A Budapest Környéki Törvényszék Mf.21203/2014/6. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 254. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 36. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Orosz Andrea

Budapest Környéki Törvényszék

mint másodfokú bíróság

8.Mf.21.203/2014/6.

A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperesnek - által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 30. napján kelt 11.M.1371/2012/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak nem fellebbezett részét nem érintve- a fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000.- (ötvenezer) forint + ÁFA másodfokú eljárási költségét.

A 159.900.- (százötvenkilencezer-kilencszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2007. március 1-jétől állt fenn az alperesnél. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek illetmény-különbözet jogcímen 286.350.- forintot és ennek 2011. június 15-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát, utazási költségtérítés címen 108.700.- forintot és ennek 2010. augusztus 1-jétől a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 101.568.- forint perköltséget és rendelkezett arról is, hogy a 119.952.- forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatásával a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, a jogellenesség jogkövetkezményeinek megállapítását, elsődlegesen az eredeti jogviszonyának helyreállítását, alperes kártérítés fizetésére való kötelezését a ténylegesen ellátott munkakör garantált illetményét figyelembe véve két havi mértékben, a munkakörének meghatározását docensi, adjunktusi munkakörben és az ehhez a munkakörhöz kötött bérkülönbözet megfizetését, az alperes Kjt. 36. § (1) bekezdése szerinti igazolás kiadására való kötelezését a valós munkakör megjelölésével, továbbá az alperes kamat és perköltség fizetésére történő kötelezését.

Hangsúlyozta, hogy PhD oklevelet szerzett. Ez a képzés 5 éves, úgynevezett osztatlan képzés, amely magában foglalja a mester (Master) fokozatot is. Ennek folytán külön oklevelet a mesterfokozatról nem állítanak ki annak a hallgatónak, aki tanulmányait folytatva PhD oklevelet szerez. A PhD oklevelét még a közalkalmazotti jogviszonya fennállása alatt 2012. december 13-án honosította az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, azt pedig több bizonyíték is alátámasztotta, hogy valójában oktatói munkakört látott el az alperesnél. Kifejtette, hogy a PhD oklevél honosítására nem volt szükség, illetve elegendő volt annak elismerése. Minthogy az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a kinevezésében foglalt műszaki ügyintéző kinevezés színlelt, így érvényesen létrejött a leplezett oktatói munkakörre történő kinevezés. Arra az esetre amennyiben a másodfokú bíróság nem osztaná azon álláspontját, miszerint az oklevél honosítására nem volt szükség hangsúlyozta, hogy az oklevél honosítása még a közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt megtörtént, ami visszamenőlegesen legalizálta az oktatói munkakörre vonatkozó jogviszonyát. Ekörben ugyanis nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a végzettséggel korábban is rendelkezett, csak a honosításra nem került sor, ezért a honosítással az eredeti végzettség időpontjától kezdődően rendelkezett Phd oklevéllel. Érvelése szerint az alperes nem szüntette meg haladéktalanul a jogviszonyát, azt egy jogellenes felmentéssel szüntette meg, így nem a semmisség jogkövetkezményeit, hanem a jogellenes felmondás munkajogi szabályait kell alkalmazni. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság tanársegédi munkakörnek határozta meg az általa ellátott munkakört és ennek megfelelően határozott a bérkülönbözet megfizetéséről. Álláspontja szerint a foglalkoztatásának utolsó 3 évében ténylegesen docensi, illetve adjunktusi feladatokat végzett, ez pedig kihatással van a részére járó bérkülönbözetre, a követelt kártérítés összegére, továbbá a kiadandó igazolás tartalmára is. Előadta, hogy az egyenlő bánásmód sérelmét is megvalósította az alperes. Álláspontja szerint amennyiben az érvénytelen megállapodásra vonatkozó jogkövetkezményeket is kellene alkalmazni, abban az esetben is kötelezni kell az alperest olyan igazolás kiadására, amely a valós munkakört tartalmazza.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és a felperes költségeiben történő marasztalására irányult. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek a végzettségét honosítania kellett volna. Az egyetemi, oktatói pozíció vonatkozásában jogszabályi előírások alapján kell a jelentkezők végzettségét vizsgálni, az amerikai egyetem igazolása, valamint az Oktatási Hivatal levele pedig nem minősül a felperes diplomája honosításának, ebből következően nem alkalmazhatta érvényesen oktatói munkakörben a felperest. A honosításra a jogviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedés közlését követően került sor, így az visszamenőlegesen a közalkalmazotti jogviszonyt érvényessé már nem tehette.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a bizonyítékok okszerű és a Pp. 206. § (1) bekezdésnek megfelelő mérlegelésével és értékeléssel helyes tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság is irányadónak tekintett a felülbírálat során.

Az irányadó jogszabályi rendelkezésekre is teljeskörűn és helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság és az ezekből levont okszerű következtetéssel utasította el a fellebbezéssel érintett körben a felperes keresetét.

A törvényszék az elsőfokú bíróság részletes jogi indokolásával - az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatban kifejtettek kivételével - teljes egészében egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokaira utalással hagyta helyben a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján.