A Kúria Bfv.916/2012/5. számú precedensképes határozata foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 14. §, 171. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 3. §, 7. §, 15. §, 26. §, 93. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §] Bírók: Feleky István, Márki Zoltán, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

Ha a kihívott ügyeletes orvos az alvó, erősen verejtékező, a szívelégtelenség előjeleit mutató sértettet - az együttműködési készség hiányára hivatkozva - nem ébreszti fel és nem vizsgálja meg, orvosi foglalkozásának szabályait megszegi, s ezzel a sértett életét, egészségét követlen veszélynek teszi ki.

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Járásbíróság B.1279/2010/15., Kecskeméti Törvényszék Bf.86/2011/7., *Kúria Bfv.916/2012/5.* (BH 2013.8.203)

***********

KÚRIA

Bfv.III.916/2012/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év január hó 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt dr. K. Z. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Városi Bíróság 3.B.1279/2010/15. számú, illetőleg a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Bf.86/2011/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kecskeméti Városi Bíróság a feltétlen eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - a 2011. január 21. napján kihirdetett 3.B.1279/2010/15. számú ítéletével dr. K. Z. terheltet bűnösnek mondta ki foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés].

Ezért őt önálló mellékbüntetésként az orvosi foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra ítélte, valamint kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

A védelmi fellebbezés alapján eljárt Bács-Kiskun Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. november 18. napján hozott 1.Bf.86/2011/7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az orvosi foglalkozástól eltiltást 2 év tartamúra enyhítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

Az elsőfokú bíróság az elkövetéskori büntetőtörvényt alkalmazta. Jogi értékelése körében megjelölte az alkalmazott jogszabályhelyeket. A büntetés célját önálló mellékbüntetés kiszabásával is elérhetőnek találta. Továbbá kifejtette, hogy a terhelt egyszerűbb orvosi tevékenység ellátására sem képes önállóan, szellemileg leépülő állapotában javulás nem, csak további hanyatlás következhet be hasonló cselekmény ismétlődésével, mindemiatt nem alkalmas a szakmájának gyakorlására. Az orvosi foglalkozástól történő (általános, nem szakterülethez kötött) eltiltás kapcsán hivatkozott a 2535. számú "büntető jogelvi döntvényre" is.

A másodfokú bíróság a terhelt bűnösségére vont következtetéssel és a jogi minősítéssel egyetértett.

Kifejtette, hogy a terhelt foglalkozási szabályszegése a sértett megfelelő vizsgálatának el nem végzése. A foglalkozástól eltiltás határozott tartamúra enyhítésének indokaként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a népegészségügyi szakigazgatási szerv a terheltet háziorvosi munkakör betöltésére korlátozottan alkalmasnak nyilvánította, és a terhelt szellemi leépülése rosszabbodásának intenzitása egyértelműen nem prognosztizálható.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a bűnösség megállapítása miatt, felmentés, másodlagosan a foglalkozástól eltiltás mellőzése vagy enyhítése érdekében.

Indokai szerint

- a tényállás megalapozatlan, iratellenes, helytelen következtetéseken nyugvó,

- a bíróság a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte, a sértett hozzátartozójának tanúvallomása számos ellentmondást tartalmaz, mégis aggálytalanul elfogadta, ugyanakkor a terhelt vallomása következetes, mégis elvetette,

- a vizsgálat valóban nem volt teljes körű, de ennek oka a sértett hozzátartozójának akadályozó magatartása, továbbá a sértett felébredése utáni értesítésre adott utasítását a hozzátartozók nem tartották be,

- a bíróság nem vette figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 26. § (2) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt, a beteg együttműködési kötelezettségeire, továbbá a 27. § (2) bekezdésében foglalt, a beteg és hozzátartozói joggyakorlására vonatkozó rendelkezéseit, miáltal nem volt meg a sértett és hozzátartozói részéről az elvárható együttműködés, tájékoztatás és a terápia betartása,

- a terheltnek a kötelező védői részvétel ellenére a védő nélküli nyomozási szakban tett vallomásai pedig nem lettek volna felhasználhatóak.

A Legfőbb Ügyészség a BF.2026/2012. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, s a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

Álláspontja szerint

- a törvényben kizártság oka, hogy az indítvány a bizonyítékok mérlegelését, a levont következtetéseket sérelmezve valójában a megállapított tényállást támadja,

- a vizsgálatot akadályozó vagy az orvost jogainak gyakorlásában korlátozó tényt az irányadó tényállás nem tartalmaz,

- érdemi felülvizsgálatra csak az Eütv.-re hivatkozás alapján kerülhet sor, az viszont alaptalan, mert a sértett vizsgálatát az állapotától függetlenül el kellett volna végezni, de a terhelt nem ébresztette fel az alvó sértettet, aki ezért nem tudott együttműködni és állapotáról tájékoztatást adni,