A Debreceni Ítélőtábla Mf.50002/2021/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) bek., (4) bek., 14. §, 31. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. §, 6:442. §, 6:470. § (1) bek., 6:485. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. § (1) bek., (3) bek., (4) bek., 86. § (2) bek., 101. § (1) bek., 102. § (1) bek., (6) bek., 196. §, 237. §, 369. § (1) bek., (3) bek., 376. § (1) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. § (1) bek., (2) bek.] Bírók: Gárdosi Judit, Pribula László, Tass Edina Ágnes

Debreceni Ítélőtábla

Mf.I.50.002/2021/7.

A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljáró felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Nagy József ügyvéd ügyintézése mellett eljáró Dr. Nagy József Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 3.M.70.127/2020/14. számú ítélete ellen az alperes által 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 23 463 (huszonháromezer-négyszázhatvanhárom) forint általános forgalmi adót tartalmazó, 110 363 (egyszáztízezer-háromszázhatvanhárom) forintra felemeli, ezt meghaladóan azt helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A felperes 2018. június 11. napjától 2020. március 29. napjáig munkaügyi specialista munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél, havi bruttó 365 000 forint munkabér mellett.

[2] A felperes 2019. szeptember 2. napján a munkahelyén balesetet szenvedett: az alperes központi irodaépületében található ebédlőben elhelyezett hűtőből vette ki az ebédjét, amikor a gazdálkodó szervezet munkatársa, alkalmazott neve az ebédlőajtó nyitása közben az ajtó kilincsével a hátát megütötte. A felperesnek erős fájdalma keletkezett, 2020. március 18. napjáig táppénzes állományba került.

[3] Az alperes a biztosító-társaságnál csoportos baleset- és betegbiztosítással rendelkezett. A biztosítási szerződésben a biztosító egyebek mellett kötelezettséget vállalt arra, hogy ha egy biztosított testi sérülés miatt olyan fokú keresőképtelenné válik a szolgáltatási időszak alatt, hogy a szerződő számára a munkáját nem tudja teljes körűen elvégezni, a biztosító a biztosítottnak megfizeti a szolgáltatási táblázatban megjelölt biztosítási összeget (ideiglenes teljes keresőképtelenség, baleset esetén napi térítés) minden olyan napra, amikor a biztosított igazoltan keresőképtelen, azonban legfeljebb a szolgáltatási táblázatban rögzített maximális napok után. A biztosítási szolgáltatás összege nem haladhatja meg a biztosított napi bérének 100%-át (11/A. pont).

[4] A felperes az alperesi jogtanácsossal, dr. H.R.-val történt egyeztetés után, 2020. januárjában lábadozási díj iránti igényt jelentett be a biztosítónak, amely a fenti csoportos baleset- és betegbiztosítási szerződés alapján a felperesnek 2020. április 1-jén 84 000 forintot, majd 2020. április 6. napján 402 000 forintot fizetett meg.

[5] A felperes 2020. március 10. napján kelt levelében 281 816 forint kártérítés és 1 200 000 forint sérelemdíj megfizetését kérte az alperestől. A felek 2020. április 14. napján aláírt megállapodást kötöttek, amelyben a további jogviták elkerülése érdekében a felperest ért kár összegét 400 000 forintban határozták meg, annak megfizetésére az alperes 2020. április 17. napjáig vállalt kötelezettséget akként, hogy azt a felperes pénzintézetnél vezetett lakossági folyószámlájára utalja át. A megállapodásban rögzítették, hogy ezen összeg megfizetését meghaladóan egymással szemben további igényük nincs.

[6] A felperes keresetében előbb 1 481 816 forint kártérítés és sérelemdíj, majd módosítást követően 400 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a fent hivatkozott megállapodás alapján.

[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a módosított kereseti kérelem vonatkozásában a megállapodás szerinti összeget teljesítette, mivel az általa megkötött biztosítás alapján a biztosító felperes részére 486 000 forintot átutalt.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 400 000 forint kártérítés, a Magyar Állam javára 24 005 forint illeték megfizetésére és megállapította, hogy a fennmaradó 64 904 forint illeték az állam terhén marad. Kötelezte ugyanakkor a felperest, hogy az alperes javára 54 086 forint és 14 603 forint áfa összegű perköltséget fizessen meg.

[9] Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a felek 2020. április 14. napján megkötött, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. év I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 14. §-ának megfelelően létrejött megállapodásában az alperes kártérítésként 400 000 forintot megfizetését vállalta, a felperes azt a keletkezett kár és sérelemdíj megtérítése fejében elfogadta, mely megállapodást egyik fél sem támadott meg.

[10] Az alperes a megállapodás szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette, nem bizonyította, hogy a felperes részére a biztosító által megfizetett

486 000 forint munkabaleseti eredetű, kártérítés célját szolgáló ellátás volt. Az alperes az általa megkötött csoportos baleset- és betegbiztosítási szerződéssel a munkavállalói részére lényegében béren kívüli juttatást biztosított. A megkötött biztosítási szerződés a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:442. § szerinti csoportos biztosításra vonatkozik, az az alperes által egyoldalúan vállalt kötelezettség. A szerződés nem a Ptk. 6:470. § szerinti felelősségbiztosítási szerződés, hiszen a kifizetett juttatás a szerződés 11/A. pontjára figyelemmel a munkavállaló ténylegesen bekövetkezett kárától, a káresemény körülményeitől, az alperes felelősségétől független.

[11] Kiemelte továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes éppen alperesi jogtanácsos tájékoztatását követően fordult a biztosítóhoz, az eljárás alperes előtt nyilvánvalóan ismert volt, amikor 2020. április 14-én aláírta a felek közötti megállapodást, mely megállapodás egyébként nem utal arra, hogy az alperes a vállalt kártérítés összegét a biztosítón keresztül kívánja megfizetni. Az érvényesen létrejött megállapodás alapján kötelezte az alperest 400 000 forint kártérítés megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a perben alperes 73%-ban pernyertesnek tekinthető és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján a pernyertességgel arányos perköltséget részére a felperes köteles megfizetni. Az alperest illető perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján csatolt megbízási szerződésre figyelemmel határozta meg, azonban azt a rendelet 2. § (2) bekezdése alapján 68 689 forintra mérsékelte az alperes részleges pernyertességére és a kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel. Kiemelte, hogy az ügyvédi munkadíjnak a pertárgy értékén kívül a ténylegesen elvégzett munkához is igazodnia kell. Az ügyben a bíróság mindössze két perfelvételi és egy érdemi tárgyalást tartott, amely az alperesi jogi képviselő részéről összesen 5 óra jelenlétet igényelt, emellett az alperes jogi képviselője 4 beadványt szerkesztett