BH 2020.4.103 I. Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás iránt indult büntetés-végrehajtási ügyben nincs lehetőség az elítélt egyéb kártérítési igényéről - így kamat megfizetésére kötelezésről - rendelkezni, mivel a kártalanítást meghaladó kártérítési (és sérelemdíj iránti) igények polgári bíróság hatáskörébe tartoznak [2013. évi CCXL. tv. (Bv.tv.) 3. § 1. pont, 10/A. § (1)-(2) bek., 10/B. §, 51. § (5) bek., 70/A-70/B. §; Ptk. 6:48. §; 2017. évi XC. tv. (Be.) 666. §, 667. § (1) bek., 668. § (1) bek., 669. § (1) bek.].

II. Törvényességi jogorvoslatnak annak ellenére is helye van a bv. bíró végleges - akár ügydöntő, akár nem ügydöntő - végzésével szemben, hogy annak törvénysértő rendelkezése egyébiránt utólagos bv. bírói eljárás keretében is korrigálható [Bv.tv. 50. § (1) bek. f) pont, 51. § (5) bek., 70/A. § (5) bek., 71. § (1) bek.; Be. 667. §].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék Bv.919/2018/14., Debreceni Törvényszék Bpkf.161/2019/2., Kúria Bt.1199/2019. (*BH 2020.4.103*)

***********

[1] A törvényszék büntetés-végrehajtási (bv.) csoport bv. bírája a 2018. január 28. napján iratok alapján meghozott végzésével az elítélt részére az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 1 316 800 forint kártalanítást állapított meg, míg ezt meghaladó részében a kérelmet elutasította. Megkereste az államot, hogy a jogerős (helyesen: véglegessé vált) határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül a kártalanítás összegeként megállapított 1 316 800 forintot utalja át a megjelölt bankszámlára.

[2] Az elítélt fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. március 5. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú végzést annyiban változtatta meg, hogy az államot 1 348 800 forint kártalanítási összeg és annak 2014. november 7. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybank(i) alapkamatnak megfelelő megfizetése (ami ténylegesen kötelezés) érdekében keresi meg. Egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokú bíróság a végzés záradékában megállapította, hogy az elsőfokú végzés a másodfokú végzéssel aznap jogerős (helyesen: véglegessé vált).

[3] A másodfokú bíróság indokolása szerint - az elítélt kérelme folytán - a (késedelmi) kamat megfizetésére kötelezés a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:48. § (3) bekezdésén alapul.

[4] A törvényszék mint másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész nyújtott be jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 667. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozással, hogy annak a kamat megfizetésére kötelező rendelkezése törvénysértő.

[5] A végzéssel szemben (más) jogorvoslatnak nincs helye, és a törvénysértés más eljárásban nem orvosolható.

[6] A másodfokú bíróság a kártalanítási ügyben nem dönthetett volna az elítélt egyéb kártérítési igényéről (amely körbe tartozik a kamatigény), mivel az ilyen (többlet)igényt a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv.tv.) 10/A. § (2) bekezdése polgári bíróság előtti útra tereli.

[7] A végzés kamat megfizetésére kötelező rendelkezése - a Bv.tv. említett előírásának mellőzésén túl - egyéb ok miatt is törvénysértő.

[8] A Ptk. 6:48. §-a a szerződési kötelemből fakadó pénztartozás teljesítési késedelmének jogkövetkezményeként rendelkezik a késedelmi kamatról.

[9] Az elítéltnek a magyar állammal szemben keletkezett kártalanítási igénye azáltal vált jogszerűen érvényesíthetővé és végrehajthatóvá, hogy arról a törvényszék véglegessé vált végzésében határozott. Ennek megfelelőn nem áll fenn a magyar államnak olyan pénztartozása az elítélt felé, amelynek megfizetésével már a végzés véglegessé válását megelőzően (a kártalanítással érintett utolsó fogvatartási naptól kezdődően) késedelembe esett volna, így a jelzett időpontra visszamenőlegesen történő késedelmi kamat megfizetésére kötelezésre nincs jogszabályi lehetőség. A (másodfokú) bíróság döntése tehát polgári jogi szempontból ugyancsak jogszabálysértő.

[10] A legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványában indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, a megtámadott másodfokú végzés kártalanítási összeggel kapcsolatban meghatározott kamat megfizetésére kötelező rendelkezése törvénysértő, a végzést a Bv.tv. 51. § (5) bekezdés a) pontja alapján változtassa meg és abból a kamat megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzze.

[11] A Kúria a Be. 668. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

[12] A legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítványában foglaltakat fenntartotta, s azzal megegyező indítványt terjesztett elő a meghozandó döntésre. A védő úgy látta, hogy az állam fizetési késedelme fennáll. Ezért indítványozta a megtámadott határozat "helybenhagyását", másodlagosan akkénti megváltoztatását, hogy a késedelmi kamat 2014. november 8. napjától esedékes.

[13] A legfőbb ügyész törvényességi jogorvoslati indítványa alapos.

[14] A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy van-e helye törvényességi jogorvoslatnak a bv. bíró véglegessé vált végzésével szemben.

[15] A 2015. január 1. napja előtt hatályban volt, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet még nem is utalt a törvényességi jogorvoslat lehetőségére. Ez a helyzet a 2015. január 1. napjától hatályos Bv.tv. szabályozásában megváltozott.

[16] A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen [Be. 667. § (1) bek.].

[17] A Bv.tv. általános szabállyal nem mondja ki, hogy a bv. bíró végzésével szemben helye van törvényességi jogorvoslatnak, hanem az 51. § (5) bekezdése mindössze azt szabályozza, hogy a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján a törvénysértés megállapítása esetén milyen tartalmú (megváltoztató, hatályon kívül helyező, eljárást megszüntető, új eljárásra utasító) határozatot hozhat.

[18] A Bv.tv. 51. § (5) bekezdése azonban nyilvánvalóvá teszi - az önmagában kiegészítő természetű szabályával -, hogy a bv. bírói végzés ellen is helye van törvényességi jogorvoslatnak. Ily módon a bv. bíró végzése kapcsán egyrészt a Be., másrészt a Bv.tv. vonatkozó szabályainak együttesét kell alkalmazni a törvényességi jogorvoslatra.

[19] A Kúria következő kérdésként megvizsgálta, hogy a törvényességi jogorvoslat tárgyát mely bv. bírói végzések képezhetik, ugyanis erre a Be. nincs, de nem is lehet tekintettel, s erre a Bv.tv. szabályozása sem tér ki.

[20] Az nem kétséges, hogy a kártalanítás tárgyában érdemben hozott bv. bírói végzés nem (sem) jogerős ügydöntő határozat [Be. 667. § (1) bek. 1. ford.] (pl. Bfv.II.236/2019/2., Bfv.II.266/2019/2., Bfv.I.1070/2019/2.).

[21] Ugyanis a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve az elítélt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról [Be. 456. § (1) bek. első mondat]. Ez a rendelkezés lényegében megegyezik a korábbi büntetőeljárási törvény szabályával, amely kimondta, hogy a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról kell határoznia [Be. 257. § (1) bek. második mondat]. A lényegében azonos szabályozásra figyelemmel nincs ok változtatni azon a következetes ítélkezési gyakorlaton, amely szerint ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, az elítélt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.).