A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27170/2007/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 78. §, 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) 7. §] Bírók: Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Fehérné dr. Tóth Kincső, Matheidesz Ilona

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.170/2007/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Berke, Kovács és Molnár Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Berke Barna ügyvéd (...) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd (...) által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (alperes címe, hivatkozási szám: ...alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. évi február hó 22. napján kelt 7.K.31.081/2006/6. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2007. évi november hó 21. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 (azaz hatvanezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2005. évi június hó 9. napján vezette be egyéni előfizetői számára kínált F. és F. P. elnevezésű díjcsomagjait. Mindkettő bruttó havidíja magasabb volt, mint a felperes más, egyéni előfizetők által igénybe vehető díjcsomagjaié. Fő ismérvük az volt, hogy nem kellett kapcsolási- (hívás-felépítési) és percdíjat fizetni a felperes hálózatában 1) a F. díjcsomagnál a helyi és helyközi I. hívásirányok esetében délután 16 órától másnap délelőtt 10 óráig, illetve hétvégén egész nap, míg 2) a F. P. díjcsomagnál a helyi, a helyközi I., a helyközi II. és a belföldi távolsági hívásirányok esetében délután 16 órától másnap délelőtt 10 óráig, illetőleg hétvégén egész nap. A kedvezményt kizárólag beszédforgalomra lehetett igénybe venni. Hívásonként 60 perc, havonta összesen 100 óra ingyenes beszélgetésre volt lehetőség, a további beszélgetéseket az alapdíjcsomag szerint számlázták. A fel nem használt időkeret a hó végén elveszett. A beszélgetések időtartamának mérése percalapon történt. A díjcsomagokra 14 hónapos határozott idejű szerződést lehetett kötni, amelynek lejártát követően a szerződés határozatlan idejűvé vált. Ha az előfizető a szerződést a határozott időtartam alatt szüntette meg, kötbért kellett fizetnie.

A F. és F. P. bevezetésekor a felperes négy időszakra (2005. június 8. - 2005. július 31.; 2005. augusztus 1. - 2005. szeptember 30.; 2005. október 7. - 2005. november 7.; 2005. november 15. - 2005. december 31.) osztható intenzív reklámkampányt kezdett az írott sajtóban és az elektronikus médiában (televízió, rádió) egyaránt, továbbá egyéb reklámeszközök (óriásplakát, poszter, légi reklám, szórólapok, ügyfeleknek küldött és interneten is elérhető tájékoztatók) felhasználásával.

Az alperes a fogyasztói panaszra indult eljárásában a fenti reklámtevékenység jogszerűségét vizsgálta a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§-a alapján. Az alperes a fogyasztói tájékoztatás és tájékozódás, valamint reklámtevékenység különböző típusai versenyjogi megítélésének általános szempontjainak kimerítő elemzését követően, a vonatkozó jogi szabályozás áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi reklámkampány sem elemeiben, sem összességében nem volt versenyjogszerű. Álláspontja szerint nem felelt meg a valóságnak az a tájékoztatás, amely szerint a perbeli díjcsomagok ingyenes telefonálási lehetőséget biztosítanak a fogyasztóknak. Az előfizetők az ingyenes telefonálás lehetőségéhez ténylegesen nem ellenszolgáltatás nélkül jutottak, mert ahhoz meg kellett fizetniük a havidíjat. Ennek kalkulálásakor pedig a felperes figyelemmel volt az általa "ingyenesen" kínált szolgáltatásra, ezért a havidíj a felperes más díjcsomagjainál magasabb volt. Kifogásolta, hogy a felperesi reklámokban nem jelent meg a szolgáltatás átalánydíjas jellege, vagyis hogy az ingyenesség kizárólag a percdíjakra vonatkozik. Nem adott tájékoztatást a felperes arról, hogy a reklámokban megjelenő "napi 18 óra ingyen beszélgetés" nem minden nap, és egy napon belül is csak meghatározott időszakban vehető igénybe; továbbá alkalmanként csupán a beszélgetés 60. percéig terjed (ezt követően a telefonhívást meg kell szakítani és újra kell tárcsázni), továbbá havonta összesen 100 óra erejéig érvényes. Továbbmenően az ingyenes híváskezdeményezés lehetősége csak bizonyos hívásirányokba lehetséges. Az alperes a F. díjcsomagok és a ... szolgáltatás közötti összehasonlító reklámokkal kapcsolatban megállapította, hogy azok nem voltak tárgyilagosak. Üzenetük ugyanis az volt, hogy a ...-vel ellentétben a felperes percdíjai alacsonyak. Ám ez az állítás nem minden időszakban és nem minden hívásirányba volt igaz, figyelemmel arra is, hogy - a felperes szolgáltatásával ellentétben - a ... másodpercalapú számlázást folytatott. A más mobilszolgáltatókkal történt összehasonlító reklámok kapcsán az alperes rámutatott arra, hogy a felperes a piacon elérhető legkedvezőtlenebb ún. worry-free (becsomagolt perceket tartalmazó) díjcsomag alapján kiszámított összegekre alapozva vetette össze a F. díjcsomagokat, és ebből általánosítva fogalmazta meg állításait a mobilszolgáltatók által kínált valamennyi díjcsomagra vonatkoztatva. Ráadásul úgy, hogy ténylegesen sem a F., sem pedig az ezzel összevetett worry-free díjcsomag esetén nem is lehet percdíjakról beszélni. Pontatlan volt a tájékoztatás a hangposta szolgáltatásról, mert az nem volt automatikusan ingyenes, valójában a felperes csak kérésre tette ingyenessé ügyfelei számára. Egyes reklámok pedig nem tartalmaztak információt arról, hogy nem egy, hanem két (F. és F. P.) díjcsomagot népszerűsítenek, amelyek között lényeges különbségek vannak.

Mindezek alapján az alperes arra a következtetésre jutott, hogy a felperes e magatartásával a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, megsértette a Tpvt. 8.§-ának (2) bekezdés a) és d) pontját, továbbá a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Reklámtv.) 7/A.§-ának (2) bekezdés a) pontját, valamint (3) bekezdés b) és c) pontját. Ezért a 2005. év december hó 20. napján kelt ... számú határozatával a jogsértés megállapítása mellett a felperest 150.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. A bírság kiszabása során értékelte a felperes meghatározó piaci helyzetét, azt, hogy a jogsértő magatartás más piaci szereplők piacról történő kiszorítására irányult, a reklámkampány intenzitását, az azzal elért fogyasztók magas számát, a reklámköltséget, valamint azt a tényt, hogy a felperessel szemben korábban kiszabott bírságok nem érték el a céljukat.