BH 2013.4.98 A jó hírnév sérelmére hivatkozással igényelt nem vagyoni kár megállapíthatóságához bizonyítani kell az alperes jogellenes, a felperes személyiségi jogait sértő magatartását, a hátrány bekövetkezését és a kettő közötti közvetlen okozati összefüggést. A biankó váltók jogszabálysértő módon történt kiállítása önmagában nem ad alapot a nem vagyoni kártérítési kötelezettség megállapítására [Ptk. 78. § (2) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 10. §].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes bank között több hitel- és kölcsönszerződés jött létre, melyek közül három esetében biztosítékként a felperes szerződésenként egy-egy darab ún. biankó váltót adott át az I. r. alperes részére. A váltókon rendelvényesként az I. r. alperest jelölte meg, és azt cégszerűen aláírta, egyéb adatokat a váltó nem tartalmazott.

A felek 2006. november 17-én kötötték meg a biankó váltó megállapodást (melyet utoljára 2009. március 16-án módosítottak). Ebben megállapították, hogy a felek között az 1. számú mellékletben megjelölt szerződések jöttek létre, melyek alapján az üzletfelet meghatározott összegű tartozások terhelhetik. A 3. pont szerint, ha a bank úgy ítéli meg, hogy az üzletfél vagyoni helyzetében, illetőleg fizetőképességében bekövetkezett változás vagy bármely más körülmény a banknak a szerződés alapján fennálló követeléseinek megtérülését veszélyezteti, a bank jogosult a biankó váltó minden hiányzó kellékének a kitöltésére és az üzletfél számlavezető bankjánál - melyről az üzletfél folyamatosan köteles tájékoztatni a bankot - történő fizetésre bemutatásra. A biankó váltót az I. r. alperes kizárólag a Biankó Váltó Megállapodásban meghatározott módon és célra használhatta fel.

2009. október 6-án az I. r. alperes felmondta a felperessel, valamint a felperes leányvállalataival kötött valamennyi hitelszerződést és megkezdte a biztosítékok érvényesítését. Ennek keretében 2009. október 8-án az I. r. alperes a birtokában levő három biankó váltót három különböző dátummal (a biankó váltók átadásának alapjául szolgáló szerződések dátumával) egyenként 1 062 321 001 Ft összegre kitöltötte. A váltók közül kettőt az R. Bank Zrt.-hez nyújtott be (felperesnek ott két számlája volt), egyet pedig az M. Bank Nyrt.-hez.

A váltók benyújtásáról az I. r. alperes a felperest 2009. október 30-án kelt levelében tájékoztatta azzal, hogy a váltón szereplő összeg az annak benyújtásakor fennálló tartozások összegét egyetemlegesen tartalmazza.

2009. december 15-én a Baranyanet online-on közzétett hír a II. r. alperes aláírásával állításokat tartalmazott a felperes fizetésképtelenségével kapcsolatban, valamint a II. r. alperes felperes megmentése érdekében tett erőfeszítéseiről.

A felperes büntetőeljárást kezdeményezett a valótlan tartalmú váltók kiállítása miatt.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket egyetemlegesen 150 millió Ft, részben szerződésszegéssel okozott, részben szerződésen kívül okozott nem vagyoni kára megtérítésére a Ptk. 339. § (1) bekezdése és 355. § (4) bekezdése alapján. Az I. r. alperes jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy a birtokában levő biankó váltókon a felek megállapodásától eltérően tüntette fel az összeget. Azt semmilyen körülmények között nem tehette volna meg az I. r. alperes, hogy az általa kalkulált követelést önállóan, mind a három váltón feltünteti. Miután mind a három váltót bemutatta fizetésre a felperes számlavezető bankjainál, így azt a látszatot keltette, hogy a felperesnek 3,2 milliárd Ft tartozása van.

Állította, jogellenesen járt el az I. r. alperes azzal, hogy a felperest jogellenesen szerepeltette az ún. bankközi promtinkasszó rendszerben. A II. r. alperes jogellenes magatartásaként azt jelölte meg, hogy bár tudta, a három váltón szereplő összeg messze meghaladja a felperes tartozását, a váltókat forgatás útján megszerezte. A nyilvánosságot és a P. város közgyűlését szándékosan valótlanul tájékoztatta arról, hogy a felperes 3,2 milliárd Ft-tal tartozik az I. r. alperesnek. Hitelezői felhívást is közzétett, melyben a felperes fizetésképtelenségét állította.

Az alperesek a fenti összehangolt magatartásukkal megsértették a felperes jóhírnevét, illetve hitelképességét. Az M. Bank Nyrt. felmondta a felperes hitelét a benyújtott váltóra hivatkozással, és a korábban jól működő felperes más banktól sem tudott hitelt felvenni. Álláspontja szerint, a váltók jogellenes kiállításának és felhasználásának azért van döntő súlya, mert az általa becsatolt sajtócikkekből is megállapítható, hogy a II. r. alperes a "székházfoglalási akcióját" a nagy összegű fedezetlen váltókkal indokolta.

Az alperesek kérték a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése és az I. r. alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta.

Rámutatott, a Ptk. 78. §-a, 84. § (1) bekezdés e) pontja és 339. § (1) bekezdése alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes által megjelölt jogellenes magatartással megvalósult-e a Ptk. 78. §-a szerinti jóhír-név sérelme, és ezzel összefüggésben milyen kár érte a felperest.

A cégnyilvántartásból megállapította a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem áll felszámolás alatt, működő cég. A felperes csak állította, hogy a konkrétan sérelmezett alperesi magatartások következtében hátrányok érték, de azt - az elsőfokú bíróság felhívása ellenére - nem bizonyította.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú ítéletre kiterjedően is, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését. Állította a Pp.164. § (1) bekezdésének, 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének, valamint a Ptk. 78. § (1)-(2) bekezdéseinek, 84. § (1) bekezdésének, 339. § (1) bekezdésének és 355. §-ának megsértését.

Álláspontja szerint a jogerős ítéletben megállapított téves tényállás alapján helytelen következtetést vont le a másodfokú bíróság.

A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, és azt a felhozott okból nem találta jogszabálysértőnek.

A felülvizsgálati kérelemben a felperes kizárólag arra hivatkozott, hogy a perben eljárt bíróságok téves következtetésre jutottak, amikor nem állapították meg az I. r. alperes jogsértő magatartását a három biankó váltó kitöltésekor. E jogellenes magatartásával okozta az I. r. alperes a nem vagyoni kárát, melynek bizonyítása álláspontja szerint szükségtelen volt, tekintettel arra, hogy az adott tényállás mellett az köztudomású ténynek tekintendő.

Az elsőfokú bíróság szerint az I. r. alperes nem járt el jogellenesen, azért állított ki három váltót, mert a felperesnek három bankszámlája volt.

A másodfokú bíróság e körben azt fejtette ki, miszerint az Alkotmánybíróság határozata értelmében nem vagyoni kártérítés iránti igény esetén azt kell vizsgálni, hogy az adott magatartás miatt a károsult személyhez fűződő jogai megsértésre kerültek-e. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének.