EH 2003.856 A szálloda felelős a zárt parkolójában elhelyezett gépkocsikban bekövetkezett kárért. Felelősségének a mértéke nem korlátozott akkor, ha a parkoló bejáratának az őrzéséről nem megfelelően gondoskodott [Ptk. 467. § (2) bek., 468. § (2) bek.].
Az elsőfokú ítéletben a bíróság 1 166 728 forint és ennek 2000. december 1-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest és az "elsődleges" keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes és házastársa 2000. november 30. napjától 2000. december 11. napjáig tartózkodott az alperes szállodájában. A vendégek egy részét ebben a szállodában kőfallal körbekerített parkban lévő többszintes hotelépületben, illetőleg a szétszórtan elhelyezkedő kisebb házakban helyezik el. A gépkocsik - amelyekről írásos rendszámnyilvántartást vezetnek - az épületek mellett kialakított parkolókban tárolhatók. A szálloda sorompóval lezárt, kapuval biztosított portaszolgálaton keresztül közelíthető meg. Őrzését vagyonvédelmi cég végzi.
A felperesnek a szálloda parkolójában tárolt terepjáró gépkocsiját 2000. december 1-jén éjjel a tűzvédelmi kapun lévő zár lefűrészelése útján eltulajdonították.
A felperes a keresetében elsődlegesen a gépkocsi ellenértékének, azaz teljes kárának a megfizetését igényelte a Ptk. 467. §-a alapján. Másodlagos kérelme a Ptk. 468. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással a szobaár ötvenszeresében limitált kár megtérítésére irányult. A felperes harmadsorban arra hivatkozott, hogy a Ptk. 467. §-ának (3) bekezdése alapján az alperes köteles a luxusjárműnek, mint értéktárgynak az ellenértékét megtéríteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy nem volt szerződéses kötelezettsége a parkolóban lévő gépkocsi őrzése.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes kártérítő felelőssége a Ptk. 467. §-ának (2) bekezdése, a Ptk. 468. §-ának (2) bekezdésének első mondata szerint állapítható meg a Ptké. 66. §-ában írt mértékben. Az elsőfokú ítélet szerint az alperes az őrzés tekintetében az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, arra nem kötelezhető, hogy minden jármű és épület mellé külön őrt biztosítson. A tűzvédelmi kapu erőszakos feltörése pedig az elvárható magatartás mellett is bekövetkezhetett.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a 6 000 000 forint teljes kárának megtérítéséről rendelkező döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint egyrészt a gépkocsit az alperes őrzésre kifejezetten átvette és erre irányuló szerződéses kötelezettsége volt. Ezt bizonyítja a gépkocsival kapcsolatos adatlap kitöltése, a tájékoztató, a sorompókártya használata, valamint a felfestett, elkülönített részeken tetővel fedett és vagyonvédelmi szakcég biztonsági őreivel őriztetett parkolók ténye is. A Ptk. 207. §-ának (1) és (2) bekezdése helyes értelmezéséből is az a következtetés adódik, hogy a gépkocsi őrzése a szerződés tárgya volt. Az alperes azonban nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, hiszen a tűzvédelmi kaput nem megfelelően zárta, illetőleg őrizte.
Az alperes csatlakozó fellebbezése a keresetet elutasító ítélet meghozatalára irányult. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a kimentési ok elbírálása körébe eső tényállási elemeket. Az alperes jogi álláspontja az, hogy eleget tett a tőle elvárható gondosság követelményének. A kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A kár bekövetkezésében közrehatott a felperes is azzal, hogy a gépkocsi riasztóját nem kapcsolta be. Az alperes a csatlakozó fellebbezésében utalt arra is, hogy a gépkocsi őrzésére szerződést nem kötött, és ez az adott szálloda felszereltségi követelményét előíró jogszabályok szerint sem volt kötelezettsége.
A felperes fellebbezése alapos, az alperes csatlakozó fellebbezése alaptalan.
A felperes fellebbezése kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a gépkocsi ellenértékének megfizetésére az alperes a Ptk. 467. §-a és 468. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezhető-e. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a szálloda felelőssége a szállodakomplexum egész területére kiterjed, ennélfogva az épület mellett parkolt gépkocsi tekintetében a Ptk. 467. §-ának (2) bekezdése az irányadó. Az adott esetben nem egy őrzésre külön átvett értéktárgyról van szó, hanem egy olyan használati tárgyról, amelyet a szállodában több napig tartózkodó vendég jogszerűen vitt magával a szálloda területére, és jogosult volt az erre rendelt helyen tárolni.
A felperes a fellebbezésében helytállóan sorolja fel azokat a körülményeket, amelyek alapján megállapítható, hogy az alperes a személygépkocsit őrzésre átvette. Az ennek alátámasztására szolgáló körülmények ellenére az alperes a szerződéskötéskor nem közölte a felperessel, hogy a gépkocsit a szálloda területén nem őrzik. A felperes arra is helytállóan hivatkozik, hogy a gépkocsi őrzésére külön szerződés kötésére sem volt szükség. Az a körülmény, hogy a magasabb szintű szolgáltatás nyújtása körében a szálloda a gépkocsit befogadja, illetőleg őrzi, nyilvánvalóan a szállodai szolgáltatás ellenértékének meghatározásában játszik szerepet. Miután a szálloda a felperes értékes használati tárgyát őrzésre átvette, a kijelölt parkolóban tárolt gépkocsival kapcsolatos kárért a Ptk. 467. §-ának (2) bekezdése alapján felel. Kártérítő felelősségének terjedelmét az határozza meg, hogy a szálloda úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elsőfokú ítéletnek az e tekintetben kifejtett okfejtése téves. Az alperestől az nem volt elvárható, hogy az épületeket, illetőleg a járműveket külön-külön őrökkel védelmezze. Az adott esetben a kár elhárítása érdekében nem is erre volt szükség, hanem azoknak a területeknek a fokozott védelmére, amelyeken keresztül a gépkocsi elvitele egyáltalán megvalósítható. Miután a szállodakomplexum kőkerítéssel körbekerített, a gépkocsi eltulajdonítása csak a kapukon keresztül lehetséges. A bejárat megfelelő őrizetéről a szálloda gondoskodott, azonban a tűzvédelmi kapu megfelelő zárásáról és őrizetéről nem. A kapu megfelelő zárásának és őrizetének hiánya folytán a Ptk. 468. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes nem korlátozott mértékű kártérítésre köteles, hanem a gépkocsi általa sem vitatott ellenértékének a megfizetésére.
A kifejtettekre tekintettel az alperes a csatlakozó fellebbezésében tévesen hivatkozik arra, hogy az alperes szálloda eleget tett a tőle elvárható gondosság követelményének, illetőleg tévesen állítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégein kívül álló elháríthatatlan ok idézte elő. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperes fellebbezésének helyt adva az elsőfokú ítéletet a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint tárgyaláson kívül eljárva, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperes által fizetendő összeget 6 000 000 forintra felemelte az utána járó késedelmi kamat mértékének megjelölésével. (Legf. Bír. Pf. III. 26.798/2001.)