A Kúria Gfv.30112/2012/8. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Csőke Andrea, Osztovits András, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

A jó hírnév sérelmére hivatkozással igényelt nem vagyoni kár megállapíthatóságához bizonyítani kell az alperes jogellenes magatartását a hátrány bekövetkezését és a kettő közötti közvetlen okozati összefüggést.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40872/2010/16., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40333/2011/8., *Kúria Gfv.30112/2012/8.* (BH 2013.4.98)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.112/2012/8. szám

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a dr. Törő András ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Stanka Gergely ügyvéd által képviselt I. rendű és a dr. Szabó Iván ügyvéd által képviselt (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságon 32.G.40.872/2010 számon indított perében a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.333/2011/8. számú ítélete ellen a felperes által 23. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperes részére 1.050.000 (egymillió-ötvenezer) Ft, a II. rendű alperes részére 250.000 (kétszázötvenezer) felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

P. Megyei Jogú Város Önkormányzata 50,05 % tulajdoni hányaddal, a S. E. S.A. 48,05 % tulajdoni hányaddal és 10 P. környéki önkormányzat összesen 1,9 % tulajdoni részesedéssel részvényese a felperesnek. A felperes és az Önkormányzat között 1995. április 27-én szolgáltatási szerződés jött létre P. területén ivóvíz szolgáltatás, szennyvízelvezetés és tisztítás biztosítására.

A felperes és az I.r. alperes bank között több hitel- és kölcsönszerződés jött létre. A felperes és az alperes által kötött szerződések közül három - a 2004. május 19-én kelt GA-019170 számú, a 2008. szeptember 30-án kelt FA-043693 számú, és a 2009. szeptember 30-án kelt FA-046688 számú szerződések - esetében biztosítékként a felperes szerződésenként egy-egy darab ún. biankó váltót adott át az I.r. alperes részére, melyen rendelvényesként az I.r. alperest jelölte meg, és azt cégszerűen aláírta, egyéb adatokat a váltó nem tartalmazott.

A felek 2006. november 17-én kötötték meg a Biankó Váltó Megállapodást (melyet utoljára 2009. március 16-án módosítottak). Ebben megállapították, hogy a felek között az 1. számú mellékletben megjelölt szerződések jöttek létre, melyek alapján az üzletfelet meghatározott összegű tartozások terhelhetik. A 3. pont szerint, ha a bank úgy ítéli meg, hogy az üzletfél vagyoni helyzetében, illetőleg fizetőképességében bekövetkezett változás vagy bármely más körülmény a banknak a szerződés alapján fennálló követeléseinek megtérülését veszélyezteti, a bank jogosult a biankó váltó minden hiányzó kellékének a kitöltésére és az Üzletfél számlavezető bankjánál - melyről az üzletfél folyamatosan köteles tájékoztatni a bankot - történő fizetésre bemutatásra. A biankó váltót az I.r. alperes kizárólag a Biankó Váltó Megállapodásban meghatározott módon és célra használhatta fel.

2009. szeptember 10-én P. Megyei Jogú Város Önkormányzata felmondta a felperessel kötött szolgáltatási szerződést 2009. szeptember 30-i hatállyal.

2009. október 6-án az I.r. alperes az üzemeltetési szerződés megszűnésére hivatkozással felmondta a felperessel, valamint a felperes leányvállalataival kötött valamennyi hitelszerződést és megkezdte a biztosítékok érvényesítését. Ennek keretében 2009. október 8-án az I.r. alperes a birtokában levő három biankó váltót három különböző dátummal (a biankó váltók átadásának alapjául szolgáló szerződések dátumával) egyenként 1.062.321.001 Ft összegre kitöltötte. A váltók közül kettőt a R. Bank Zrt-hez nyújtott be (felperesnek ott két számlája volt), egyet pedig az M. Bank Nyrt-hez.

A váltók benyújtásáról az I.r. alperes a felperest 2009. október 30-án kelt levelében tájékoztatta azzal, hogy a váltón szereplő összeg az annak benyújtásakor fennálló tartozások összegét egyetemlegesen tartalmazza.

Az I.r. és II.r. alperesek 2009. november 5-én engedményezési szerződést kötöttek egymással. Az I.r. alperes által a II.r. alperes számára biztosított 1 milliárd forint összegű hitelből a II.r. alperes megszerezte 791.280.512 Ft ellenérték fejében az I.r. alperesnek a felperessel és leányvállalataival szemben az átruházás napján fennálló követeléseinek 99.99 %-át oly módon, hogy a követelések 100 %-ának megfelelő ellenértéket fizetett ki.

2009. november 17-én a II.r. alperes "Hitelezői felhívást" tett közzé, melyben közölte, az I.r. alperes követeléseinek megvásárlásával ő a felperes legnagyobb összegű követelésállománnyal rendelkező hitelezője, s tárgyalásokat kíván kezdeményezni a felperes fizetőképessége helyreállításáról a többi hitelezővel. Ennek érdekében várta a többi hitelező szándéknyilatkozatának elküldését a honlapján található elérhetőségre.

2009. december 15-én a B. online-on közzétett hír a II.r. alperes aláírásával állításokat tartalmazott a felperes fizetésképtelenségével kapcsolatban, valamint a II.r. alperes a felperes megmentése érdekében tett erőfeszítéseiről.

A felperes büntetőeljárást kezdeményezett a valótlan tartalmú váltók kiállítása miatt.

A felperes keresetét, mely a szolgáltatási szerződést felmondó nyilatkozat érvénytelenségének, illetve hatálytalanságának megállapítására irányult, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság 2010. március 9-én kelt VB/09217. számú ítéletével elutasította. A Tolna Megyei Bíróság 8.G.40.072/2010/11 számú ítéletével a választottbírósági ítéletet érvénytelenítette, mely ítéletet felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.188/2011/9. számú ítéletével hatályában fenntartott.

*

A felperes módosított keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket egyetemlegesen 150 millió Ft, részben szerződésszegéssel okozott, részben szerződésen kívül okozott nem vagyoni kára megtérítésére a Ptk. 339.§ (1) bekezdése és 355.§ (4) bekezdése alapján.

Az I.r. alperes jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy a birtokában levő biankó váltókon a felek megállapodásától eltérően tüntette fel az összeget. Azt semmilyen körülmények között nem tehette volna meg az I. r. alperes, hogy az általa kalkulált követelést önállóan, mind a három váltón feltünteti. Miután mind a három váltót bemutatta fizetésre a felperes számlavezető bankjainál, így azt a látszatot keltette, hogy a felperesnek 3,2 milliárd Ft tartozása van.

Állította, jogellenesen járt el az I.r. alperes azzal, hogy a felperest jogellenesen szerepeltette az ún. bankközi promtinkasszó rendszerben.

A II.r. alperes jogellenes magatartásaként azt jelölte meg, hogy bár tudta, a három váltón szereplő összeg messze meghaladja a felperes tartozását, a váltókat forgatás útján megszerezte. A nyilvánosságot és P. Megyei Jogú Város Közgyűlését szándékosan valótlanul tájékoztatta arról, hogy a felperes 3,2 milliárd Ft-tal tartozik az I.r. alperesnek. Hitelezői felhívást is közzétett, melyben a felperes fizetésképtelenségét állította.