BH 1998.8.390 I. Kölcsönszerződésnél a kölcsönbevevő által a szerződés szerint fizetendő ügyleti kamat az "ellenszolgáltatás". A szerződésnek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága címén történő megtámadása esetén tehát csak az ügyleti kamat mértéke vehető figyelembe [Ptk. 201. § (2) bek., 236. § (2) bek. c) pont].

II. A kölcsön biztosítékául lekötött vagyontárgyak zálogul történt lekötése azok értékesítését nem akadályozza, mert jelzálogjog kikötése esetén ez az új tulajdonost is terheli, a bankhitelt biztosító zálogjog pedig - jogszabályi előírás folytán - a kézi zálogként lekötött vagyontárgyakon is fennmarad [Ptk. 201. § (2) bek., 251. § (1)-(3) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 10. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasította. Az alperes viszontkeresetének helyt adva kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 60 nap alatt 68.750.000,-Ft kölcsöntőkét, ennek 1995. február 18-tól a kifizetés napjáig járó évi 38% késedelmi kamatát és 2% kezelési költségét, továbbá 14.105.231,-Ft lejárt kamatot és ennek 1995. február 18-tól a kifizetés napjáig járó évi 6% késedelmi kamatát, valamint az alperesnek 1.000.000,-Ft perköltséget és az államnak az illetékhivatal felhívására 750.000,-Ft elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek 1993. augusztus 6-án kölcsönszerződést kötöttek, amelyben az alperes az agrárágazat reorganizációs programja keretében évi 26%-os kamatkondíció mellett 1999. december 31-i lejárattal 75.000.000,-Ft beruházási kölcsönt nyújtott a felperesnek, amelyet annak 1994. június 1-jétől - félévenként esedékesen - 6.250.000,-Ft-os részletekben 1999 végéig kellett visszafizetni. Az adós az ügyleti kamatot a naptári negyedévek végén volt köteles törleszteni. A szerződés biztosítékaként az alperest, mint hitelezőt zálogjog illette meg a szerződés 1. sz. mellékletében felsorolt gépekre, gépjárművekre, műszaki berendezésekre, a mindenkori sertés- és szarvasmarha-állományra, valamint a fogyó- és forgóeszközök mindenkori állományára, továbbá a k.-i 5529. számú tulajdoni lapon 0232/22. hrsz. alatt nyilvántartott húsüzemre és berendezéseire. Az adós tudomásul vette, hogy a lefoglalt vagyontárgyak elidegenítése vagy megterhelése fedezetelvonásnak minősül, amely a Ptk. 525. §-ának (1) bekezdésében meghatározott azonnali felmondásra ad jogalapot.

A kölcsön és kamata megfizetésének biztosítására jelzálogjogot alapítottak az alperes javára a hitelből megvásárolt k.-i és sz.-i ingatlanokra, a k.-i 5529. számú tulajdoni lapon 0233/22. helyrajzi számú ingatlanra, valamint az 5233. tulajdoni lapon 6737. hrsz., továbbá a k.-i 5234. tulajdoni lapon 6738. hrsz. ingatlanokra. A hitel visszafizetésének személyi garanciája is volt, ugyanis a H. Rt. 68.398.000,-Ft kölcsöntőke, ennek a szerződésben írt ügyleti kamata és a kezelési költségek megfizetésére készfizető kezességet vállalt. A szerződés 18. pontjában megállapították, hogy a Ptk. 525. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakon túl mit tekintenek olyan súlyos szerződésszegésnek, amely a szerződés azonnali hatályú felmondására jogosítja a hitelezőt. Ide sorolták többek között a tőke- és kamatfizetési kötelezettség elmulasztását, a kezelési költség meg nem fizetését is. A felperes az adásvételi szerződést 1994. március 25-én megkötötte, a 75.000.000,-Ft-ot az alperes az eladónak 1994. május 31-én átutalta.

A felperes az első fizetési kötelezettségének 1994. június 2-án eleget tett, ezt követően sem a tőke-, sem a kamatfizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért az alperes a szerződést 1995. február 17-re azonnali hatállyal felmondta. A felmondást a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontjára, valamint a (2) bekezdés a) pontjára alapította.

A felperes a módosított keresetében elsősorban a felmondás érvénytelenségének megállapítását kérte, mert álláspontja szerint a felmondás okai nem voltak valósak. A Ptk. 241. §-a alapján kérte továbbá a szerződésnek, valamint a szerződés 1993. október 30-án történt kiegészítésének a bíróság által történő módosítását, ennek során az egyes részletek fizetési határidejének a megváltoztatását. Előadta, hogy a szerződés lényegesen túl van biztosítva, emiatt a szerződést a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapítva a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között fennálló feltűnő értékkülönbözet miatt megtámadta, és kérte, hogy a bíróság a jelzálogjog alól mentesítse a k.-i húsüzemet, valamint a K.-ban lévő két nyaralót.

Az alperes a kereset elutasítását, az egyidejűleg előterjesztett viszontkeresetében pedig azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 68.750.000,-Ft tőke, ennek 1995. február 17-től a kifizetés napjáig járó évi 38%-os kamata, évi 2% kezelési költsége, továbbá 14.105.231,-Ft lejárt kamat, ennek 1995. február 17-től járó évi 6%-os késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Előadta, hogy a felperes a kölcsönszerződésben írt fizetési kötelezettségeinek 1994 júniusától nem tett eleget, ami önmagában alapot adott a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására. Előadta továbbá, hogy a felperes az állatállományt, a gépeket és berendezéseket az alperes hozzájárulása nélkül értékesítette, ami fedezetelvonásnak minősül, és mint ilyen, ugyancsak alapot adott a szerződés azonnali hatályú felmondására.

A szerződés módosításával kapcsolatos felperesi igényre előadta, hogy a felek közötti jogviszonyt nem lehet tartós jogviszonynak tekinteni, ezért nem állnak fenn a szerződés bíróság által történő módosításának a Ptk. 241. §-ában írt feltételei. Tagadta, hogy a biztosítékok köre miatt a kölcsönszerződésben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság mutatkozna, ezért a keresetet e vonatkozásban is kérte elutasítani.

Viszontkeresetével kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a H. Rt. az általa vállalt kötelezettségnek eleget tett, 66.207.777,-Ft-ot 1995. júliusában a részére átutalt. A viszontkeresetét ennek ellenére változatlanul fenntartotta, mert a H. Rt.-vel kötött kezességvállalási szerződésének 11. pontja szerint a kezesnek a szerződésből eredő regressz igényét köteles érvényesíteni és a behajtásáról gondoskodni.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét minden vonatkozásában alaptalannak, az alperes viszontkeresetét alaposnak találta. Megállapította, hogy az alperes a Ptk. 515. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontjára, valamint az 525. §-a (2) bekezdésének a) pontjára való hivatkozással alapos okkal mondta fel a szerződést. Tény, hogy a felperes a fizetési kötelezettségét elmulasztotta, ami a legsúlyosabb szerződésszegésnek minősül, ezért önmagában alapot ad a szerződés azonnali hatályú felmondására. A szerződés 15. és 18. pontjában foglaltak szerint is jogszerűen gyakorolta az alperes a felmondás jogát. A 8/A/I. kimutatással bizonyítva látta, hogy a felperes a zálogtárgyak egy részét elidegenítette, ami fedezetelvonásnak tekintendő, és az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgálhat. A visszafizetési kötelezettség elmulasztása önmagában bizonyítja a felperes vagyoni helyzetének a kölcsön visszafizetését veszélyeztető romlását. A hitel nagyságára tekintettel úgy ítélte meg, hogy annak visszafizetése a kezesi szerződés ellenére sem biztosított, a kezességgel nem fedezett hitel maga több mint 15.000.000,-Ft. A Ptk. 525. §-a (2) bekezdés a) pontja egyébként is az azonnali hatályú felmondás jogát biztosítja a hitelezőnek, ha az adós hitelképtelenné válik. A perbeli esetben a felperes a hitelképtelenségét maga bizonyította, mert a keresetlevelében - az újabb hitelfelvétel lehetőségének biztosítása érdekében - kérte ingatlanai egy részének a jelzálogjog alóli mentesítését. Az elsőfokú bíróságálláspontja szerint ezért az alperes részéről a szerződés azonnali hatályú felmondása alapos okkal történt, a felmondás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem tehát megalapozatlan.