A Pécsi Ítélőtábla Gf.30180/2011/8. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 141. §, 213. §, 235. §, 252. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 201. §, 207. §, 237. §, 324. §, 325. §, 326. §, 361. §, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 79. §, 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 104. §, 108. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Antók Éva, Kovács Ildikó, Zóka Ferenc

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.30.180/2011/8 szám

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Borsai Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - Dr. Imre Miklós Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (aloeres címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság 2011. február hó 23. napján kelt, 4.G.40.009/2011/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5., 8., Gf.6., Gf.7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 625.000,- (hatszázhuszonötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Felperes keresetében 444.430.982,- forint + ÁFA és járulékai megfizetésére kérte kötelezni alperest hivatkozással arra, hogy az alperessel V. város országos gázhálózatra kapcsolása céljából 1993. augusztus hó 11., 1994. október hó 26. és 1995. október hó 11. napján létrejött együttműködési megállapodások jogszabályba, nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköznek, így a felperes által fejlesztési célra átadott 555.538.728,- forint visszafizetésére köteles az alperes. Harmadlagos és negyedleges jogcímként a felperes jogalap nélküli gazdagodása, illetve a Ptk. 207. § (4) bekezdésére hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1.250.000,- forint perköltséget. Kifejtette, hogy az érvénytelenség keresetben megjelölt jogkövetkezményének alkalmazására az elévülés korlátai között kerülhet sor, ezért elsődlegesen az alperes elévülési kifogását vizsgálta. Megállapította, hogy felperes a pénzeszközöket 1998. január hó 1. napja előtt átadta, teljesítése ezzel az alperes felé megtörtént, felperes minden szükséges ismerettel rendelkezett ezen időpontban annak eldöntéséhez, hogy semmisségre hivatkozik-e, az igény érvényesítésben semmilyen körülmény nem akadályozta, mindenre figyelemmel az elévülési idő a pénzeszköz átadásával, 1998. január hó 1. napjával megkezdődött, és a követelés 2003. január hó 1. napjával, 5 év eltelte után, elévült. Megállapította, hogy az elévülést megszakító, írásba foglalt felszólítás nem történt, a pert megelőzően felperes az alperest vételi ajánlat megtételére, szerződés megkötésére és nem meghatározott pénzösszeg megfizetésére hívta fel. Nem tekintette az elsőfokú bíróság az elévülést megszakító körülménynek azt sem, hogy felperes G.40.150/2005. szám alatt pert indított a gázelosztó vezeték tulajdonjogának megállapítása iránt. Alaptalannak találta a felperes azon hivatkozását is, hogy a tulajdonjog megállapítása iránti per befejezéséig, a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozatáig, 2009. március hó 19. napjáig az elévülés nyugvása állapítható meg. Álláspontja szerint nem menthető ok az, hogy felperes 10 éven át az általa érvényesnek minősített szerződés érvénytelenségét a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján ismerte fel. Utalt arra is, hogy az elévülés nyugvása - felperesi álláspont elfogadása esetén is - a jogerős másodfokú határozat meghozataláig, a Győri Ítélőtábla ítéletének kézbesítéséig, 2008. november hó 17. napjáig állhatott volna fenn, mely időponthoz képest a felperes a Ptk. 326. § (2) bekezdésében szabályozott egy éves határidőn túl, 2008. december hó 18. napján terjesztette elő keresetét.

Felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását, a felperest terhelő perköltség leszállítását kérte.

Hivatkozott arra, hogy a felek között folyamatos jogviszony áll fenn a szerződések alapján, az alperest üzemeltetési, gázszolgáltatási hibaelhárítási rekonstrukciós, míg a felperest díjfizetési és beruházási költség átadási kötelezettség terheli. Tartós jogviszonyukra tekintettel az elévülés nem következett be, mivel az elévülés csak a tartós jogviszony megszűnésekor kezdődik meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárás során a befizetéseit igazoló okiratokat nem csatolhatta, az elsőfokú bíróság a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségét megszegte. A másodfokú eljárás során csatolt okiratokra hivatkozással előadta, hogy az alperes részére teljesített utolsó kifizetés időpontja 1998. március hó 9. napja volt, ez tekinthető az elévülés kezdő időpontjának, amennyiben a tartós jogviszonnyal kapcsolatos felperesi álláspontot a másodfokú bíróság nem osztja. Állította, hogy az elévülést a 2003. január hó 6. és január hó 20. napján kelt írásba foglalt felszólítása megszakította, illetve az elévülés nyugvását megalapozza, hogy a felek 2002. évben tárgyalásokat kezdtek a gázelosztó-vezetékrendszer tulajdonjoga rendezése érdekében. Hivatkozott arra, hogy 2005. augusztus hó 10. napján a G.40.150/2005. számú perben a kereset előterjesztése, majd a felülvizsgálati eljárás megindítása az elévülést megszakította. Fenntartotta azt az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás során hozott határozata révén szerzett tudomást arról, hogy a gázvezeték tulajdonjoga nem illeti meg, a szerződések érvénytelenek, így a határozat meghozataláig, 2009. március hó 19. napjáig az elévülés nyugvása állott fenn, amennyiben pedig a Győri Ítélőtábla határozatának meghozatalától kell számítani a nyugvásra okot adó körülmény megszűnését, az elévülést a 2009. január hó 16. napján kelt felülvizsgálati kérelem előterjesztésével megszakította. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályait megsértve a semmisség megállapítására irányuló kereseti kérelemről nem határozott. Sérelmezte az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét, álláspontja szerint a megállapított ügyvédi munkadíj a kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel (két tárgyaláson részvétel, egy beadvány előterjesztése) eltúlzott.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság a felperes által a másodfokú eljárás során csatolt iratok, valamint az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal egészíti ki:

Felperes a felek között létrejött együttműködési megállapodások alapján a vezetékhálózat létesítéséhez utolsó alkalommal 1998. március hó 9. napján utalt át alperesnek 18.778.913,-, 24.902.931,- és 2.720.000,- forintot.