helyi szervei az ügyész megkeresését teljesíteni kötelesek.

39. § (1) A 13. §-nak a bírák kizárására vonatkozó rendelkezését az ügyészekre a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) az ügyészre nem kizáró ok az, hogy az ügyben nyomozó cselekményt végzett, vagy hogy az ügyben mint az ügyészség tagja egyébként eljárt,

b) az ügyésszel szemben kizárásra szolgál alapul az, ha az ügyben mint bíró közreműködött, vagy ha az ügyben eljáró bírónak a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója.

(2) Az ügyész kizárása kérdésében az ügyészség vezetője, az utóbbinak kizárására nézve pedig a legfőbb ügyész határoz. A 16. § rendelkezéseit itt is megfelelően alkalmazni kell.

40. § (1) Az ügyész illetékességét annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg, amely mellett működik. A legfőbb ügyész rendelkezése alapján azonban bármely ügyész az eljárás bármely szakában olyan ügyben is eljárhat, amelyre egyébként illetékessége nem terjedne ki.

(2) Sürgős esetben minden ügyész köteles a szükséges intézkedéseket saját illetékességi területén megtenni akkor is, ha nem illetékes. Az ilyen intézkedésekről az illetékes ügyészséget haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Saját illetékességi területén kívül az ügyész eljárási cselekményt csak az illetékes ügyészség vezetőjének hozzájárulásával foganatosíthat, kivéve a halaszthatatlan sürgősség esetét, az eljárást azonban utólag az illetékes ügyészség vezetőjével ilyenkor is közölni kell.

(4) Azt az illetékességi összeütközést, amely az ugyanazon ügyészség területén működő ügyészek közt merült fel, az ügyészség vezetője dönti el. Egyébként az ügyészi illetékességi összeütközések esetében a legfőbb ügyész határoz.

A magánvádló (fő- és pótmagánvádló)

41. § (1) Könnyű testi sértés, becsületsértés és rágalmazás, magánlaksértés, levéltitok megsértése, valamint ingó vagy ingatlan dolog rongálása és tulajdon elleni kihágás esetében, ha a cselekmény magánindítványra üldözendő, a vádat mint főmagánvádló, a sértett képviseli.

(2)[18]

(3) Több sértett esetében megegyezésüktől függ, hogy melyikük járjon el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a megelőzés, ha pedig ez nem állapítható meg, a bíróság döntése az irányadó.

(4) A magánvádló halála esetében helyébe harminc nap alatt a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója léphet.

42. § A magánvádló az eljárásban mindazokat az indítványokat és nyilatkozatokat megteheti, amelyek a vád képviseletével együtt járnak: az ügy iratait bármikor megtekintheti. A vád elejtését vagy módosítását az eljárásnak a 38. § (3) bekezdésében meghatározott szakáig jelentheti be, de azt indokolni nem köteles.

43. § (1) Az ügyész az ügy iratait magánvád esetében is bármikor megtekintheti s a tárgyaláson megjelenhet.

(2)[19] Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármelyik szakában átveheti; ilyen esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg.

A magánfél

44. § (1)[20] A sértett, mint magánfél, a terhelttel szemben a büntető eljárásban bármely bűncselekmény esetén érvényesítheti azt a polgári jogi igényét, amely a bűncselekmény folytán keletkezett, feltéve hogy az igényt az elsőfokú eljárás során, legkésőbb azonban a bíróságnak az ítélethozatal céljából való visszavonulásáig bejelenti.

(2) A sértett halála esetén a magánfél jogait örököse érvényesítheti.

(3)[21] A magánfél a bíróságnál az ügy iratait megtekintheti, a tárgyaláson felszólalhat és indítványokat tehet; ha a magánfél jogait a sértett örököse érvényesíti, indítványt csak polgári jogi igénye tekintetében terjeszthet elő.

(4) A sértettet, illetőleg örökösét az a körülmény, hogy magánfélként nem lépett fel, nem zárja el az elől, hogy polgári, jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

(5)[22] A sértettet megillető polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti.

A sértett és egyéb érdekeltek

45. § (1)[23] A sértett, ha az eljárásban a 41. §, illetőleg a 44. § értelmében félként nem is szerepel, a bíróságnál az iratokat megtekintheti, a tárgyaláson felszólalhat és indítványokat tehet.

(2) A félként nem szereplő az az érdekelt, akire a tárgyalás során hozandó határozat közvetlen kihatással lehet, a tárgyaláson megjelenhet, ott abban a körben, amelyben az eljárás őt is közvetlenül érinti, felszólalhat és indítványokat tehet.

A magánvádló, a magánfél, a sértett és egyéb érdekeltek képviselői

46. § (1)[24] Az eljárásban a magánvádló, a magánfél, a sértett és az ügyben szereplő egyéb érdekelt [45. § (2) bekezdés] képviseletére jogosultak:

a) a meghatalmazott ügyvéd vagy ügyvédi munkaközösség,

b) a törvényes képviselő,

c) meghatalmazás alapján a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó,

d) a vállalati jogtanácsos (jogi előadó) abban az esetben, ha külön jogszabály őt vagy a vállalatot a perbeli képviseletre feljogosítja.

(2) Ha az eljárásban vállalat (hivatal, üzem stb.), illetőleg szövetkezet a magánvádló, a magánfél, a sértett vagy az ügyben szereplő egyéb érdekelt [45. § (2) bekezdés], képviseletére a vállalat (hivatal, üzem stb.) dolgozója, illetőleg a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja is jogosult.

(3)[25] Az, aki a tárgyaláson tanúként szerepel, a képviseletre nem jogosult.

A terhelt

47. § (1) Az, akivel szemben a büntető eljárást folytatják: terhelt, mégpedig mind a nyomozás során (gyanúsított), mind a vádirat benyújtását követően (vádlott), úgyszintén a jogerős büntető ítélet meghozatala után (elítélt).

(2) A terhelt azokat az indítványokat, egyéb előterjesztéseket és észrevételeket, amelyeket védekezése érdekében szükségesnek tart, az eljárás bármely szakában megteheti. Az ügy iratait a vádirat benyújtása után a bíróságnál és - ha ez az eljárás sikerét nem veszélyezteti - a nyomozás során is megtekintheti. A tárgyaláson és egyéb bírósági eljárási cselekmények foganatosításánál akkor is jelen lehet, ha ezt a törvény nem teszi kötelezővé.

(3) A terheltet minden olyan esetben, amikor a törvényben biztosított valamely jogát gyakorolhatja, erre figyelmeztetni kell.

A védő

48. § (1) A terhelt érdekében az eljárás bármely szakában védő járhat el.

(2)[26] Védő lehet:

a) a meghatalmazott vagy a bíróság által kirendelt ügyvéd, illetőleg ügyvédi munkaközösség,

b) meghatalmazás alapján a vállalati jogtanácsos (jogi előadó) olyan ügyben, amelyben a védelem ellátására külön jogszabály őt feljogosítja,

c) a járásbíróság előtt olyan cselekmény esetében, amelyre a törvény ötévi börtönnél nem súlyosabb büntetést rendel, a törvényes képviselő és meghatalmazás alapján a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó.

(3) A 46. § (1) bekezdése a védőre is megfelelően irányadó.

49. § (1) Védő részvétele a tárgyaláson kötelező, ha

a) a bűntettre a törvény öt évi börtönnél súlyosabb büntetést rendel;

b) a terhelt fiatalkorú, süket, néma vagy fogyatékos szellemi képességű személy;

c) a terhelt biztonsági őrizetbehelyezésének kérdésében kell határozni.

d)[27] a tárgyaláson a vád képviseletében az ügyész fellép (154/A. §). Ha ilyen esetben a terhelt a védő részvételéről kifejezetten lemond, a tárgyalás a védő részvétele nélkül is megtartható.

(2) Ha a terheltnek megbízott védője nincs és a védelem kötelező, a tanács elnöke hivatalból védőt rendel ki.

(3) A bíróság a kötelező védelem esetein kívül is védőt rendelhet, ha ez a terhelt érdekében szükséges. Ilyen intézkedésnek helye van akár hivatalból, akár a terheltnek, törvényes képviselőjének vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozójának kérelmére.

(4) Több terhelt részére közös védőt csak akkor lehet kirendelni, ha érdekeik nem ellentétesek.

(5) A bíróság indokolt esetben védőt az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakában is kirendelhet. Ha a terhelt ideiglenes biztonsági őrizetben van, a védelem az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakában kötelező.

50. § (1)[28] Azokban az esetekben, amelyekben védő kirendelése szükséges, a védőt az ügyvédi munkaközösségek, illetőleg az e célra összeállított jegyzékbe felvett ügyvédek közül az eljáró tanács elnöke rendeli ki. A kirendelt védő felmentését csak fontos okból kérheti.

(2) Nem lehet védőül kirendelni:

a) a sértettet, a terheltnek vagy a sértettnek, a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozóját;

b) azt, aki az ügyben nyomozó cselekményt végzett vagy mint bíró, ügyész vagy a sértett képviselője eljárt, avagy általában olyan magatartást tanúsított, amely a terhelt érdekével ellenkezik.

(3) Az elsőfokú tárgyalásra kirendelt védő a védelmet, a fellebbezési eljárásban ellátni nem köteles, kivéve, ha a másodfokú bíróság és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság székhelye azonos.

(4) A védő kirendelése hatályát veszti, ha a terhelt védelméről megbízás útján gondoskodnak (51. §).

51. § (1) Védőt elsősorban a terhelt bízhat meg. Ha a terhelt ilyen megbízást nem ad, védő megbízásáról törvényes képviselője, vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozója gondoskodhatik.

(2) A terhelt a megbízást mind az általa, mind a más által megbízott védőtől megvonhatja.

52. § (1) A védő a terhelt érdekében az eljárás bármely szakában szóval vagy írásban indítványokat és egyéb előterjesztéseket tehet. Az ügy iratait a bíróságnál és - ha az eljárás sikerét nem veszélyezteti - a nyomozás során is megtekintheti.

(2) Azokat a határozatokat, amelyek ellen fellebbezésnek van helye, a védővel is közölni kell.

IV. FEJEZET

BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK

Bizonyítási eszközök felsorolása

53. § (1) Bizonyítási eszközök különösen a terhelt személyes nyilatkozatai, a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemle, okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.

(2) Eskünek az eljárásban helye nincs.

Tanúk

54. § (1) Tanúként azt kell kihallgatni, akinek az ügyről, a terhelt körülményeiről, továbbá az ügyben jelentős egyéb tényekről közvetlen észleleten alapuló tudomása van.

(2) A tanúként megidézett személy köteles kihallgatása végett megjelenni és - ha a törvény kivételt nem tesz - vallomást tenni.

(3) Az idézésben a tanút arra is fel kell hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, könyveit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.

55. § (1) Nem lehet tanúként kihallgatni:

a) a terhelt védőjét arról, amit a terhelt vele mint védőjével közölt;

b) azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása folytán helyes vallomás nem várható.

(2) A jelen § ellenére tanúként kihallgatott személy vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

56. § (1) A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely államtitoknak minősül, vagy a hivatali, illetőleg szolgálati titoktartás kötelezettsége alá esik.

(2) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad.

(3) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentést az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, a minisztertanács rendelettel határozza meg.

(4) A felmentésre irányuló megkeresésben azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, meg kell jelölni.

(5) A jelen § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

57. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja:

a) a terheltnek a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója;

b) az, aki magát vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben;

c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében a tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

(3) A tanúvallomás megtagadásának jogosultsága felől az eljáró hatóság határoz.

(4) Ha a tanút a jelen § esetében a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

Szakértők

58. § (1) Ha az ügyben jelentős tények vagy egyéb körülmények megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. Az, akit szakértőül kirendeltek, köteles a kirendelő hatóság előtt megjelenni s - ha a törvény kivételt nem tesz - az ügyben közreműködni és szakvéleményt nyilvánítani.

(2) Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni; különösen fontos vagy bonyolult ügyben azonban több szakértő is közreműködhetik.

(3) A szakértőt rendszerint a kinevezett állandó szakértők közül kell kirendelni, más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni.

(4) A szakértő kirendeléséről - a kirendelt nevének közlésével - a feleket értesíteni kell.

59. § (1) Szakértőként nem járhat el, akire a 13. § a), b), c) vagy e) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, úgyszintén az sem, aki az ügyben mint bíró vett részt. Egyebekben a szakértőkre a bírák kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az 55-57. §-ok rendelkezéseit a szakértőkre is megfelelően alkalmazni kell. A szakértőt kötelessége alól egyéb elfoglaltságára tekintettel vagy más fontos okból fel lehet menteni.

60. § (1) Az igazságügyminiszter rendelettel egyes bűncselekményeknél szakértő meghallgatását kötelezővé teheti és ezzel kapcsolatban a szakértő meghallgatására és a szemlére vonatkozóan részletes eljárási szabályokat állapíthat meg.

(2) Az igazságügyminiszter rendelettel kötelezővé teheti vagy megengedheti, hogy a bíróság meghatározott körbe tartozó szakkérdésekben szakértő kirendelése helyett vélemény nyilvánítása végett vagy az általa kirendelt szakértő véleményének felülvizsgálása végett a rendeletben kijelölt szakértőtestületet vagy hatóságot, illetőleg szervet keresse meg. Az igazságügyminiszter az eljárást erre az esetre a szakértőkre vonatkozó rendelkezésektől eltérően is szabályozhatja.

Tolmács

61. § (1) Ha az eljárásban meghallgatandó személy magyarul nem beszél és az általa használt nyelvben az eljáró hatóságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni.

(2) Tolmácsot kell alkalmazni akkor is, ha süket vagy néma személy meghallgatása írásbeli érintkezés útján nem lehetséges.

(3) A tolmácsra a törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Kényszerítő eszközök tanúkkal és szakértőkkel szemben

62. § (1) Az eljáró hatóság azt a tanút vagy szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül eltávozott, elővezettetheti (73. §) és ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja. Ezekben az esetekben a tanút vagy szakértőt egyszersmind arra kell kötelezni, hogy az általa okozott költséget térítse meg. Újabb meg nem jelenés vagy eltávozás esetén a tanúval vagy szakértővel szemben az említett intézkedéseket ismételten lehet alkalmazni.

(2) Fegyveres testület tagjának megjelenéséről elöljárója útján kell gondoskodni.

(3) Ha a tanú vagy a szakértő elmaradását (eltávozását) az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, az intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni.

(4) Az olyan fellebbezésnek, illetőleg panasznak (136. §), amely a pénzbírságot kiszabó és a költségek megtérítésére kötelező határozat ellen, valamint az ezek hatályon kívül helyezését megtagadó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.

63. § (1)[29] A tanút vagy szakértőt, ha a vallomástételt, illetőleg a közreműködést és a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a hatóság határozata ellenére, a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, az okozott költségek megtérítésére kell kötelezni, egyben ezer forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani.

(2)[30] Az olyan fellebbezésnek, illetőleg panasznak (136. §), amely a megtagadási okot elvető, valamint a pénzbírságot kimondó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.

(3)[31] Ha a katonai büntető eljárás hatálya alá tartozó személyekkel szemben [23/B. § (1) bek.] kellene pénzbírságot alkalmazni, az eljáró hatóság a fegyelmi eljárás lefolytatása végett a tanú, illetőleg a szakértő elöljárójához fordul.

Tanúk és szakértők díjazása

64. § (1)[32] A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerülő költségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.

(2) A megállapított tanúdíjat - legfeljebb a tanú által kért összeg erejéig - a kihallgató hatóság nyomban utalványozza. Ha a tanút más községből idézik meg, az útiköltséget előlegként is ki lehet részére utalni.

(3) A szakértők díjazását az igazságügyminiszter szabályozza.

Szemle - Tárgyi bizonyítékok

65. § (1) Szemlének van helye, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges.

(2) Az ügyben tárgyi bizonyítékul szolgál az a dolog, amelyet a bűncselekmény elkövetésénél eszközül használtak, amelyre vonatkozóan a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény hozott létre, továbbá minden olyan egyéb dolog is, amely a bűncselekményeknek vagy elkövetőjének felderítésére alkalmas.

(3) A tárgyi bizonyítékokat az ügyben eljáró hatóság őrzi (bűnjelek). Ha a tárgyi bizonyítékok őrizetbevételre nem alkalmas vagy őrizetbevétele nem szükséges, a bűncselekménnyel kapcsolatos adatokat tartalmazó leírását kell az iratokhoz csatolni.

V. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

66. § (1)[33] A határidőket órák, napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani.

(2) A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít be. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik.

(3) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely a számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján.

(4) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.

67. § (1) A határidő az utolsó nap végével jár le; a hatósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a hatóság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár.

(2) Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták, az ebből előállott késedelem miatt azonban tárgyalást elhalasztani nem lehet.

Igazolás

68. § (1) Ha a fél valamely tárgyalási vagy egyéb határnapot vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók.

(2) Az igazolási kérelmet nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

69. § (1) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségével valószínűvé teszik.

(2) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.

(3) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha azonban az igazolási kérelem sikere valószínűnek mutatkozik, az eljárásnak vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését hivatalból el lehet rendelni.

70. § (1) Az igazolási kérelem tárgyában az a hatóság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt; fellebbviteli határidő elmulasztása esetén a másodfokú hatóság.

(2) Ha az igazolást a törvény kizárja vagy az igazolási kérelmet elkésetten terjesztették elő, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ugyanez áll akkor is, ha az igazolást kérő, a határidő elmulasztása esetén, az elmulasztott cselekményt a kérelem előterjesztésével együtt nem pótolta. Azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni.

(3) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott határnapon tartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása vagy teljes, illetőleg részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell.

(4) Az igazolási kérelemnek helytadó végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Idézés - Elővezetés

71. § (1) Az idézésnek tartalmaznia kell az idéző hatóság megjelölését, a megidézett nevét, lakáscímét, a megjelenés helyét és idejét, a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést, végül az idéző hatóság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását. A megidézettel az idézésben azt is közölni kell, hogy milyen minőségben kell megjelennie.

(2) A vádirat benyújtása előtt az idézésben az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt nem szabad megjelölni. A vádirat benyújtása után az idézésben a bűncselekményt is fel kell tüntetni.

(3) Az idézést a terheltnek zárt iratban kell kézbesíteni.

72. § Fegyveres testület tagját rendszerint elöljárója útján kell megidézni: ha azonban a megidézettnek az idéző hatóság székhelyén nincs elöljárója és a késedelem veszéllyel járna, az idézés - az elöljáró egyidejű értesítése mellett - közvetlenül is történhetik.

73. § (1) Ha a terhelt, a tanú vagy a szakértő szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem menti, vagy ha a terhelt előzetes letartóztatása szükséges, elővezetést lehet elrendelni.

(2) Az elővezetést írásban kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell az elrendelő hatóság megjelölését, az elővezetendő nevét, lakáscímét, az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt, az elővezetés elrendelésének okát, az előállítás helyét és idejét, a hatóság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását.

(3) Az elővezetéssel megbízott hatósági szerv köteles az elővezetést elrendelő határozatot az elővezetendőnek kézbesíteni és őt - ha szükséges, kényszer alkalmazásával is - a hatóság elé állítani.

(4) Fegyveres testület tagjának elővezetése végett elöljáróhoz kell fordulni.

Iratok kiadása - Kézbesítés

74. § (1) Ha az érdekeltnek igazolt meghatalmazottja van, a részére szóló iratokat a meghatalmazottnak kell kézbesíteni.

(2) Az idézést a megidézettnek, a vádiratot pedig a terheltnek kell kézbesíteni akkor is, ha meghatalmazottjuk, illetőleg védőjük van.

75. § (1) A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik.

(2) A címzett az iratot - személyazonosságának igazolása mellett - a hatóságnál is átveheti.

(3) Ha a jogszabály értelmében hirdetményi kézbesítésnek van helye, az iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a hatóság hirdetőtáblájára és a címzett utolsó lakóhelyén a helyi tanács hirdetőtáblájára. Az iratot a hirdetményt kibocsátó hatóság hirdetőtábláján történt kifüggesztésétől számított tizenötödik napon kézbesítettnek kell tekinteni.

Jegyzőkönyvek

76. § (1) Az egyes eljárási cselekményekről, ideértve a bíróság tárgyalásait és üléseit is, jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) Bírósági tárgyaláson mindig külön jegyzőkönyvvezetőt kell alkalmazni.

77. § (1) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni;

a) az eljárás alapjául szolgáló ügyet;

b) az eljárás helyét és idejét;

c) a hatóság eljáró tagjainak és a jegyzőkönyvvezetőnek, a jelenlévő feleknek, a sértettnek és képviselőiknek, valamint az alkalmazott hatósági tanúknak a nevét;

d) azt, hogy a tárgyalás, illetőleg az ülés nyilvános vagy zárt volt-e.

(2) A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben megszabott alaki követelményeknek megfelel-e. A terhelt és a tanúk vallomását, a szakértő véleményét, a szemle eredményét kimerítően kell a jegyzőkönyvbe felvenni. Ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős, azt szószerint kell a jegyzőkönyvbe felvenni. Az eljárásról készült jegyzőkönyvbe bele kell foglalni - az ítélet kivételével - az eljárás során hozott határozatokat is.

(3) Ha a felek bármelyike az eljárás során történt valamely körülménynek vagy nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét kéri, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a hatóságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása.

(4) A bíróság tanácskozásáról és szavazásáról, ha a határozat nem egyhangú, külön jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet borítékba kell zárni. Ezt a jegyzőkönyvet és mellékleteit csak a másodfokú bíróság tekintheti meg.

78. § (1) A hatóság eljáró tagja és a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyv minden ívét aláírja.

(2) A tárgyaláson kívül kihallgatott személyek a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely kihallgatásukról szól, miután azt előttük felolvasták, ívenként aláírják; aláírás előtt a kihallgatott személy a jegyzőkönyv kiegészítését vagy helyesbítését kívánhatja.

(3) Ha az eljárásban hatósági tanúkat alkalmaztak, a jegyzőkönyvet ezek is aláírják.

(4) Ha a (2) és (3) bekezdés esetében a jegyzőkönyv aláírását megtagadják, ezt a körülményt a megtagadás okának megjelölésével a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(5)[34] A bírósági tárgyalásról és ülésről a jegyzőkönyvet egyidejűleg kell elkészíteni. Olyan esetben, amikor a Bp. az ítélet írásbafoglalására későbbi határidőt állapít meg (171. §), a jegyzőkönyv az ítélet írásbafoglalására nyitva álló határidő alatt is elkészíthető. A bírósági tárgyalásról és ülésről készített jegyzőkönyvet az elnök és a jegyzőkönyvvezető írják alá.

79. §[35]

80. § (1) A bíróság elrendelheti a tárgyalásnak vagy egy részének gyorsírással való feljegyzését. Az ügyész indítványára a gyorsírással való feljegyzést el kell rendelni. A magánvádló, a magánfél, a terhelt vagy képviselőik indítványára a gyorsírói feljegyzést csak akkor lehet elrendelni, ha az ezzel járó költséget a bíróságnál azonnal leteszik.

(2) A gyorsírót a képesített bírósági gyorsírók közül a tanács elnöke rendeli ki. A gyorsírókra a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) A gyorsírói feljegyzés magában véve a tárgyalási jegyzőkönyvet nem pótolja.

81. § (1) A felek és a sértett, valamint képviselőik a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét, valamint annak mellékleteit - a tanácskozásról és szavazásról felvett jegyzőkönyv kivételével - megtekinthetik és lemásolhatják. Oly tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot államtitok, katonai vagy hivatali titok megszegése végett zártak ki, lemásolni nem szabad.

(2) A felek a bírósági tárgyalásról készült jegyzőkönyv elkészítésétől számított három nap alatt annak kiegészítését vagy kiigazítását kérhetik. A kérelem tárgyában a jegyzőkönyvvezető meghallgatása után a bíróság határoz.

Bírósági határozatok

82. § (1) A bíróság a törvény által megjelölt esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

(2) A bíróság ítéleteit és ügydöntő végzéseit "A Népköztársaság nevében" hozza.

(3) A bírósági határozatot indokolni kell, kivéve a tárgyalást kitűző vagy elhalasztó végzést, az idézővégzést és azt az utasítást, amelyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak vagy a bíróság saját szervének ad.

83. § (1) A bíróság határozatát tanácskozás után szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a határozatot szavazattöbbség dönti el.

(2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradt bíró jogosult írásba foglalt különvéleményét a tanácskozási jegyzőkönyvhöz [77. § (4) bek.] csatolni.

(3) Ha a bíróság a törvény szerint zárt ülésben határoz, az ülésen a tanács elnökén és tagjain, valamint a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem lehet jelen.

84. § (1) A bírósági határozatot a jelenlévő érdekelttel kihirdetés, egyébként kézbesítés útján kell közölni.

(2) Kihirdetés esetén a határozat tartalmát az érdekeltnek a szükséghez képest - meg kell magyarázni.

85. § (1) Névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén a bíróság a határozat kijavítását akár kérelemre, akár hivatalból - a felek meghallgatása nélkül is - bármikor elrendelheti. Ugyanígy jár el a bíróság akkor is, ha a határozat az előzetes fogvatartásnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása, illetőleg a szabadságvesztés kezdőnapjának megállapítása tekintetében tartalmaz nyilvánvaló hibát.

(2) A kijavítást elrendelő végzést a határozatra és lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.

VI. FEJEZET

AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA - NYOMOZÁS

Az eljárás megindítása

86. §[36] (1) Az eljárás rendszerint nyomozással kezdődik. Nyomozásnak csak bűncselekmény alapos gyanúja esetében és csak a hatáskörrel bíró nyomozóhatóság indokolt írásbeli határozata alapján van helye.

(2) Nyomozást elrendelő határozat nélkül csak halaszthatatlan nyomozási cselekmények foganatosíthatók; ilyenek különösképpen a tettenérés vagy szökés veszélye esetén a terhelt őrizetbevétele, továbbá ha a késedelem veszéllyel jár vagy bűncselekmény elkövetésének megakadályozása céljából szükséges, a helyszín és a bűnjelek biztosítása, szemle, házkutatás, személymotozás, lefoglalás stb.

(3) A nyomozás elrendeléséről az illetékes ügyészt haladéktalanul értesíteni kell.

Feljelentés

87. § (1) A tudomására jutott bűncselekményt bárki feljelentheti.

(2)[37] Ha nem magánvádra üldözendő bűntett miatt a büntető eljárás folyamatbavételét valamely jogszabály meghatározott szerv feljelentésétől teszi függővé, a feljelentés megtételét a legfőbb ügyésznek az eljárás megindítását elrendelő határozata is pótolja.

(3)[38] A bűncselekményen tettenért személyt bárki el is foghatja, köteles azonban őt a legközelebbi rendőri szervhez vagy ügyészhez kísérni, ha pedig ez nem áll módjában, erről az említettek valamelyikét nyomban értesíteni.

(4)[39] Minden hatóság és hatósági közeg köteles azokat a bűncselekményeket, amelyekről hivatali hatáskörében tudomást szerzett, az elkövető személyeknek megjelölésével feljelenteni. Köteles továbbá a birtokában lévő bizonyítási eszközöket a feljelentéshez csatolni, ha pedig ez nem lehetséges, megőrzésükről, illetőleg épségben tartásukról gondoskodni. Ha külön jogszabály a feljelentést valamely hatóság belátására bízza, ezt a hatóságot feljelentési kötelesség nem terheli, más hatóság (hatósági közeg) pedig ilyen esetben a feljelentés alapjául szolgáló adatokat a feljelentésre jogosult hatósággal köteles közölni.

(5)[40] Azokat az eseteket, amelyekben a feljelentés mindenkire kötelező, külön törvényes rendelkezések állapítják meg.

(6)[41] Magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a magánvádindítványra jogosult tehet feljelentést, más feljelentésre nyomozásnak nincs helye.

88. § (1)[42] A feljelentést az ügyészségnél vagy más nyomozóhatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A feljelentést a bíróság is köteles elfogadni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. Az a nyomozóhatóság, amelynél a feljelentést tették, a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket akkor is foganatosítani köteles, ha erre egyébként nem illetékes.

(2) Ha a feljelentést nem az (1) bekezdésben megjelölt hatóságnál tették vagy annak az ügyben a nyomozásra illetékessége nincs, a feljelentést az eljárásra hivatott hatósághoz kell áttenni.

(3)[43] A katonai büntető eljárás hatálya alá tartozó személyeket [23/B. § (1) bekezdés] tettenérés, szökés vagy szökés veszélye esetén kívül csak a katonai nyomozóhatóság veheti őrizetbe.

Nyomozó hatóságok

89. §[44] Nyomozóhatóságok:

a) a rendőrség,

b) a belügyminisztérium államvédelmi szervei,

c) az ügyészség.

89/A. §[45] (1) A 89. §-ban fel nem sorolt azok az államigazgatási szervek (pénzügyőrség, vámőrség stb.), amelyek külön jogszabály rendelkezésénél fogva nyomozási cselekményeket végezhetnek, ilyen külön felhatalmazás hiányában e jogkörükben is csak a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket foganatosíthatja. Ha büntető eljárásnak van helye, a halaszthatatlan nyomozási cselekmények eredményéről az illetékes nyomozóhatóságot értesíteni kell és a nyomozás anyagát át kell adni.

(2) A nyomozóhatóságok egyéb államigazgatási szerveket is megbízhatnak egyes nyomozási cselekmények elvégzésével olyan bűncselekmények nyomozása során, amelyek üldözésében azok közreműködni kötelesek.

A nyomozás megtagadása[46]

90. §[47] (1) A nyomozás teljesítését meg kell tagadni, ha már a feljelentésből megállapítható, hogy az abban foglalt cselekmény nem bűncselekmény.

(2) A terhelt elmebetegsége a nyomozás teljesítésének nem akadálya, ha a büntetőtörvény szerint biztonsági őrizet alkalmazásának (Btá. 49. §) lehet helye. A nyomozást a 229. §-ban szabályozott eljárás lefolytatása végett büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmény esetében is teljesíteni kell, ha elkobzásnak vagy vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül van helye.

(3) A nyomozás megtagadása felől az ügyész, illetőleg a hatásköre alapján eljáró nyomozóhatóság dönt. Ha a feljelentés olyan cselekményre irányul, amelyre a törvény egyévi szabadságvesztés büntetésnél súlyosabb büntetést rendel és az ügyben nem az ügyész jár el, a nyomozás megtagadásához az ügyész jóváhagyása szükséges.

(4) A nyomozás megtagadásáról a sértettet, továbbá azt, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, az indokolt határozat kézbesítésével és a következő bekezdésben foglaltakra való figyelmeztetés mellett értesíteni kell.

(5) A sértett a nyomozás megtagadása ellen panasszal élhet az ügyészhez, illetőleg ha a megtagadó határozatot az ügyész hozta vagy hagyta jóvá, a felettes ügyészhez (136. §).

(6) A nyomozás megtagadása nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb nyomozást folytasson.

A nyomozás teljesítése

91. § (1) A nyomozás teljesítése során gondoskodni kell az elkövető kilétének megállapításáról, szökés veszélye esetén annak megakadályozásáról, a terhelt és a tanúk kihallgatásáról, a tárgyi bizonyítékok megszerzéséről és biztosításáról, szükség esetén szemle tartásáról, szakértő meghallgatásáról, valamint az eljárás sikeréhez egyébként szükséges körülményeknek más alkalmas módon való felderítéséről.

(2) A nyomozó hatóság a nyomozás színhelyéről bárkit eltávolíthat, akinek jelenléte az eljárást akadályozná, vagy annak sikerét veszélyeztetné.

(3) Azt, aki az eljárás rendjét zavarja, a nyomozó hatóság ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja.

91/A. §[48] (1) A nyomozást ennek elrendelésétől számított egy hónapon belül le kell folytatni. Kivételes esetben, ha ezt az ügy rendkívül bonyolult volta vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a megyei ügyész a nyomozás tartamát egy hónappal meghosszabbíthatja.

(2) A Népköztársaság elleni bűntettek esetében a nyomozás két hónapig tarthat.

(3) A nyomozásnak két hónapon túl való meghosszabbítására a legfőbb ügyész adhat engedélyt.

91/B. §[49] (1) Ha a nyomozóhatóság elegendő adattal rendelkezik annak megállapításához, hogy ki követte el a bűncselekményt, ennek a személynek terheltként való felelősségrevonásáról indokolt határozatot köteles hozni. A határozatnak tartalmaznia kell a terhelt személyi adatait és a bűncselekmény rövid leírását.

(2) A terheltként való felelősségrevonásról szóló határozatot annak meghozatalától számított negyvennyolc órán belül közölni kell a terhelttel és őt a határozatban foglaltak felől ki kell hallgatni.

A terhelt kihallgatása

92. § (1) A terheltet rendszerint az eljárás színhelyén kell kihallgatni; a hatóság azonban a kihallgatást akár a terhelt korára, betegségére, testi fogyatékosságára tekintettel, akár egyéb célszerűségi okból, a terhelt tartózkodási helyén is foganatosíthatja.

(2) A terheltet az idézésre történt megjelenésekor, illetőleg elővezetésekor nyomban ki kell hallgatni.

(3) A fogva lévő terheltet huszonnégy órán belül ki kell hallgatni. Ezt a határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a terheltet a kihallgató hatóság elé állították.

(4) Ha a terhelt az állam vagy állami vállalat alkalmazásában áll és az eljárás folytatása első ízben történt kihallgatása után is szükségesnek mutatkozik, felettesét a nyomozás megindításáról értesíteni kell.

93. § (1) A terhelteket egyenként kell kihallgatni és gondoskodni kell arról, hogy ne léphessenek egymással érintkezésbe.

(2) A terhelt kihallgatásánál a kihallgató hatósági tagon és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más rendszerint nem lehet jelen.

94. § (1) A kihallgatás kezdetén meg kell a terhelttől kérdezni nevét, születési idejét és helyét, lakóhelyét, foglalkozását, állampolgárságát, családi és kereseti, illetőleg vagyoni viszonyait, szüleinek nevét, továbbá, hogy volt-e már büntetve és ha igen, mikor, hol és mi miatt.

(2) A terheltet részletesen ki kell hallgatni és módot kell neki adni arra, hogy védekezését összefüggően előadhassa.

(3) Amennyiben a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem szabad a terheltet olyan körülményre kihallgatni, amely államtitok, illetőleg a hivatali vagy a szolgálati titoktartás kötelessége alá esik; ebben a vonatkozásban az 56. § rendelkezéseit a terheltre is megfelelően alkalmazni kell.

(4) Ha a terhelt a vallomástételt megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy magatartása az eljárás folytatását nem akadályozza, de ezzel a védekezéstől fosztja meg magát. Erőszakkal, fenyegetéssel vagy más kényszerítő eszközzel a terheltet vallomástételre vagy beismerésre bírni nem szabad.

95. § (1) Ha a terheltek vallomásai egymással ellentétben állanak, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

(2) A terheltnek tanúval való szembesítésére a 110. § (2) bekezdése irányadó.

96. § (1) A terhelt vallomását első személyben és a szükséges részletezéssel kell jegyzőkönyvbe venni.

(2) A terheltnek kérelmére meg lehet engedni, hogy vallomását sajátkezűleg is leírja; a leírt vallomást a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

Előzetes letartóztatás

97. § (1) Előzetes letartóztatást csak abban az esetben lehet elrendelni:

a) ha a tettenért terhelt kiléte nem állapítható meg;

b) ha a terhelt megszökött, a hatóság elől elrejtőzött, vagy ha a terhére rótt cselekmény büntetésének súlyosságánál fogva vagy egyéb okból szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani;

c) ha alaposan feltehető, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén a bűncselekmény felderítését meghiúsítaná vagy megnehezítené;

d) ha a terhelt az eljárás alatt újabb bűntettet követett el, úgyszintén akkor is, ha a terhelt kijelentése alapján vagy egyébként attól lehet tartani, hogy szabadlábon hagyása esetén az általa megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt végrehajtaná vagy újabb bűntettet követne el.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján nincs helye előzetes letartóztatásnak, ha az eljárás kizárólag olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyre a törvény főbüntetésként pénzbüntetést rendel.

(3) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt a magánindítvány megtétele előtt előzetes letartóztatásnak nincs helye.

98. §[50] (1) Az előzetes letartóztatást a nyomozás során az ügyész vagy az ügyész jóváhagyásával más nyomozóhatóság, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság rendeli el.

(2) Az előzetes letartóztatást írásbafoglalt határozattal kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell a terhelt személyének és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekménynek megjelölését, valamint az előzetes letartóztatás okát.

(3) Fegyveres és rendészeti testületek tagjait tettenérés, úgyszintén szökés vagy szökés veszélye esetén kívül csak a katonai nyomozóhatóság veheti őrizetbe.

(4) Az állam vagy állami vállalat alkalmazásában álló személy előzetes letartóztatásáról felettesét késedelem nélkül értesíteni kell.

99. §[51] (1)[52] A terheltet a rendőrség hetvenkét óráig tarthatja őrizetben. A terhelt hetvenkét órán túl csak ügyészi jóváhagyással elrendelt előzetes letartóztatás alapján tartható fogva; ennek hiányában a terheltet szabadon kell bocsátani.

(2) Az ügyész által elrendelt vagy jóváhagyott előzetes letartóztatás az előkészítő ülésig, de legfeljebb egy hónapig tart. Ha az ügy bonyolult volta indokolja, az előzetes letartóztatást a megyei ügyész további egy hónappal meghosszabbíthatja.

(3) A Népköztársaság elleni bűntettek esetében az előzetes letartóztatás két hónapig tarthat.

(4) Az előzetes letartóztatást két hónap eltelte után csak a legfőbb ügyész tarthatja fenn.

(5) A nyomozás során elrendelt előzetes letartóztatás miatt panasznak van helye a felettes ügyészhez.

100. § (1)[53] Ha a vádirat benyújtásakor a terhelt előzetes letartóztatásban van, a bíróságnak az előzetes letartóztatás fenntartása vagy megszüntetése kérdésében három napon belül előkészítő ülésben kell határoznia. FG

(2) A bíróság által azt érdemleges határozat meghozatala előtt elrendelt vagy az (1) bekezdés alapján fenntartott előzetes letartóztatás az ügyre vonatkozó elsőfokú érdemleges határozat kihirdetéséig, ha pedig a felek valamelyike a fellebbezés bejelentésére gondolkodási időt tartott fenn magának (189. §), a fellebbezés bejelentéséig tarthat.

(3)[54]

101. §[55]

102. § (1) A rendőrség által elrendelt előzetes letartóztatást addig, míg a terheltet az ügyésznek át nem adták, a rendőrség foganatosítja; egyébként az előzetes letartóztatás foganatosítása az ügyész feladata.

(2) Az előzetes letartóztatásban lévő terheltet lehetőleg másoktól elkülönítve kell őrizni. Ha ez nem lehetséges, gondoskodni kell arról, hogy ugyanannak a bűncselekménynek elkövetőit egymással együttesen ne őrizzék.

(3) Az előzetes letartóztatásban lévő terheltek levelezése és általában más személyekkel való érintkezés ellenőrzés alatt áll. Védőjével az előzetes letartóztatásban lévő terhelt ellenőrzés nélkül érintkezhetik, ha azonban attól kell tartani, hogy az érintkezésnek ez a módja az eljárás sikerét meghiúsíthatja, a védővel való érintkezést is megfelelően ellenőrizni kell.

103. § (1) A hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson; ezt a nyomozás késedelem nélküli teljesítésével is elő kell mozdítania.

(2) A letartóztatást azonnal meg kell szüntetni, a nyomozás megszüntetése esetében (133. §), úgyszintén akkor, ha a bíróság azon bűncselekmény tárgyában, amely az előzetes letartóztatás alapjául szolgált, jogerős felmentő ítéletet vagy megszüntető végzést hozott, végül mindig, mihelyt az előzetes letartóztatás oka (97. §) megszűnt, vagy hosszabb tartama lejárt.

(3)[56] Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az a hatóság szüntetheti meg, amelynek a terhelt őrizetében van. Ha a terhelt előzetes letartóztatását nem az ügyész szünteti meg, a megszüntetésről az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. A vádirat benyújtása után az előzetes letartóztatás megszüntetése felől a bíróság határoz.

(4) Az előzetes letartóztatás megszüntetéséről az állam vagy állami vállalat alkalmazásában álló terhelt felettesét értesíteni kell.

(5) Közveszélyes állapotban lévő elmebeteget előzetes letartóztatásának megszüntetése esetén szabadlábrahelyezés mellőzésével ideiglenes biztonsági őrizetbe kell helyezni, ha pedig erre nincs alap, elmegyógyintézetben való elhelyezése iránt kell intézkedni.

104. §[57] Az előzetes letartóztatás elrendelésére jogosult hatóság (98. §) indokolt esetben az előzetes letartóztatás elrendelése helyett a szabadlábon lévő terheltnek megtilthatja, hogy lakóhelyét engedély nélkül elhagyja. Erről a hatóság indokolt határozatot hoz, amelynek tudomásulvételét a terhelt aláírásával igazolja. A tilalom megszegése esetén a terheltet előzetes letartóztatásba lehet helyezni; erre a terheltet a tilalom elrendelésekor figyelmeztetni kell.

Elmebeteg terheltnek ideiglenes biztonsági őrizetbe helyezése

105. § Az ügyész elrendelheti, hogy azt az elmebeteg terheltet, akit előreláthatólag biztonsági őrizetbe (Btá. 49. §) kell helyezni, vegyék őrizetbe és őt ideiglenes biztonsági őrizet végett erre rendelt intézetbe utalhatja. Az előzetes letartóztatás tartamára és végrehajtására vonatkozó szabályok az ideiglenes biztonsági őrizet tekintetében is megfelelően irányadók.

Eljárás távollevő terhelt ellen

106. §[58] (1) A nyomozás teljesítésének nem akadálya az, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben a terhelt lakhelyének felkutatása iránt kell intézkedni; ha pedig az eljárás olyan bűntett miatt folyik, amelyre a törvény egyévi börtönnél súlyosabb büntetést rendel, a terhelt ellen elfogatóparancsot lehet kibocsátani.

(2) A lakhelykutatás elrendelésére bármely nyomozóhatóság, az elfogatóparancs kibocsátására az ügyész - a nyomozás iratainak az ügyészhez illetőleg a bírósághoz való átadásáig pedig az ügyész jóváhagyásával más nyomozóhatóság is jogosult.

(3) A hatóságok és a hatósági közegek, ha olyan terhelt tartózkodási helyéről szereznek tudomást, akivel szemben lakhelykutatást rendeltek el, kötelesek a terhelt tartózkodási helyéről a lakhelykutatást elrendelő hatóságot értesíteni.

(4) Azt a terheltet, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni és haladéktalanul az elfogatóparancsot kibocsátó, illetőleg az elfogatóparancsban megjelölt hatóság elé kell állítani.

(5) A lakhelykutatást, illetőleg az elfogatóparancsot vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének, illetőleg kibocsátásának oka megszűnt.

107. § Ha a terhelt kézrekerítésére, illetőleg tartózkodóhelyének megállapítására irányuló intézkedések nem vezettek eredményre, a további nyomozást újabb bizonyítékok felmerüléséig, illetőleg a terhelt előkerüléséig a bizonyítékok biztosítása mellett fel kell függeszteni. Ez a rendelkezés az elkobzásra, illetőleg vagyonelkobzásra irányuló eljárásnak (229. §) nem akadálya; az utóbbi eljárás megindítása iránt, ha ilyennek helye van, a felfüggesztéssel egyidejűleg intézkedni kell.

108. § Nyomozás folytatásának és a bizonyítékok biztosításának az sem akadálya, hogy a terhelt külföldön tartózkodik. Ha a terhelt kiadatásának helye lehet, az ügyész az elfogatóparancs kibocsátása és a kiadatás végett szükséges intézkedések iránt a bírósághoz fordul.

Tanúk és szakértők kihallgatása

109. § (1) A 92. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 93. §-ban foglalt rendelkezéseket a tanúk kihallgatásánál is megfelelően alkalmazni kell.

(2) A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.

(3) A kihallgatás kezdetén meg kell a tanútól kérdezni nevét, korát, születési és lakóhelyét, foglalkozását, továbbá azt, hogy a felekkel, illetőleg a sértettel milyen viszonyban van, szenvedett-e kárt a bűncselekmény következtében és hogy ezért vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult.

110. § (1) Ezután a tanút részletesen ki kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról miként szerzett tudomást.

(2) Ha a tanú vallomása a terheltével vagy különböző tanúk vallomásai egymással ellentétben állnak, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

(3) A 96. § rendelkezéseit a tanú kihallgatásánál is megfelelően alkalmazni kell.

111. § (1) A megidézett szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a felekkel, illetőleg a sértettel milyen viszonyban van és hogy erre tekintettel vagy egyébként nem áll-e fenn reá nézve kizáró ok; a nem állandó szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véleményadásnak a következményeire is.

(2) Ezután a hatóság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania.

(3) A szakértőkhöz egyes kérdések feltevését a terhelt is indítványozhatja.

112. § (1) A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. Evégből a szakértő az ügy iratait megtekintheti, a kihallgatásoknál jelen lehet, a terhelthez, a tanúkhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítás felvételét indítványozhatja, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges.

(2) A hatóság elrendelheti, hogy a szakértő a véleményadáshoz szükséges vizsgálatot a hatóság távollétében teljesítse.

(3) Ha a szakértőnek olyan tárgyat vagy anyagot kell megvizsgálnia, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét - ha ez lehetséges - eredeti állapotában meg kell őrizni.

113. § (1) A szakértő megállapításait (a leletet) és véleményét a megfigyelés, illetőleg megvizsgálás után szóval előadja vagy a hatóság által kitűzött határidő alatt írásban terjeszti elő.

(2) Ha több szakértő van, ezek véleményadás előtt egymással tanácskozhatnak s ha azonos véleményre jutnak, a véleményt közösen is előterjeszthetik.

(3) A szakértőhöz a véleményre vonatkozólag ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni.

(4) Ha a lelet vagy a vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni.

(5) Olyan szakkérdésekben, amelyek körében az igazságügyminiszter a 60. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálatra megfelelő szakértő testületet, hatóságot vagy szervet jelölt ki, más szakértő véleményének beszerzése helyett a vélemény felülvizsgálatát kell elrendelni.

114. §[59] (1) Az eljáró hatóság, ha ez az eljárást nem akadályozza, a szakértő mellett a terhelt kérelmére az általa megjelölt más szakértő meghallgatását is elrendelheti. Olyan kérdésben, amelynél a vélemény felülvizsgálatának van helye, a terhelt által megjelölt szakértőt lehetőleg a felülvizsgálat [113. § (5) bek.] előtt kell meghallgatni.

(2) Ha a biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében kell határozni, a terheltnek, törvényes képviselőjének vagy háztartásának kérelmére más szakértő közreműködését is meg kell engedni.

(3) A terhelt kérelmére kirendelt szakértő a szemlén jelen lehet, annak terjedelmére és foganatosításának módjára indítványokat tehet, a szemlére, a leletre és a véleményre vonatkozó észrevételeit jegyzőkönyvbe mondhatja, vagy írásban előterjesztheti.

Szemle

115. § (1) A szemle alkalmával észlelt jelenségeket pontosan le kell rögzíteni. A szemle tárgyáról, ha lehetséges, fényképet, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

(2) A szemlét két hatósági tanú jelenlétében kell megtartani; ha azonban a szemle kizárólag szakértői vizsgálatból áll, hatósági tanúk alkalmazása nem szükséges.

116. § (1) A birtokában lévő tárgyat felhívásra mindenki köteles szemle céljára rendelkezésre bocsátani. Ennek a kötelességnek a megszegése ugyanazokkal a következményekkel jár, mint a tanúvallomás megtagadása.

(2) Ha a szemle tárgyát egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézség, illetőleg költség árán lehetne a hatóság elé vinni, a szemlét a helyszínen kell megtartani.

Lefoglalás

117. § (1) Azokat a dolgokat, amelyek az ügyben tárgyi bizonyítékul szolgálnak (65. §), továbbá azokat, amelyek a törvény értelmében elkobzás alá esnek, le kell foglalni.

(2) Az (1) bekezdés esetén kívül is le kell foglalni az eljárás során előkerült olyan dolgokat, amelyek más bűncselekmény tárgyi bizonyítékai, vagy amelyeknek birtoklása jogszabályokba ütközik.

(3) A lefoglalásnak nem akadálya, hogy a dolog hatóság vagy más közület birtokában van. Az ilyen dolgokat azonban, amennyiben azokra a közület működéséhez szükség van, lefoglalásuk esetében is a közület őrizetében kell hagyni.

(4) A lefoglalás iránt a nyomozás során eljáró hatóság intézkedik. Leveleket és táviratokat - amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették - csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.

(5) Közforgalmú vállalatnak fuvarozás végett átadott küldemények lefoglalására az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértve rendelettel részletes szabályokat állapíthat meg.

118. § (1) A lefoglalt dolgot a hatóság bűnügyi letétbe helyezi. Ha a dolog erre nem alkalmas, illetőleg más fontos ok a helyszínen hagyás mellett szól, megőrzése iránt más alkalmas módon kell intézkedni.

(2) A lefoglalt dolgokat a jegyzőkönyvben vagy az ahhoz csatolt külön jegyzékben pontosan fel kell tüntetni s a lefoglalásról a dolog birtokosának írásbeli elismervényt kell adni.

119. § (1) Gyors romlásnak kitett, valamint olyan dolgokat, amelyeknek kezelése jelentős költséggel jár, lefoglalásuk esetén nyomban értékesíteni lehet.

(2) Az értékesítés szabályait az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. Az igazságügyminiszter rendelettel megállapíthatja azoknak a dolgoknak a körét, amelyeket lefoglalásuk esetében az (1) bekezdés esetén kívül is azonnal értékesíteni kell.

(3) Az olyan dolgoknak, amelyeket az előbbi rendelkezések értelmében értékesítettek, pénzbeli ellenértékét kell bűnügyi letétbe helyezni s a jogosult a lefoglalás megszüntetése esetén az ellenértékre tarthat igényt.

120. § (1)[60] A birtokost, ha a lefoglalandó dolgot felhívásra sem szolgáltatja ki, ezer forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. A 63. § (2) bekezdése itt is irányadó."

(2) A Bp. 120. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A terhelttel szemben az előbbi rendelkezés alapján pénzbírságnak helye nincs.

(2)[61] A terhelttel szemben az előbbi rendelkezés alapján pénzbírságnak helye nincs. Ugyanez áll a tárgy más birtokosára is abban a körben, amelyben a birtokost a tanúvallomás alól mentesség illeti. Fegyveres testület tagját elöljárója útján kell a lefoglalandó tárgy kiadására szorítani.

(3) A birtokos által felhívásra ki nem szolgáltatott dolgot házkutatás vagy személymotozás útján is meg lehet szerezni.

121. § (1) A lefoglalást rendszerint annak a személynek vagy megbízottjának jelenlétében kell foganatosítani, akivel szemben az intézkedést alkalmazták. Ha az illető távol van és megbízottja sincs, érdekeinek védelmére az eljáró szerv rendel ki képviselőt.

(2) A lefoglalást két hatósági tanú jelenlétében kell foganatosítani.

122. § (1) A lefoglalást - amennyiben a lefoglalt dolgot nem kobozzák el - meg kell szüntetni, mihelyt arra a további eljárás érdekében szükség nincs.

(2) A lefoglalás megszüntetése iránt az a hatóság intézkedik, amely előtt az eljárás folyik.

123. § (1) A lefoglalás megszüntetése esetében a dolgot annak kell visszaadni, akinél lefoglalták. Ha azonban a dolgot a terheltnél vagy olyan személynél foglalták le, aki azt a terhelttől vette át, azt a terhelt, illetőleg az átvevő részére csak akkor lehet kiadni, ha a hatóságnál a dolog kiadására más nem jelent be alaposnak látszó igényt, vagy az eljárás adataiból ilyen igény nem tűnik ki; ilyen igény esetében a dolgot annak kell kiadni, aki tulajdonát kétséget kizáró módon - szükség esetén polgári bíróság határozatával - igazolja.

(2) Ha az eljárás adatai szerint a terheltnél lefoglalt dolog kétségtelenül mást illet, ennek kiléte azonban nem állapítható meg, az igénylőt a hatóság hirdetőtábláján kifüggesztendő hirdetmény útján kell jelentkezésre felhívni. Igénylő bejelentkezése esetén az (1) bekezdés szerint kell eljárni. Ha a hirdetmény kifüggesztésétől számított hat hónap alatt igénylő nem jelentkezik, a dolog tulajdona az államra száll, a később jelentkező igénylő azonban az elévülési időn belül kívánhatja a dolognak akkor meglévő állapotában való visszaadását, illetőleg az értékesített dologért kapott ellenértéknek részére való kifizetését.

(3) Ha a lefoglalt dolog teljesen értéktelen s arra senki sem jelent be igényt, a lefoglalás megszüntetése után megsemmisítése iránt kell intézkedni.

Házkutatás

124. § Ház, lakás vagy más helyiség átkutatásának van helye, ha alaposan fel lehet tenni, hogy ez az intézkedés a bűncselekmény elkövetőjének kézrekerítésére, a bűncselekmény nyomainak felderítésére, vagy valamely tárgyi bizonyíték megtalálására vezet.

125. § (1) A házkutatás elrendeléséhez a nyomozás során eljáró hatóság írásbeli határozata szükséges, amelyet a házkutatás megkezdése előtt kell az érdekelt személy részére kézbesíteni.

(2) A házkutatáshoz írásbeli határozatra nincs szükség:

a) ha a késedelem veszéllyel jár;

b) ha a tettenért, megszökött vagy olyan terheltet kell kézrekeríteni, akinek letartóztatását rendelték el;

c) ha a házkutatás bűncselekmény megakadályozása céljából szükséges.

(3) A 121. § rendelkezései házkutatás esetében is irányadók.

Személymotozás

126. § (1) A terheltet és azt, akiről alaposan feltehető, hogy a bizonyításhoz szükséges tárgyat rejt magánál, a nyomozás során eljáró hatóság rendelkezésére meg lehet motozni.

(2) Motozás előtt az érdekelt személyt fel kell szólítani a keresett tárgy kiadására.

(3) A személymotozást két hatósági tanú jelenlétében kell végezni.

Lefoglalás, házkutatás, személymotozás módja

127. § (1) A lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást az érintett személyek lehető kíméletével kell foganatosítani és ügyelni kell arra, hogy az intézkedések folytán ne kerüljenek nyilvánosságra a magánéletnek olyan körülményei, amelyek az üggyel összefüggésben nem állanak. A foganatosításnak lehetőleg nappal kell történnie.

(2) Az említett eljárási cselekmények foganatosításánál, minden olyan intézkedést a lehetőségig kerülni kell, amely az érintett személy károsodásával járna.

(3) Személymotozás teljesítésénél csak ugyanolyan nemű személy alkalmazható, vagy lehet egyébként jelen, mint a megmotozott.

(4) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetében a magánindítvány megtétele előtt lefoglalásnak, házkutatásnak vagy személymotozásnak helye nincs.

Zár alá vétel - Biztosítási végrehajtás

128. § (1) Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban a törvény vagyonelkobzás alkalmazását nem teszi lehetővé, vagy ha a terhelttel szemben polgári jogi igényt érvényesítenek és alaposan lehet tartani attól, hogy a terhelt vagy más személy a vagyonelkobzás foganatosítását, illetőleg a polgári jogi igény kielégítését a terhelt vagyonának vagy egyes vagyontárgyainak elidegenítése vagy elrejtése által meghiúsítja, az ügyész az eljárás bármely szakában a terhelt ingó és ingatlan vagyonának vagy egy részének zár alá vételét rendeli el.

(2)[62] A zár alá vételt, ha ezt a vagyonelkobzás lehetőségére tekintettel, vagy az esetben alkalmazzák, ha a sértettet megillető polgári jogi igényt az ügyész érvényesíti, hivatalból kell elrendelni; a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény biztosítása végett ennek a magánfél kérelmére van helye.

(3)[63] Ha a nyomozást nem az ügyészség teljesíti, a zár alá vételt sürgős szükség esetében az előbbi előfeltételek mellett a nyomozást folytató hatóság is elrendelheti.

(4)[64]

129. §[65] (1) A zár alá vételt hivatalból is fel kell oldani, mihelyt elrendelésének oka megszűnt.

(2) A polgári jogi igény teljes vagy részleges megítélése esetén is hivatalból fel kell oldani a zár alá vételt akkor, ha a magánfél a polgári jogi igény tárgyában hozott jogerős ítélet közlésétől számított harminc nap alatt végrehajtást nem kért.

(3) A zár alá vételt akkor is fel kell oldani, ha az eljárást vagyonelkobzás kimondása nélkül jogerősen befejezik, illetőleg ha a magánfél vagy az ügyész által előterjesztett polgári jogi igényt jogerősen elutasították.

(4) A nyomozás során elrendelt zár alá vétel feloldása tárgyában az ügyész határoz; ha ennek a szükségessége felmerül, a nyomozást folytató hatóság az iratokat haladéktalanul az ügyészhez teszi át határozathozatal végett.

130. §[66] A zár alá vétel elrendelésére, foganatosítására, hatályára és feloldására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértve állapítja meg.

131. §[67]

Érdekeltek részvétele a nyomozási cselekményeknél

132. § (1) A nyomozás során - amennyiben ez az eljárás sikerét nem veszélyezteti - a terheltnek és a sértettnek, valamint képviselőinek meg kell engedni, hogy a szakértő meghallgatásánál, szemlénél, lefoglalásnál és a házkutatásnál jelen legyenek. Ilyen esetben - hacsak a nyomozási cselekmény teljesítése nem halaszthatatlanul sürgős - az említetteket a foganatosítás időpontjáról azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy elmaradásuk az eljárást nem akadályozza.

(2) Azok, akik az előbbi rendelkezés értelmében a nyomozási cselekménynél jelen vannak, arra észrevételeiket megtehetik, az eljárás foganatosítására indítványokat tehetnek s a szakértőhöz a hatóság engedélyével kérdéseket intézhetnek.

(3) A terhelt és a védő a szakértő véleményét akkor is jogosultak megtekinteni és arra írásbeli észrevételeket tenni, ha a szakértő meghallgatásánál nem voltak jelen.

A nyomozás megszüntetése

133. § (1) A nyomozást meg kell szüntetni:

a) az 5. §-ban és a perújítás körén kívül a 6. §-ban megjelölt esetekben;

b) ha a bűncselekmény elkövetését vagy az elkövető kilétét a nyomozás során nem sikerült megállapítani és a további eljárástól sem lehet eredményt várni.

(2) A terhelt elmebetegsége nem ok a nyomozás megszüntetésére, ha biztonsági őrizet alkalmazásának (Btá. 49. §) lehet helye. A nyomozás megszüntetését büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmények esetében is mellőzni kell, ha a nyomozás elkobzás vagy vagyonelkobzás céljából a 229. §-ban szabályozott eljárás lefolytatása végett szükséges.

134. §[68] (1) A nyomozás megszüntetése felől az a nyomozóhatóság határoz, amely hatásköre alapján az ügyben a nyomozást lefolytatta. Ha azonban az ügyben nem az ügyész jár el és a cselekményre a törvény egyévi szabadságvesztésbüntetésnél súlyosabb büntetést rendel, a nyomozás megszüntetéséhez - magánvád esetét kivéve - az ügyész jóváhagyása szükséges.

(2) A nyomozás megszüntetéséről indokolt határozat kézbesítésével értesíteni kell a terheltet, a sértettet, továbbá azt, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, illetőleg polgári jogi igényt jelentett be.

(3) A (2) bekezdésben említett személyek a nyomozás megszüntetése ellen panasszal élhetnek az ügyészhez, illetőleg, ha a megszüntető határozatot az ügyész hozta vagy hagyta jóvá, a felettes ügyészhez.

A nyomozás megszüntetéséről indokolt határozat kézbesítésével értesíteni kell a terheltet, a sértettet, továbbá azt, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, illetőleg polgári jogi igényt jelentett be.

(3) A (2) bekezdésben említett személyek a nyomozás megszüntetése ellen panasszal élhetnek az ügyészhez, illetőleg, ha a megszüntető határozatot az ügyész hozta vagy hagyta jóvá, a felettes ügyészhez.

A nyomozás befejezése

135. §[69] (1) A nyomozóhatóság, ha a tényállást felderítette és a terhelt bűnösségének megállapításához szükséges adatokat megszerezte, a nyomozás befejezéséről határozatot hoz. E határozatot közli a terhelttel, eléje tárja a nyomozás anyagát és figyelmezteti, hogy arra észrevételeket tehet és a nyomozás kiegészítését indítványozhatja.

(2) A terheltnek a nyomozás anyagára vonatkozó esetleges észrevételeit, valamint a védekezése érdekében előterjesztett indítványait jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a nyomozóhatóság a terhelt észrevételei vagy indítványai folytán a nyomozás kiegészítését szükségesnek tartja, ezt haladéktalanul teljesíti, ellenkező esetben a terheltnek a nyomozás kiegészítésére vonatkozó indítványait indokolt határozattal elutasítja.

A terheltnek a nyomozás anyagára vonatkozó esetleges észrevételeit, valamint a védekezése érdekében előterjesztett indítványait jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a nyomozóhatóság a terhelt észrevételei vagy indítványai folytán a nyomozás kiegészítését szükségesnek tartja, ezt haladéktalanul teljesíti, ellenkező esetben a terheltnek a nyomozás kiegészítésére vonatkozó indítványait indokolt határozattal elutasítja.

Jogorvoslat nyomozás során

136. §[70] (1) Az ügyésznek a nyomozás során hozott határozata ellen, továbbá intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt a felettes ügyészhez más nyomozóhatóságnak ilyen határozata ellen, továbbá az általa tett intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása miatt pedig az illetékes ügyészhez panaszt lehet tenni.

(2) A határozat elleni panaszt a közléstől, az intézkedés elleni vagy annak elmulasztása miatt használt panaszt pedig a tudomásrajutástól számított nyolc nap alatt lehet előterjeszteni annál a nyomozóhatóságnál, amelynek eljárása vagy mulasztása ellen a panasz irányul.

(3) A nyomozóhatóság köteles a panaszt huszonnégy órán belül nyilatkozatával együtt a panasz elbírálására az (1) bekezdés szerint jogosult ügyészhez megküldeni. Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panaszt a hozzá érkezésétől számított három napon belül megvizsgálni köteles.

(4) A panasz elintézéséről a panaszttevőt értesíteni kell.

(1) Az ügyésznek a nyomozás során hozott határozata ellen, továbbá intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt a felettes ügyészhez más nyomozóhatóságnak ilyen határozata ellen, továbbá az általa tett intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása miatt pedig az illetékes ügyészhez panaszt lehet tenni.

(2) A határozat elleni panaszt a közléstől, az intézkedés elleni vagy annak elmulasztása miatt használt panaszt pedig a tudomásrajutástól számított nyolc nap alatt lehet előterjeszteni annál a nyomozóhatóságnál, amelynek eljárása vagy mulasztása ellen a panasz irányul.

(3) A nyomozóhatóság köteles a panaszt huszonnégy órán belül nyilatkozatával együtt a panasz elbírálására az (1) bekezdés szerint jogosult ügyészhez megküldeni. Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panaszt a hozzá érkezésétől számított három napon belül megvizsgálni köteles.

(4) A panasz elintézéséről a panaszttevőt értesíteni kell.

Vádirat[71]

137. §[72] (1) Ha a nyomozóhatóság a nyomozást befejezte (135. §), haladéktalanul vádiratot készít. Magánvád esetén a vádiratot a feljelentés pótolja.

(2) A 89. § a)-b) pontjaiban említett nyomozóhatóság által készített vádiratot az ügyésznek jóvá kell hagynia; az ügy iratait a vádirat elkészítése után az ügyésznek át kell adni. Magánvád esetében a nyomozást végző hatóság a feljelentést közvetlenül az illetékes bíróságnak küldi meg.

(3) A vádiratot az ügyész nyújtja be a bírósághoz.

138. § (1) A vádiratnak tartalmaznia kell:

a) a terhelt részletes személyi adatait a 94. § (1) bekezdésében foglaltak szerint;

b) a tényállás rövid előadását a bizonyítékok ismertetésével, továbbá a cselekmény társadalmi veszélyességének megítéléséhez szükséges személyi és tárgyi körülményeket;

c) a vád tárgyává tett bűncselekmény megjelölését a büntetőtörvény vonatkozó rendelkezésére való hivatkozással s ha a bűncselekmény magánindítványra üldözendő, annak előadását, hogy a magánindítványt előterjesztették;

d) a bizonyítási eszközök felsorolását, ideértve a tárgyaláson kihallgatandó tanúk és szakértők nevét, továbbá lakáscímét, valamint a tárgyi bizonyítékokra való utalást is.

e)[73] ha az ügyész a tárgyaláson részt kíván venni, ennek közlését,

(2) Ha a terhelt a vádirat benyújtásakor előzetes letartóztatásban van, ezt a körülményt a vádiratban fel kell tüntetni. A vádiratban indítványt kell tenni az előzetes letartóztatás fenntartása, illetőleg a szükséghez képest annak elrendelése tárgyában. Ha a terhelt ellen egyéb biztosítási intézkedéseket foganatosítottak (lakóhely elhagyásának tilalma, zár alá vétel, biztosítási végrehajtás), ezeket meg kell említeni.

(3) Ha a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezése szükséges, a vádiratban erre irányuló indítványt kell tenni.

(4)[74] Ha a sértett polgári jogi igényt jelentett be, vagy a polgári jogi igényt az ügyész kívánja érvényesíteni, erre a vádiratban a vonatkozó adatok előadásával utalni kell.

(5) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróság és mindegyik terhelt részére egy-egy példány jusson. Az ügyész a bírósági példányhoz csatolja a nyomozás iratait, valamint a vádirat benyújtásával egyidejűleg átadja a bíróságnak az őrizetében lévő tárgyi bizonyítékokat.

VII. FEJEZET[75]

A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

A bíróság intézkedései a vádirat benyújtása után

139. §[76] (1) A bíróság az ügyet előkészítő ülésben vizsgálja meg, ha a vád tárgyává tett bűntettre a törvény kétévi börtönnél súlyosabb büntetést állapít meg, továbbá ha a terhelt előzetes letartóztatásban van.

(2) Az előkészítő ülést, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, a vádiratnak a bírósághoz érkezésétől számított három napon belül, egyébként pedig nyolc napon belül kell megtartani.

(3) Az előkészítő ülésen a bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két népi ülnökből álló tanácsban jár el.

139/A §[77] (1) Az előkészítő ülés idejéről értesíteni kell az ügyészt. Az ügyész távolmaradása az előkészítő ülés megtartását és a határozathozatalt nem akadályozza.

(2)[78] A terheltet az előkészítő ülésre meg kell idézni, ha a 140. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt kérdésekben a terhelt személyes meghallgatása nélkül határozni nem lehet.

(3) Ha a (2) bekezdés értelmében fiatalkorú vagy fogyatékos szellemi képességű terhelt megjelenése szükséges, a bíróság a terhelt törvényes képviselőjét is köteles megidézni.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben felsorolt személyeken kívül másokat az előkészítő ülésre megidézni nem szabad.

139/B. §[79] (1) Az előkészítő ülésen a tanács tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn és az ügyészen kívül csak a megidézett személyek vehetnek részt.

(2) Az előkészítő ülés megnyitása után az ügyész, távollétében pedig a tanács elnöke röviden ismerteti az ügyet. Ezután a tanács elnöke előadja az előkészítő ülésen eldöntésre váró kérdéseket.

(3) A tanács elnöke és tagjai az ügyészhez, valamint a jelenlevő terhelthez kérdéseket intézhetnek.

140. §[80] (1) Ha a bíróság az előkészítő ülésen megállapítja, hogy az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, a 142. § szerint jár el.

(2) A bíróság az előkészítő ülésben a következő kérdéseket köteles megvizsgálni:

a) a terhelt terhére rótt cselekmény bűncselekmény-e;

b) a vád megalapozásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre állanak-e;

c) a vádirat helyesen tartalmazza-e a cselekmény törvényi minősítését;

d) a nyomozás során megtartották-e a Bp. rendelkezéseit, így különösen a terheltként való felelősségrevonásra, az előzetes letartóztatásra, valamint a nyomozás befejezésére vonatkozó eljárási szabályokat.

(3) A (2) bekezdésben felsorolt kérdések megvizsgálása után a bíróság

a) elfogadja vagy módosítja a vádiratot és ennek alapján elrendeli az ügy tárgyalását;

b) határoz a terhelt előzetes letartóztatása, az előzetes letartóztatás fenntartása, megszüntetése vagy más törvényes intézkedés szükségessége felett;

c) határoz a tanúk, sértettek, szakértők és más olyan személyek megidézése felől, akiknek jelenléte a tárgyaláson szükséges;

d) megállapítja, hogy az ügy tárgyalásán a törvény értelmében kötelező-e a védő vagy az ügyész részvétele; ha az nem kötelező, de a bíróság a védő, illetőleg az ügyész részvételét a tárgyaláson szükségesnek látja, határoz a védő kirendelése, illetőleg az ügyész részvétele felől;

e) visszaküldi az ügyet pótnyomozásra (143. §), felfüggeszti az eljárást (144. §), illetőleg megszünteti az eljárást (145. §).

(4) A bíróság a (3) bekezdésben felsorolt határozatait zárt ülésben hozza.

141. §[81] (1)[82] Ha a vád tárgyává tett bűntettre a törvény kétévi börtönt vagy annál enyhébb büntetést állapít meg, a tanács elnöke - a 140. § (2) bekezdésében felsorolt kérdések vizsgálata után - előkészítő ülésen kívül nyolc nap alatt határoz.

(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt esetben a terhelt előzetes letartóztatásának szükségessége felett kell határozni, ebben a kérdésben a bíróság három nap alatt zárt ülésben köteles dönteni.

142. § Ha annak a bíróságnak, amelyikhez a vádiratot benyújtották, az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz teszi át, amelyikhez az ügy tartozik.

143. §[83] A bíróság, ha az ügy felderítése érdekében szükséges és az adatok megszerzése a tárgyaláson nem biztosítható, elrendelheti a nyomozást, illetőleg a nyomozás kiegészítését. Ebben az esetben az ügy iratait az ügyésznek, illetőleg magánvád esetében a nyomozás lefolytatására illetékes nyomozóhatóságnak kell visszaküldeni.

144. § (1) A bíróság felfüggeszti az eljárást, ha

a) a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása valamely előzetes kérdés eldöntésétől függ és az annak eldöntésére egyébként hivatott bíróság vagy más hatóság határozatának bevárása szükségesnek mutatkozik;

b) területkívüliségre vagy személyes mentességre vonatkozó kérdés esetén az igazságügyminiszter döntését kell bevárni;

c) a terhelt elmebeli állapotának további szakértői megfigyelése szükséges.

d)[84] a büntető eljárás lefolytatását a terheltnek a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége akadályozza.

(2) Az előzetes kérdést a büntetőbíróság rendszerint maga bírálja el, ennélfogva az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása felől belátása szerint határoz. Ha azonban a büntetőtörvény alkalmazása a személyi állapotra vonatkozó olyan körülményektől függ, amelyre vonatkozólag a polgári bíróság ítélete mindenkivel szemben hatályos, az eljárást a polgári bíróság előtti eljárás jogerős befejezéséig mindig fel kell függeszteni; ha ebben az esetben a polgári bíróság előtt az eljárás még nincs folyamatban, annak megindítására az érdekeltet megfelelő határidő kitűzése mellett azzal a figyelmeztetéssel kell utasítani, hogy a határidő meg nem tartása esetén az eljárást folytatni fogják.

(3) Mihelyt a döntés az előzetes kérdésben, illetőleg a területenkívüliség (személyes mentesség) kérdésében megtörtént, vagy ha a szakértői megfigyelés befejezést nyert, az eljárást folytatni kell. Az (1) bekezdés a) és c) pontja alapján elrendelt felfüggesztés esetében az eljárást akkor is folytatni kell, ha a felfüggesztés további fenntartása az eljárás eredményességét veszélyeztetné, vagy ha az erre utasított érdekelt az eljárást a kitűzött határidő alatt a polgári bíróság előtt nem indította meg.

(4)[85] Az eljárásnak az (1) bekezdés d) pontja alapján történt felfüggesztése a terhelt felgyógyulásáig, illetőleg az elévülés bekövetkeztéig tart. Ha a terhelt az elévülés bekövetkezése előtt felgyógyult, az eljárást folytatni kell.

145. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti:

a) az 5. és a 6. § eseteiben;

b)[86] ha a vádat a vádirat benyújtása után elejtették.

c) ha a vádiratban megjelölt adatok alapján a terhelttel szemben bűncselekmény elkövetését megállapíthatónak nem tartja és az eljárás folytatásától sem vár eredményt.

(2)[87]

(3) A terhelt elmebetegsége okából nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a vádirat biztonsági őrizetbe való helyezést indítványoz, vagy ha a bíróság megítélése szerint biztonsági őrizet alkalmazásának lehet helye.

(4) Az eljárás megszüntetése esetében a magánfelet arra kell utasítani, hogy polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

146. §[88] (1) Ha a 140. § (3) bekezdésének a) pontja, illetőleg a 141. § alapján a tárgyalás kitűzésének van helye, a tanács elnöke kitűzi a tárgyalás napját és erre megidézi a terheltet, a sértettet, valamint képviselőiket, továbbá a tanúkat, és szakértőket, illetőleg a magánvádlót; értesíti a bíróság tagjait, az ügyészt és a jegyzőkönyvvezetőt, egyidejűleg a szükséghez képest védő kirendeléséről gondoskodik. A tárgyalás napjáról azokat az egyéb érdekelteket is értesíteni kell, akikre a határozat közvetlenül kihathat.

(2) A vádiratot, illetőleg a vádirat módosítása esetén a bíróságnak erre vonatkozó végzését az idézéssel együtt a terheltnek azzal a figyelmeztetéssel kell kézbesíteni, hogy arra a tárgyalás napjáig észrevételeket tehet.

(3) A terheltnek a (2) bekezdés szerint kiadott idézést legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.

(4) Ha már a tárgyalás kitűzésekor megállapítható, hogy a 154. § (4) bekezdésének esete áll fenn, a terhelt részére a tárgyalásra szóló idézést hirdetményi úton kell kézbesíttetni.

(5) A magánvádlót és a magánfelet a 154. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelmeztetéssel kell a tárgyalásra idézni.

146/A. §[89] (1) A tárgyalást a 146. § (3) bekezdésének szem előtt tartásával a lehető legközelebbi napra kell kitűzni. A bíróság köteles minden ügyet a vádirat - magánvád esetében a feljelentés - érkezésétől számított harminc napon belül tárgyalni.

(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni; fontos okból azonban a tárgyalás más helyre (pl. a bűncselekmény színhelyére, a terhelt munkahelyére) s a szükséghez képest a bíróság székhelyén kívül eső helyre is kitűzhető. A tárgyalást más bíróság területére csak az igazságügyminiszter engedélyével lehet kitűzni.

(3) A tárgyalás kitűzéséről és megtartásának előkészítéséről a tanács elnöke gondoskodik.

147. §[90] (1) A tanács elnöke, ha megállapítást nyert, hogy az idézővégzés a terheltnek azért nem volt kézbesíthető, mert az ismeretlen helyen tartózkodik, a tárgyalás elhalasztása mellett az eljárást a terhelt előkerüléséig felfüggeszti és az iratokat a 106. és 107. § értelmében teendő intézkedés, illetőleg a 108. § alapján teendő indítvány végett az ügyésznek küldi vissza.

(2) A tárgyalás kitűzése után a tanúk és szakértők megidézése vagy egyéb bizonyítékok beszerzése felől a tanács elnöke határoz.

(3) Ha az előzetes letartóztatás kérdésében az előkészítő ülés és a tárgyalás napja közötti időben kell határozni, a bíróság zárt ülésben dönt.

(4) Az (1)-(3) bekezdés esetein kívül a 140. § (3) bekezdésében felsorolt kérdésekben - ha ennek szüksége a tárgyalás kitűzése után merült fel - csak a tárgyaláson lehet határozni.

148. § A tanács elnöke a tárgyalást - megkezdése előtt - fontos okból elhalaszthatja. A védő akadályoztatása a tárgyalás elhalasztására csak akkor szolgálhat okul, ha a terhelt egyébként nem részesülhetne megfelelő védelemben.

149. §[91] (1) Az előkészítő ülésnek, illetőleg a tanács elnökének a tárgyalás kitűzése, az eljárásnak a 147. § (1) bekezdése alapján való felfüggesztése, továbbá a tárgyalásra idézendők kérdésében hozott határozata ellen perorvoslatnak helye nincs.

(2) A 142-145. §-okban felsorolt határozatok ellen csak az ügyész élhet fellebbezési óvással. Ez a korlátozás a 144. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott felfüggesztő végzésre nem vonatkozik.

Bíróság elé állítás vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül

150. §[92]

A tárgyalás előkészítése magánvád esetében

151. §[93] (1) Ha az ügyben magánvádló jár el, a 140. § (1)-(3) bekezdésének, valamint a 142-149. §-oknak a rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni.

(2) Ha a vád tárgya könnyű testi sértés, becsületsértés vagy rágalmazás és a 140. § (1) bekezdésében, illetőleg a (3) bekezdésének ej pontjában említett intézkedések megtételének nincs helye, a tanács elnöke a magánvádlót és a terheltet az ügy adatainak és azok bizonyítékainak részletes előadása céljából személyes meghallgatásra idézi meg. Az idézésben a magánvádlót figyelmeztetni kell, hogy kellően ki nem menteit elmaradását a bíróság a vád elejtésének fogja tekinteni.

(3) Ha a magánvádló a meghallgatásról elmarad és kellően ki nem menti magát, vagy ha a meghallgatás során a vádat elejti, a tanács elnöke az eljárást megszünteti (145. §).

(4) Az ügyész által a 149. § (2) bekezdése szerint használható jogorvoslat a magánvádlót is megilleti.

152. §[94] (1) Ha a meghallgatást követően az eljárás megszüntetésére nem kerül sor és a 140. § (1) bekezdésében, illetőleg a (3) bekezdésének e) pontjában említett egyéb intézkedések megtételének sincs helye, a tanács elnöke a tárgyalás napját kitűzi (146. §).

(2) Magánvád esetén a terheltet vádirat kézbesítése nélkül, de a feljelentő nevére és a feljelentett bűncselekmény tényállására való rövid utalással kell a tárgyalásra megidézni.

(3) A magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy a tárgyalásról való elmaradása a vád elejtésének minősül.

152/A. §[95] Ha az ügyész a magánvádló által hozzá benyújtott feljelentés esetében a vád képviseletét átvenni nem kívánja, az iratokat a bírósághoz teszi át.

VIII. FEJEZET

BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS

A tárgyalás folytonossága

153. § (1)[96] A bíróságnak minden ügyet lehetőleg egy tárgyaláson kell befejeznie. A bíróság a már megkezdett tárgyalást fontos okból elnapolhatja.

(2)[97] Az elnapolt tárgyalást két hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében változás nem történt. Ilyenkor az elnapolt tárgyalás folytatása a korábbi tárgyalás jegyzőkönyvének felolvasásával kezdődik.

(3) A (2) bekezdés esetén kívül a tárgyalást elölről kell kezdeni.

A tárgyaláson résztvevő személyek

154. § (1)[98] A tárgyalás a tanács elnökének és tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek, a terheltnek és - ha az ügyész részvétele a törvény szerint kötelező - az ügyésznek, kötelező védelem esetén pedig a védőnek a jelenléte nélkül nem tartható meg.

(2)[99] Ha a magánvádló, illetőleg képviselője a tárgyalásról elmarad és kellően nem menti ki magát, a bíróság az eljárást végzéssel megszünteti; a terheltnek vagy védőjének kérelmére azonban a tárgyalást ez esetben is meg kell tartani.

(3) Ha a vád tárgya kihágás vagy kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő bűntett, a tárgyalás a szabályszerűen megidézett, de igazolatlanul távolmaradt terhelt jelenléte nélkül is megtartható.

(4) A tárgyalás a terhelt távollétében bármely bűnügyben megtartható, ha kétségtelen megállapítást nyer, hogy a terhelt a jogszabály megszegésével vagy kijátszásával külföldön tartózkodik. Ebben az esetben az ítélet kézbesítésére a 172. § (3) bekezdése, a perújítás külön lehetőségére a 215. § (4) bekezdése irányadó.

(5)[100] A tárgyalás megtartásának az elmebeteg terhelt távolléte nem akadálya, ha az eljárás tárgya a terhelt biztonsági őrizetbehelyezése és a bíróság a terhelt jelenlétét nem tartja szükségesnek.

154/A. §[101] (1) Az ügyész részvétele a tárgyaláson kötelező, ha a Legfelsőbb Bíróság vagy a megyei bíróság elsőfokon jár el.

(2) Járásbíróság előtti eljárásban az ügyész részvétele akkor kötelező, ha

a) az eljárás tárgya hivatali bűntett, tervgazdálkodás érdekeit sértő bűntett, üzemi balesettel kapcsolatos bűntett, feltéve, hogy az halált vagy súlyos testi sértést okozott, továbbá fiatalkorúak által elkövetett bűntett;

b) az ügyész a tárgyaláson való részvételét bejelentette;

c) a bíróság a tárgyaláson való részvételre kötelezte.

A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása

155. § (1) A tárgyalást az elnök vezeti. A törvény keretei között az elnök szabja meg azoknak a cselekményeknek a sorrendjét, amelyeket a tárgyaláson foganatosítani kell, ő hallgatja ki a terheltet, a tanúkat és a szakértőket.

(2) Az elnök által kihallgatott személyhez a bíróság tagjain kívül a felek és képviselőik is intézhetnek kérdéseket, az elnök azonban ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre és az ügyre nem tartozó, úgyszintén a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdés felvetését, illetőleg az arra való feleletet megtiltja.

(3) Az elnök a feleket, illetőleg képviselőiket a tárgyalás során gyakorolható jogaikra figyelmeztetni köteles.

156. § (1) A tárgyalás rendjét az elnök tartja fenn.

(2) Az elnök gondoskodik arról, hogy a hallgatóság körében tizennégy éven aluli személyek ne vegyenek részt; a tizennyolc éven aluli személyeket a tárgyalásról eltávolíthatja.

(3) Azt, aki a tárgyalás rendjét megzavarja, az elnök rendreutasítja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén pedig a bíróság ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja vagy - akár pénzbírság kiszabása mellett, akár anélkül - a teremből ki is utasíthatja, illetőleg kivezettetheti.

(4) A terheltet kiutasítása esetén őrizetbe lehet venni és a tárgyalást távollétében kell folytatni, legkésőbb azonban a bizonyítási eljárás befejezésével ismét a bíróság elé kell állítani és közölni kell vele a távollétében történteket.

(5) Ha kötelező védelem esetében a védőt kiutasítják és a terhelt nem választ helyette más védőt, az elnök lehetőleg azonnal védőt rendel ki. Ha akár a védőnek, akár a magánvádló vagy a magánfél képviselőjének kiutasítására kerül sor s emiatt az érdekelt megfelelő képviselete nem lenne biztosítható, a tárgyalást a rendzavaró költségére el lehet napolni.

(6) Büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság az illetékes hatóságot értesíti, ha pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, az elkövetőt őrizetbe vétetheti és nyomban intézkedik az ügyésznek való átadása iránt.

157. § Az elnöknek és a bíróságnak a tárgyalás vezetése, illetőleg rendjének fenntartása körében tett intézkedései ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve az előbbi rendelkezések alapján pénzbírságot kiszabó és költségben marasztaló, úgyszintén letartóztatást elrendelő végzést. A pénzbírságot kiszabó és költségben marasztaló végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

A tárgyalás megnyitása

158. § (1)[102] A tárgyalást az elnök az ügy megjelölésével nyitja meg. Az elnök mindenekelőtt megállapítja, hogy a megidézettek megjelentek-e és a lehetőséghez képest intézkedik, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent terheltet, tanút, illetőleg szakértőt azonnal vezessék elő. Ha a tanács elnöke azt állapítja meg, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik és a tárgyalás megtartására a 154. § (4) bekezdése értelmében nem kerül sor, a bíróság a 147. § (1) bekezdésének megfelelően határoz.

(2) Ha a védő olyan ügy tárgyalásáról marad el vagy távozott el, amelyben a védelem kötelező és a terhelt nem választ más védőt, illetőleg az elnöknek nem áll módjában azonnal más védőt kirendelni, a tárgyalást a mulasztó védő költségére el kell napolni.

(3) Ha olyan megidézett személy maradt el a tárgyalásról, akinek távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza, a tárgyalást meg kell kezdeni s azt a megjelentek kihallgatása előtt nem szabad elnapolni.

(4)[103]

159. § A megjelentek számbavétele után az elnök felhívja a tanúkat a tárgyalás színhelyének elhagyására és figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire, valamint arra, hogy a számukra kijelölt helyen tartózkodjanak. Szakértőt csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság fontos okból szükségesnek tartja; egyébként a szakértő a tárgyaláson annak kezdetétől fogva jelen lehet.

Terhelt kihallgatása

160. § (1) A tanúk távozása után a terheltet kell a 94. § (1) bekezdése szerint személyi adataira kihallgatni, majd fel kell előtte olvasni a vádirat indítványi részét, szükség esetében egyéb részeit is, illetőleg főmagánvád esetében ismertetni kell a feljelentés lényegét. Az ügyész a 150. § esetében a vádat élőszóval terjeszti elő.

(2) Ezután a terhelttől meg kell kérdezni, hogy a vádat megértette-e s tagadó választ esetén azt meg kell neki magyarázni, majd pedig kérdést kell hozzá intézni, hogy bűnösségét elismeri-e. Ezt követően a terheltet az ügyre vonatkozólag a 94. § (2)-(4) bekezdései szerint részletesen ki kell hallgatni.

(3) A terheltet általában még ki nem hallgatott terhelttársai távollétében kell kihallgatni, a bíróság azonban a szükséghez képest ettől eltérően is intézkedhetik.

(4) A szembesítésre a 95. § rendelkezései irányadók.

(5) Azt a terheltet, akinek jelenléte a másik terheltet a vallomásban feszélyezné, az elnök a vallomástétel tartamára a teremből eltávolíthatja. A vallomás tartalmát az eltávolított terhelttel legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt közölni kell.

161. § (1) A terhelt a tárgyalás során mindegyik terhelttárs, tanú vagy szakértő kihallgatása, úgyszintén minden irat felolvasása után észrevételeit megteheti.

(2) A terhelt védőjével a tárgyalás alatt is értekezhetik.

A bizonyítás felvételének sorrendje

162. § A terhelt kihallgatása után a bíróság lefolytatja a további bizonyítást. A vád bizonyítékai sorrendben rendszerint megelőzik a védelem bizonyítékait; a bíróság azonban a felek meghallgatása után ettől eltérően is rendelkezhetik.

Tanúk, szakértők

163. § (1) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. A bíróság ezt a rendelkezést a tanúként kihallgatandó magánvádlóra, magánfélre és sértettre belátása szerint alkalmazza.

(2) A 160. § (5) bekezdésének rendelkezéseit a tanúnak a terhelt vagy a másik tanú jelenlétében való kihallgatása esetére is megfelelően alkalmazni kell.

(3) A 109. § (2) és (3) bekezdésének, továbbá a 110-114. §-oknak a tanúkra és a szakértőkre vonatkozó rendelkezései a tárgyaláson is irányadók.

(4) Azt a tanút, aki a tárgyaláson nem jelenhetik meg és a nyomozás során sem tett vallomást, a bíróság határozatához képest annak egyik tagja vagy megkeresett bíró tárgyaláson kívül hallgathatja ki. Ugyanez áll a szakértőkre is. A felek, a sértett és képviselőik a kihallgatáson megjelenhetnek s evégből őket a kihallgatás helyéről és idejéről előzetesen értesíteni kell.

Szemle

164. §[104] A 115. § (1) bekezdésének, továbbá a 116. §-nak rendelkezései a tárgyaláson elrendelt szemlére is irányadók. Ha a szemlének helyszíni tárgyaláson való megtartása jelentős költséggel járna vagy az egyébként nehézségbe ütköznék, a 163. § (4) bekezdését a szemlére is megfelelően alkalmazni lehet.

Okiratok

165. § (1) A tárgyaláson fel kell olvasni a tárgyi bizonyítékul szolgáló okiratokat és a terhelt kereseti, illetőleg vagyoni viszonyaira, továbbá büntetett vagy büntetlen előéletére vonatkozó hivatalos értesítést.

(2) Fel lehet a tárgyaláson olvasni:

a) a terheltnek a nyomozás során tett vallomását, ha a terhelt a tárgyaláson nincs jelen, a tárgyaláson a vallomást megtagadja, vagy a tárgyaláson tett vallomása eltér a nyomozás során tett vallomásától;

b) annak a tanúnak a nyomozás során tett vallomását, aki a tárgyaláson egyáltalán nem, vagy csak rendkívüli nehézséggel lenne kihallgatható, aki a tárgyaláson a vallomástételt törvényes ok nélkül megtagadta, vagy akinek a tárgyaláson tett vallomása a nyomozás során tett vallomásától eltér;

c) a hatósági orvos, vagy a véleményadásra, illetőleg felülvizsgálatra hivatott szakértő testület, hatóság vagy egyéb szerv véleményét, úgyszintén a megjelenésben akadályozott más szakértő véleményét is;

d) a szemléről, a házkutatásról, a lefoglalásról és a személymotozásról felvett jegyzőkönyvet.

(3)[105] A megismételt eljárásban, ha az ítélet hatályon kívül helyezése nem a tényállás hiányos vagy helytelen megállapítása miatt történt, a tanúk és szakértők újabb kihallgatása helyett a bíróság előtt korábban tett vallomásukról készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni.

Egyéb tárgyi bizonyítékok

166. § Ha a bizonyítás érdekében szükséges, a tárgyaláson megtekintésre fel kell mutatni a 165. § alá nem tartozó egyéb tárgyi bizonyítékokat is.

Bizonyítás kiegészítése

167. § (1) A bíróság az ügy kellő felderítése érdekében elrendelheti a bizonyítás kiegészítését. Ha a bíróság a további bizonyítást tárgyaláson kívánja felvenni és ez nyomban nem lehetséges, annak foganatosítására - és a tárgyalás elnapolása mellett - lehetőleg közeli, új tárgyalási napot tűz ki. Egyébként a bizonyítás kiegészítése iránt a 175. § (2) bekezdése értelmében kell intézkedni.

(2)[106] A bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítvány felől a bíróság végzéssel határoz; helytadó végzés ellen perorvoslatnak helye nincs, az elutasítás miatt pedig az ítélet ellen bejelentett perorvoslatban lehet panaszt tenni.

A vád módosítása - Biztonsági őrizetbe helyezés indítványozása tárgyaláson

168. § (1) Ha az ügyész, illetőleg a magánvádló a bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a terhelt más bűncselekményben bűnös vagy más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a tárgyalás során bármikor, de legkésőbb addig, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul [170. § (3) bek.], a vádat megváltoztatja, illetőleg kiterjeszti vagy új vádirat benyújtása végett a tárgyalás elnapolását indítványozza.

(2)[107] A vád megváltozatása esetén a bíróság a vád tárgyában ugyanazon a tárgyaláson csak akkor határozhat, ha a megváltoztatás a terhelt javára szolgál, vagy ha a védelem előkészítése a tárgyalás elnapolását nem teszi szükségessé; erre a bíróság a feleket meghallgatja. Ha a vádat kiterjesztették, a bíróság a védő, illetőleg a terhelt indítványára a tárgyalást elnapolja, feltéve hogy azt a bizonyítás kiegészítése vagy a védelem előkészítése szükségessé teszi; indokolt esetben a bíróság arra a bűncselekményre, amelyre a vádat kiterjesztették, az eljárást elkülöníti.

(3) Ha a megváltoztatott, illetőleg kiterjesztett vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, az ügyet a megfelelő hatáskörrel felruházott bírósághoz kell áttenni.

(4) Ha az ügyész, illetőleg a magánvádló a bizonyítás eredményéhez képest a tárgyaláson terjeszt elő indítványt a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezésére, a bíróság a felek meghallgatása után a tárgyalást elnapolhatja, ha azt a védelem előkészítése érdekében szükségesnek találja.

Perbeszédek - Ítélethozatal

169. § (1) Ha a bíróság a bizonyítást lefolytatta, azt az elnök befejezettnek nyilvánítja és felhívja a feleket és képviselőiket a perbeszédek megtartására.

(2) A perbeszédet először az ügyész tartja meg s abban - a vonatkozó jogszabályokat is megjelölve - indokolt indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság a terheltet milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek s vele szemben mely büntetést alkalmazzon; az alkalmazandó büntetés mértékére indítványt tennie nem szabad. Ha a vádat magánvádló képviseli, a perbeszédet először ő tartja meg.

(3) Az ügyész, illetőleg a magánvádló után a magánfél terjeszti elő polgári jogi igényét; távolléte esetében a bejelentett igényt az iratokból kell felolvasni. Az ügyész a polgári jogi igényre is nyilatkozhatik.

(4) Ezután a védőbeszéd következik, amelyet a védő, vagy ha védő nem jár el, a terhelt ad elő.

170. § (1) A perbeszédek után viszonválaszoknak van helye, ugyanabban a sorrendben, mint a perbeszédeknek.

(2) Az utolsó szó joga a terheltet illeti, akkor is, ha van védője. Evégből a terheltet a perbeszédek után mindig meg kell kérdezni, hogy kíván-e még az utolsó szó jogán védelmére valamit előadni.

(3) A bíróság ezután zárt ülésben meghozza határozatát.

171. § (1) Az ítéletet rendszerint közvetlenül a tárgyalás befejezése után meg kell hozni és ki kell hirdetni. A kihirdetés a rendelkező rész felolvasásával és az indokolás lényegének ismertetésével történik. Ha az ügy bonyolult volta, az ítélet nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé teszi, az ítélet meghozatalát és kihirdetését legfeljebb nyolc napra el lehet halasztani; ebben az esetben a kihirdetés időpontját a tárgyalás befejezésekor ki kell tűzni.

(2) A kihirdetett ítéletet rendszerint három nap alatt teljesen írásba kell foglalni, de hosszabb indokolást igénylő bonyolult ügyekben a teljes írásbafoglalás a kihirdetéstől számított legfeljebb nyolc napra elhalasztható. Ha az ítélet kihirdetését elhalasztották, az ítéletet kihirdetéséig teljesen írásba kell foglalni.

172. § (1) Az ítéletet a jelenlevő felekkel kihirdetéssel kell közölni.

(2)[108] Az ítélet kihirdetésénél jelen nem levő ügyésszel, terhelttel, magánféllel, valamint mindazokkal, akikkel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, az ítéletet kézbesítés útján kell közölni.

(3) A 154. § (4) bekezdése esetében az ítéletet a terhelttel kizárólag hirdetményi kézbesítés útján kell közölni.

(4) Ha a terhelt az állam vagy állami vállalat alkalmazásában áll, az ítéletet kézbesítés útján felettesével is közölni kell. Azt, hogy az ítéletet mely hatóságoknak vagy más szerveknek kell végrehajtás, nyilvántartás céljából vagy egyéb célból kézbesíteni, az igazságügyminiszter állapítja meg.

173. § Az ítélet kihirdetése után az elnök megkérdezi a jelenlévő fellebbezésre jogosultakat (188. §), hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezés bejelentésére a 189. § irányadó.

174. § (1)[109] Ha az ítélet kihirdetésekor nem emelkedik jogerőre, az előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról, illetőleg megszüntetéséről a bíróságnak nyomban határoznia kell. A 97. § (1) bekezdésének b)-d) pontja és (2) bekezdése itt is megfelelően irányadó, felmentő ítélet esetében azonban a bíróság a terhelt szabadlábra helyezését csak az ügyész indítványára és csak különösen indokolt esetben mellőzheti.

(2) Az ítélet kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás rendszerint az eljárás jogerős befejezéséig tart, de a terheltet korábban is szabadlábra kell helyezni, mihelyt fogvatartására nincs többé ok. Efelől az iratok felterjesztéséig az elsőfokon eljárt, azután pedig a fellebbezési bíróság határoz.

IX. FEJEZET

ÍTÉLETEK ÉS A TÁRGYALÁS ALAPJÁN HOZOTT EGYÉB BÍRÓI HATÁROZATOK

Az ügy elintézése ítélet nélkül

175. § (1)[110] Ha az ügy áttétele vagy az eljárás felfüggesztése a tárgyaláson válik szükségessé, a bíróság a 142., illetőleg 144. § szerint határoz. Továbbá tárgyaláson is alkalmazni kell a 147. § (1) bekezdésének az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését, kivéve ha a 154. § (4) bekezdése a tárgyalásnak a terhelt távollétében való megtartását lehetővé teszi.

(2) A bíróság a bizonyítás kiegészítése végett, ha azt nem tárgyaláson folytatja le, egyik tagját küldi ki vagy más bíróságot keres meg, a szükséghez képest azonban a 143. § szerint is határozhat.

(3)[111] A bíróság az eljárást megszünteti:

a) ha a terhelt meghalt, továbbá ha kegyelem vagy elévülés miatt nem büntethető, vagy ha egyéb büntethetőséget megszüntető körülmény forog fenn;

b) ha az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, felhatalmazás vagy kívánat hiányzik és a hiány többé nem pótolható;

c) ha a magánvádló a vádat elejtette;

d) ha a bíróság a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását mellőzi;

e) ha a vád tárgyává tett cselekményt már korábban jogerősen elbírálták.

(4)[112] Az ügyész vádelejtése nem kötelezi a bíróságot az eljárás megszüntetésére.

175/A. §[113] Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, a bíróság az eljárásnak a 144. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt okból történt felfüggesztése, valamint az eljárás megszüntetése esetén végzésében az elkobzás, illetőleg vagyonelkobzás felől is határoz.

Ítélet

176. § A 175. § esetein kívül a bíróság a tárgyalás befejezése után az ügy érdemében ítélettel határoz.

177. § A bíróság ítéletét kizárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.

178. §[114] (1) A bíróság a terhelt cselekményét - az alábbi rendelkezésekben meghatározott kivételektől eltekintve - a vád alapján bírálja el.

(2) A vád tárgyává tett tények jogi elbírálásánál a bíróságot az ügyész, illetőleg a magánvádló indítványa nem köti.

(3) Ha a bíróság a tárgyaláson feltárt tények alapján úgy találja, hogy a terhelttel szemben a vádban megjelölt bűncselekménynél súlyosabb büntetés alá eső bűncselekményt kell megállapítani, a tárgyalást a felek bármelyikének indítványára el kell napolni, ha a bíróság megítélése szerint az elnapolás a nyomozás kiegészítése, illetőleg a védelem előkészítése érdekében szükséges.

(4) Ha a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok szerint a terhelt a vádban megjelölt bűncselekményen felül más bűncselekményt is elkövetett, a bíróság a terhelt bűnösségét ennek alapján is megállapíthatja. Ha a bizonyítás kiegészítése, illetőleg a védelem előkészítése szükségessé teszi, a bíróság a tárgyalást elnapolja, indokolt esetben pedig az eljárást e részben elkülöníti. E kérdésben a bíróság a feleket meghallgatja.

179. § Az ítéletben a terheltet bűnösnek kell kimondani vagy fel kell menteni.

180. §[115] A bíróság a terheltet a vád alól felmenti, ha

a) nem nyert bizonyítást, hogy a terhelt a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette,

b) a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,

c) büntethetőséget kizáró körülmény forog fenn.

181. § Ha a 180. § értelmében a terheltet nem mentik fel, a terheltet a terhére megállapított bűncselekményben bűnösnek kell kimondani és büntetése felől kell határozni.

182. § (1) Az ítéletben a polgári jogi igény felől lehetőleg érdemi döntést kell hozni. A polgári jogi igényt érdemben - mind elutasítással, mind helytadással - felmentő ítéletben is el lehet dönteni.

(2) Ha a büntetőbíróság az ítéletben a polgári jogi igény felől érdemben határozott, ebben a tárgyban egyéb törvényes úton további eljárásnak helye nincs.

(3) Ha a polgári jogi igény érdemi elbírálása az eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, a büntetőbíróság az érdemi döntést ebben a tárgyban mellőzi és ítéletében a magánfelet arra utasítja, hogy igényét a rendelkezésre álló egyéb törvényes úton érvényesítse.

183. § (1) Az ítélet bevezetésből, rendelkező részből és indokolásból áll.

(2) A bevezetés az eljáró bíróság megnevezését, a tárgyalás helyét és idejét, valamint azt tartalmazza, hogy az ítélet alapjául szolgáló tárgyalás nyilvános vagy zárt volt-e.

184. § (1) Az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell:

a) a terhelt személyi adatait a 94. § (1) bekezdése szerint,

b) az ítélet tárgyául szolgáló bűncselekmény megjelölését,

c) a terhelt bűnösnek kimondását vagy felmentését,

d) a bűnügyi költségekre és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést, úgyszintén azokat az egyéb rendelkezéseket, amelyeket a bíróság valamely jogszabály alapján hoz.

(2) Ha az ítélet a terheltet bűnösnek mondja ki, rendelkező részének a bűnösséget kimondó rendelkezést követően tartalmaznia kell a kiszabott büntetést és az ezzel kapcsolatban tett egyéb rendelkezéseket.

(3) Az ítélet indokolásában elő kell adni a bíróság által megállapított tényeket és ki kell fejteni, hogy a bíróság azokat miért fogadta el valóknak, elő kell továbbá adni azokat az okokat, amelyek a bíróságot az ítéleti rendelkezésekre indították. Ha a bíróság ténymegállapítása vagy döntés alapjául a szakértő véleményét nem fogadja el, ennek okát mindig részletesen ki kell fejteni. Az indokolásban elő kell adni azokat az okokat is, amelyek a tárgyalás során a bizonyítás kiegészítése iránt tett, vagy egyéb lényeges kérdésben előterjesztett indítványok elutasításának alapjául szolgáltak.

(4) Az ítéletet tömören és világosan kell megfogalmazni. A bűncselekmény megjelölésére és az egyéb ítéleti rendelkezések alapjául szolgáló jogszabályokra nem a rendelkező részben, hanem az indokolásban kell utalni.

Biztonsági őrizetbehelyezés[116]

185. §[117] Ha az elmebeteg terhelt biztonsági őrizetbehelyezésének van helye, a terhelt felmentésével, illetőleg az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg a biztonsági őrizetbehelyezés felől is határozni kell.

Elkobzás és vagyonelkobzás felmentő ítéletben

186. §[118]

X. FEJEZET

FELLEBBEZÉS

A fellebbezés hatálya

187. § (1)[119] Az elsőfokon hozott ítélet ellen - a Legfelsőbb Bíróság által elsőfokon hozott ítélet kivételével - fellebbezésnek, illetőleg az ügyész részéről fellebbezési óvásnak van helye.

(2) A fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése ellen vagy a rendelkező rész megtámadása nélkül az ítélet indokolása ellen is irányulhat.

(3) Fellebbezésnek érdemi és eljárási okból van helye.

(4) A fellebbezés az ítélet megtámadott rendelkezésének jogerőre emelkedését felfüggeszti.

Fellebbezésre jogosultak

188. § (1) Fellebbezéssel élhetnek:

I. az ügyész, mégpedig a terheltnek mind javára, mind terhére;

II. a terhelt javára:

a) maga a terhelt, vagy helyette házastársa, ha pedig a terhelt nem nagykorú, törvényes képviselője, ez utóbbi a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

b) a védő, a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

c) a terhelt örököse, de csak az ítéletnek a polgári jogi igényre vonatkozó, vagyoni marasztalást tartalmazó rendelkezése ellen;

III. a terhelt terhére:

1. a magánvádló,

2. a magánfél, de csak a polgári jogi igényét érdemben elbíráló rendelkezés ellen;

IV. az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, az illető rendelkezés ellen.

(2) Biztonsági őrizetbe helyezés ellen a nagykorú terhelt törvényes képviselője is fellebbezhet, mégpedig a terhelt ellenzése esetében is. Ugyanez a jog a terhelt házastársát is megilleti.

A fellebbezés bejelentése és tartalma

189. § (1) Az, akivel az ítéletet kihirdetés útján közölték, fellebbezését, illetőleg azt, hogy az ítéletben megnyugszik, a kihirdetéskor nyomban bejelentheti vagy pedig fellebbezésének bejelentésére három napi időt tarthat fenn magának. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(2) Ha az ítéletet a fellebbezésre jogosulttal kézbesítés útján közlik, a fellebbezést a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt kell bejelenteni. A kihirdetéstől számított három nap alatt kell bejelenteni. A kihirdetéstől számított három nap alatt kell bejelenteni a fellebbezést, ha az ítéletet kihirdetés útján közölték, de a jogosult ezt a határidőt a kihirdetéskor magának fenntartotta. Ezekben az esetekben a fellebbezést az első fokon eljárt bíróságnál kell jegyzőkönyvbe mondani vagy írásban benyújtani.

(3) A terhelt házastársa és törvényes képviselője a terhelt részére nyitva álló határidőben, a terhelt örököse pedig az ítélet kihirdetését követő nyolc nap alatt élhet fellebbezéssel.

(4)[120]

190. § (1)[121] A fellebbezésben (óvásban) elő kell adni, hogy a fellebbező az ítéletet miért támadja meg. Azon az alapon, hogy a fellebbezési ok szabatos jogi megjelölését elmulasztották, a fellebbezés (óvás) érdemi elintézését megtagadni nem lehet.

(2) A fellebbezésben

a) olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokon eljárt bíróság mellőzött,

b) olyan új tényt is lehet állítani, vagy

c) olyan új bizonyítékra is lehet hivatkozni, amelyet a fellebbező az elsőfokú eljárás során hibáján kívül nem adhatott elő, illetőleg nem érvényesíthetett.

(3)[122] A fellebbezés részletesen indokolható. Ha az ítéletet kihirdetés útján közölték, a fellebbezés részletes indokolását a kihirdetést követő nyolc nap alatt kell előterjeszteni. A fellebbezésre jogosult a fellebbezéssel egyidejűleg kérheti az ítélet kézbesítését. Kézbesítés esetén a fellebbező a fellebbezésének részletes indokolását a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt terjesztheti elő. Ha az ítéletet nem kihirdetés, hanem kézbesítés útján közlik, a fellebbezés részletes indokolását a fellebbezéssel együtt kell előterjeszteni.

Észrevételek

191. § A fellebbezésről - ha azt nem az ítélet kihirdetésekor jelentették be - a bíróság a másik felet értesíti. A másik fél a fellebbezésre az iratok felterjesztéséig az elsőfokon eljárt bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a tárgyalást (tanácsülést) megelőző harmadik napon - egyízben észrevételeket tehet.

A fellebbezés visszavonása

192. § (1) A fellebbező addig, amíg a bíróság a másodfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul, fellebbezését visszavonhatja. Házastársának fellebbezését a terhelt is visszavonhatja.

(2)[123] A terhelt javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a terhelt beleegyezésével vonhatja vissza. Ez a rendelkezés a fellebbezési óvásra nem vonatkozik.

(3) A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni még akkor sem lehet, ha a fellebbezési határidő nem telt el.

A fellebbezés felterjesztése

193. § (1)[124] Ha a fellebbezésre és a fellebbezés indokolására megszabott határidő valamennyi jogosultra lejárt, az elsőfokon eljárt bíróság az iratokat haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz. A felterjesztés a magánvádra folyó eljárás esetén közvetlenül, egyébként pedig a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján történik.

(2)[125] Az elkésett vagy az arra nem jogosulttól származó fellebbezést az elsőfokon eljárt bíróság elutasítja.

(3)[126] Ha a fellebbezést olyan eljárási jogszabálysértésre alapították, amelynek körülményei az iratokból nem tűnnek ki, az elsőfokon eljárt bíróság arra a felterjesztésében felvilágosítást ad.

(4)[127] A másodfokú bíróság mellett működő ügyész a felterjesztés során hozzá küldött iratokat indítványával vagy egyéb nyilatkozatával együtt öt napon belül köteles megküldeni a másodfokú bíróságnak. Ha azonban a fellebbezést visszavonja és más fellebbezés nincs, az iratokat a visszavonásra vonatkozó nyilatkozatával együtt az elsőfokú bíróságnak küldi vissza.

A tanács elnökének teendői

194. § (1) A tanács elnöke

a) ha sem a fellebbezésből, sem az ügy egyéb adatai alapján nem lehet megállapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg ítéletet miért tartja sérelmesnek, felhívja a fellebbezőt fellebbezésének három nap alatt való kiegészítésére;

b)[128] a szükséghez képest intézkedik a hiányok pótlása, továbbá az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, az iratoknak az ügyészhez való áttétele vagy a megfelelő felvilágosításnak az elsőfokú bíróságtól való megszerzése iránt;

c)[129] ha valamennyi fellebbezést visszavonták, visszaküldi az iratokat az elsőfokú bírósághoz.

(2)[130] Ha az (1) bekezdésben említett intézkedésre nincs szükség vagy az a) pontban megszabott határidő lejárt, a tanács elnöke az ügyet tárgyalásra, illetőleg zárt ülésre [200. § (4) bekezdés] tűzi ki.

(3)[131]

(4)[132]

[133]

Fellebbezési tárgyalás[134]

195. §[135] (1)[136] A bíróság köteles minden ügyet az iratok beérkezésétől számított harminc napon belül tárgyalni.

(2)[137]

(3)[138]

(4)[139]

195/A. §[140] (1) A terheltet a tárgyalásra meg kell idézni és a fogvalevő terheltet elő kell állíttatni, ha terhére fellebbezést (óvást) jelentettek be. Ha a szabadlábon levő terhelt a tárgyalásra idézés ellenére nem jelent meg, vagy ha megállapítást nyert, hogy az idézés a terheltnek azért nem volt kézbesíthető, mert az ismeretlen helyen vagy jogszabály megszegésével, illetőleg kijátszásával külföldön tartózkodik, a tárgyalás a jelenléte nélkül is megtartható.

(2) Az idézésben a terhelttel közölni kell, hogy terhére fellebbezést (óvást) jelentettek be.

(3) A terheltet a tárgyalásra meg lehet idézni, ha terhére fellebbezést (óvást) nem jelentettek be, de a bíróság megítélése szerint a jelenléte szükséges.

(4) A terheltnek az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.

195/B. §[141] (1) A 195/A. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott eseteken kívül a fellebbezési tárgyalás napjáról a terheltet értesíteni kell.

(2) A fellebbezési tárgyalás napjáról minden esetben értesíteni kell az ügyészt (a magánvádlót), a sértettet, valamint a magánvádló, a terhelt és a sértett képviselőjét, továbbá azokat, akik fellebbezéssel éltek.

(3) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy annak kézbesítése legkésőbb a tárgyalás határnapját megelőző ötödik napon megtörténjék.

(4) Az értesítésben közölni kell, hogy a tárgyalás megtartását az értesített elmaradása nem akadályozza; ez a rendelkezés nem vonatkozik az ügyész, valamint kötelező védelem esetén a védő részére kiadott értesítésre.

(5) Ha az ügyész bejelentette, hogy a tárgyaláson részt kíván venni, a fellebbezési tárgyalás az ügyész jelenléte nélkül nem tartható meg. Ha a védelem kötelező, a fellebbezési tárgyalás a meghatalmazott védő, illetőleg ha ez nem jelent meg, a kirendelt védő jelenléte nélkül nem tartható meg.

195/C. §[142] (1) Az egy napon tárgyalandó ügyek jegyzékét a fellebbezési bíróságnál legkésőbb a tárgyalást megelőző ötödik napon ki kell függeszteni.

(2) A fellebbezési tárgyalás határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.

196. §[143] (1) A fellebbezési tárgyalásra az elsőfokú tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket az alábbi eltéréssel kell alkalmazni.

(2)[144] A tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró előadja az ügyet. Ennek során ismerteti az elsőbírói ítéletet, a fellebbezést (óvást), az észrevételt és az iratok tartalmából mindazt, aminek ismerete a fellebbezés (óvás) elbírálásához, valamint általában az egész ügynek megfelelő felülbírálásához szükséges. Az ügy előadásának befejezése után a bíróság tagjai, valamint a felek és képviselőik az iratokból további ismertetést kérhetnek.

(3)[145] Ezután a feleknek még lehetővé kell tenni, hogy esetleges új tényállításaikat és bizonyítási indítványaikat előterjesszék, illetőleg az új bizonyítékaikat benyújthassák. Ezekre a felek kölcsönösen nyilatkozhatnak.

(4)[146] Mindezek után a fellebbező és képviselője szóval kifejtheti fellebbezésének okait. Erre a másik fél és képviselője válaszolhat. Ha az ügyész élt óvással, illetőleg a magánvádló is fellebbezett, előbb őket kell meghallgatni.

197. §[147] (1)[148] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak fellebbezéssel (óvással) megtámadott ítéletét és az azt megelőző egész bírósági eljárást - tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból élt fellebbezéssel (óvással) - a maga egészében felülbírálja, az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz azonban - a 203. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott kivételektől eltekintve - kötve van.

(2) Több terhelt esetében a másodfokú bíróság az ítéletet és az azt megelőző egész bírósági eljárást - a (3) bekezdés esetét kivéve - csak azokra a terheltekre nézve bírálhatja felül, akikre a fellebbezés (óvás) vonatkozik.

(3) Ha a másodfokú bíróság a 202. § a)-f) pontjaiban felsorolt valamely eljárási szabálysértést állapít meg, vagy a terhelt felmentésének van helye, illetőleg a 200. § (2) bekezdésében meghatározott okból az eljárást meg kell szüntetni, az ítéletnek arra a terheltre vonatkozó részét is hatályon kívül kell helyezni, illetőleg meg kell változtatni, akikre vonatkozóan fellebbezést (óvást) nem jelentettek be, feltéve, hogy ezek az okok a vele szemben hozott ítélet rendelkezéseire vonatkozóan is fennforognak.

(4)[149] Az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének kizárólag a polgári jogi igényre vagy a bűnügyi költségre vonatkozó része ellen bejelentett fellebbezés (óvás) esetén a másodfokú bíróság csak ezt a kérdést bírálhatja felül.

198. §[150] Ha valamennyi fellebbezést (óvást) visszavonták, az ügy felülbírálásának helye nincs.

199. §[151] A másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítéletet hoz, egyébként pedig végzéssel határoz.

[152]

200. §[153] (1) A másodfokú bíróság

a) ha az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az iratokat ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz teszi át, amelynek hatáskörébe és illetékessége alá az ügy tartozik;

b) ha a fellebbezés elkésett, vagy az nem jogosulttól származik, a fellebbezést (óvást) elutasítja.

(2)[154] A másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti,

a) ha a terhelt az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének meghozatala után meghalt, illetőleg kegyelem vagy elévülés miatt nem büntethető;

b) ha az a) pontban nem említett büntethetőséget megszüntető egyéb körülmény forog fenn;

c) ha az elsőfokon eljárt bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, felhatalmazás vagy kívánat hiányában hozott ítéletet;

d) ha az ítélet alapjául szolgáló cselekményt már korábban jogerősen elbírálták.

(3)[155] A (2) bekezdés a) és b) pontja alapján hatályon kívül helyezett ítéletnek elkobzásra, vagyonelkobzásra vagy polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezéseit ilyenkor is hatályban kell tartani, feltéve, hogy ezekben a kérdésekben fellebbezést (óvást) nem jelentettek be; az ezekre vonatkozó fellebbezést (óvást) el kell bírálni.

(4)[156] A másodfokú bíróság az (1) bekezdés, valamint a (2) bekezdés a), c) és d) pontja esetében a fellebbezést (óvást) rendszerint zárt ülésben intézi el.

201. §[157] A másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú bíróság

a) a büntető eljárás szabályait megsértette,

b) ítélete megalapozatlan,

c)[158]

202. §[159] A 201. § a) pontja alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének van helye, ha

a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva,

b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson,

c) a bíróság hatáskörét túllépte, illetőleg hatáskörébe tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak nyilvánított, vagy jogszabálynak a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezését sértette meg,

d) a tárgyalást olyan személy részvétele nélkül tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében kötelező,

e) a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki,

f) az a)-e) pontok alá nem tartozó olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ítéletre lényeges kihatással volt. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha a feleket törvényes jogaiktól a bírói eljárásban megfosztották vagy ezek gyakorlását korlátozták és ez az ügy helyes elbírálását akadályozta.

203. §[160] (1) Abból az okból, hogy az ítélet megalapozatlan, a 201. § b) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének akkor van helye, ha

a) a tényállás megállapítása hiányos, ellentétben áll az iratok tartalmával, vagy a bíróság az egyes megállapított tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le;

b) az ügy nincs kellően felderítve;

c) a bíróság a 184. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tett eleget és ennek következtében nem állapítható meg, hogy ítéletét mire alapozta.

(2) Az (1) bekezdés esetében is csak akkor helyezhető hatályon kívül az ítélet, ha megalapozatlansága a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására lényeges kihatással volt.

(3)[161] Ha a hiánytalan, illetőleg helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül megállapítható, a másodfokú bíróság az ítéleti tényállást az iratok alapján kiegészíti (helyesbíti) és az elsőfokon hozott ítéletet az ekként kiegészített (helyesbített) tényállás alapján bírálja felül. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság által mérlegelt bizonyítékokat az elsőfokú bíróságtól eltérően nem mérlegelheti.

(4)[162] Ha az iratellenesen megállapított vagy a helytelen ténybeli következtetésre alapított tényállás az iratok alapján helyesbíthető, a másodfokú bíróság az ítéleti tényállást az iratok alapján helyesbíti és az elsőfokon hozott ítéletet az ekként helyesbített tényállás alapján bírálja felül.

204. §[163] (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az elsőfokú bíróság az anyagi büntetőjogi szabályokat helytelenül alkalmazta.

(2) A másodfokú bíróság az (1) bekezdés alapján hozott határozatában a felmentett terheltet csak akkor mondhatja ki bűnösnek, illetőleg a terheltre az elsőfokú határozatban megállapított büntetésnél súlyosabb büntetést csak akkor állapíthat meg, ha terhére fellebbezést (óvást) jelentettek be. Ezek a rendelkezések irányadók akkor is, ha a másodfokú bíróság a 203. § (3), illetőleg (4) bekezdése szerint jár el.

205. §[164] (1)[165]

(2)[166]

(3)[167]

(4) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének kizárólag a polgári jogi igény megállapítására vagy a bűnügyi költségekre vonatkozó részét bírálja felül és a fellebbezést (óvást) alaptalannak találja, azt elutasítja, ha pedig alaposnak találja, az ítéletnek erre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja. Ha a másodfokú bíróság ilyen esetben a polgári jogi igény kérdésében az iratok alapján határozni nem tud, az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a részét hatályon kívül helyezi és a polgári jogi igényt előterjesztő felet arra utasítja, hogy igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

206. §[168] (1) A hatályon kívül helyező végzésnek tartalmaznia kell az elsőfokú ítélet ismertetését, a hatályon kívül helyezés okait, a másodfokú bíróság állásfoglalását, továbbá az új eljárásra vonatkozó iránymutatásokat annak megjelölésével, hogy az eljárást melyik szakaszától kell megismételni.

(2) A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy azonos hatáskörű más bíróság tárgyalja.

207. §[169] A másodfokú bíróság, ha a fellebbezést (óvást) alaptalannak találja és az ítéletet egyéb okból sem kell megváltoztatni vagy hatályon kívül helyezni, a fellebbezést (óvást) elutasítja.

[170]

208. §[171] (1) Az elsőfokú bíróság az ítélet hatályon kívül helyezése folytán az ügyet a másodfokú bíróság iránymutatásainak megfelelően bírálja el.

(2) Az elsőfokú bíróság által az ügy megismételt tárgyalása során hozott új ítéletet az általános szabályok szerint lehet fellebbezéssel (óvással) megtámadni.

209. §[172] (1) Az elsőfokú bíróság az új eljárás során a terhelt büntetését - a (2) bekezdésben foglalt eseteket kivéve - csak akkor súlyosbíthatja, ha terhére fellebbezést (óvást) jelentettek be.

(2) A terhelt büntetését a terhére bejelentett fellebbezés (óvás) hiányában is súlyosbítani lehet, ha az új eljárás során felmerült új bizonyítékok figyelembevételével megállapított új tények alapján a terhelt más bűncselekményben is bűnös vagy cselekményét súlyosabban kell minősíteni, illetőleg azok folytán a terheltre lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni, úgyszintén akkor is, ha az ítéletet a 202. § a)-c) pontjaiban meghatározott valamely okból helyezték hatályon kívül.

210. § (1) A fellebbezés elintézése után a másodfokú bíróság az ügy iratait határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi az elsőfokon eljárt bíróságnak. Ha a másodfokú bíróság tárgyalás alapján határoz, az elsőfokú bíróságnak a tárgyalási jegyzőkönyvet is megküldi.

(2) Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát az ügyésznek és a fellebbezési tárgyaláson (tanácsülésen) jelen nem volt többi érdekeltnek kézbesíti.

[173]

211. § (1)[174] Az elsőfokú bíróság végzése ellen - a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon hozott végzése kivételével - fellebbezésnek, illetőleg az ügyész részéről fellebbezési óvásnak van helye, ha azt a törvény ki nem zárja.

(2) A fellebbezést a másodfokú bíróság intézi el.

(3) A végzés ellen fellebbezéssel élhetnek a 188. §-ban I-III. alatt felsoroltak és mindazok, akikre nézve a végzés rendelkezést tartalmaz.

(4) Ha a végzést kihirdetés útján közlik, a fellebbezést a kihirdetéskor kell szóban bejelenteni: részletes indokolást nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. Ha a végzést kézbesítés útján közölték, a fellebbezést indokaival együtt a kézbesítést követő nyolc nap alatt kell szóval vagy írásban annál a bíróságnál előterjeszteni, amely a végzés kézbesítését elrendelte. A 172. § (3) bekezdése a tárgyaláson hozott végzésekre is irányadó.

(5) A fellebbezésnek a megtámadott végzés végrehajtására csak azokban az esetekben van halasztó hatálya, amelyekben a törvény ezt kimondja. Fontos okból azonban a végzés foganatosítását mind az első-, mind a másodfokú bíróság a fellebbezés elintézéséig felfüggesztheti.

212. § (1) A végzés ellen irányuló fellebbezés elintézése zárt ülésben, végzéssel történik.

(2)[175] Ha a fellebbezés alapján

a) az eljárásnak a tárgyaláson történt megszüntetése vagy felfüggesztése,

b) elkobzás vagy vagyonelkobzás (229. §) kérdésében kell határozni,

a fellebbezési bíróság tárgyalást tart. A tárgyalás kitűzésére és lefolytatására a 194-196. §-ok az irányadók.

(3) A fellebbezés érdemleges elintézése előtt az elnök elrendelheti az iratok kiegészítését és megszerezheti a szükséges felvilágosítást attól a bíróságtól, amely a megtámadott végzést hozta.

(4)[176] Ha a másodfokú bíróság a fellebbezést (óvást) alaposnak találja, a megtámadott végzést hatályon kívül helyezi, ha pedig annak szükségessége fennáll, az elsőfokon eljárt bíróságot egyben új eljárásra is utasítja, illetőleg ha a végzés alapjául szolgáló tényállás kiegészítésre nem szorul, vagy a tényállás a 203. § (3), illetőleg (4) bekezdésének keretei között kiegészíthető, illetőleg helyesbíthető, a másodfokú bíróság a végzést megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz. Ha a másodfokú bíróság a fellebbezést (óvást) alaptalannak találja, azt elutasítja.

(5) Amennyiben a törvényből más nem következik, azokat a rendelkezéseket, amelyek az ítélet ellen irányuló fellebbezésre vonatkoznak, a végzés ellen bejelentett fellebbezésre is megfelelően alkalmazni kell.

XI. FEJEZET

PERÚJÍTÁS - TÖRVÉNYESSÉGI ÓVÁS[177]

Perújítás

213. § (1) A bíróság jogerős ítéletével vagy végzésével befejezett ügyben perújításnak van helye, ha:

1. az alapügyben hamis vagy hamisított okiratot, mint valódit használtak fel bizonyítékul, vagy ha hamis tanúzást követtek el, illetőleg hamis szakértői véleményt (fordítást) terjesztettek elő;

2. a bíróság valamelyik tagja az eljárással kapcsolatban hivatali kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte;

3. a terhelttel szemben ugyanazon bűncselekmény miatt több ítéletet hoztak;

4. az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni vagy csupán enyhébb bűncselekményben lehet bűnösnek kimondani, illetőleg a terheltet el kell ítélni vagy súlyosabb bűncselekményben kell bűnösnek kimondani.

(2) Az (1) bekezdés 1. és 2. pontja esetében perújításnak csak akkor van helye,

a) ha a perújítás okaként megjelölt bűncselekmény a bíróság határozatára befolyással volt és

b) ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapította vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki.

(3) Ha az alapügyben az ítéletet a 154. § (4) bekezdése értelmében a terhelt távollétében tartott tárgyalás alapján hozták, perújításnak az előző rendelkezésekben foglalt előfeltételek hiányában is helye van azon az alapon, hogy a terhelt távolléte miatt védekezését nem terjeszthette elő.

214. § (1) Perújításnak mind a terhelt javára, mind a terhelt terhére helye van.

(2) Az a körülmény, hogy a terhelt büntetését kiállotta, a perújítást nem zárja ki, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.

(3) Perújításnak a terhelt terhére csak annak életében és csak az elévülési időn belül van helye; ez a korlátozás a terhelt javára szóló perújításra nem vonatkozik.

215. § (1) Az ügyész a perújítást indítványozhatja mind a terhelt javára, mind pedig a terhelt terhére. Ha bármely bíróság vagy más hatóság olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet indítványozni, köteles erről azt az ügyészt értesíteni, aki az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság mellett működik.

(2)[178] A terhelt terhére a magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási kérelmet, ha a terheltet nem nyilvánították bűnösnek.

(3)[179] A terhelt javára perújítási kérelmet terjeszthet elő:

a) maga a terhelt vagy helyette házastársa;

b) a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

c) a védő, mégpedig a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

d) a terheltnek bármelyik egyenesági rokona, de csak a terhelt halála után.

(4)[180] A 213. § (3) bekezdésében megjelölt alapon csak a terhelt javára jogosultak és csak abban az esetben terjeszthetnek elő perújítási kérelmet, ha a terhelt ismét az ország területén tartózkodik.

216. §[181] (1) A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság mellett működő ügyésznél kell írásban előterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe mondani. A kérelemben meg kell jelölni a perújítási kérelem okát és bizonyítékait; az ok szabatos megjelölésének hiánya azonban a perújításnak egymagában nem akadálya.

(2) Az ügyész a nála előterjesztett perújítási kérelmet megvizsgálja és ha ez nyilvánvalóan alaptalan, indokolt határozattal elutasítja.

(3) Ha az ügyész a perújítási kérelmet megalapozottnak találja, vagy a perújítást maga kezdeményezi, köteles a szükséges nyomozásról gondoskodni.

(4)[182] Ha az ügyész a nyomozás eredményeképpen a perújítást szükségesnek tartja, a perújítási indítványát az ügy irataival együtt az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság szerint illetékes megyei bíróság - mint másodfokú bíróság - elé terjeszti; ha azonban az alapügyben elsőfokú bíróságként a megyei bíróság járt el, vagy az ügyben a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon ítélkezett, illetőleg a Bp. 227. §-ának (4) bekezdése alapján az ügyben érdemi határozatot hozott, indítványát a legfobo ügyész útján a Legfelsőbb Bíróság elé terjeszti. A nyomozás eredményeként alaptalannak bizonyult perújitási kérelmet az ügyész elutasítja.

(5) A perújítási kérelem elutasítása miatt a felettes ügyészhez panasznak van helye.

217. §[183]

218. §[184]

219. §[185]

220. §[186]

221. §[187] (1) A bíróság a perújítási indítványt zárt ülésben bírálja el. Ha a perújítási indítványt meglapozottnak találja, a megtámadott határozatot végzéssel hatályon kívül helyezi és az ügyet az elsőfokon eljárt bírósághoz érdemi tárgyalásra utaljaj egyidejűleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetőleg félbeszakíthatja vagy a szükséges biztonsági intézkedést elrendelheti.

(2) Ha a bíróság a perújítási indítványt alaptalannak találja, azt végzéssel elutasítja, az ügy iratait pedig határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnak.

(3) Az elsőfokú bíróság a perújítási indítványt elbíráló bíróság határozatát kézbesítteti az ügyésznek, továbbá annak, aki a perújítási kérelmet előterjesztette; a határozat hatályon kívül helyezése esetén pedig - a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg - értesíti a feleket és az alapügyben hozott határozat által érintett egyéb érdekelteket is.

221/A. §[188] (1) Az ítélet hatályon kívül helyezése esetén az elsőfokú bíróság előtti tárgyalásra a perújítás jellegéből folyó értelemszerű eltérésekkel a VIII. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A terheltet a vádirat közlése helyett a perújítási indítvány lényegéről kell az idézővégzéssel együtt tájékoztatni, a tárgyaláson pedig mind a vádiratot, mind a perújítási indítványt ismertetni kell.

221/B. §[189] Ha a perújítást a terhelt javára indítványozták, az ítéletet terhére súlyosbítani nem lehet.

222. § A 221. § (1)-(3) bekezdésének rendelkezéseit akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a perújítási indítványt jogerős megszüntető végzés ellen terjesztették elő, azzal az eltéréssel azonban, hogy az alapügyben hozott megszüntető végzést szintén végzéssel kell hatályában fenntartani.

223. § A perújítás során hozott határozatok ellen fellebbezni a rendes szabályok szerint lehet.

224. § Perújítás esetében az ítélettel érdemben elbírált polgári jogi igényt, ha azt akár a terhelt, akár a magánfél indítványozza, újból el kell bírálni. Egyedül a polgári jogi igény kérdésében azonban perújításnak csak a polgári bíróság vagy az igény eldöntésére egyébként hatáskörrel bíró hatóság előtt lehet helye az arra meghatározott okok alapján és eljárás szerint; ebben az eljárásban a büntetőbíróság ítéletének azt a részét, amely a polgári jogi igényre vonatkozik, az eljáró polgári bíróság vagy más hatóság ugyanúgy teszi újabb elbírálás tárgyává, mintha azt az előtte lefolytatott alapügyben hozta volna.

Perorvoslat a törvényesség érdekében

225. §[190] A legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság büntető ügyben hozott jogerős határozata ellen a Legfelsőbb Bíróságnál törvényességi óvást emelhet, ha a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan.

226. §[191] (1) A törvényességi óvásnak nincs halasztó hatálya; a legfőbb ügyész, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke az általa törvényességi óvással megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti, félbeszakíthatja vagy a szükséges biztonsági intézkedéseket elrendelheti.

(2)[192] A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság megfelelő kollégiumának három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha pedig az óvás a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa nyilvános ülésen bírálja el.

(3)[193] Az ülésre a legfőbb ügyészt meg kell hívni, az egyéb érdekelteket pedig - az óvás másolatának közlése mellett - az ülés határnapjáról értesíteni kell. Az ülés a legfőbb ügyésznek vagy képviselőjének részvétele nélkül nem tartható meg.

(4)[194] Az értesített személy az óvásra az ülés napjáig a Legfelsőbb Bíróságnál észrevételeket tehet, az ülésen pedig felszólalhat.

227. § (1) Ha a Legfelsőbb Bíróság a törvényesség érdekében bejelentett perorvoslatot alaposnak találja, kimondja, hogy a megtámadott határozat (intézkedés) törvénysértő.

(2) Ha az eljárt bíróságnak nem volt hatásköre vagy jogszabálynak a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezéseit sértették meg, a Legfelsőbb Bíróság egyszersmind a megtámadott határozatot (intézkedést) hatályon kívül helyezi és az ügyet ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz utasítja, amelynek az hatáskörébe (illetékessége alá) tartozik.

(3)[195] A Legfelsőbb Bíróság a (2) bekezdés esetében a hatályon kívül helyezéssel egyidejűleg a terhelt fogvatartása kérdésében is határoz, illetőleg a szükséges biztonsági intézkedéseket elrendeli.

(4)[196] A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdés szerint tett megállapításon felül a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti és új eljárásra küldi vissza az ügyet ahhoz a bírósághoz, amely a törvénysértő határozatot hozta, vagy maga hoz érdemi határozatot. Ebben a határozatban a terheltre a hatályon kívül helyezett rendelkezésnél - az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően - hátrányosabbat is megállapíthat.

(5)[197] Törvényességi óvás folytán a terheltre a hatályon kívül helyezett határozatban megállapított rendelkezésnél hátrányosabbat csak akkor lehet megállapítani, ha a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől a törvényességi óvás bejelentéséig egy év még nem telt el. Ha a törvényességi óvást a terhelt terhére jelentették be, a Legfelsőbb Bíróság ülésére a terheltet meg kell idézni és ha védő nem képviseli, részére védőt kell kirendelni.

(6)[198] Az alaptalan perorvoslatot a Legfelsőbb Bíróság elutasítja.

(7)[199] A (2)-(5) bekezdés esetén kívül a határozatnak a felekre és egyéb érdekeltekre nincs hatálya.

XII. FEJEZET

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

Összbüntetésbe foglalás

228. § (1) A több jogerős ítélettel kiszabott, de még végre nem hajtott többrendbeli szabadságvesztésbüntetés utólagos összbüntetésbe foglalására (Btá. 59. §) az az elsőfokú bíróság illetékes, amelyik vagy amelyiknek másodfokú bírósága a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ha ez nem állapítható meg, az a bíróság jár el, amelyiknek ítélete később emelkedett jogerőre.

(2) Az eljárás az ügyész vagy a terhelt indítványára indul meg.

(3) A bíróság az ügyet - szükség esetén a felek előzetes meghallgatása után - zárt ülésben intézi el s az összbüntetésbe foglalást ítélettel, annak megtagadását pedig végzéssel mondja ki. A bíróság határozatát az ügyésszel, a terhelttel és a védővel kézbesítés útján kell közölni.

(4) Az elsőfokú határozat ellen a 188. § I. és II. a), b) pontjában felsoroltak fellebbezhetnek.

(5) A fellebbezést a másodfokú bíróság szintén zárt ülésben intézi el.

Elkobzás - Vagyonelkobzás

229. § (1)[200] Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak van helye, a terhelt ellen azonban az eljárást megszüntették, illetőleg a terhelt ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, vagy fele szemben az eljárást a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegség miatt függesztették fel, avagy eljárás senki ellen sem indult, az ügyész az elkobzás kimondása végett a bírósághoz fordul. A bíróság illetékességére a 30. § irányadó.

(2) A bíróság az indítvány felett a szükséges bizonyítás felvétele után tárgyaláson, végzéssel határoz.

(3) A tárgyalásra lehetőleg mindazokat meg kell idézni, akiknek az indítványban megjelölt dologra igényük lehet, ha pedig ismeretlenes vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, védőt kell részükre kirendelni. A megidézettek a terheltet megillető jogokat gyakorolhatják, de a tárgyalásról való elmaradásuk annak megtartását nem akadályozza.

(4) Az előbbi rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni azokban az esetekben is, amelyekben a törvény külön rendelkezése értelmében vagyonelkobzásnak van helye.

Előzetes letartóztatás beszámítása és elkobzás kimondása utólag

230. § (1) Ha a jogerős ítélet az előzetes letartóztatás beszámításáról nem rendelkezik, eziránt az elsőfokon eljárt bíróság - a szükséghez képest az ügyész, a terhelt és a védő meghallgatása után - zárt ülésben határoz.

(2) Ha az ügyből kifolyólag ennek jogerős ítélettel történt befejezése után merül fel elkobzás szüksége és újabb bizonyításfelvétel mellőzhető, az elsőfokon eljárt bíróság az (1) bekezdésben megjelölt módon jár el. Ha a bizonyítás-felvétel nem mellőzhető, az eljárásra a 229. §-t kell megfelelően alkalmazni.

Biztonsági őrizet esetében elbocsátás, meghosszabbítás visszahelyezés

231. § (1) A terhelt biztonsági őrizetbe helyezése esetében az ügyben eljárt elsőfokú bíróság az őrizet tartamának letelte előtt három hónappal az ügyet újból megvizsgálja és ha azt állapítja meg, hogy az őrizetbe helyezett személy már nem közveszélyes, az őrizetből való elbocsátását rendeli el, ellenkező esetben pedig őt újabb egy évre további biztonsági őrizetbe helyezi. Ezt az eljárását mindaddig meg kell ismételni, amíg a biztonsági őrizetbe helyezett személyt - közveszélyes állapotának megszűnése következtében - az őrizetből el nem bocsátják.

(2) A biztonsági őrizetet az (1) bekezdés esetén kívül is meg kell szüntetni, ha a bíróság - akár az őrizetbe helyezett személynek, házastársának, törvényes képviselőjének vagy védőjének kérelmére, akár az intézet vezetőjének előterjesztésére folyamatba tett eljárás eredményeképpen - megállapítja, hogy a biztonsági őrizetbe helyezett elmebetegsége megszűnt.

(3) A bíróság az őrizetből való elbocsátást ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a biztonsági őrizetbe helyezett személy hozzátartozói vagy mások a kellő felügyeletről gondoskodnak és a felügyelet gyakorlását ellenőrizheti. A felügyelet elmulasztása esetében az elbocsátott az őrizetbe visszahelyezhető.

(4)[201] A biztonsági őrizetből elbocsátás, a biztonsági őrizet meghosszabbítása, továbbá az őrizetbe visszahelyezés tárgyában a bíróság tárgyaláson, végzéssel és hivatalból is határoz. A tárgyaláson meg kell hallgatni az ügyészt, a védőt és - a körülményekhez képest - a biztonsági őrizetbe helyezett személyt. A bíróság, ha ezt az eset körülményei indokolják, elrendelheti annak a személynek a kihallgatását is, aki a biztonsági őrizetbe helyezett felett az intézetben az elmeorvosi felügyeletet gyakorolta.

Kártalanítás

232. § (1)[202] Kártalanítás a nyomozóhatóság vagy a bíróság határozata alapján kiállott előzetes letartóztatásért jár, ha azt a cselekményt, amely miatt az előzetes letartóztatást elrendelték, nem a letartóztatott terhelt követte el, vagy ha az nem bűncselekmény.

(2) Az a terhelt, aki megszökött, szökést kísérelt meg, a bűnvádi eljárás sikerének meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék, kártalanításra nem tarthat igényt.

233. § (1)[203] A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, úgyszintén az ilyen ítélet alapján kifizetett vagy behajtott pénzbüntetésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás során, illetőleg törvényes óvás folytán jogerősen felmentették vagy enyhébb büntetésre ítélték.

(2) A terhelt kártalanításra nem tarthat igényt, ha

a) az alapügyben tudva elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapszik,

b) az elítélését tartalmazó elsőfokú ítélet ellen az alapügyben nem fellebbezett.

234. § (1) A kártalanítási igényt hat hónap alatt lehet az ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál előterjeszteni. Ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a 232. § esetében a jogerős felmentő ítéletet vagy megszüntető határozatot, a 233. § esetében a perújítás során hozott jogerős ítéletet a terhelttel közölték.

(2) Ha a terhelt az általa kellő időben kért kártalanítási eljárás lefolytatása előtt meghal vagy a megszabott határidő eltelte előtt anélkül hal meg, hogy igényét előterjesztette volna, az eljárás továbbfolytatását tartásra jogosult hozzátartozói kérhetik, illetőleg a határidőn belül ezek terjeszthetnek elő kártalanítási igényt.

(3) Az elsőfokon eljárt bíróság az ügyész véleményének beszerzése után megvizsgálja, hogy a kártalanítási igény előfeltételei fennállanak-e, majd pedig az összes iratokat felterjeszti az igény elbírálására vonatkozó tényállásra is kiterjedő jelentéssel az igazságügyminiszterhez, aki a kártalanítási igény kérdésében határoz s ha az igényt alaposnak találja, a terheltet, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozóit az állam terhére megfelelő pénzbeli juttatásban részesíti.

Kiadatás

235. § (1)[204] Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntető eljárást folytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság az ügyész indítványára elfogatóparancsot bocsát ki; a bíróság ugyancsak elfogatóparancsot bocsát ki, ha jogerősen kiszabott büntetést külföldön lévő terhelten kell végrehajtani. Az elfogatóparancsot a kiadatás kieszközlése végett a bíróság az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.

(2) A felterjesztés tartalmára és mellékleteire vonatkozó részletes szabályokat a nemzetközi szerződések (egyezmények), illetőleg a viszonosság figyelembevételével az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

236. § (1) Ha külföldi hatóság kér kiadatást és megkereséséhez elfogatóparancsot (nyomozólevelet), vádhatározatot, büntetőítéletet vagy ezekkel egyenlő hatályú más határozatot csatol, a kikért személyt - feltéve, hogy a kiadatásnak helye lehet - le kell tartóztatni. A letartóztatás elrendelése miatt fellebbezésnek nincs helye.

(2) Ha a késedelem veszéllyel járna, a kikért személy letartóztatását a külföldi hatóságnak írásban, táviratban vagy távbeszélő útján közölt megkeresésére az (1) bekezdésben megszabott többi kellék hiányában is el lehet rendelni. Amennyiben nemzetközi szerződésből (egyezményből) vagy viszonosságból más nem következik, a letartóztatást meg kell szüntetni, ha az (1) bekezdésnek megfelelő megkeresés a letartóztatás foganatosításától számított három hónap alatt nem érkezik meg.

(3) A bíróság sürgősen megvizsgálja, hogy a kiadatás előfeltételei fennállanak-e, nem nyilvános ülésben meghallgatja az ügyészt és a kikért személyt, majd az iratokat jelentéssel az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.

237. § (1) A kiadatás kérdésében az igazságügyminiszter határoz.

(2) A letartóztatottat a 236. § (2) bekezdés esetén kívül csak az igazságügyminiszter határozata alapján lehet szabadlábra helyezni.

A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezések[205]

238. §[206] (1) Ha a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos mentesítésnek (rehabilitációnak) a törvény értelmében bírói határozat alapján van helye, az elítélt azt akár szóval, akár írásban a szükséges adatok és bizonyítékok bemutatásával annál a bíróságnál kérheti, amelyik a büntető ügyben elsőfokon határozott. Több külön elítélés esetében a magasabb hatáskörű bíróság, egyenlő hatáskörű bíróságok közül pedig az jár el, amelyik a legsúlyosabb büntetést szabta ki; ha a büntetések azonos súlyúak, az utóbb említett bíróságok bármelyike eljárhat.

(2) Ha az ítéletet katonai bíróság hozta, az eljárásra a katonai bíróság hivatott, mégpedig abban az esetben is, ha az általa kiszabott büntetést polgári büntetőbíróság összbüntetésbe foglalta vagy egyesítette.

(3) Több külön elítélés esetén az elítéltnek együttesen kell kérnie valamennyi büntetőbírósági ítélethez fűződő hátrányok megszüntetését.

238/A. §[207] (1) Ha már a kérelemből nyilvánvaló, hogy a mentesítés előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet tárgyalás nélkül elutasítja. Egyéb esetben megszerzi a kérelem elbírálásához szükséges adatokat és bizonyítékokat.

(2) Ha a kérelem a rendelkezésre álló adatok alapján teljesíthetőnek látszik és az ügyész annak teljesítését nem ellenzi, a bíróság a mentesítést tárgyalás mellőzésével mondja ki, egyébként pedig a kérelem felől az ügyésznek és a kérelmezőnek - szükség esetén pedig a sértettnek és a tanúknak - meghallgatása után végzéssel határoz. A tárgyalás nem nyilvános.

XIII. FEJEZET

A BÜNTETŐ HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA. BŰNÜGYI KÖLTSÉGEK

Végrehajtás

239. §[208] (1) Az ítéletet csak jogerőre emelkedése után lehet végrehajtani.

(2) Az elsőfokú bíróság ítélete azon a napon válik jogerőssé, amelyen a fellebbezésre jogosultak az ítéletben megnyugodtak, a fellebbezési határidőt elmulasztották vagy a fellebbezést visszavonták, illetőleg amelyen a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította. A másodfokú bíróság ítélete meghozatalával emelkedik jogerőre.

(3)[209] A végzés végrehajthatóságára a 211. § irányadó.

(4)[210] A kiszabott büntetés végrehajtásáról és az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról a bíróság gondoskodik.

239/A. §[211] Ha jogerősen kiszabott büntetésnek ismeretlen helyen tartózkodó terhelten való foganatbavétele iránt kell intézkedni, a bíróság - a 106. §-ban foglaltakra figyelemmel - lakhelykutatást rendel el vagy a terhelt ellen elfogatóparancsot bocsát ki.

(4) A kiszabott büntetés végrehajtásáról és az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról az ügyész gondoskodik. Az ehhez szükséges adatokat a bíróság az ügyésszel közölni köteles.

240. §[212] (1) A halálbüntetést csak akkor lehet végrehajtani, ha a terhelt nem részesül kegyelemben.

(2) Halálbüntetés kiszabása esetén az elnök az ítélet kihirdetése után a terhelttől azt is megkérdezi, hogy kér-e kegyelmet és felszólítja a védőt, hogy három nap alatt nyújtson be kegyelmi kérvényt.

(3) Az ítélet kihirdetését követően a bíróság az ügyész meghallgatása után zárt ülésben indokolt véleményt nyilvánítani arra, hogy a terheltet kegyelemre méltónak tartja-e.

(4)[213] Halálbüntetés kiszabása esetén az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz akkor is fel lehet terjeszteni, ha az ítélet ellen senki sem fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a legfőbb ügyész meghallgatása után véleményt nyilvánít és azt az iratokkal együtt az igazságügyminiszterhez juttatja a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztés végett.

(5) A kegyelem kérdésében hozott döntést a felek és a védő előtt az elsőfokon eljárt bíróság hirdeti ki. A halálbüntetést a kegyelmezést megtagadó döntés kihirdetését követő napon kell végrehajtani.

(6) Teherben levő nővel és elmebeteg személlyel a kegyelmezést megtagadó döntést közölni és rajtuk a halálbüntetést végrehajtani felgyógyulásuk előtt nem szabad.

(7) A terhelt távollétében 154. § (4) bekezdésének alkalmazásával hozott ítélet alapján halálbüntetés végrehajtásának csak akkor lehet helye, ha az ügyben a terheltnek az ország területén történt kézrekerítésétől, illetőleg jelentkezésétől számított harminc nap alatt perújítási indítványt nem terjesztettek elő. Ha pedig e határidő alatt a perújítást indítványozták a halálbüntetést a perújítás jogerős elintézése előtt nem lehet végrehajtani.

240. §[214]

241. §[215] (1)[216] A szabadságvesztésbüntetés megkezdésére a bíróság fontos okból halasztást engedélyezhet.

(2) A szabadságvesztésbüntetés félbeszakítását fontos okból a belügyminiszter engedélyezheti.

(3) A bíróság a pénzbüntetés megfizetésére halasztást adhat és az elítélt körülményeinek megfelelő részletfizetést engedélyezhet.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben felsorolt kérdésekben a bíróság zárt ülésben határoz.

(5) A szabadságvesztésbüntetés és a pénzbüntetés elhalasztására, továbbá a részletfizetés engedélyezésére és mértékére vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel, a szabadságvesztésbüntetés félbeszakítására vonatkozó szabályokat pedig a belügyminiszter az igazságügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg.

241/A. §[217] (1) A büntető eljárás megszüntetésére - hivatalból vagy kérelemre - a legfőbb ügyész, a büntetés elengedésére pedig - hivatalból vagy kérelemre - az igazságügyminiszter tesz előterjesztést a Népköztársaság Elnöki Tanácsához.

(2) A büntetés elengedésére irányuló kérelem felterjesztése és ilyen kegyelemre irányuló előterjesztés esetében az igazságügyminiszter elrendelheti a büntetés végrehajtásának elhalasztását.

242. § A biztonsági őrizetet erre a célra rendelt intézetben vagy letartóztató, illetőleg elmegyógyintézetnek erre a célra rendelt, elkülönített részében kell foganatosítani. A végrehajtás részletes szabályait az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

Bűnügyi költségek

243. § (1) Bűnügyi költségek mindazok a költségek, amelyeket az ügyben az eljárás folyamatba tételétől a büntetés végrehajtásának befejezéséig az állam előlegezett, továbbá a magánvádlónak és a terheltnek az ügyben felmerült készkiadásai, végül a magánvádló képviselőjének és a védőnek készkiadása és díja.

(2) Az ügyet befejező határozatban határozni kell aziránt, hogy a bűnügyi költségeket ki viselje, illetőleg kik és milyen részben viseljék.

244. § (1) Ha a terheltet bűnösnek mondják ki, a bíróság őt kötelezi a bűnügyi költségek megtérítésére.

(2) Ha a terheltet több bűncselekménnyel vádolták és nem valamennyiben mondták ki bűnösnek, csak azokra a bűncselekményekre vonatkozó költségeket kell viselnie, amelyekre bűnösségét megállapították.

(3) Több terhelt bűnösségének megállapítása esetén a bíróság határozza meg azt, hogy a költségeket egyetemlegesen vagy milyen arányban kötelesek viselni.

(4)[218] Ha egyedül a magánvádló fellebbezett és fellebbezését a másodfokú bíróság elutasítja, a fellebbezési eljárás költségeinek megtérítésére őt kell kötelezni.

245. § (1) A terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetében a bűnügyi költségeket a terhelt készkiadásának, továbbá a megbízott védő díjának és készkiadásának kivételével az állam viseli. Ha azonban a bíróság a terhelt terhére a bűncselekmény elkövetését megállapította, de a terheltet ennek ellenére a bűnösség megállapításának és a büntetés kiszabásának mellőzésével felmentette, illetőleg vele szemben az eljárást megszüntette, az eset körülményeihez képest a terheltet kötelezheti a bűnügyi költségeknek vagy egy részüknek megtérítésére.

(2)[219] Ha a vádat magánvádló képviselte, a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén őt kell a bűnügyi költségek megtérítésére kötelezni. Ha azonban a bíróság a terhelt terhére a bűncselekmény elkövetését megállapította, de az eljárást a bűnösség megállapításának és a büntetés kiszabásának mellőzésével megszüntette, továbbá ha az eljárást a tanács elnöke a 151. § (3) bekezdése alapján vagy a bíróság a 175. § (3) bekezdésének c) pontja alapján szüntette meg, az eset körülményeihez képest a terhelt kötelezhető a bűnügyi költségnek vagy egy részének a megtérítésére. Ugyancsak a terhelt kötelezhető a bűnügyi költségnek vagy egy részének a megtérítésére akkor is, ha a bíróság a terheltet a bűnösség megállapítása mellett menti fel. Több magánvádló között a költségek viselésének az arányát a tanács elnöke, illetőleg a bíróság állapítja meg.

246. § Ha a bíróság a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad, a terheltet kötelezi a magánfél készkiadásainak, valamint a magánfél képviselője készkiadásainak és díjának megfizetésére. Részbeni helytadás esetén a terheltet megfelelő arányban kell fizetésre kötelezni. Ezeken az eseteken kívül az említett költségeket a magánfél viseli.

XIV. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

247. §[220]

248. §[221]

249. § (1) Ez a törvény a területenkívüliség és a személyes mentesség hatályát, valamint a területenkívüliséggel és a személyes mentességgel kapcsolatban fennálló különös eljárási szabályokat nem érinti.

(2) Nem érinti a törvény az országgyűlési képviselők mentelmi jogát sem.

250. § (1) Ha a bűncselekmény üldözéséhez a büntetőtörvény értelmében felhatalmazás vagy kívánat szükséges, a vádat mindig az ügyész képviseli.

(2) A felhatalmazás vagy a kívánat megadása előtt az eljárás a nyomozáson túl nem terjedhet.

(3) Egyébként a felhatalmazás és a kívánat hiánya a büntethetőséget kizáró okokkal esik egy tekintet alá.

251. § A jelen törvény alapján alkalmazott pénzbírságot behajthatatlanság esetében elzárásra átváltoztatni nem lehet.

252. § Az elkobzás alá eső értéket helyettesítő fizetési kötelezettséggel kapcsolatban az elkobzásra vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni.

253. § Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a fiatalkorúak bíróságainak szervezésére és a fiatalkorúak elleni büntető eljárásra vonatkozó rendelkezéseket rendelettel megállapíthassa.

254. § E törvény hatálybalépéséről és a szükséges átmeneti szabályok megállapításáról külön történik rendelkezés.

Rónai Sándor s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára

Lábjegyzetek:

[1] Hatályba léptette az 1951. évi 31. törvényerejű rendelet 1. §-a. Hatályos 1952.01.01.

[2] Megállapította az 1954. évi V. törvény 1. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[3] Megállapította az 1954. évi V. törvény 2. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[4] Megállapította az 1954. évi V. törvény 3. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[5] Megállapította az 1954. évi V. törvény 4. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[6] Módosította az 1954. évi V. törvény 5. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[7] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 2. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[8] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 6. § (3) bekezdése. Hatályos 1957.02.01.

[9] Megállapította az 1954. évi V. törvény 8. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[10] Hatályon kívül helyezte az 1961. évi 13. törvényerejű rendelet 1. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1961.10.01.

[11] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 8. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[12] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 8. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[13] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 8. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[14] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 3. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[15] Hatályon kívül helyezte az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 7. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1957.02.01.

[16] Megállapította az 1954. évi V. törvény 9. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[17] Megállapította az 1954. évi V. törvény 10. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[18] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 11. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[19] Megállapította az 1954. évi V. törvény 12. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[20] Megállapította az 1954. évi V. törvény 13. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[21] Megállapította az 1954. évi V. törvény 13. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[22] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 13. § (3) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[23] Megállapította az 1954. évi V. törvény 14. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[24] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 8. § (1) bekezdése. Hatályos 1957.02.01.

[25] Számozását módosította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 8. § (2) bekezdése. Hatályos 1957.02.01.

[26] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 9. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[27] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 15. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[28] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 10. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[29] Módosította az 1954. évi V. törvény 16. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[30] Megállapította és számozását módosította az 1954. évi V. törvény 16. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[31] Megállapította és számozását módosította az 1954. évi V. törvény 16. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[32] Megállapította az 1954. évi VI. törvény 17. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[33] Megállapította az 1954. évi VI. törvény 18. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[34] Megállapította az 1954. évi VI. törvény 19. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[35] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 20. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[36] Megállapította az 1954. évi VI. törvény 21. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[37] Beiktatta az 1954. évi VI. törvény 22. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[38] Számozását módosította az 1954. évi V. törvény 22. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[39] Számozását módosította az 1954. évi V. törvény 22. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[40] Számozását módosította az 1954. évi V. törvény 22. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[41] Számozását módosította az 1954. évi V. törvény 22. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[42] Megállapította az 1954. évi V. törvény 23. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[43] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 3. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[44] Megállapította az 1954. évi V. törvény 24. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[45] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 24. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[46] Módosította az 1954. évi V. törvény 25. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[47] Megállapította az 1954. évi V. törvény 25. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[48] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 26. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[49] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 26. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[50] Megállapította az 1954. évi V. törvény 27. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[51] Megállapította az 1954. évi V. törvény 28. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[52] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 11. § (1) bekezdése. Hatályos 1957.02.01.

[53] A norma tartalmát módosította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 4. §-a. A módosítás az előbbi törvényhelyen olvasható.

[54] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 29. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[55] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 30. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[56] Megállapította az 1954. évi V. törvény 31. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[57] Megállapította az 1954. évi V. törvény 32. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[58] Megállapította az 1954. évi V. törvény 33. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[59] Megállapította az 1954. évi V. törvény 34. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[60] A bekezdést hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 35. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[61] Módosította az 1954. évi V. törvény 35. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[62] A bekezdést hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 36. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[63] A bekezdést hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 36. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[64] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 36. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[65] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 37. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[66] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új bekezdéssel megállapította az 1954. évi V. törvény 38. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[67] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 38. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[68] Megállapította az 1954. évi V. törvény 39. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[69] Megállapította az 1954. évi V. törvény 40. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[70] Megállapította az 1954. évi V. törvény 41. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[71] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 42. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[72] Megállapította az 1954. évi V. törvény 42. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[73] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 43. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[74] Megállapította az 1954. évi V. törvény 43. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[75] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 44. §-a. (A korábbi VII. fejezet a 137. §-t megelőzően szerepelt.) Hatályos 1954.08.01.

[76] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 45. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[77] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 46. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[78] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 5. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[79] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 46. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[80] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 47. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[81] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 48. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[82] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 12. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[83] Megállapította az 1954. évi V. törvény 49. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[84] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 50. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[85] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 50. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[86] Megállapította az 1954. évi V. törvény 51. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[87] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 51. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[88] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 52. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[89] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 52. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[90] Megállapította az 1954. évi V. törvény 53. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[91] Megállapította az 1954. évi V. törvény 54. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[92] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 55. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[93] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 13. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[94] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 13. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[95] Beiktatta az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 13. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[96] Megállapította az 1954. évi V. törvény 57. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[97] Módosította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 6. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[98] Megállapította az 1954. évi V. törvény 58. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[99] Megállapította az 1954. évi V. törvény 58. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[100] Módosította az 1954. évi V. törvény 58. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[101] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 58. § (3) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[102] Módosította az 1954. évi V. törvény 59. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[103] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 59. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[104] Módosította az 1954. évi V. törvény 60. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[105] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 61. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[106] Megállapította az 1954. évi V. törvény 62. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[107] Módosította az 1954. évi V. törvény 63. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[108] Megállapította az 1954. évi V. törvény 64. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[109] Módosította az 1954. évi V. törvény 65. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[110] Módosította az 1954. évi V. törvény 66. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[111] Megállapította az 1954. évi V. törvény 66. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[112] Megállapította az 1954. évi V. törvény 66. § (3) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[113] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 67. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[114] A szakaszt hatályoin kívül helyezte és új szöveggel egállapította az 1954. évi V. törvény 68. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[115] Megállapította az 1954. évi V. törvény 69. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[116] Megállapította az 1954. évi V. törvény 70. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[117] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megallapította az 1954. évi V. törvény 70. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[118] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 71. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[119] Megállapította az 1954. évi V. törvény 72. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[120] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 73. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[121] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 7. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[122] Számozását módosította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 7. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[123] Módosította az 1954. évi V. törvény 74. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[124] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 8. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[125] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 8. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[126] Számozását módosította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 8. § (3) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[127] Számozását módosította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 8. § (3) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[128] Megállapította az 1954. évi V. törvény 76. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[129] Megállapította az 1954. évi V. törvény 76. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[130] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 9. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[131] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 76. § (3) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[132] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 76. § (3) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[133] Az alcímet hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[134] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[135] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[136] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 11. § (2) bekezdése. Hatályos 1957.02.01.

[137] Hatályon kívül helyezte az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 10. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1958.05.25.

[138] Hatályon kívül helyezte az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 10. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1958.05.25.

[139] Hatályon kívül helyezte az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 10. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1958.05.25.

[140] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 10. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[141] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 10. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[142] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 10. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[143] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[144] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 11. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[145] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 11. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[146] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 11. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[147] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[148] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 12. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[149] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 12. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[150] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[151] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[152] Az alcímet hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[153] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[154] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 13. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[155] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 13. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[156] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 13. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[157] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[158] Hatályon kívül helyezte az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 14. §-a. Hatálytalan 1958.05.25.

[159] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[160] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[161] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 15. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[162] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 15. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[163] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 16. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[164] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[165] Hatályon kívül helyezte az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 17. §-a. Hatálytalan 1958.05.25.

[166] Hatályon kívül helyezte az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 17. §-a. Hatálytalan 1958.05.25.

[167] Hatályon kívül helyezte az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 17. §-a. Hatálytalan 1958.05.25.

[168] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[169] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[170] Az alcímet hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[171] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[172] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 18. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[173] Az alcímet hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 77. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[174] Megállapította az 1954. évi V. törvény 78. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[175] Megállapította az 1954. évi V. törvény 79. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[176] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 19. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[177] A címet módosította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 20. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[178] Megállapította az 1954. évi V. törvény 80. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[179] Megállapította az 1954. évi V. törvény 80. § (2) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[180] Megállapította az 1954. évi V. törvény 80. § (3) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[181] Megállapította az 1954. évi V. törvény 81. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[182] Megállapította az 1961. évi 13. törvényerejű rendelet 3. §-a. Hatályos 1961.10.01.

[183] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 82. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[184] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 82. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[185] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 82. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[186] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 82. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[187] Megállapította az 1961. évi 13. törvényerejű rendelet 4. §-a. Hatályos 1961.10.01.

[188] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 82. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[189] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 82. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[190] Megállapította az 1954. évi V. törvény 83. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[191] Megállapította az 1954. évi V. törvény 84. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[192] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 14. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[193] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 14. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[194] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 14. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[195] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 21. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[196] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 21. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[197] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 21. § (1) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[198] Számozását módosította az 1954. évi V. törvény 85. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[199] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 21. § (2) bekezdése. Hatályos 1958.05.25.

[200] Megállapította az 1954. évi V. törvény 86. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[201] Megállapította az 1954. évi V. törvény 87. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[202] Megállapította az 1954. évi V. törvény 88. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[203] Megállapította az 1954. évi V. törvény 89. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[204] Megállapította az 1954. évi V. törvény 90. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[205] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 91. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[206] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 91. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[207] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 91. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[208] Számozását módosította az 1954. évi V. törvény 92. § (1) bekezdése. Hatályos 1954.08.01.

[209] Megállapította az 1954. évi V. törvény 92. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[210] Megállapította az 1957. évi 8. törvényerejű rendelet 16. §-a. Hatályos 1957.02.01.

[211] Beiktatta az 1954. évi V. törvény 92. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1954.08.01.

[212] Számozását módosította az 1954. évi V. törvény 93. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[213] Módosította az 1954. évi V. törvény 93. §-a. Hatályos 1961.10.01.

[214] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 94. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[215] A szakaszt hatályon kívül helyezte, majd új szöveggel megállapította az 1954. évi V. törvény 94. §-a. Hatályos 1954.08.01.

[216] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 22. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[217] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 23. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[218] Beiktatta az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 24. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[219] Megállapította az 1958. évi 16. törvényerejű rendelet 25. §-a. Hatályos 1958.05.25.

[220] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 95. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

[221] Hatályon kívül helyezte az 1954. évi V. törvény 95. §-a. Hatálytalan 1954.08.01.

Tartalomjegyzék