62019CJ0018[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2020. július 2. WM kontra Stadt Frankfurt am Main. A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - 2008/115/EK irányelv - A harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normák és eljárások - Az őrizet feltételei - A 16. cikk (1) bekezdése - A kitoloncolás céljából elrendelt őrizet büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtása - A közrendre vagy közbiztonságra súlyos veszélyt jelentő harmadik országbeli állampolgár. C-18/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2020. július 2. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - 2008/115/EK irányelv - A harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normák és eljárások - Az őrizet feltételei - A 16. cikk (1) bekezdése - A kitoloncolás céljából elrendelt őrizet büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtása - A közrendre vagy közbiztonságra súlyos veszélyt jelentő harmadik országbeli állampolgár"

A C-18/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a Bírósághoz 2019. január 11-én érkezett, 2018. november 22-i határozatával terjesztett elő a

WM

és

a Stadt Frankfurt am Main

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), M. Safjan, L. Bay Larsen és C. Toader bírák,

főtanácsnok: P. Pikamäe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- WM képviseletében S. Basay-Yildiz Rechtsanwältin,

- a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében kezdetben: A. Falk, C. Meyer-Seitz, H. Shev, J. Lundberg és H. Eklinder, később: M. Olof Simonsson, C. Meyer-Seitz, H. Shev és H. Eklinder, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és M. Wasmeier, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. február 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 16. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a tunéziai állampolgárságú WM és a Stadt Frankfurt am Main (Frankfurt város, Németország) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az e személlyel szemben hozott azon határozat jogszerűsége, amelynek értelmében kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének végrehajtása érdekében büntetés-végrehajtási intézetben helyezik el.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2008/115 irányelv (2) és (4) preambulumbekezdésének szövege az alábbi: [...]

"(2) Az Európai Tanács 2004. november 4-5-i brüsszeli ülése sürgette egy közös normákon alapuló hatékony visszatérési és hazatelepülési politika létrehozását annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, és emberi [helyesen: alapvető] jogaik és méltóságuk teljes mértékű tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza [helyesen: térhessenek vissza hazájukba].

(4) A jól szervezett migrációs politika elengedhetetlen elemeként átlátható és igazságos [helyesen: egyértelmű, átlátható és igazságos] közös szabályokat szükséges rögzíteni a hatékony visszatérési politika biztosítása céljából."

4 Ezen irányelv 1. cikke értelmében:

"Ez az irányelv megállapítja a tagállamok által alkalmazandó, a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatéréséről szóló közös normákat és eljárásokat, összhangban a közösségi jog általános elveiként szereplő alapvető jogokkal és a nemzetközi joggal, beleértve a menekültek védelmét és az emberi jogi kötelezettségeket."

5 Az említett irányelv 2. cikke így rendelkezik: "(1) Ez az irányelv a valamely tagállam területén illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó. (2) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet azokra a harmadik országbeli alábbi állampolgárokra [helyesen: azokra a harmadik országbeli állampolgárokra]: [...]"

a) akiktől [a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 2006. 105., 1. o.)] 13. cikkével összhangban megtagadták a beutazást, vagy akiket az illetékes hatóságok valamely tagállam külső határának szárazföldi, tengeri vagy légi úton történő illegális [helyesen: jogellenes] átlépése kapcsán fogtak el vagy tartóztattak fel, és akik ezt követően nem kaptak engedélyt vagy jogot az adott tagállamban való tartózkodásra;

b) akiket a nemzeti jogszabályok szerint büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki, vagy akik kiadatási eljárás alatt állnak.

6 Ugyanezen irányelv 7. cikke (4) bekezdésének szövege az alábbi:

"Amennyiben fennáll a szökés veszélye, vagy ha a jogszerű tartózkodás iránti kérelmet elutasították, mivel az nyilvánvalóan megalapozatlan, volt vagy azt csalárd módon nyújtották be, továbbá amennyiben az érintett személy veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot, a tagállamok eltekinthetnek az önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapításától, vagy hét napnál rövidebb határidőt is megállapíthatnak".

7 A 2008/115 irányelv 8. cikke az alábbiakat mondja ki:

"(1) Amennyiben nem került sor a 7. cikk (4) bekezdésének megfelelően önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapítására, vagy a visszatérési kötelezettséget az érintettek nem teljesítették a 7. cikk alapján önkéntes távozásra megadott határidőn belül, a tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak a kiutasítási határozat végrehajtásához.

[...]

(4) Amennyiben a tagállamok - végső megoldásként - kényszerítő intézkedéseket alkalmaznak a kitoloncolásnak ellenálló harmadik országbeli állampolgár kitoloncolásának végrehajtásakor, ezen intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és az észszerű erőt nem léphetik túl [helyesen: és nem járhatnak az észszerű mértéket meghaladó kényszer alkalmazásával]. Az intézkedéseket a harmadik ország érintett állampolgára méltóságának és testi épségének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, illetve az alapvető jogokkal összhangban, a nemzeti jogszabályokban előírtaknak megfelelően kell végrehajtani.

[...]"

8 A 2008/115 irányelv "Őrizet" című 15. cikke (1) bekezdésében így rendelkezik: "A tagállamok - kivéve, ha a konkrét esetben más elégséges, de kevésbé kényszerítő intézkedés is hatékonyan alkalmazható - kizárólag a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából őrizetben tarthatják a kitoloncolási eljárás [helyesen: kiutasítási eljárás] alatt álló harmadik országbeli állampolgárt, különösen, ha: Az őrizetnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, és csak addig tartható fenn, amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, és kellő körültekintéssel végrehajtásra kerülnek".

a) fennáll a szökés veszélye, vagy

b) a harmadik ország érintett állampolgára meghiúsítja vagy akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy kitoloncolási eljárást.

9 Ezen irányelvnek "Az őrizet körülményei" című 16. cikke kimondja:

"(1) Az őrizetet általában erre szolgáló különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani. Amennyiben egy tagállam nem tud különleges idegenrendészeti fogdákban helyet biztosítani, és kénytelen büntetés-végrehajtási intézetben való elhelyezéshez folyamodni, az őrizet alatt álló harmadik országbeli állampolgárokat a többi fogvatartottól elkülönítve kell tartani.

(2) Az őrizet alatt álló harmadik országbeli állampolgároknak - kérésükre - biztosítani kell, hogy megfelelő időn belül kapcsolatba léphessenek a jogi képviselőjükkel, családtagjaikkal és az illetékes konzuli hatóságokkal.

(3) Külön figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott személyek helyzetére. A sürgősségi ellátást és a betegségek alapvető kezelését biztosítani kell.

(4) Az érintett és illetékes nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek és testületek részére lehetőséget kell biztosítani az (1) bekezdésben említett idegenrendészeti fogdák meglátogatására, amennyiben ezeket ezzel a fejezettel összhangban harmadik országbeli állampolgárok őrizetben tartására használják. Az ilyen látogatások engedélyezés tárgyát képezhetik.

(5) Az őrizetben tartott harmadik országbeli állampolgárokat rendszeresen el kell látni információval, amely ismerteti az intézményben alkalmazott szabályokat, és meghatározza az érintettek jogait és kötelezettségeit. Ebbe beletartozik az őrizetben lévők nemzeti jog szerinti feljogosítása a (4) bekezdésben említett szervezetekkel és testületekkel való kapcsolattartásra."

10 Az említett irányelv 17. cikke (2) bekezdésének szövege az alábbi:

"A kitoloncolásra váró családok számára gondoskodni kell a magánéletük megfelelő védelmét biztosító elkülönített elhelyezéséről".

11 Ugyanezen irányelv 18. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"Azokban az esetekben, amikor a kiutasítandó harmadik országbeli állampolgárok kivételesen nagy száma előre nem látott, súlyos terhet ró valamely tagállam idegenrendészeti fogdáinak kapacitására, illetve közigazgatási vagy igazságügyi alkalmazottaira, akkor ez a tagállam - ameddig a kivételes helyzet fennáll - dönthet úgy, hogy a bírósági felülvizsgálatra a 15. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésében előírtnál hosszabb időtartamot engedélyez, és - a 16. cikk (1) bekezdésében és a 17. cikk (2) bekezdésében előírt körülményektől eltérve - sürgős lépéseket tesz az őrizet körülményeinek tekintetében."

A német jog

12 A 2004. július 30-i Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldieknek az országban való tartózkodásáról, munkavállalásáról és integrációjáról szóló törvény, BGBl. 2004 I, 1950. o.) alapügy tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: AufenthG) 58a. §-ának (1) bekezdése így rendelkezik:

"A tartományi legfelső hatóság a külföldi állampolgárral szemben a Németországi Szövetségi Köztársaság biztonságára nézve különös veszély vagy terroristaveszély elhárításának céljából, tényekre alapozott előrejelzés alapján előzetes kiutasítás nélkül kitoloncolást elrendelő határozatot hozhat. A kitoloncolást elrendelő határozat azonnal végrehajtható; a kitoloncolásra vonatkozó figyelmeztetés annak nem előfeltétele."

13 Az AufenthG 62a. §-ának (1) bekezdése így rendelkezik:

"Az idegenrendészeti őrizetet általában különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani. Amennyiben nincsen különleges idegenrendészeti fogda a szövetségi területen, vagy a külföldi állampolgár jelentős veszélyt jelent harmadik személyek testi épségére és életére vagy jogilag védett fontos belső biztonsági érdekekre, az őrizet egyéb büntetés-végrehajtási intézetben is végrehajtható; ilyen esetben a kitoloncolásukra váró személyeket el kell különíteni a többi fogvatartottól. [...]".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

14 WM tunéziai állampolgár, akinek tartózkodási helye Németországban volt. 2017. augusztus 1-jei határozatával Hessen szövetségi tartomány (Németország) hatáskörrel rendelkező minisztériuma az AufenthG 58a. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte WM Tunéziába való kitoloncolását azzal az indokkal, hogy különös veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, különösen személyiségére, magatartására, radikális iszlám meggyőződésére, a hírszerzési szolgálatok által "az Iszlám Állam számára embercsempész és toborzási tevékenységet végzőként" való minősítésére, valamint ugyanezen szervezet számára Szíriában folytatott tevékenységére tekintettel.

15 WM a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) előtt egyrészt keresetet nyújtott be a 2017. augusztus 1-jei határozat ellen, másrészt ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő e határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet az említett bíróság 2017. szeptember 19-i határozatában azzal az indokkal utasította el, hogy kellően valószínűsíthető, hogy WM terrorcselekményt követ el Németországban.

16 A hatáskörrel rendelkező idegenrendészeti hatóság kérelmére az Amtsgericht Frankfurt am Main (frankfurt am maini helyi bíróság, Németország) 2017. augusztus 18-i végzésével az AufenthG 62a. §-a (1) bekezdésének megfelelően elrendelte WM 2017. október 23-ig büntetés-végrehajtási intézetben történő idegenrendészeti őrizetét.

17 WM e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Landgericht Frankfurt am Main (frankfurt am maini regionális bíróság, Németország) előtt, amely 2017. augusztus 24-i határozatával azt elutasította. WM ezen utóbbi határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) előtt a 2017. augusztus 18. és 2017. október 23. közötti őrizetére vonatkozó határozat jogellenességének megállapítása iránt.

18 2018. május 9-én WM-et kitoloncolták Tunéziába.

19 Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy a 2008/115 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi-e, hogy valamely tagállam egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt kitoloncolás céljából, a fogvatartottaktól elkülönítve ne azzal az indokkal tartson egy büntetés-végrehajtási intézetben őrizetben, hogy e tagállam területén nincs különleges idegenrendészeti fogda, hanem azzal az indokkal, hogy ezen állampolgár jelentős veszélyt jelent harmadik személyek testi épségére vagy életére, illetve a nemzetbiztonságra.

20 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmezésétől függ.

21 E körülmények között határozott úgy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság), hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Ellentétes-e a [2008/115 irányelv] 16. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a kitoloncolás céljából elrendelt őrizet végrehajtható rendes büntetés-végrehajtási intézetben, ha a külföldi állampolgár jelentős veszélyt jelent harmadik személyek testi épségére és életére vagy jogilag védett fontos belső biztonsági érdekekre, amely során a kitoloncolás céljából őrizetben lévő személyeket ebben az esetben is a fogvatartottaktól elkülönítve kell elhelyezni?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

22 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2008/115 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének büntetés-végrehajtási intézetben, a többi fogvatartott elkülönítve történő végrehajtását abból az okból, hogy e személy jelentős veszélyt jelent harmadik személyek testi épségére és életére vagy a nemzetbiztonságra.

A 2008/115 tárgyi hatályáról

23 A svéd kormány vitatja a 2008/115 irányelv 16. cikkének az alapügy tekintetében való alkalmazhatóságát. E kormány hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 72. cikk értelmében az Európai Unió közös bevándorlási politikája, amelynek körébe a 2008/115 irányelv tartozik, nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását, és az említett tagállamok továbbra is hatáskörrel rendelkeznek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolás céljából elrendelt őrizetével kapcsolatos hatékony biztonsági intézkedések meghozatalára. Márpedig az említett kormány szerint az AufenthG. 62a. §-a (1) bekezdése a közrend fenntartásához és Németország belső biztonságának megőrzéséhez szükséges intézkedésnek tekinthető.

24 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 29. pontjában, a 2008/115 irányelv hatályának terjedelmére vonatkozó értékelés során figyelembe kell venni a többek között az EK 63. cikk első bekezdése 3. pontjának b) alpontja alapján elfogadott - amely rendelkezést átvette az EUM-Szerződés harmadik részének "A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség" című V. címében szereplő EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének c) pontja - irányelv általános rendszerét.

25 A 2008/115 irányelvet, 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően, a valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra kell alkalmazni. E cikk (2) bekezdése felsorolja azokat a helyzeteket, amikor a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet. Márpedig a Bíróság előtt benyújtott egyetlen ügyirat sem sugallja azt, hogy az alapeljárás felperesének helyzete az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt helyzetek egyike alá tartozna.

26 Úgy tűnik, hogy a 2008/115 irányelv, közelebbről 16. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik az alapeljárás felperesének helyzete, akivel szemben büntetés-végrehajtási intézetben végrehajtandó őrizetbe helyezésre vonatkozó határozatot hoztak az AufenthG 62a. §-ának (1) bekezdése alapján, amely ezen irányelv 16. cikkének (1) bekezdését ülteti át a német jogrendbe.

27 A jelen ügyben önmagában az EUMSZ 72. cikk említése nem elegendő a 2008/115 irányelv alkalmazásának elvetéséhez, még akkor sem, ha az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás harmadik személyek testi épségére és életére vagy jogilag védett fontos belső biztonsági érdekekre hivatkozik az őrizet büntetés-végrehajtási intézetben való végrehajthatóságához.

28 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, jóllehet a tagállamok feladata a területükön a közrend biztosítását, valamint a saját belső és külső biztonságuk biztosítását szolgáló intézkedések meghozatala, ebből nem következik, hogy az ilyen intézkedések teljes mértékben kívül esnek az uniós jog hatályán (2020. április 2-iBizottság kontra Lengyelország [A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésének ideiglenes mechanizmusa] ítélet, C-715/17, C-718/17 és C-719/17, EU:C:2020:257, 143. pont).

29 Az EUMSZ 72. cikk, amely akként rendelkezik, hogy az EUM-Szerződés V. címe nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását, nem értelmezhető akként, hogy olyan jogkört ruház a tagállamokra, amely alapján azok pusztán e hatáskörökre hivatkozva eltekinthetnek az uniós jogi rendelkezéseknek, a jelen esetben a 2008/115 irányelv 16. cikknek az alkalmazásától (lásd: 2020. április 2-iBizottság kontra Lengyelország [A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésének ideiglenes mechanizmusa] ítélet, C-715/17, C-718/17 és C-719/17, EU:C:2020:257, 145. és 152. pont).

30 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapügy a 2008/115 irányelv hatálya alá tartozik, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre válaszolni kell.

Az ügy érdeméről

31 A Bíróság kimondta, hogy a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének első mondata azt az elvet rögzíti, amely szerint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolás céljából elrendelt őrizetét különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani. E rendelkezés második mondata az ezen elv alóli eltérést ír elő, amelyet ilyenként szigorúan kell értelmezni (2014. július 17-iBero és Bouzalmate ítélet, C-473/13 és C-514/13, EU:C:2014:2095, 25. pont).

32 Ezenkívül a Bíróság megállapította, hogy a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövege nem azonos minden egyes nyelvi változatban. E rendelkezés ugyanis a német nyelvi változatában kimondja, hogy "amennyiben egy tagállam nem rendelkezik különleges idegenrendészeti fogdákkal, és amennyiben az elhelyezést büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, az őrizet alatt álló harmadik országbeli állampolgárokat el kell különíteni a többi fogvatartottól". Más nyelvi változatokban az említett rendelkezés nem a különleges idegenrendészeti fogdák létezésének hiányára, hanem arra a körülményre utal, hogy a tagállam "nem tudja" az említett állampolgárokat ilyen fogdákban elhelyezni (2014. július 17-iBero és Bouzalmate ítélet, C-473/13 és C-514/13, EU:C:2014:2095, 26. pont).

33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi szöveg egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (2019. május 14-iM és társai [Menekült jogállás visszavonása), C-391/16, C-77/17 és C-78/17, EU:C:2019:403, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 Először is, ami a 2008/115 irányelv általános rendszerét illeti, ezen irányelv 16. cikke (1) bekezdésének első mondata azt írja elő, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár őrizetet "általában" különleges idegenrendészeti fogdákban hajtsák végre. E kifejezés alkalmazása egyértelművé teszi, hogy a 2008/115 irányelv kivételeket enged ezen általános szabály alól.

35 A 2008/115 irányelv "Szükséghelyzetek" című 18. cikke (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy azokban az esetekben, amikor a kiutasítandó harmadik országbeli állampolgárok kivételesen nagy száma előre nem látott, súlyos terhet ró valamely tagállam idegenrendészeti fogdáinak kapacitására, illetve közigazgatási vagy igazságügyi alkalmazottaira, akkor ez a tagállam - ameddig a kivételes helyzet fennáll - dönthet úgy, hogy, a 2008/115 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében és 17. cikkének (2) bekezdésében előírt körülményektől eltérve, sürgős lépéseket tesz az őrizet körülményeinek tekintetében.

36 Noha ezen sürgős intézkedések csak az ezen irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kivételes helyzetekben alkalmazhatók, meg kell állapítani, hogy, amint azt a főtanácsnok lényegében kiemelte indítványának 64. és 69. pontjában, sem ezen irányelv szövegéből, sem rendszeréből nem következik, hogy kizárólag e helyzetek minősülhetnének olyan oknak, amelyre a tagállamok hivatkozhatnak az azon elvtől való eltérés céljából, amelynek értelmében harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolás céljából elrendelt őrizetét a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani.

37 Másodszor, ami a 2008/115 irányelv célját illeti, az irányelv, amint az (2) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, a hatékony visszatérési és hazatelepülési politika megvalósítására irányul az érintett személyek alapvető jogainak és méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett (2018. június 19-iGnandi ítélet, C-181/16, EU:C:2018:465, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ezenkívül ki kell emelni, hogy minden, a 2008/115 irányelv szerint elrendelt őrizetet szigorúan az említett irányelv IV. fejezete rendelkezéseinek keretében kell foganatosítani oly módon, hogy biztosítva legyen egyfelől az arányosság elvének tiszteletben tartása a felhasznált módszerek és a kitűzött célok vonatkozásában, másfelől az érintett harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogainak tiszteletben tartása (2014. június 5-iMahdi ítélet, C-146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 55. pont). A 2008/115 irányelv (6) preambulumbekezdésének megfelelően az ezen irányelv értelmében meghozott határozatokat eseti alapon és tárgyilagos kritériumok szerint kell elfogadni (2014. június 5-iMahdi ítélet, C-146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 70. pont).

39 A fentiekből az következik, hogy az említett irányelv 16. cikke (1) bekezdésének második mondata feljogosítja a tagállamokat arra, hogy kivételesen és a 2008/115 irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt helyzeteken kívül, a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének végrehajtása érdekében büntetés-végrehajtási intézetben helyezzék el, amennyiben, az adott ügy sajátos körülményei folytán, az ezen irányelv által követett célokat nem tudják tiszteletben tartani e személyek őrizetének különleges fogdákban történő biztosítása által.

40 A jelen ügyben az En AufenthG 62a. §-ának (1) bekezdése azt írja elő, hogy a kitoloncolás céljából elrendelt őrizetet főszabály szerint különleges idegenrendészeti fogdákban, illetve kivételesen, amennyiben a külföldi állampolgár jelentős veszélyt jelent harmadik személyek testi épségére és életére vagy jogilag védett fontos belső biztonsági érdekekre, büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Ebben az esetben a kitoloncolásukra váró külföldi személyeket el kell különíteni a többi fogvatartottól.

41 Az e szabályozás által a kitoloncolás céljából elrendelt őrizet büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtásának igazolásához felsorolt okok tehát közrendi és közegészségi jellegűek. Az ilyen fenyegetés kivételes jelleggel igazolhatja, hogy harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából elrendelt őrizetét a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének második mondatának megfelelően büntetés-végrehajtási intézetben, a többi fogvatartottól elkülönítve hajtsák végre, biztosítva a kitoloncolási eljárás zavartalan lefolyását az irányelv által követett célokkal összhangban.

42 Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy bár a tagállamok lényegében - tagállamonként és időszakonként változó nemzeti igényeiknek megfelelően - szabadon határozhatják meg a közrend követelményeit, ugyanakkor uniós összefüggésben, és különösen a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogai tiszteletben tartásának az Unió területéről történő kitoloncolásuk során való biztosítása érdekében előírt kötelezettség alóli eltérés igazolásaként e követelményeket szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy azok tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az uniós intézmények ellenőrzése nélkül (lásd ebben az értelemben: 2015. június 11-iZh. és O. ítélet, C-554/13, EU:C:2015:377, 48. pont).

43 Ami a "közrend veszélyeztetése" 2008/115 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése szerinti fogalmának értelmezését illeti, a Bíróság kimondta, hogy e fogalom azt feltételezi, hogy - a társadalmi rend megzavarásán túl, amelyet valamennyi jogsértés megvalósít - olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély álljon fenn, amely sérti a társadalom valamely alapvető érdekét (2015. június 11-iZh. és O. ítélet, C-554/13, EU:C:2015:377, 60. pont).

44 A "közbiztonság" fogalmát illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e fogalom magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát, következésképpen pedig az alapvető állami intézmények és közszolgáltatások működésének veszélyeztetése, valamint a lakosság fennmaradása, akárcsak a külkapcsolatok vagy a népek békés együttélése súlyos megzavarásának a kockázata vagy a katonai érdekek veszélyeztetése hatással lehet a közbiztonságra (2016. február 15-iN. ítélet, C-601/15 PPU, EU:C:2016:84, 66. pont).

45 Márpedig, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 77. pontjában, az, az önkéntes távozásra nyitva álló határidő csökkentését vagy eltörlését a 2008/115 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése értelmében megalapozó követelmény, hogy olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély álljon fenn, amely sérti a társadalom valamely alapvető érdekét, még inkább érvényesül a kitoloncolás céljából elrendelt őrizetnek a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének második mondatával összhangban, büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtása esetén.

46 A közrend vagy a nemzetbiztonság megsértése tehát csak azzal a feltétellel igazolhatja a harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének második mondata alkalmazásában büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtását, hogy egyéni magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos fenyegetést jelent, amely a társadalom valamely alapvető érdekére vagy a tagállam belső vagy külső biztonságára hatással van (lásd ebben az értelemben: 2016. február 15-iN. ítélet, C-601/15 PPU, EU:C:2016:84, 67. pont).

47 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e feltételek az alapügyben fennállnak-e.

48 A fenti megfontolások összességének fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/115 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének büntetés-végrehajtási intézetben, a többi fogvatartottól elkülönítve történő végrehajtását abból az okból, hogy e személy valódi, közvetlen és kellően súlyos fenyegetést jelent, amely a társadalom valamely alapvető érdekére vagy az érintett tagállam belső vagy külső biztonságára hatással van.

A költségekről

49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének büntetés-végrehajtási intézetben, a többi fogvatartottól elkülönítve történő végrehajtását abból az okból, hogy e személy valódi, közvetlen és kellően súlyos fenyegetést jelent, amely a társadalom valamely alapvető érdekére vagy az érintett tagállam belső vagy külső biztonságára hatással van.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.