A Fővárosi Törvényszék Pf.638832/2012/4. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 4. §, 78. §, 163. §, 164. §, 196. §, 235. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 523. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Gubacsiné dr. Tamás Andrea, Schöner Nóra, Szecskóné dr. Kiss Adrienn Etelka

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.21769/2011., Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.21769/2011/14., *Fővárosi Törvényszék Pf.638832/2012/4.*, Kúria Pfv.20416/2013/8. (BH 2014.6.177)

***********

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

45. Pf.../2012/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Varga Puskás Péter ügyvéd (....) által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek - a dr. Balogh László ügyvéd (....) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt 8. P.../2011. szám alatt indított perében 2012. március 14. napján hozott 14. sorsz. ítélet ellen a felperes részéről 15. alatt előterjesztett, és Pf. 3.. sorsz. alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000.000 (tízmillió) Ft-ot és annak 2007. május 31. napjától a 2009. május 30. napjáig évi 20%, 2009. május 31. napjától a kifizetésig évi 20% kamatát és a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 1/3-val megegyező mértékű kamatát

Mellőzi a bíróság a felperes első fokú perköltség és illetékfizetési kötelezettségét, ehelyett az alperest kötelezi arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 793.750 (hétszázkilencvenháromezer hétszázötven) Ft együttes első és másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra a felperes személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 600.000 (hatszázezer) Ft kereseti és 800.000 (nyolcszázezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az első fokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 Ft perköltséget. és az államnak külön felhívásra 300.000 Ft eljárási illetéket.

A felperes fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét elsősorban változtassa meg és kötelezze az alperest 10.000.000 Ft és annak 2007. május 31. napjától 2009. május 30, napjáig évi 20%, 2009. május 31. napjától pedig a Ptk. 301. (3) bekezdése szerinti késedelmi kamat és perköltség megfizetésére. Másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra, újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet megalapozatlan, jogszabály - és iratellenes.

Arra hivatkozott, hogy a jelen jogvita alapját képező szerződéssel egy időpontban és helyen a felperes és fél1 között létrejött szerződés kapcsán folyamatban volt perben a Fővárosi Törvényszék a 45. Pf..../2012/8. sorsz. alatt jogerős fél1-et marasztaló határozatot hozott. E határozat megállapításait, figyelemmel arra, hogy a szerződések azonos helyen időpontban és tartalommal jöttek létre, a tényállás azonos, az ezen eljárásban előadottak és a jogerős határozatban tett megállapításokra a jelen eljárásban is hivatkozhat. A határozatot 2012. október 12. napján vette kézhez, az abban foglaltak a felperesre kedvezőbb határozatot eredményezhetnek, ezért annak figyelembe vételét a a Pp. 235. § (1) bekezdése nem zárja ki.

tanú1 tanú e másik eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a szerződéses konstrukció az volt, hogy fél2 hozzátartozói az épülő négyből három lakást megvásárolnak, egy pedig marad a cégben. A megvett lakásokra bankkölcsönt vesznek fel, befejezik őket, eladják, majd a hasznot megosztják. Kijelentette továbbá, hogy a megosztás részleteit nem előtte beszélték meg. Ezen eljárásban tehát szó sem esett a felperes haszonszerzéséről. E tárgyaláson a tanú elmondta azt is, hogy a felek a szerződéskötés előtt a szerződést átolvasták, kérdés nem merült fel sem akkor, sem később, és senki nem jelezte, hogy a kölcsön összegét nem kapta volna meg, és azt sem, hogy valójában fél2 akart kölcsönszerződést kötni. Ilyen kijelentést fél2 sem tett előtte, csak mintegy három évvel később állította ezt egy beszélgetés során. A tanú 2012. április 24. napján a vallomását a pénzátadás körében azzal egészítette ki, hogy nem tartózkodott folyamatosan a szobában, ezért a pénzátadás megtörténtét nem tudja kizárni. Az aláíráskor nem tudott arról, hogy pénzmozgás nem történt és abban biztos volt, hogy ilyet a jelenlévők nem mondtak. Kijelentette azt is, hogy a felek a szerződést átolvasták, tudták mit írnak alá. A jogerős ítélet megállapította, hogy tanú1 az egyetlen érdektelennek tekinthető tanú., míg fél2 - miként azt az jogerős ítélet is kifejtette, érdektelen tanúnak nem tekinthető.

Az eljárás során tisztázódott, hogy a szerződéskötés időpontjában az alperes nem rendelkezett az ingatlan megvásárlásához a megfelelő pénzösszeggel, azt csak kölcsönből finanszírozhatta. Ezt alátámasztotta tanú2 tanú 2011. december 14. napján elhangzott kijelentése, mely szerint " a (ingatlan címe). sz. alatti ingatlanról azt tudom, hogy a gyermekeim ill. testvérem vett fel kölcsönt és (lány neve) lányom ott lakik, a másik lányom is oda van bejelentve".

Az első fokú bíróság mindezek ellenére fél2 és tanú1 tanú vallomására alapozva hozta meg ítéletét. A jogerős ítéletben ugyanakkor a másodfokú bíróság kifejtette, hogy egyéb érdektelen tanú vallomása, vagy objektív bizonyíték hiányában pusztán az alperes közeli hozzátartozói vagy a jogvita eldöntésében közvetlenül érdekelt személy vallomása alapján a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozattal szemben nem állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a felperes a kölcsönt nem folyósította.

Kiemelte, hogy a felek egymással a Pp. 196. § (1) bekezdése szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt kölcsönszerződést kötöttek, a Pp. 164. § (19 bekezdése alapján az alperest terheli annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy bár azt elismerte, ténylegesen a felperestől 10.000.000 Ft-ot nem vett át. Ezt pedig a fentiekben kifejtettek folytán nem bizonyította.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.

Arra hivatkozott arra, hogy a felperes által hivatkozott perben hozott döntés a jelen ügyben nem irányadó. A jelen ügyben eljáró első fokú bíróság az ebben az ügyben beszerzett bizonyítékok helytálló értékelésével nem látta megállapíthatónak a kölcsön folyósítását. A (ingatlan címe) ingatlan, a (cég neve).Kft. tulajdonát képezte. A felperes és fél2 egy családi eseményen, egy temetésen találkozott. Ezt követően kezdtek el tárgyalni egymással. A felperes a projektben a haszon reményében részt kívánt venni. Ennek érdekében vásárolt üzletrészt a Kft-ben, és ezen belül közös gazdasági tevékenységet folytatott fél2vel. A felperes Kft. üzletrész megvételéhez adott 25.000.000,- Ft-ot, majd fél2nek adott tagi kölcsönként pénzt. Ebben az esetben pedig a felperes vállalta annak kockázatát, hogy adott esetben kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt elbukhatja ezt a pénzt.