ÍH 2016.105 Az információszabadság elve és az üzleti titok védelmének összeütközése - a védendő érdek megjelölésének jelentősége - az információs jog szerzői jogi korlátai

I. A bíróság egyedi mérlegelés alapján dönt abban a kérdésben, hogy az információszabadság alapelve vagy az üzleti titok védelme élvez-e elsőbbséget. Ha a közfeladatot ellátó szerv meg sem jelöli a védendő érdeket - így azt, hogy a kiadni kért dokumentáció mely része, milyen okból minősül üzleti titoknak -, a nyilvánosság elve érvényesül. Az üzleti titokra való általános hivatkozás nem fogadható el.

II. A szerzői jogi törvény a közérdekű adat megismerését nem zárja ki, csak annak felhasználásával kapcsolatban állapít meg feltételeket. Az adatkezelőnek lehetősége van arra, hogy az adatigénylő által kívánt forma és mód helyett a közérdekű adatot tartalmazó mű vonatkozó részei megtekintésének biztosításával teljesítse az adatigénylést [2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 26. § (1) bekezdés, 27. § (2) bekezdés h) pont, 31. § (2) bekezdés; 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdés, 15/A. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül bocsássa a felperes rendelkezésére a 2015. január 29-én az "MNB részére komplex kutatáselemzési és ezen feladatokhoz kapcsolódó kommunikációs feladatok megvalósítása" érdekében kiírt közbeszerzési eljárással összefüggésben, hogy

- ki, mely szervezet bírálta el a pályázatokat, megnevezve a bíráló személyét, valamennyi természetes személyt és/vagy szervezetet,

- ki, mely szervezet választotta ki a nyertes pályázót, megnevezve valamennyi, a kiválasztásban résztvevő személyt és/vagy szervezetet,

- a pályázók által benyújtott teljes ajánlati dokumentációt, ide értve különösen a közbeszerzési eljárásban a részvétel feltételeként támasztott követelménynek (részvételi feltételek, gazdasági, pénzügyi alkalmasság, műszaki, szakmai alkalmasság) történő megfelelés igazolására a pályázók által benyújtott igazolásokat, iratokat; a minta-tanulmányokat, illetve - ha erre sor került - a hiánypótlás keretében benyújtott dokumentumokat is.

Határozatának indokolásában ismertette az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdésének, az Infotv. 2. § (1) bekezdésének, a 3. § 5. pontjának, a 26. § (1) bekezdésének rendelkezéseit. A felperes leszállított kereseti kérelmét arra figyelemmel találta alaposnak, hogy az alperes nem tudott olyan, az adatkiadás megtagadásának alapjául szolgáló közérdeket, védendő alapjogot felhívni, amely nagyobb súllyal esett volna latba a felperes közérdekű adat megismerésére irányuló igényének teljesítéséhez fűződő közérdeknél. A felperesi adatigénylést nem találta sem visszaélésszerűnek, sem az Infotv. 30. § (7) bekezdésében szabályozott számlaszintű ellenőrzés kategóriájába eső adatigénylésnek. Kiemelte azt, hogy egy konkrét közbeszerzéssel kapcsolatosan a bírálók, értékelők személye és a pályázók referencia igazolásai, továbbá a pályázati anyagok megismerése közérdekű adatigénylésnek minősülnek, mivel a pályázati kiírás anyagi hátterének biztosítása közpénzből történik. Rögzítette, hogy a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 2. § (1) bekezdése alapján a közbeszerzési eljárás és annak dokumentumai is főszabály szerint közérdekből nyilvános adatnak minősülnek és csak a törvényben meghatározottak szerint korlátozható a nyilvánosságuk. Maga a Kbt. 80. § (1) bekezdésének szabálya utal arra, hogy az ajánlattevő a részvételre jelentkező ajánlatában az üzleti titkot tartalmazó iratok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja, azonban ez csak olyan adatokra vonatkozhat, amelyek nyilvánosságra hozatala az üzleti tevékenységének végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Az Infotv. 27. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a jogalkotó célja az volt, hogy az üzleti titok védelme ne korlátozza a közpénzek felhasználására, a közvagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó adatok nyilvánosságát. Az adatkiadás megtagadásának jogszerűsége körében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy melyek a pályázati anyag üzleti titoknak minősülő részei; ezen kötelezettségének azonban felhívás ellenére sem tett eleget. Csak olyan általános jellegű nyilatkozatot csatolt a nyertes pályázó részéről, miszerint a teljes dokumentáció üzleti titok, illetőleg szerzői jogvédelem alá esik, ennek indokát azonban nem adta. Azt sem tudta alátámasztani, hogy az eljárás során a pályázó hivatkozott volna arra, hogy a pályázat anyagát üzleti titokként kéri kezelni. Így utóbb a közérdekű adatigénylés tényére is figyelemmel az üzleti titokként minősítés a jóhiszemű joggyakorlással sem egyeztethető össze. A konkrét pályázati anyag értelmezése nélkül pedig az alperesi hivatkozás súlytalan. Az alperes terhére értékelte azon mulasztását, miszerint a Pp. 119. § (2) bekezdésében biztosított jogszabályi lehetőség ellenére nem hozta a bíróságot abba a helyzetbe, hogy a pályázati anyagot áttekinthesse, ezért az üzleti titokra alapított védekezését alaptalannak találta. A NAIH vonatkozó állásfoglalásában foglaltakkal egyetértve a Kbt. lex specialis jellegére történő utalást sem fogadta el. Kiemelte, hogy a nyertes pályázók körének megismerése a közintézmények demokratikus működésébe vetett bizalom garanciája, közhatalom csak nyilvánosan gyakorolható.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsősorban az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta, másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását.

Sérelmezte, hogy az első fokon eljárt bíróság a szabad bizonyítás elve ellenére kizárólag okirati bizonyítékok alkalmazását tartotta indokoltnak, és mellőzte az általa indítványozott tanúk meghallgatását. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság felhívásának eleget téve becsatolta a K-T. Zrt., a T. T. Zrt. és a Sz. Alapítvány írásos nyilatkozatát a közbeszerzési eljárás során benyújtott dokumentumok üzleti titok jellegére vonatkozóan. Előadta, hogy a Sz. Alapítvány nyilatkozata szerint a közbeszerzési eljárás során benyújtott dokumentum egésze üzleti titok és teljes egészében szerzői jogvédelemben részesül. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem léphet az ajánlattevő helyébe, és nem foglalhat állást abban, hogy mely információk tekinthetők üzleti titoknak, ezért a bizonyítás egyedüli módjaként megjelölt iratbenyújtás nem is vezetett volna eredményre. Az adatkezelő nem bírálhatja felül az adatgazda üzleti titoktartalom tárgyában tett nyilatkozatát, ezért elengedhetetlen a Sz. Alapítvány képviselőjének meghallgatása az üzleti titok körében. Indokolatlannak tartotta az elsőfokú bíróság azon következtetését, amely szerint nem tudta a jogvitában alátámasztani azt sem, hogy a pályázó kérte a pályázati anyag üzleti titokként való kezelését. Az első fokon eljárt bíróság elmulasztotta megjelölni az általa alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket. Mindez az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére ad okot.