A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30349/2015/4. számú határozata. [1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) 5. §] Bíró: Ságiné dr. Márkus Anett

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30349/2015/4.*, Kúria Kfv.37944/2015/5. (BH 2017.12.415), 3274/2023. (VI. 9.) AB végzés

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.30.349/2015/4.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Józsa Edina ügyvéd (cím) és helyettesítési meghatalmazással dr. Major László ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) , a dr. Almási Győző főosztályvezető, jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (alperes címe) alperes ellen, személyazonosító igazolvány kiállítása iránti kérelem tárgyában hozott közigazgatási határozat (hiv. sz.: BPB/007/07464-3/2014.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében határozathirdetésre halasztott nyilvános tárgyaláson, az alulírott napon meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy a kézbesítéstől számított 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 30.000 (Harmincezer) forint kereseti illeték összegét - az illetékügyi hatóság külön felhívására - a Magyar Állam javára fizessen meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az irányadó tényállás szerint a felperes érvényes személyazonosító igazolványa cseréje iránti kérelmet nyújtott be Budapest Főváros Kormányhivatala ... (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). Az elsőfokú hatóság előtt 2014. szeptember 29. napján kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes úgy nyilatkozott, hogy a személyi igazolványa cseréjének igényléséhez az aláírási adatlapot rovásírással írta alá, mint a törvény által biztosított elismert írásképpel. Kérte, hogy új személyi igazolványát ezen általa használt rovás aláírással készítsék el.

Az elsőfokú hatóság a 2014. október 2. napján kelt BPB-13B/003/14067-5/2014. számú határozatával a felperes személyazonosító igazolvány cseréje iránt beadott kérelmét elutasította.

Határozatának indokolásában utalt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 9. § (1) bekezdésére, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 5. § (13) bekezdésére. Hivatkozása szerint a rovásírás nem számít nemzetiségi nyelvnek, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 22. § (1) bekezdése alapján. Figyelemmel a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet azon rendelkezésére, hogy az írás jelrendszer, melynek elemei az írott kis- és nagybetűk, betűkapcsolás és írásjelek, az elsőfokú hatóság szerint Magyarország állampolgára vonatkozásában az íráskép szükségszerűen ezen jelrendszer elemeinek az egyénre jellemző módon történő megjelenítése. Mindebből következően az írásképpel szembeni követelmény az, hogy az írás a magyar helyesírás szabályaival összhangban, a latin betűkészletből kialakult magyar betűket alkalmazza. Az elsőfokú hatóság indokolása szerint más betűkészlet nem fogadható el.

Az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésében a felperes rögzítette, hogy az Nytv. 5. § (13) bekezdése szerinti megfogalmazás a "születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe"-ként definiált polgár aláírásának fogalmán kívül további meghatározást nem tartalmaz. Így azt sem, hogy kizárólag a latin-betűs magyar abc betűkészlet, illetve annak az oktatásban ma használt betűformáival, kötési szabályaival, kis- vagy nagybetűivel, vagy csak folyóírással stb. lehetne az aláírást létrehozni, és nem tartalmazza az olvashatóság feltételét sem. Álláspontja szerint az ezen jogszabályhely minden tartalmi elemének megfelelő, általa használt és elismert íráskép elutasítása nem jogszabályszerű.

Rögzítette, hogy irreleváns a határozatban a Ket. 9. § (1) bekezdésének a szerepeltetése, mert az igénylés nyelve a magyar, ugyanígy közömbös a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 22. § (1) bekezdésének a feltüntetése, hiszen az igénylő nem nemzetiségi nyelvet, hanem magyar nyelvet használ, a ...-magyar rovás nem nyelv, hanem a magyar nyelv egyik írásrendszere. A ...re vonatkozó szabályozás sem tartalmaz hatályos rendelkezést a személyazonosító igazolvány igénylése kapcsán. Előadta, hogy a ...-magyar rovásos aláírás a kulturális önazonosságnak a szerves része, ezért az aláírás megkérdőjelezése, használatának elutasítása személyiségi jogaiban sérti, nem felel meg a Ket. alapelveinek sem.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. november 27. napján kelt BPB/007/07464-3/2014. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Határozatának indokolásában hivatkozott az Nytv. 5. § (13) bekezdésére, valamint arra, hogy a hivatkozott rendelkezést az egyes törvényeknek a ... és a területfejlesztéssel összefüggő módosításáról szóló 2012. évi CCVII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 27. § (2) bekezdése iktatta be, 2013. március 1-i hatállyal. Idézte a Mód. tv. indokolását és utalt arra, hogy ebből az indokolásból is következően a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy egyértelműen meghatározza az aláírásra irányadó követelményeket és kizárja az egyéb, azaz a magyar helyesírás szabályaitól eltérő írásjelek alkalmazásának a lehetőségét. Határozatának indokolásában maga is utalt arra, hogy a Nytv. 5. § (13) bekezdése szerinti meghatározás alapján az aláírásnak a születési, vagy a házassági családi és utónevet is tartalmaznia kell, egyéb rövidített formák alkalmazására nincs lehetőség, valamint feltétel, hogy az aláírás a polgár által használt és elismert íráskép legyen, viszont az írásképpel szemben követelmény: az írás a magyar helyesírás szabályaival összhangban, a latin betűkészletből kialakult magyar betűket alkalmazza. Rögzítette, hogy ez a következtetés vonható le abból is, hogy a magyar jogi szabályozás csak abban az esetben rendelkezik kifejezetten a magyar helyesírás szabályainak alkalmazásáról, amikor lehetőséget ad más írásmód alkalmazására is. Ha azonban jogszabály külön nem nevesíti az alkalmazandó írásmódot, abban az esetben a magyar helyesírás szabályait és az annak megfelelő betűkészletet kell alkalmazni. Maga is utalt a ... kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendeletben meghatározott definícióra és hivatkozása szerint az Nytv.-ben foglalt követelményeket abban az esetben teljesíti az aláírás, ha az valószínűsíthetően íráskép, tehát megfelel a magyar betűkészletnek, valamint a használt név valamennyi eleme fellelhető benne, mindebből következően a rovásírással készült aláírásnak a személyazonosító igazolványon történő feltüntetésére nincs lehetőség. Utalt - egyebek mellett - a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szig.r.) 17. § (3) bekezdésére.