BH 2013.8.203 Ha a kihívott ügyeletes orvos az alvó, erősen verejtékező, a szívelégtelenség előjeleit mutató sértettet - az együttműködési készség hiányára hivatkozva - nem ébreszti fel és nem vizsgálja meg, orvosi foglalkozásának szabályait megszegi, s ezzel a sértett életét, egészségét követlen veszélynek teszi ki [Btk. 171. § (1) bek.].

A városi bíróság a feltétlen eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - a 2011. január 21. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés].

Ezért őt önálló mellékbüntetésként az orvosi foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra ítélte, valamint kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

A védelmi fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság a 2011. november 18. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az orvosi foglalkozástól eltiltást 2 év tartamúra enyhítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a bűnösség megállapítása miatt, felmentés, másodlagosan a foglalkozástól eltiltás mellőzése vagy enyhítése érdekében.

Indokai szerint

- a tényállás megalapozatlan, iratellenes, helytelen következtetéseken nyugvó,

- a bíróság a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte, a sértett hozzátartozójának tanúvallomása számos ellentmondást tartalmaz, mégis aggálytalanul elfogadta, ugyanakkor a terhelt vallomása következetes, mégis elvetette,

- a vizsgálat valóban nem volt teljes körű, de ennek oka a sértett hozzátartozójának akadályozó magatartása, továbbá a sértett felébredése utáni értesítésre adott utasítását a hozzátartozók nem tartották be,

- a bíróság nem vette figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 26. § (2) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt, a beteg együttműködési kötelezettségeire, továbbá a 27. § (2) bekezdésében foglalt, a beteg és hozzátartozói joggyakorlására vonatkozó rendelkezéseit, miáltal nem volt meg a sértett és hozzátartozói részéről az elvárható együttműködés, tájékoztatás és a terápia betartása,

- a terheltnek a kötelező védői részvétel ellenére a védő nélküli nyomozási szakban tett vallomásai pedig nem lettek volna felhasználhatóak.

A Legfőbb Ügyészség a BF. 2026/2012. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, s a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

Álláspontja szerint

- a törvényben kizártság oka, hogy az indítvány a bizonyítékok mérlegelését, a levont következtetéseket sérelmezve valójában a megállapított tényállást támadja,

- a vizsgálatot akadályozó vagy az orvost jogainak gyakorlásában korlátozó tényt az irányadó tényállás nem tartalmaz,

- érdemi felülvizsgálatra csak az Eütv.-re hivatkozás alapján kerülhet sor, az viszont alaptalan, mert a sértett vizsgálatát az állapotától függetlenül el kellett volna végezni, de a terhelt nem ébresztette fel az alvó sértettet, aki ezért nem tudott együttműködni és állapotáról tájékoztatást adni,

- a bűnösség megállapítása törvényes, így felmentésnek, a foglalkozástól eltiltás mellőzésének vagy mérséklésének nincs helye.

A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a terhelt védője az indítványt változatlan tartalommal fenntartotta. Kifejtette, hogy felülvizsgálatnak elsődlegesen az Eütv. alapján van helye. A beteget önrendelkezési jog illette meg, következésképpen a terhelt nem végezhette el a vizsgálatot a sértett beleegyező nyilatkozata nélkül. A hozzátartozók is csupán a sértett pszichiátriai beutalása érdekében hívták az ügyeletes háziorvost. Sürgős esetre utaló körülmény nem merült fel, ellátási helyzetre nem utalt semmi.

A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratban, a terhelt pedig az indítványban foglaltakat fenntartva szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

Felülvizsgálatban a felülbírálat

- az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés],

- a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és

- főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés]

kötött.

Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].

A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

Ezzel szemben az indítvány a tényállás kifogásolásával olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását - ami felülvizsgálatban kizárt.

A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog megsértésével került sor, a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján pedig, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

Előrebocsátja a Kúria, hogy nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét megállapította, s a bűncselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes.

A Btk. 171. § (1) bekezdésének az elkövetés és az elbírálás idején azonos szövegezéssel hatályos rendelkezése szerint vétséget követ el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz.

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye esetében

- az elkövetési magatartás valamely, csakis az emberi életet, testi épséget vagy egészséget veszélyeztetni képes foglalkozási szabály megszegése; az egyéb foglalkozási szabályszegés más jogág szabályaiba ütközhet, és egyéb (polgári jogi vagy fegyelmi) felelősséget alapozhat meg (EBH 1586.),

- a foglalkozási szabály jogi normákba, rendeletekbe, utasításokba foglaltan írott, vagy a szakma általánosságban elfogadott előírásaival szokásszerű, s így íratlan (EBH 1586.), ezen belül az orvosi foglalkozás szabályai egyébként sajátosak, részleteiben általában jogszabály nem rendezi, így azok csak szakértő bevonásával állapíthatók meg (EBH 1586.; BH 2002.129.),