A Pécsi Ítélőtábla Pf.20009/2018/7. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Hrubi Adrienn, Kovács János, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.009/2018/7. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Kaposvári 7. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csernus Sándor ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Kolonics Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kolonics Bálint ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Cseresnyés Zsolt ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) beavatkozott - a Zalaegerszegi Törvényszék 2017. december 13-án kelt 4.P.20.969/2015/54. számú részítélete ellen az alperes által 59. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatja és az alperes marasztalását 8.000.000 (nyolcmillió) forintról 6.000.000 (hatmillió) forintra, és annak az elsőfokú ítélet szerinti kamatára leszállítja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget.

A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperesen alsó végtagi visszértágulatai miatt az alperes kórházában 2014. január 23-án műtétet hajtottak végre. A sebészszakorvos a visszerek eltávolítását Smetana-késsel végezte, a jobb lábfejet mozgató peroneus (szárkapocscsonti) ideget megsértette. A felperes jobb lábfeje ezért mozgásképtelenné vált, ami miatt 20% mértékű össz-szervezeti egészségkárosodásnak minősülő testi fogyatékosságot szenvedett. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a 2014. január 23-ai műtét során a felperest a peroneus idegsérüléssel okozati összefüggésben ért károkért. A Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.109/2016/6. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A felperes korábban gerincsérülést szenvedett, amely miatt 50%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála, rehabilitációs ellátásban részesült. Állapota azonban az önellátásban nem akadályozta, állatokat - kecskéket, sertéseket, nyulakat és baromfikat - tartott, növénytermesztéssel is foglalkozott. Ellátta a ház körüli munkákat is, megbízás alapján másoknak is végzett mezőgazdasági munkákat, kőműves szakképzettsége folytán építkezéseken is segédkezett.

Az idegsérülés miatti lábfejbénulás 20%-os össz-szervezeti egészségkárosodásnak minősülő maradandó testi fogyatékosságot okozott nála, az abból eredő mozgáskorlátozottsága funkcionális értelemben véve lábfejszintű amputációnak feleltethető meg. A biztonságos helyváltoztatáshoz támbotot kell használnia, a nehéz és közepesen nehéz munkafázisok elvégzése, a tartós állás, járás számára bizonyosan állapotrosszabbodást eredményezne. Ezért a korábban végzett jövedelemszerző tevékenységeivel felhagyott, mind a tisztálkodás, mind az öltözködés során mások segítségére szorul, amit a házastársa biztosít. A felperes mozgásszegény életmódja testsúly- és vérnyomás növekedést eredményezett, baráti, ismerősi kapcsolatai is beszűkültek. Kialakult állapota végleges, a kor előrehaladtával annak romlása várható.

A közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően folytatódó eljárásban a felperes keresetében személyiségi jogai megsértése miatt 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai, valamint családi házának kényszerű átalakításával járó költségek megtérítésére 1.030.068 forint vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a nem vagyoni és vagyoni kártérítés alperesi mulasztással fennálló ok-okozati összefüggése nem áll fenn, és a nem vagyoni kártérítés önmagában az összegszerűségében is eltúlzott mértékű. A beavatkozó is a kereset elutasítását kérte ellenkérelmében.

Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a nem vagyoni kártérítés iránti kereseti kérelem vonatkozásában további tárgyalásra nincs szükség, míg a vagyoni kártérítésre irányuló kereseti kérelem eldöntéséhez további bizonyítás miatt a tárgyalást el kell halasztani, ezért a nem vagyoni kártérítésről részítélettel határozott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8.000.000 forintot és annak 2014. január 24-étől számított késedelmi kamatát. Rögzítette, hogy a perköltségről teljeskörűen az eljárást véglegesen befejező határozatában rendelkezik.

Részítéletének indokolásában abból indult ki, hogy a felperesnek sérült a testi épséghez, az egészséghez fűződő személyiségi joga. A felperes egészségi állapota az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben súlyosan megromlott, jelentős mértékű egészségkárosodást szenvedett el az orvosszakértői vélemény szerint. A kihallgatott tanúk alátámasztották a felperes életvitelének jelentős megváltozását, mert fel kellett adnia a munkájának és egyben szabadidős tevékenységének is tekintett mezőgazdasági és egyéb ház körüli tevékenységet, és a jövőben másoknak sem tud segítséget nyújtani. Ebből eredően a korábbi szociális kapcsolatai is beszűkültek. A felperes részére - az életkorát, a korábban fennálló betegségeit, a lábfejbénulás előtti és a jelenlegi életvitelét figyelembe véve 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg. Az összegszerűség meghatározása kapcsán támpontként utalt a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.458/2012/7. számú, a perbelivel hasonló ügyben hozott ítéletére, amely hasonló hátrány ellentételezéseként 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg.

A részítélet ellen az alperes fellebbezett, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte megalapozatlanság miatt, másodlagos kérelme a részítélet megváltoztatására és a kereset teljes elutasítására, míg harmadlagos kérelme a részítélet részbeni megváltoztatására és a nem vagyoni kártérítés 1.000.000 forintra történő leszállítására irányult. A részítéletet azért tartotta megalapozatlannak, mert a vagyoni kártérítés körében elrendelt további szakértői bizonyítás eredménye lényeges annak megítélésében, hogy az alperesi mulasztással okozati összefüggésben a felperest milyen hátrány érte, az életminősége mennyiben változott meg.

A kereset teljes elutasítása érdekében arra hivatkozott, hogy őt a peroneus idegsérülésből eredő károk megtérítéséért terheli felelősség, a felperes azonban azzal okozati összefüggésben hátrányok bekövetkezését bizonyítani nem tudta. Álláspontja szerint a feltárt hátrányok már a műtétet megelőzően fennálltak nála, elnehezült életvitele korábbi betegségeivel, az elsőfokú bíróság által is megállapított csigolyatörésével, illetve egyéb, a kórelőzményében szereplő betegségekkel áll okozati összefüggésben, amelyek miatt már 1991. évtől bottal járt és ortopéd cipőt viselt. Marasztalása leszállítására irányuló harmadlagos fellebbezési kérelmét az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összegének eltúlzott voltára alapította, aminek alátámasztására hivatkozott a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.155/2017. számú ítéletében megállapított 3.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítésre.