A Zalaegerszegi Törvényszék Mf.20784/2014/9. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 123. §, 213. §, 221. §, 228. §, 252. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bartalné dr. Mentes Judit, Licskay József, Tóth Györgyné

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.784/2014/9. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe szám) által képviselt I.rendű felperes neve - I.r. felperes lakcíme szám alatti lakos - I. rendű és II.rendű felperes neve - II.r. felperes lakcíme alatti lakos - II. rendű felpereseknek, ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe szám) által képviselt alperes neve - alperes székhelye szám alatti székhelyű - alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.43/2013/37. sorszámú ítélete ellen a felperesek 38. és az alperes 39. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta az alábbi

RÉSZÍTÉLETET:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, a felperesek felmondás jogellenessége jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén követelt kártérítés megfizetése iránti kereseti kérelmét elutasítja,

részben hatályon kívül helyezi a munkabér-különbözet iránti kereseti kérelmet elutasító rendelkezést illetően, a perköltség viselésére vonatkozó döntésre is kiterjedően, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A felperesek fellebbezése kapcsán feljegyzett fellebbezési illetéket személyenként 100.800-100.800,- (százezer-nyolcszáz – százezer-nyolcszáz) Ft-ban, az alperes fellebbezésével összefüggésben feljegyzett fellebbezési illetéket 395.400,- (háromszázkilencvenötezer-négyszáz) Ft-ban, a felperesek fellebbezési perköltségét személyenként 83.000-83.000 (nyolcvanháromezer-nyolcvanháromezer) Ft-ban, az alperes fellebbezési perköltségét 140.000,- (száznegyvenezer) Ft-ban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg elmaradt jövedelem címén követelt kártérítésként az I. rendű felperesnek 1.816.264,- Ft-ot, a II. rendű felperesnek 1.919.826,- Ft-ot, valamint ezen összegek után 2013. október 28. napjától számított törvényes késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy mindegyik fél viseli a saját perköltségét. Kötelezte az alperest az állam javára – adóhatósági felhívásra – 224.000,- Ft feljegyzett kereseti illeték, továbbá a Zalaegerszegi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívásra 1.438,- Ft állam által előlegezett költség megfizetésére azzal, hogy ezt meghaladóan a feljegyzett kereseti illeték és állam által előlegezett költség az állam terhén marad.

A fellebbezésekkel érintett indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű felperes 2005. május 2. napjától állt az alperes alkalmazásában, 2007 áprilisától építőosztály-vezetőként, míg a II. rendű felperes 2005. május 17. napjától lakásosztály-vezető munkakörben a város neve2 áruházban. Az áruházban dolgozók felett a munkáltatói jogkör gyakorlója az áruházvezető volt, akinek irányítása alatt közvetlenül két munkavállaló állt, az osztályvezető megnevezése osztályvezető és az üzemeltetési osztályvezető. Az osztályvezető megnevezése osztályvezető négy osztályvezető munkáját irányította, nevezetesen a lakás-, a műszaki-, az építő- és a kertosztályok vezetőit. A megbízottként az áruházvezetői feladatokat 2012. májustól 2013. júniusig a régiós vezető, régiós vezető neve látta el, az osztályvezető megnevezése osztályvezető (osztályvezető neve) irányítása mellett, akivel a felperesek munkakapcsolata nem volt megfelelő. Az alperes 2012. évben a 2013. évre vonatkozó vevőorientációs tervet készített, ennek keretében az „A” típusú áruházakban, amelybe a város neve2 áruház is tartozott, a kialakított modell szerint négy kereskedelmi vezető működött volna a lakás-, a műszaki-, az építő- és kertosztályon. A nem pilot áruházak belépési dátum prognózisa 2014. január 1. napja volt, míg a felkészülési folyamata 2013. március 1-től 2013. december 31-ig tartott. Az áruházvezető, régiós vezető neve 2013. január 25. napján megjelent az alperes város neve2 üzletében és a felperesek részére a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói intézkedést átadta. A felmondások indoka szerint a munkáltató átszervezést valósít meg, amely a felperesek által ellátott munkakört érinti oly módon, hogy az áruházban lévő osztályvezetői pozíciók számának csökkentésével az osztályvezetői munkakörükbe tartozó feladatok a jövőben más feladatosztás szerint kerülnek ellátásra. Ezzel együtt a város neve2 áruházban e szervezeti átalakításról szóló értesítést kifüggesztették, mely tartalmazta, hogy 2013. január 26. napjától a kertosztály és a lakásosztály összevonásra került, amelyet osztályvezető neve2 osztályvezető irányít a jövőben, míg a műszaki- és építőosztály vezetését építési osztály vezetője neve látja el.

A felperesek személyi alapbére 205.900,- Ft volt, amelyhez képest eltérő bérezés valósult meg más megyékben és város neve.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tanúvallomásokból és a vevőorientációs terv alapján megállapítható volt, hogy a felperesek munkaviszony megszüntetésének valós indoka valójában nem a szervezeti átalakítás volt, hanem a felmondások mögöttes okaként elsősorban az I. rendű felperes és az osztályvezető megnevezése osztályvezető, osztályvezető neve közötti nem megfelelő munkakapcsolat szolgált, amely a II. rendű felperesre is rávetült. A felperesek által ellátott munkaköri feladatok valóban szétosztásra kerültek, azonban nem kizárólag az osztályvezetői pozíciókat vonták össze azzal, hogy a továbbiakban a lakásosztály vezetője a kertosztály vezetését is ellátta, illetőleg a műszaki- és építőosztály vezetését is egy személy látta el, hanem további részfeladatok kiadása is megvalósult. Nem nyert azonban bizonyítást a kert- és a lakásosztály tényleges összevonása. Emiatt az elsőfokú bíróság a 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1)-(2) bekezdései, 65. § (1) bekezdése, 66. § (1)-(2) bekezdései és a 95. számú állásfoglalás szem előtt tartásával az Mt. 7. § -a megsértése folytán az alperes felmondását jogellenesnek találta és ennek jogkövetkezményeként kötelezte az alperest az elmaradt jövedelem címén követelt kártérítés felperesek javára történő megfizetésére, az Mt. 82. § (1)-(2) bekezdései alapján.

Az egyenlő bánásmód megsértésére alapított munkabér-különbözet iránti kereseti kérelem kapcsán kifejtette, hogy a perbeli időszakban nem volt olyan, a felperesek által megjelölt egyenlő helyzetben lévő város nevei munkavállaló, akik vonatkozásában az egyenlő bánásmód vizsgálható lett volna. Emellett a város neve2 áruház az „A” típusú üzletek körébe tartozik, míg a 2012. évi forgalmi adatok alapulvételével megállapítható, hogy az újpesti a „B1”, az albertfalvai a „B2”, a fogarasi pedig a „C” típusú áruházakhoz. Az „A” típusú áruházak között egyetlenegy sincs, amely város nevei telephelyű lenne. Ezért az Mt.12.§ (1) és (3) bekezdéseire hivatkozással a felpereseknek az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére alapozott bérkülönbözet megfizetése iránti keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a Pp.81.§-ának alkalmazásával határozott a feljegyzett kereseti illeték, az állam által előlegezett költség és a feleknél felmerült perköltség viseléséről, figyelemmel a felpereseket megillető munkavállalói költségkedvezményre is.