BH+ 2014.4.150 Próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása még az utólagos végrehajtás elrendelése esetén sem alapozza meg a visszaesői minőség megállapítását [1978. évi IV. tv. 137. § 14. pont].

A városi bíróság a 2010. március 29-én kihirdetett ítéletével terheltet bűnösnek mondta ki egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [1978. évi IV. törvény 277/A. § (1) bekezdés a) pont]. Ezért őt négy hónap börtönbüntetésre és egy év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyben a városi bíróság 2007. február 15-én jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott négy hónap fiatalkorúak fogháza büntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2009. márciusában 25000 forintért vett egy forgalmi rendszám nélküli, forgalomból kivont Lada személygépkocsit, melyre felszerelt egy hamis rendszámtáblát, és ezzel a hamis rendszámmal ellátott gépkocsival 2009. április 2. napján V. belterületén közlekedett, amikor rendőrjárőrök tetten érték.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2010. november 2-án jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: megállapította, hogy a terhelt az 1978. évi IV. törvény 137. § 14. pontja szerint visszaeső, egyebekben az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.

Mivel a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható, a legfőbb ügyész nyújtott be az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 431. §-a alapján a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt a megyei bíróság ítélete ellen, melyben indítványozta, hogy a Kúria a törvénysértést a Be. 436. § alapján állapítsa meg.

Az indítvány szerint a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása még az utólagos végrehajtás elrendelése esetén sem alapozza meg a visszaesői minőség megállapítását.

A Kúria a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítvánnyal egyezően szólalt fel.

A terhelt védője a legfőbb ügyész álláspontjával egyetértett, és utalt arra, hogy az abban foglaltak mindenben kedvezőek a terheltre nézve.

A Kúria a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati indítványt alaposnak találta, osztotta a legfőbb ügyész jogi érvelését.

A terheltet a városi bíróság 2007. február 15-én jogerőre emelkedett ítéletével garázdaság vétsége, lopás bűntette és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - négy hónap fiatalkorúak fogháza büntetésre ítélte azzal, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll.

A városi bíróság a 2008. március 18-án jogerőre emelkedett végzésével a pártfogó felügyeleti szabályok súlyos megszegése miatt elrendelte a fenti felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A terhelt ezen büntetéséből 2008. december 26-án kedvezménnyel szabadult, a feltételes szabadság 2009. december 25. napján járt volna le.

A terhelt az újabb szándékos bűncselekményt 2009. március hónapban, illetve április 2-án követte el.

A városi bíróság, valamint a megyei bíróság a ítéletében az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés a) pontja illetve 48. § (4) bekezdés alapján arra hivatkozással döntött a terhelt feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról, valamint a feltételes szabadság megszüntetéséről, hogy a terhelt az újabb bűncselekményt, amiért szabadságvesztésre ítélték a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el.

Az elbíráláskor hatályos 1978. évi IV. törvény 137. §-ának 14. pontja szerint visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. A próbaidőre teljes egészében felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása - még az utólagos végrehajtás elrendelése esetén - sem teszi lehetővé a visszaesői minőség megállapítását (BH 1986.265).

A jogorvoslati eljárás igazi funkciója az, hogy a felülvizsgálattal (és perújítással) nem támadható határozatokban megjelenő törvénysértések kiküszöbölhetők legyenek, ugyanakkor a terhelt hátrányára szóló rendelkezést nem tartalmazhat.

A Be. 437. § korlátozza azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Kúria a törvénysértés megállapítása esetén megtehet: felmentheti a terheltet, kényszergyógykezelését mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetőleg ilyen határozat meghozatala érdekében a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja; egyéb esetekben a Kúria határozata csak a törvénysértést állapíthatja meg.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 436. §-a alapján a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot alaposnak találta, és megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének a terhelt visszaesői minőségét megállapító rendelkezése törvénysértő.

Végül utal arra is, hogy bár a bíróság a jogerős határozatban a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, de ennek orvoslására a Be. az 557. § (1) bekezdése a különleges eljárás keretében ad lehetőséget.

(Kúria Bt. I. 1341/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év február hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt K. L. I. ellen folyamatban volt büntetőügyben a legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati indítványt elbírálva megállapítja, hogy a Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Bf.441/2010/3. számú ítéletének a terhelt visszaesői minőségét megállapító rendelkezése törvénysértő.