BH 2023.10.242 I. A járműnyilvántartásban szereplő gépjármű forgalomból történő ideiglenes kivonásának a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítástól szóló 2009. évi LXII tv. (Kgfb. tv.) 26. § (1) bekezdésében írt joghatása a biztosító kockázatviselésének szünetelése. A károsult a szünetelés ideje alatt bekövetkezett kárának megtérítése iránti igényét a Kgfb. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti.

II. A Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdése szerinti öt esetkör önálló tényállásnak minősül, nem konjunktívak, nem együttesen értelmezendők. A károkozó tudattartalma csak a Kártalanítási Számla kezelőjét megillető megtérítési igény Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés a) pontjában szabályozott tényállásának kötelező eleme: aszerint a gépjármű vezetőjének tudnia kell a biztosítási fedezet hiányáról [2009. évi LXII. törvény (Kgfb. tv.) 26. § (1) bek., 35. § (1) bek., 36. § (8) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A II. rendű alperes 2015. december 19-én az I. rendű alperes által üzemben tartott személygépkocsival haladt, amikor egy jobbra ívelő kanyarban átsodródott a menetirány szerinti bal oldali sávba, ahol frontálisan összeütközött egy másik személygépkocsival. Az ütközés következtében mindkét járműben kár keletkezett, és a II. rendű alperes által vezetett személygépkocsi jobb első utasa halálos, míg a II. rendű alperes és a két további utas súlyos sérüléseket szenvedett. A baleset bekövetkezésében vétlen személygépkocsi egyik utasa súlyos, míg vezetője és két másik utasa könnyebb sérüléseket szenvedtek.

[2] A büntető bíróság jogerős ítéletével megállapította a II. rendű alperes bűnösségét közúti baleset okozásának vétségében.

[3] Az I. rendű alperes által üzemben tartott gépjármű a baleset időpontjában a forgalomból ki volt vonva, érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezettel nem rendelkezett.

[4] A felperes a Kártalanítási Számla kezelőjeként megtérítette a károsultak balesettel összefüggésben keletkezett kárát, és sérelemdíjat fizetett részükre. A megfizetett 20 847 876 forint kártérítésen és sérelemdíjon felül, az ügyintézéssel összefüggésben 120 320 forint költsége merült fel.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[5] A felperes keresetében 20 968 196 forint és annak 2017. október 6-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Keresetét - egyebek mellett - a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb. tv.) 33. §-ára és 36. § (8) bekezdés b) pontjára alapította.

[6] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a gépjármű a baleset időpontjában érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett, és nem volt kivonva a forgalomból. Vitatták a felperes által megfizetett egyes kártérítések és sérelemdíjak összegét.

Az első- és a másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével 20 168 196 forint és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat felperes javára történő egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[8] Valósnak találta az alpereseknek azt az állítását, hogy a jármű vásárlásának időpontjában, 2015. december 19-én a II. rendű alperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot tett az arra rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével. Megállapította ugyanakkor azt is, hogy az alperesek a biztosítási ajánlathoz adásvételi szerződést nem mellékeltek, és semmilyen formában nem igazolták tulajdonosi, illetve üzemben tartói minőségüket a biztosító felé, továbbá a biztosító felhívása ellenére a tulajdonosváltozást a nyilvántartást vezető hatóságnak nem jelentették be. Álláspontjuk szerint ezért a biztosító a biztosítási ajánlatot jogszerűen utasította vissza, és rendelkezett a biztosítási díj visszautalásáról.

[9] Utalt arra, hogy a gépjárművet értékesítő használtautó-kereskedő tanúvallomása nem támasztotta alá az alpereseknek azt a hivatkozását, amely szerint a gépjármű a forgalomból nem lehetett kivonva. Ezt azzal indokolta, hogy a forgalomban való részvétel ténye önmagában nem igazolta, hogy az szabályosan, engedéllyel történt. Emellett a tanúvallomás alapján az említett kereskedés általános gyakorlataként jelölte meg, hogy a járműveket forgalomból kivont állapotban kínálták eladásra. Ettől függetlenül nem ennek tulajdonított jelentőséget, hanem annak, hogy az alperesek semmilyen módon nem tudták igazolni, a gépjármű a baleset időpontjában érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett.

[10] Mivel pedig a felperes okirattal igazolta a kártérítés és a sérelemdíj megfizetését, ezért a megtérítési igényt a jogalap tekintetében megalapozottnak minősítette.

[11] A bizonyítás eredményének mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kártérítési igények az összegszerűség vonatkozásában megalapozottak, míg a sérelemdíjak az elszenvedett sérülések kompenzálására alkalmasak voltak. A keresettől eltérő marasztalás indokát abban jelölte meg, hogy a sértettek egyike részére megfizetett sérelemdíj összegének feltüntetése téves számításon alapult, abból ugyanis a felperes 800 000 forint előleget kétszeresen vett figyelembe.

[12] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett - a keresetnek helyt adó - rendelkezését részben, az állam által előlegezett költség és a meg nem fizetett kereseti illeték viselése tekintetében megváltoztatta, ezt meghaladóan helybenhagyta.

[13] Kiemelte: elsődlegesen annak volt jelentősége, hogy a gépjármű a baleset bekövetkezésének időpontjában a forgalomból kivont állapotban volt-e, ugyanis ennek kihatása volt a kötelező felelősségbiztosítási szerződés fennállására. A Belügyminisztérium Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály Közlekedési Nyilvántartó Osztálya által 2018. március 7-én kiállított okirat alapján rögzítette, hogy a balesetet okozó gépjármű 2015. október 1-jén - kérelem alapján - a forgalomból ideiglenesen kivonásra került, és a forgalomból történő kivonás végének tervezett időpontja 2016. április 1. volt. Ennek alapján megállapította, hogy 2015. december 19-én a gépjármű a járműnyilvántartásban forgalomból kivont gépjárműként szerepelt.

[14] Hivatkozott a Kgfb. tv.-nek a baleset bekövetkezésének időpontjában hatályban volt, a biztosító kockázatviselésének szünetelését szabályozó 26. § (1) és (2) bekezdésére. Ehhez kapcsolódóan utalt arra, hogy az alperesek a gépjárműnek a baleset bekövetkeztekori forgalomból kivont állapotát a fellebbezésükben már nem tették vitássá; ehelyett azt adták elő, hogy a II. rendű alperes a vásárláskor teljesen jóhiszemű volt, és a forgalomból kivonás tényéről egyiküknek sem volt tudomása. A felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakkal egyetértve a jogvita eldöntése szempontjából irrelevánsnak tartotta a II. rendű alperesnek azt az állítását, hogy a kereskedőnél megkötötte a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést, és a díjat határidőben megfizette, a gépjármű ugyanis a baleset idején a forgalomból ki volt vonva, így a Kgfb. tv. 26. § (1) bekezdése alapján a biztosító kockázatviselése szünetelt.