A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40377/2008/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 196. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 29. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 28. §] Bírók: Farkas Mária, Pálné dr. Mikola Júlia, Vuleta Csaba

Fővárosi Ítélőtábla

15.Gf.40.377/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Vitári Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a dr. Szegedi László ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt ... alperes neve (alperes címe) alperes ellen, 26.719.000 forint és járuléka megfizetése iránt indított perében,

a Fejér Megyei Bíróság 2008. május 26. napján kelt, 14.G.40.112/2007/10. számú ítélete ellen az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán, a 2008. december 5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 26.719.000 forintot, és ezen összeg után 2005. november 29. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 600.000 forint plusz áfa összegű ügyvédi munkadíjat perköltség címén, valamint az államnak külön felhívásra 900.000 forint eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az alábbiakkal indokolta:

A megállapított tényállás szerint az alperes az 1997. január 2-án megalakult T. Kft.-nek ügyvezetője volt. Az alperes képviseleti joga 2005. november 24. napjáig állt fenn, amikor is a Fejér Megyei Bíróság ... számú végzésével elrendelte a felperes felszámolását; a felszámolás kezdő időpontja 2005. november hó 24. napja.

Az alperes 2005. november 23. napján egyszerűsített éves beszámoló mérleget készített, amelyben úgy nyilatkozott, hogy a felperes gazdasági társaság 26.719.000 forint pénzeszközzel rendelkezik. A felperesi gazdasági társaság egyszerűsített éves beszámolóiból kitűnően, amelyeket szintén az alperes írt alá, 2004-ben 26.719.000 forint, 2003. évben 26.619.000 forint, az ezt megelőző 2002. évben 24.629.000 forint volt a felperes készpénzállománya.

A felszámolás kezdő időpontját követően az alperes a mérlegben szereplő pénzösszeget a felszámolónak nem adta át, azzal nem számolt el. Arra hivatkozott, hogy ezt az összeget alvállalkozói részére fizette ki, e kifizetések azonban a könyvelésben nem szerepelnek.

Az elsőfokú bíróság ismertette a felperes kereseti kérelmét, amelyben az alperes 26.719.000 forint és ennek 2005. november 29. napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata, valamint a perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes nyilatkozata szerint a felszámolás alá került felperes gazdasági társaság 26.719.000 forint készpénzeszközzel rendelkezett, ez azonban a felszámoló részére nem került átadásra. A keresete jogalapjaként a 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdését, a Ptk. 301. §-át jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság összefoglalta az alperes ellenkérelmét, mely a kereset elutasítására irányult. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperes házipénztárában ténylegesen a követelt készpénzállomány nem szerepelt. Ebből a pénzeszközből a felszámolási eljárás megindulását megelőzően alvállalkozókat fizetett ki. A kifizetésekről átvételi elismervények készültek, amelyeket a felszámolónak át is adott.

Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta.

Megállapította, hogy a peranyaghoz csatolásra került az alperes által 2005. november 23. napján készített egyszerűsített éves beszámoló mérleg, valamint a felperes gazdasági társaság 2002., 2003. és 2004. évre vonatkozó egyszerűsített éves beszámolója. Az egyszerűsített éves beszámolóból kitűnően a 2005. évi egyszerűsített éves beszámoló szerint a társaság rendelkezett 26.719.000 forint készpénzzel. Ugyanez a készpénzállomány megtalálható volt a gazdasági társaságnál az alperes nyilatkozata szerint már a 2004. évben is. Az alperes által az érdemi ellenkérelme alátámasztására csatolt átvételi elismervények különböző összegű kifizetésekről szóltak, azonban ezek az átvételi elismervények 2001. és 2002. évben keltek. Az eljárás során tanúként meghallgatott Gy.T. is úgy nyilatkozott, hogy a felperesi kifizetésekről csak ezek az átvételi elismervények készültek, ezek a társaság könyvelésében azonban nem szerepeltek.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 12. § (1) bekezdése értelmében a könyvvezetés az a tevékenység, amelynek keretében a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményekről a törvényben rögzített szabályok szerint folyamatosan nyilvántartást vezet és azt az üzleti év végével lezárja. A 15. § (2) bekezdése alapján a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelynek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni, ide értve azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak, amelyek egyrészt a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, másrészt azokat is, amelyek a fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak (a teljesség elve). A 15. § (3) bekezdése szerint, a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). A 18. §-a úgy rendelkezik, hogy az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget, továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének működése eredményének bemutatásához szükségesek. A 165. § (1) bekezdése szerint minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát, vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. A 165. § (2) bekezdés értelmében, szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak. A 165. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetőleg bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15. napjáig a könyvekben rögzíteni kell. A 166. § (1) bekezdése tartalmazza azt a szabályt, amely szerint számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti, vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy, vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását, nyilvántartását támasztja alá. Az elsőfokú bíróság idézte még a Számv.tv. 167. § (1) bekezdését, mely a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékeit határozza meg.