BH 2019.5.147 A visszaélésszerű magatartás meghatározása során az Unió Bíróságának Halifax ügyben kimunkált tesztjét figyelembe kell venni, bármelyik feltétel hiánya kizárja annak megállapíthatóságát [2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. § (7) bek., 2. § (1) bek., 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 13. §, 120. §, 127. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. §, 221. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. r. felperes működését 2007. szeptember 19-én kezdte meg, fő tevékenysége egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység, 2013 első felében még dohánykereskedelemmel is foglalkozott. A felperesnek kapcsolt vállalkozásai a II., III., IV. r. felperesek. A felperes tagjai és cégjegyzésre jogosultjai L. J. és T. G. T. személyek. L. J. a III. r. felperes beltagja és ügyvezetője, míg T. G. a IV. r. felperes beltagja és képviseletre jogosultja is egyben.

[2] Az I. r. felperes a II., III., IV. r. felperesekkel ún. koordinációs szerződéseket kötött, melyek alapján a dohányüzletek üzemeltetéséhez kapcsolódó menedzselést végezte és ezek figyelembevételével 2014 évben bruttó 268 001 673 Ft összegben menedzseri díj, üzleti tanácsadás, bonyolítói díj, koordinátori tevékenységről szóló számlákat bocsátott ki többek között a II., III., IV. r. felperesek részére. Az említett koordinációs szerződések megkötése már 2013. július 1-jén megtörtént, azonban 2013 évben számla kiállítására nem került sor, és 2014 évben is a számlák teljes összegének közel 70%-át közvetlenül az év vége előtt, 2014. december 20-án számlázta az I. r. felperes. A számlákhoz mellékelt teljesítési igazolások nem tartalmaznak részletes információt az elvégzett munkára vonatkozóan, mindössze a teljesítésigazolást kiállító felek adatait, a szolgáltatás számlán szereplő megnevezése, a teljesítés nettó értéke, áfa összege, annak bruttó értéke és az időszak szerepel rajta. Az egyes teljesítésigazolásokon szereplő időszakok között átfedés állt fenn, több esetben volt olyan időszak, amelyről két teljesítésigazolás is készült, míg volt olyan időszak, amelyről nem.

[3] Az I. r. felperes a vizsgált időszakban a levonható áfa egy részét arányosítással határozta meg, az R. T. C. Kft.-től (a továbbiakban: Kft.) 2014. május 16. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolt Sopron alatti ingatlan esetében a teljes áthárított adót levonásba helyezte. Ezen ingatlan vonatkozásában L. J. 2015. december 12-én úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan kialakítás alatt áll, terveik szerint oda költöztetik a társaság irodai részlegét.

[4] Az adóhatóság vizsgálta a II-IV. r. felperesek részére végzett szolgáltatások valódiságát és a képviselők, valamint az alkalmazottak nyilatkozatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. felperes által vállalt feladatok nagy részét a betéti társaságok alkalmazottai, beltagjai, tulajdonosai látták el. Az I. r. felperes a 2013. II. félévtől kieső adóköteles dohánykereskedelmi tevékenysége helyett színlelt gazdasági eseményre alapozva üzleti tanácsadásról, menedzselésről szóló hiteltelen számlák kiállításával növelte meg az arányosítással levonható áfa összegét. Elemezte az I. r. felperes ügyvezetőjének tevékenységét és a betéti társaságokban betöltött szerepet, valamint az alkalmazottak nyilatkozatait és álláspontja szerint a gazdasági racionalitásnak ellentmond az üzleti tanácsadásra, menedzsmentre kötött nagy összegű szerződés, hiszen L. J. a III. r. felperes, T. G. pedig a IV. r. felperes üzletvezetőjeként is rendelkezett ezekkel a tapasztalatokkal. V. B. közreműködése kapcsán azt rögzítette, hogy a III. r. felperes esetében az alkalmazotti jogviszonyból, nem pedig az I. r. felperes és a III. r. felperes között fennálló szerződésből keletkezett közreműködése, munkavégzése, míg a II-IV. r. felperes és az A. T. Bt. esetében közreműködése csekély jelentőségű volt. A felek között személyi és tulajdoni összefonódások voltak, a szerződések sablonosak, alkalmatlanok az ügylet tárgyát képező munkák beazonosítására, a szerződésben foglalt munkák a Bt.-k teljes feladatkörét lefedik, a számlák kiállítása nem a szerződésben foglaltak szerint történt. A gazdasági racionalitásnak mond ellent egy tevékenység kiszervezése azzal a céllal, hogy hatékonyabbá, eredményesebbé tegye a társaság működését, miközben a hatékonyabb működés elősegítéséért fizetett díj olyan mértékű, hogy lényegesen lerontotta a társaságok eredményét. Megítélése szerint a szerződésekben rögzített ügylet alapvető célja az volt, hogy a számlát befogadó fél az abban szereplő nagy összegű áfát visszaigényelje, miközben a számlakiállító adóköteles értékesítésének arányát mesterségesen megnövelve nagyobb arányú adólevonási jogot érvényesítsen. Mindez az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülését, jogtalan adóelőny megszerzését célozta, ezért a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sérti, illetve visszaélésszerű magatartást valósított meg. A felek a szoros személyi, tulajdoni összefonódásokra tekintettel tudatában voltak a számlák tartalmi hiteltelenségének, ami alátámasztja a szerződés megkötésének mesterséges célzatát. Azt nem vitatta, hogy a valóságban történt szolgáltatásnyújtás, azonban álláspontját arra alapozta, hogy az ügylet szereplői a megkötött szerződéssel visszaélésszerű magatartást valósítottak meg, ily módon a számlabefogadók az adólevonási jogra csalárd módon kívántak hivatkozni. A Kft.-től vásárolt ingatlan tekintetében a teljes adólevonási jog gyakorlását arra figyelemmel nem ismerte el, mert adóköteles és adómentes tevékenységet is kívánt az ingatlanban végezni, emiatt arányosítással kellett volna a levonható adót megállapítani.

[5] A fentiekre figyelemmel a 2013. április 1. - 2014. december 31. közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés folytán az I. r. felperes terhére 14 193 000 Ft adókülönbözetet állapított meg az adóhatóság, mely után 200%-os mérték alkalmazásával 28 386 000 Ft adóbírságot szabott ki és 458 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[6] Az I. r. felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2060345072 számú határozatával az elsőfokú határozatot 2014. december hónapra előírt 14 193 000 Ft adókülönbözetből 1 083 000 Ft törlését rendelte el, így a felperes terhére 13 110 000 Ft adókülönbözet, 26 220 000 Ft adóbírság került felszámításra 423 000 Ft késedelmi pótlék megállapítása mellett. Egyetértett az elsőfokú adóhatósági határozatban szereplő megállapításokkal és utalt arra, hogy a Bt.-k meghatalmazásokat adtak a felperesi képviselőknek, így ők e meghatalmazások alapján bármely állami vagy önkormányzati hatóság előtt banki ügyintézés során üzemeltetési ügyekben, valamint kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatban teljes jogkörrel eljárhattak, kifejtett tevékenységükre nem az I. r. felperessel megkötött szerződés alapján, hanem ezen meghatalmazás, illetve képviselői és beltagi szerepük folytán került sor.

[7] Osztotta a Sopron alatti ingatlan általános forgalmiadó-levonási jogának arányosítással történő megállapítását, miután kizárólag adóköteles tevékenységre történő használata nem nyert igazolást.