A Fővárosi Törvényszék Pf.639343/2010/5. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 114. §, 133. §, 163. §, 228. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §, 474. §, 479. §, 607. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 36. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Boda Dalma, Stecbauer Anita, Takács Brigitta

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

48. Pf. .../2010/5.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Tollmann Judit ügyvéd (....) által képviselt felperes neve(... felperesnek,

dr. Szemes Marianna ügyvéd (... által képviselt. alperes neve (....) alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 27. P. .../2008/39. sorszámú, 2010. szeptember 7. napján kelt ítélete ellen a felperes 41. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az állam által előlegezett 117.000,- (egyszáztizenhétezer) Ft fordítói díjat a Magyar Állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000,- (negyvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 81.214,- Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy 2003. április 28. napján a város neve városában elhunyt néhai alperesi rokon neve örökhagyó. Ekkor négy testvére volt életben: a felperes, az alperes, Rokon2 és Rokon3. Életben volt még az örökhagyó édesanyja, Rokon2né született ... is.

Rokon2 és Rokon3 2003. június 6. napján meghatalmazást adtak az alperesnek, hogy elhunyt testvérük hagyatéki ügyében teljes jogkörrel képviselje őket. A meghatalmazást a felperes nem írta alá, az ő névaláírása más személytől származik; az irat elkészítéséről az alperes aznap előre tájékoztatta a felperest.

A meghatalmazás alapján az alperes kiutazott Város neve, és részben személyesen, részben Megbízó megbízottja útján az örökhagyó tartozásait a hagyatékból kifizette. Majd szintén Megbízó közreműködésével Másik országba érkeztek az örökhagyó hagyatékából megmaradt pénzösszeg és ingóságok.

Az alperes az Megbízó közvetítésével, valuta megnevezése valutában megérkezett pénzösszeget illetve ingóságokat a négy testvér és édesanyjuk között ismeretlen arányban szétosztotta.

Rokon2né született ... 2004. november 17. napján elhunyt, törvényes örökösei, mint gyermekei, a felperes, az alperes, Rokon2 és Rokon3 voltak.

Az elsőfokú bíróság az 1979. évi 13. tvr. 36. § (1) bekezdése alapján rögzítette, hogy az öröklési jogviszonyokat annak a jognak az alapján kell elbírálni, ami az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. Ezért a Svájci Polgári Törvénykönyv (ZGB) 457. § (1) (2) (3) bekezdéseit, 458. § (1) (2) (3) (4) bekezdéseit, 459. § (1) (2) (3) (4) (5), 460. §, 462. § rendelkezéseit vizsgálta. Megállapította, hogy a jogvita elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró ZGB rendelkezések a Ptk. 607. §-ában foglaltakkal megegyeznek.

A felek közötti megbízási szerződésre, jogalap nélküli gazdagodásra és birtoklásra vonatkozóan azonban a magyar jogot kell alkalmazni.

A felperes a kifejezett bizonyítási tájékoztatás ellenére (a bíróság a Pp. 163. § (2) bekezdése alapján nem fogja valónak elfogadni az örökösi minőséggel kapcsolatban a felek által előadottakat; törvényes örökösi voltának bizonyítása a felperest terheli) nem igazolta törvényes örökösi minőségét.

Az öröklésben a felperest mindkét jog szerint megelőzte a 2003. április 28. napján még élő édesanyja - ráadásul még az sem bizonyított, hogy a felek édesanyja volt ténylegesen a törvényes örökös. Ezért a 19/F/1. számú hagyatékátadó végzésre tekintettel a felperes azon állítása, hogy ő volt legalább részben az örökhagyó örököse, megdőlt.

A 15/F/2. számú, a svájci örökösödési hivatal által kiállított "Inventar" (leltár) megnevezésű irat szerint az örökhagyó családi állapota "elvált", szülei elhunytak, négy testvére a felperes, az alperes, Rokon2 és Rokon3. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint ezen irat sem tartalmazza hitelesen az örökösök személyét, hiszen az abban foglaltak valóságtartalmát az édesanya halálával kapcsolatban közokirat és a felek nyilatkozata (a leltár bemondás alapján készült) is cáfolta.

Az alperes személyes előadása (járt "... feleségének sírjánál") az "elvált" családi állapotot is megkérdőjelezi. Kérdéses tehát, hogy az örökhagyó után maradt-e túlélő házastárs - ez a magyar jog szerint megelőzi a testvért illetve az édesanyát, a svájci jog szerint pedig osztozik velük.

A felperesi hivatkozások abban az esetben is alaptalanok lettek volna, ha a bíróság elfogadta volna azt, hogy az örökhagyó után édesanyja volt az egyedüli törvényes örökös. Ebben az esetben a felperes édesanyjának mint örökösnek keletkezett volna követelése az alperessel szemben - ez a követelés később az édesanya hagyatékának részét képezhette volna. Így az édesanya halálakor még meglévő aktívum ¼ részére irányuló igényt érvényesíthetett volna a felperes.

Mindezek alapján a felperes sem törvényes örökösi minőségét, sem részesedésének ¼ arányát igazolni nem tudta - keresetét el kellett utasítani.

Perbeli esetben a felperes által megjelölt jogcímek sem voltak alkalmazhatók.

Az elsődleges kereseti kérelem kapcsán a felperest terhelte annak bizonyítása is, hogy a felek között a megbízási szerződés az általa állított tartalommal létrejött. A felek azonban egyezően adták elő, hogy a meghatalmazáson a felperes aláírása hamis. A megállapodás tartalmát is eltérően adták elő a felek. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság nem tudta kideríteni a felek közötti jogviszony tényleges típusát, szerkezetét, a feleket terhelő jogokat és kötelezettségeket. A felek viszonyára - a szerződés létrejöttétől függően vagy a megbízás (Ptk. XI. fejezet 1. alfejezet) vagy a megbízás nélküli ügyvitel (Ptk. XI. fejezet 2. alfejezet) lehetne irányadó.

A bizonyítási eljárás alapján csupán az volt megállapítható, hogy a felperes egy meghatalmazás jellegű nyilatkozatot tett, amely arra vonatkozott, hogy az alperes a hagyatéki eljárást megindítsa. Ezt igazolja a felperes személyes előadása (ellentétben jogi képviselőjének a megbízás terjedelmére vonatkozó előadásával), az alperesi nyilatkozat valamint Rokon3 tanú vallomása is.

A másodlagos kereseti jogcím sem minősülhetett alaposnak. A Ptk. 361. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben a felperes vagyonában nyilvánvalóan nem állott be tényleges vagyoni hátrány, értékcsökkenés - utalt e körben a BH 2005. 401. számú eseti döntésre is. E jogszabályhely alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a gazdagodás sorsára vonatkozóan a felek között nincsen más jogviszony. Mivel az elsődleges jogcím kapcsán kifejtettek szerint nem volt megállapítható, hogy a felek között van-e jogviszony, ezért a releváns jogviszony hiánya sem állapítható meg.