BH 2022.6.153 I. Ha a büntetőbíróság valamely bűncselekmény minősített esete miatt állapította meg az elítélt büntetőjogi felelősségét, a polgári per bírósága a büntető törvényi tényálláshoz tartozó minősítő körülmény hiányát nem állapíthatja meg.

II. A felelősségbiztosítási jogviszony járulékos jellegéből adódóan a biztosító helytállási kötelezettségének fennállását és terjedelmét a kártérítési felelősségnek, illetve - sérelemdíj esetében - a személyiségi jogok megsértésének azok a szabályai határozzák meg, amelyek a biztosított - vagy helyette más személy - károkozása, illetve személyiségi jogsértése tekintetében irányadóak [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 4. § (2) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (2) bek., 6:524. § (1)-(2) bek.; 2009. évi LXII. törvény (Kgfb. tv.) 3/A. §, 12. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] K. I.-né I. r. felperes, a II. r. felperes házastársa és a III-IV. r. felperesek édesanyja 2016. október 13-án a város belterületén kerékpárosként közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében a jobb lábszára és a bal sípcsontja eltört, a bal felkarja és válla kificamodott, agyrázkódást szenvedett. A sérülések alapján maradandó fogyatékosság kialakulása volt valószínűsíthető.

[2] A sérüléseket a megyei kórház tagkórházában látták el, a vállficam reponálása mellett mindkét alsó végtagot gipszsínben rögzítették. A lágyrészek elhalása miatt többszöri műtétre volt szükség, 2016. november 14-én a sarjadó seb miatt bőrplasztikát végeztek. Mivel a beültetett fém a krónikus gyulladás jeleit mutatta, ezért azokat a 2016. december 20-i műtét során eltávolították, és a stabilizálást másként oldották meg. Az I. r. felperest 2017. január 9-én jó általános állapotban bocsátották otthonába, és járókerettel való közlekedést javasoltak számára.

[3] Az I. r. felperes állapota 2017. január 20-tól rohamosan romlott, szepszis gyanújával került kórházba. A kezelés ellenére az állapota súlyosbodott, és 2017. január 26-án, 64 éves korában gennykeltő baktérium okozta szepszisben elhalálozott.

[4] A közlekedési balesetet okozó B. Z.-t a bíróság jogerős ítéletével közúti baleset okozásának vétségében mondta ki bűnösnek, és felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

[5] A baleset okozója által üzemben tartott gépjárműre az alperesnél állt fenn kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A II-IV. r. felperesek keresetükben az I. r. felperes jogutódaiként 2 000 000 forint sérelemdíj és annak 2016. október 13-tól járó késedelmi kamatai, míg saját jogon a II. r. felperes részére 4 000 000 forint sérelemdíj, a III-IV. r. felperesek javára személyenként 3 000 000 forint sérelemdíj és ezen összegek 2017. január 26-tól számított késedelmi kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Keresetük jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. §-át és 6:535. §-át, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb. tv.) 27. §-át és 28. § (1) bekezdését jelölték meg.

[7] Az alperes érdemi ellenkérelmében a II. r. felperes esetében 500 000 forintot, a III-IV. r. felperesek esetében pedig személyenként 400 000 forintot meghaladóan kérte a kereset elutasítását.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a II. r. felperes részére 4 000 000 forint, és abból 600 000 forint után 2016. október 23-tól, 3 400 000 forint után 2017. január 26-tól járó késedelmi kamatok, a III-IV. r. felperesek javára személyenként 3 000 000 forint, és abból személyenként 600 000 forint után 2016. október 13-tól, 2 400 000 forint után 2017. január 26-tól számított késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[9] Mindenekelőtt a Ptk. 6:535. § (1) bekezdésére és a Kgfb. tv. 28. § (1) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy az alperes sem a biztosítottjának károkozó magatartását, sem a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés fennállását nem vitatta. Ehhez képest az alperes védekezésére figyelemmel elsődlegesen abban a kérdésben tartotta indokoltnak állást foglalni, hogy az alperes kötelezhető-e a teljes kár megtérítésére, vagy arra az egyetemleges felelősség alkalmazásának mellőzése mellett csak a közrehatás arányában kötelezhető.

[10] Mivel az alperes hangsúlyozta, hogy a baleset közvetlen következménye csak a térd és a boka mozgásbeszűkülése, csökkent terhelhetősége lett volna, míg a halál a szakma előírásainak megfelelő orvosi ellátás esetén nem következett volna be, ezért e körben bizonyítékként a büntetőeljárás során beszerzett orvosi dokumentumokat és a két eljárásban kiállított szakértői véleményeket értékelte. A büntetőeljárásban 2016. november 16-án készült orvosszakértő által készített szakértői véleményből azt emelte ki, hogy a szakértő által még személyesen vizsgált I. r. felperesnél a baleset következtében legnagyobb valószínűséggel maradandó fogyatékosság kialakulása volt várható, de a súlyos egészségromlás lehetősége sem volt kizárható. Figyelembe vette, hogy a 2017. január 25-i másik igazságügyi orvosszakértőtől származó szakvélemény 67%-os mértékű munkaképesség-csökkenést valószínűsített. A büntetőeljárásban kirendelt Nemzeti Szakértői és Kutató Központ által 2017. március 17-én kiállított szakértői véleménynek - egyebek mellett - azt a megállapítását értékelte, amely szerint a baleset során elszenvedett sérülések és a bekövetkezett halál között közvetett oksági kapcsolat állt fenn. Ugyanezen szakvélemény kiegészítéséből - többek között - arra utalt, hogy a kórház részéről mulasztás nem volt megállapítható. A perben kirendelt orvosszakértői intézet szakvéleményének megállapításai közül hivatkozott arra, hogy ha a lábszártörés elsődleges ellátása a szakma szabályai szerint, adekvátan történt volna, a sérülés a szepszis kialakulásának minimális esélyével gyógyult volna, és a halált okozó szepszis a baleseti sérüléssel közvetett okozati összefüggésben állt.

[11] A Ptk. 6:524. § (1) bekezdésére és 6:29. §-ára utalással kifejtette, hogy a károsult több károkozó közül a teljesítést bármelyiktől követelheti, teljesítés esetén a követelését kielégítettnek kell tekinteni, és ezt követően már csak a károkozók belső jogviszonya szorul rendezésre. Figyelemmel volt arra az egységes bírói gyakorlatra, amely szerint a közös károkozás megállapítható, ha a károsodáshoz vezető okfolyamatban akár egyidejűleg, akár egymást követően többen vesznek részt, és a kár e több személy közrehatásának eredményeként következik be, vagyis szerves kapcsolat áll fenn a károsodásra vezető magatartás és a kár között.

[12] Mindezekhez képest utalt arra, hogy a felperesek az I. r. felperes ellátásában részt vett egészségügyi intézményt nem vonták perbe, emiatt felelősségének fennállása nem volt vizsgálható. A kereset alapján azt jelölte meg eldöntendő kérdésként, hogy a baleset bekövetkezése és az I. r. felperes halála között fennállt-e az okozati összefüggés, azt az egészségügyi intézmény esetleges szakmai hibája megszakította-e.