BH 2013.8.203 Ha a kihívott ügyeletes orvos az alvó, erősen verejtékező, a szívelégtelenség előjeleit mutató sértettet - az együttműködési készség hiányára hivatkozva - nem ébreszti fel és nem vizsgálja meg, orvosi foglalkozásának szabályait megszegi, s ezzel a sértett életét, egészségét követlen veszélynek teszi ki [Btk. 171. § (1) bek.].

Pertörténet:

Kecskeméti Járásbíróság B.1279/2010/15., Kecskeméti Törvényszék Bf.86/2011/7., Kúria Bfv.916/2012/5. (*BH 2013.8.203*)

***********

A városi bíróság a feltétlen eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - a 2011. január 21. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés].

Ezért őt önálló mellékbüntetésként az orvosi foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra ítélte, valamint kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

A védelmi fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság a 2011. november 18. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az orvosi foglalkozástól eltiltást 2 év tartamúra enyhítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a bűnösség megállapítása miatt, felmentés, másodlagosan a foglalkozástól eltiltás mellőzése vagy enyhítése érdekében.

Indokai szerint

- a tényállás megalapozatlan, iratellenes, helytelen következtetéseken nyugvó,

- a bíróság a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte, a sértett hozzátartozójának tanúvallomása számos ellentmondást tartalmaz, mégis aggálytalanul elfogadta, ugyanakkor a terhelt vallomása következetes, mégis elvetette,

- a vizsgálat valóban nem volt teljes körű, de ennek oka a sértett hozzátartozójának akadályozó magatartása, továbbá a sértett felébredése utáni értesítésre adott utasítását a hozzátartozók nem tartották be,

- a bíróság nem vette figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 26. § (2) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt, a beteg együttműködési kötelezettségeire, továbbá a 27. § (2) bekezdésében foglalt, a beteg és hozzátartozói joggyakorlására vonatkozó rendelkezéseit, miáltal nem volt meg a sértett és hozzátartozói részéről az elvárható együttműködés, tájékoztatás és a terápia betartása,

- a terheltnek a kötelező védői részvétel ellenére a védő nélküli nyomozási szakban tett vallomásai pedig nem lettek volna felhasználhatóak.

A Legfőbb Ügyészség a BF. 2026/2012. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, s a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

Álláspontja szerint

- a törvényben kizártság oka, hogy az indítvány a bizonyítékok mérlegelését, a levont következtetéseket sérelmezve valójában a megállapított tényállást támadja,

- a vizsgálatot akadályozó vagy az orvost jogainak gyakorlásában korlátozó tényt az irányadó tényállás nem tartalmaz,

- érdemi felülvizsgálatra csak az Eütv.-re hivatkozás alapján kerülhet sor, az viszont alaptalan, mert a sértett vizsgálatát az állapotától függetlenül el kellett volna végezni, de a terhelt nem ébresztette fel az alvó sértettet, aki ezért nem tudott együttműködni és állapotáról tájékoztatást adni,

- a bűnösség megállapítása törvényes, így felmentésnek, a foglalkozástól eltiltás mellőzésének vagy mérséklésének nincs helye.

A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a terhelt védője az indítványt változatlan tartalommal fenntartotta. Kifejtette, hogy felülvizsgálatnak elsődlegesen az Eütv. alapján van helye. A beteget önrendelkezési jog illette meg, következésképpen a terhelt nem végezhette el a vizsgálatot a sértett beleegyező nyilatkozata nélkül. A hozzátartozók is csupán a sértett pszichiátriai beutalása érdekében hívták az ügyeletes háziorvost. Sürgős esetre utaló körülmény nem merült fel, ellátási helyzetre nem utalt semmi.

A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratban, a terhelt pedig az indítványban foglaltakat fenntartva szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

Felülvizsgálatban a felülbírálat

- az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés],

- a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és

- főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés]

kötött.

Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].

A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

Ezzel szemben az indítvány a tényállás kifogásolásával olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását - ami felülvizsgálatban kizárt.