A Pécsi Ítélőtábla Pf.20155/2017/13. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, (1) bek., 253. §, (2) bek., (3) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, (1) bek. a) pont, (1) bek. e) pont, 318. §, (1) bek., 339. §, (1) bek., 355. §, (4) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, (3) bek., 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, (3) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, (1) bek., 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §, (2) bek.] Bírók: Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.155/2017/13. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Kaposvári 7. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csernus Sándor ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek - a Dr. Kolonics Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kolonics Bálint ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében - mely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Cseresnyés Zsolt ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó (beavatkozó címe) beavatkozott - a Zalaegerszegi Törvényszék 4.P.20.167/2015/76. számú ítélete ellen az alperes 77. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és az alperest az I. rendű felperes javára terhelő marasztalás összegét 5.255.330.- forintról 3.255.330 (hárommillió-kétszázötvenötezer-háromszázharminc) forintra, míg a felperesek mint egyetemleges jogosultak javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1.766.740.-forintról 800.000 (nyolcszázezer) forintra leszállítja.

Az alperest a Magyar Állam javára terhelő, állam által előlegezett költség összegét 132.453.-forintról 202.773 (kétszázkétezer-hétszázhetvenhárom) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 167.800 (százhatvanhétezer-nyolcszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek 1949. évben született édesapja, V.J. magas vérnyomás betegségben, cukorbetegségben, a máj zsíros elfajulásában és kiterjedt, középsúlyos verőér-elkeményedésben szenvedett. Háziorvosa 2011. április 24-én beutalta az alperes kórházba lázas állapota és bal lábfejének gyulladása miatt. Az alperes intézet általános sebészeti osztályán az elhalt lágyrészeket műtéti úton eltávolították, majd lázcsillapítót, vérhígítót és Avelox nevű antibiotikumot rendeltek. Az Avelox diabéteszes lábinfekció kezelésére nem ajánlott. A láb mélyebb rétegeiből nem vettek szövetmintát, így nem tudták feltárni, hogy mi a kórfolyamat elsődleges okozója, és mely antibiotikum lenne a leghatékonyabb ellene. Nem végezték el a szükséges CRP és prokalcitonin vizsgálatot, továbbá a gyógyításba infektológust sem vontak be.

V.J-nél vérmérgeződésre utaló tünetek jelentek meg, ezért 2011. április 28-án a bal lábát amputálták a lábközépcsontok távoli harmadától. Ekkor vettek mintát a szövetből. Április 30-án a beteg ismét belázasodott, ezért legkésőbb ebben az időpontban indokolt lett volna az Avelox helyett szélesebb spektrumú antibiotikum alkalmazása. Ennek ellenére május 1-je és május 4-e között semmiféle antibiotikumot nem - Aveloxot sem - kapott. Május 5-én a bal lábát a lábszár távoli végén amputálni kellett. V.J. 2011. május 8-án elhunyt. Halálának oka keringési elégtelenség volt, amelyet vérmérgeződés okozott. Amennyiben V.J. legkésőbb április 30-án az Avelox antibiotikum helyett szélesebb spektrumú antibiotikum kezelésben részesül, esélye lett volna az életben maradásra.

Az 1984. évi születésű I. rendű felperes együtt élt édesapjával annak haláláig. Házastársa, élettársa, gyermeke nincs, édesapja vagyonőri vállalkozásában dolgozott, azóta alkalmi munkából tartja fenn magát.

Az 1975. évi születésű II. rendű felperes édesapja halálakor házasságban élt, három gyermeküket házastársával közösen nevelték, két ház távolságra édesapjától. V.J. lányával és unokáival napi szinten tartotta a kapcsolatot. A II. rendű felperes édesapja halálát a mai napig nem tudta feldolgozni. Házassága emiatt megromlott, és visszaköltözött a szülői házba.

Az I. rendű felperesnek édesapja temetésével összefüggésben 255.330 forint költsége merült fel.

A felperesek keresetükben a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joguk megsértésének megállapítását kérték, továbbá az I. rendű felperes 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és 255.330 forint vagyoni kártérítés, míg a II. rendű felperes 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az I. rendű felperes többletigényét arra alapozta, hogy önálló családja nem volt, s az apja halálával munkahelyét is elveszítette, létfenntartása is veszélybe került.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy antibiotikum váltásra nem volt szükség. A gyógyulásra esélye sem volt V.J-nek, akinek a halálához nem az alperes mulasztása, hanem sorsszerű megbetegedései miatt leromlott egészségi állapota vezetett. Vitatta az alperes magatartása és az elhunyt halála közötti ok-okozati összefüggést, továbbá a kereset összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy édesapjuk, néhai V.J. részére 2011. április 24-e és 2011. május 8-a között nyújtott egészségügyi ellátás során az antibiotikum váltást elmulasztotta. Ezért kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 5.255.330 forintot, míg a II. rendű felperesnek 3.000.000 forintot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 1.766.740 forint perköltséget, valamint a Magyar Állam javára 132.453 forint állam által előlegezett szakértői díjat.

Ítéletének jogi indokolásában a S. E. Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetének véleménye alapján megállapította, hogy a kórfolyamatot elindító kórokozó azért nem ismert, mert az ehhez szükséges vizsgálatokat az alperes nem végezte el. Az antibiotikum váltás indokolt lett volna, annak elmulasztása V.J. életben maradási esélyeit csökkentette. Mulasztásával az alperes megsértette az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eütv.) 77.§ (3) bekezdését, eljárása nem felelt meg az elvárható gondosság követelményének. A személyiségi jogsértést a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 84.§ (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel állapította meg az elsőfokú bíróság. Ezért az alperes az 1959.évi Ptk.318.§-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó 339.§-ának (1) bekezdése alapján köteles a felpereseket ért vagyoni és nem vagyoni kárt megtéríteni. Az I. rendű felperesnek megítélt vagyoni kár összege a temetési költségekkel egyezik meg. A nem vagyoni kártérítést mindkét felperes esetében a kereseti kérelemmel azonos tartalommal ítélte meg a felperesek nyilatkozata és a tanúvallomások alapján.