BH 2006.8.261 Gyári új gépkocsi adásvételére vonatkozó szerződést az eladó hibásan teljesíti, ha olyan gépkocsit szolgáltat, amelyet - a szállítás során bekövetkezett sérülés miatt - újra kell fényezni és forgalmi értéke a gyári előírásoknak megfelelő újrafényezés ellenére nem éri el a gyári új gépkocsi értékét - Ha a gépkocsi hibája értékcsökkenés nélkül nem javítható ki, a vevőt szavatossági jogként a kicserélés joga megilleti [Ptk. 305. §, 306. § (2) bek.].

A felperes az alperestől 2002. január 28-án 4 466 000 Ft vételárért megvásárolt 1 db Citroen Xsara Picasso 1.8 típusú mauritius kék gyöngy színű, 1749 ccm lökettérfogatú, forgalomba még nem helyezett új személygépkocsit a megállapodás szerinti felszerelési tárgyakkal. A vételárat részben saját erőből, részben bankkölcsön igénybevétele útján megfizette. Az alperes a gépkocsit a felperes részére 2002. március 7-én adta át, a szerződésben megjelölt szállítási határidőhöz képest két és fél héttel később. A felperes utólagos tudomásszerzése szerint erre a gépkocsi szállítása során bekövetkezett sérüléseiből adódó javítások miatti időveszteség vezetett.

A felperes 2002. március 19-én az alperesnél hibabejelentést tett a személygépkocsi fényezés rétegvastagsága eltérő értékei, továbbá az ajtók rossz beállítása miatt. Az alperes által megrendelt szakértői vizsgálat megállapította a festék rétegvastagságának nagymértékű és egyenetlen eltérését az autó teljes fényezése tekintetében, megállapította, hogy újrafényezés történt a motorháztetőn, a tetőlemezen a B és J oldalfalon, a B és J tetőkereten, a B és J "A" oszlopon, felületi újrafényezés az 5. ajtón, továbbá megállapította az illesztési hézagoknak a nagymértékű és egyenetlen eltérését is. Az alperes a hibás teljesítést elismerve, a szakvélemény szerinti javítások elvégzését a felperesnek felajánlotta, azonban a felperes a gépkocsi kicserélését igényelte, mely elől az alperes elzárkózott.

A felperes keresetében az alperest terhelő szavatossági és jótállási kötelezettség alapján [Ptk. 248. § (3) bekezdése, 305. § (1) és (2) bekezdése] az alperest a gépkocsi kicserélésére kérte kötelezni a szerződésben megjelölt tulajdonságokkal rendelkező, hibátlan állapotú, forgalomba még nem helyezett személygépkocsira és kérte kötelezni a kicserélés következtében a felperest terhelő járulékos költségek (kölcsönszerződés biztosítékának változása, biztosítási szerződések módosítása) megfizetésére is a Ptk. 306. § (2) bekezdése, valamint az 1978. évi 2. számú tvr. 6. § (1) bekezdése alapján. A hibás teljesítés miatti károk megtérítésére vonatkozóan jogfenntartó nyilatkozatot tett.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy Magyarországon ez idő szerint nincsenek törvényben, illetve szabványban rögzítve a gépkocsi festék rétegvastagságának adatai, ezért téves az a felperesi hivatkozás, hogy a szolgáltatott gépkocsi a teljesítéskor nem felelt meg a törvényes tulajdonságoknak. Utalt arra, hogy az egyes autógyártók belső szabályzata, belső technológiai leírása meghatározza a festékréteg vastagságát, ami a minőségvizsgáló intézetek kontrollálásával elfogadott. A gyártók által meghatározott adatok a gyártók által vállalt szerződéses feltételként minősíthetők, a "szerződésben meghatározott tulajdonságoknak" tekinthetők. A szakértő szakvéleménye 1. számú mellékletében azt rögzítette, hogy a gépkocsi külső felületén a festék rétegvastagsága a francia szabványnak megfelelően 90-300 mikron között van. A festékréteg vastagsága tehát nem lépi túl az új autókon elfogadható értékeket. A vastagság méréséből is kiderül, hogy a karosszéria nem volt gittelve, vagy kalapálva. A teljesítés tehát az előzőekből következően szerződésszerű volt. Hivatkozott az osztrák szabványnak az "új jármű" meghatározására is, továbbá arra, hogy az ajtók és lemezek illeszkedési hézagainak beállítása rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül javítható, melyet az alperes vállalt is, de azt a felperes nem fogadta el. Álláspontja szerint a kicserélésre a felperes azért nem tarthat igényt, mert ha a fényezés rétegvastagság-eltérés hibás teljesítésnek is minősülne, a hiba értékcsökkenés nélkül az újrafényezéssel kijavítható volt a jogosult érdekeinek sérelme nélkül, hiszen a gyári előírásoknak megfelelő javítás külsőleg nem is volt felismerhető. A Ptk. 306. § (2) bekezdésében előírt feltételek tehát nem állnak fenn. A keresetet a jótállási kötelezettség sem alapozza meg, mert a felperest ez esetben is a Ptk. 306. § és 307. §-aiban megállapított jogok illetik meg. Az alperes felróhatósága hiányában kártérítésre sem kötelezhető.

Az elsőfokú bíróság a perben a felperes indítványára igazságügyi gépjármű szakértőt rendelt ki, beszerezte az alperes bizonyítási indítványára a Szabványügyi Hivataltól a 2003. december 1-jétől alkalmazható gépkocsira vonatkozó szabványt, valamint tanúként hallgatta meg az alperes ügyvezetőjét. Ezt követően a szakértőt a tárgyaláson szóban is meghallgatta, aki a szakértői véleményét kiegészítette.

Az így lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság ítéletével, melyet a költségek tekintetében a 33. sorszámú végzésével kijavított, a keresetet elutasította, és a felperest kötelezte az alperes részére 15 napon belül 283 000 Ft perköltség megfizetésére, ezen belül az ügyvédi munkadíjat 279 000 Ft-ban, a szakértői díjat pedig 4000 Ft-ban határozta meg.

Döntésének indoka szerint a felek között adásvételi szerződés jött létre. A kötelező jótállási idő alatt felmerült szavatossági jogokat a bíróság a jótállásra vonatkozó szabályok szerint bírálta el a Ptk. 248. § (3) bekezdése alapján. Az alperesnek a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében, a Ptk. 248. § (3) bekezdésére figyelemmel, azt kellett bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Az igazságügyi szakértő véleményét ítélkezése alapjául elfogadta. A szakértő megállapítása szerint a gyári körülmények között végzett újrafényezés nem minősül hibának, míg a gépkocsi hibái érdeksérelem nélkül kijavíthatók. A felperest a kicserélés joga a hibás teljesítés hiányában nem illeti meg, ezért a keresetet elutasította. Megállapítása szerint a felperes alappal hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette tájékoztatási, együttműködési kötelezettségét, de e magatartásának jogkövetkezménye hibás teljesítés címén a gépjármű kicserélése nem lehet. A felajánlott tanúbizonyítást emiatt mellőzte.

Az ítélet ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest kötelezte az alperes részére 15 napon belül 140 000 Ft perköltség megfizetésére. Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetést vont le. Idézte a Ptk.-nak a szerződéskötéskor hatályban volt 305. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a felperes szándéka nem vitásan új gépkocsi megvásárlására irányult, és a szerződéskötés időpontjában még nem volt hatályban olyan szabvány, amely a gyári új fényezés követelményeit tartalmazza. Ezért a szolgáltatott dolog törvényes tulajdonságait illetően a Ptk. 277. § (1) bekezdésének általános rendelkezéseit kell figyelembe venni, amely szerint a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. A szolgáltatott gépkocsi szerződésben kikötött lényeges tulajdonsága azt volt, hogy az autónak újnak kellett lenni. A bíróságnak ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes szolgáltatása e követelményeknek megfelelt-e vagy sem; konkrétan, hogy az újrafényezés ténye és annak módja miatt megállapítható-e a szolgáltatás hibája.