ÍH 2019.78 KÁBÍTÓSZER BIRTOKLÁSÁNAK ÉS FORGALOMBA HOZATALÁNAK ELHATÁROLÁSA

I. A kábítószer forgalomba hozatal céljából történő megszerzése, birtoklása, készletezése önmagában - egyéb többlet magatartás hiányában - nem jelenti a forgalomba hozatal fogalmába tartozó magatartás tanúsítását, nem eredményezheti a forgalomba hozatal, illetve kereskedelem kísérletének a megállapítását [Btk. 176. § (1) és (3) bekezdés, Btk. 178. § (1) és (2) bekezdés b), c) pontja; 1/2007. Büntető jogegységi határozat, Be. 323. § (1) bekezdés].

II. Nem tekinthető a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vagyonelkobzás alá eső vagyonnak az elkövetőnek a vagyonmegosztásból származó vagyona.

A törvényszék ítéletében S. A. I. r. vádlottat a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 9 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottól lefoglalt 1 175 000 forint és 95 euró tekintetében vagyonelkobzást rendelt el.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.

S. A. vádlott többszörösen büntetett előéletű személy, korábbi büntetéséből 2015 szeptemberében szabadult. 2015 őszén volt élettársától közös vagyonuk megosztásaként hárommillió forintot kapott, a vádlott más igazolható jövedelemmel, legális bevétellel nem rendelkezett.

A vádlott hamis személyi adatokkal 2016-ban lakást bérelt S. városban, ahol életvitelszerűen tartózkodott, ismerősei, barátai is itt látogatták meg.

A vádlott rendszeresen fogyasztott különféle kábítószereket, kábítószerfüggőnek nem tekinthető, alkalmi kábítószer használó volt.

A nyomozóhatóság 2016. június 29-én a vádlottat házának lépcsőházában elfogta, majd az általa bérelt lakásban házkutatást tartottak. Ennek során a lakásban különböző kábítószer tartalmú anyagokat, injekciós tűt, simítózáras zacskókat, digitális mérleget, növényi őrlőt, illetve 1 175 000 forintot és 95 eurót foglaltak le.

A lefoglalt teljes kábítószermennyiség tiszta hatóanyag - tartalma legalább a különösen jelentős mennyiség alsó határának a 102,2 százaléka. A vádlott az elfogását megelőző időben amfetamint tartalmazó speedet, extasyt, marihuánát és kokaint is fogyasztott.

A vádlott nem csupán a saját fogyasztására tárolt kábítószert, azonban az eljárás során nem sikerült adatot beszerezni arra vonatkozóan, hogy a kábítószerekből bárkinek átadott, értékesített, vagy ezzel kereskedett volna.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a vádlott terhére eltérő minősítés és a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A bejelentett fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla határozatában a következőkre mutatott rá.

Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően, 2018. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), melynek rendelkezéseit - a jelen eljárásban közömbös kivételekkel - a törvény 868. § (1) bekezdése értelmében a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.

Ezért a másodfokú bíróság a felülbírálatot már a Be. szabályainak az alkalmazásával végezte el. A Be. 590. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A Be. 590. § (2) bekezdése alapján a felülbírálat kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, az indokolás helyességére, az eljárási szabályok megtartására, illetve a Be. 590. § (7) bekezdése folytán - hivatalból - az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is.

A felülvizsgálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a Be. 591. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére.

A vádhatóság vitatta a cselekmények jogi minősítésének helyességét, a vádlott büntetőjogi felelősségét a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének a kísérletében indítványozta megállapítani.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a vádlott cselekménye nem e típusú magatartások között értékelendő.