A Debreceni Ítélőtábla Pf.20312/2008/7. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 50. §, 70/K. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §, 2. §, 3. §, 51. §, 75. §, 78. §, 95. §, 121. §, 213. §, 243. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. §, 48. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 40. §, 57. §, 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (Ppék.) 13. §] Bírók: Csiki Péter, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.312/2008/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljárt Dr. I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és Dr. II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Főosztálya (1363 Budapest, Pf: 24., ügyintéző: Dr. ...) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6. P. 21 592/2007/48. sorszámú részítélete ellen a felperesek által 50. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

részítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekinti, azt részben megváltoztatja és mellőzi az alperesek egyetemleges kötelezését perköltség fizetésére, ehelyett az I. rendű felperest 19 676 (Tizenkilencezer-hatszázhetvenhat) forint, a II. rendű felperest 6 559 (Hatezer-ötszázötvenkilenc) forint perköltség megfizetésére kötelezi 15 napon belül az alperes javára.

Kötelezi az I. rendű felperest 48 000 (Negyvennyolcezer) forint, a II. rendű felperest 24 000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illeték megfizetésére külön felhívásra az állam javára.

Ez ellen a részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperesek véglegesített kereseti kérelmeikben (15. sorszám alatti irat) kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz és az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos alapjogukat, továbbá az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogukat azzal, hogy a Pest Megyei Bíróság 1. K. 26 184/2006/2. számú végzése ellen az általuk előterjesztett fellebbezést az alperes 3. Kf. 27 359/2006/7. sorszámon meghozott végzésével - az eljárási jogszabályok megsértésével - az ügy érkezésétől számított több mint 5 hónapon túl bírálta el, továbbá az alperes megsértette az I. rendű felperes ugyanezen alkotmányos alapjogait és személyiségi jogát azzal, hogy a Baranya Megyei Bíróság 7. K. 20 035/2006/2. számú végzése ellen az általa előterjesztett fellebbezést az alperes 3. Kf. 27 315/2006/2. sorszámon meghozott végzésével - az eljárási szabályok megsértésével - az ügy érkezésétől számított 6 hónap elteltével bírálta el.

Kérték kötelezni az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a jogerős ítélet rendelkező részét és indokolását saját költségén, közlemény megjelentése útján - a Bírósági Közlöny című lapban - tegye közzé azzal, hogy kérjen elnézést a felperesektől a velük szemben elkövetett jogsértés miatt.

Keresetük jogalapját az Alkotmány 70/K §-ában, 50. § (1) bekezdésében, 54. § (1) bekezdésében, 57. § (1) bekezdésében, a Ptk. 76. §-ában, valamint 84. §-ának (1) bekezdés a) és c) pontjában jelölték meg.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 48. sorszám alatt meghozott ítéletével a felperesek ezen kereseti kérelmeit elutasította.

Indokként megállapította, hogy a Pp. hatálya alá tartozó ügyek érdemi befejezésére - a speciális szabályok kivételével - az eljárási szabályok sem az első, sem a másodfokú eljárásra nem tartalmaznak konkrét határidőt. A felperesek hivatkozásával szemben a Pp. 95. §-ának (1) bekezdése, és 243. §-ának (2) bekezdése pusztán a bíróság megvizsgálási kötelezettségére írja elő a 30 napos, illetve a fellebbezési tárgyalás kitűzésére a négy hónapos határidőt az ügy érkezésétől számítottan, ugyanezen határidőkön belül azonban a bíróságnak érdemi döntéshozatali kötelezettsége sem a tárgyaláson, sem az azon kívül elbírált ügyekben nincs. A keresettel sérelmezett eljárási időtartamok jogszerűsége kizárólag a Pp. 2. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján a feleknek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogának figyelembe vételével ítélhető meg. E jog megsértését az indokolatlan késedelem jelenti, ami a jogvita tárgyát, természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. A bizonyítás adatai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes mindkét sérelmezett eljárása megfelelt az ésszerű időn belül történő befejezés követelményének. Mindkét sérelmezett másodfokú eljárási időtartam az adott időszakban az alperes előtt folyamatban volt hasonló tárgyú perek jellemző időtartamától nem tért el, azaz a felperesek személyére nézve hátrányos megkülönböztetés nem állapítható meg. Az ügyérkezési és befejezési adatok, valamint az aktuális folyamatban lévő ügyszám és a jellemzően érkezési sorrend alapján történő ügyintézés az teszi megállapíthatóvá, hogy mindkét ügyben az érdemi elintézés nélkül eltelt időtartam nem tekinthető indokolatlannak. Az eljárások jogszerűsége - jogellenesség hiányában - kizárta annak megállapíthatóságát, hogy az alperes az inkriminált eljárásokkal a felpereseknek a keresetben megjelölt alkotmányos alapjogait, illetve személyiségi jogát megsértette volna.

A felpereseket egyetemlegesen kötelezte az alperesnek a perrel felmerült, az útköltségből álló költségeinek megtérítésére, míg a per tárgyi illeték-feljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt kereseti illeték utólagos megfizetésére a felpereseket személyesen kötelezte, az I. rendű felperes esetében a valóságos tárgyi keresethalmazat alapján megállapított pertárgy-érték alapulvételével.

Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel a keresetüknek történő helytadás, és az alperes első-és másodfokú perköltségben marasztalása iránt. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság részben hiányos tényállás alapján és téves jogalkalmazással hozta meg a keresetet elutasító döntését. Az eljárási szabálysértést illetően az elsőfokú eljárásban előterjesztett jogértelmezésüket fenntartva kifejtették, hogy az eljárás nemperes jellegéből következően a Pp. 130. §-ára alapított végzések elleni fellebbezés elbírálása nem vehet hosszabb időt igénybe, mintha fellebbezési tárgyalás kitűzésére került volna sor. A 105/1952. (XII. 28.) Mt. rendelet 13. §-ának (3) bekezdése alapján a tárgyalás nélkül elbírálandó fellebbezésről a döntést legalább olyan időn belül meg kell hozni, mint amelyet tárgyalás kitűzésével a másodfokú bíróságnak teljesítenie kellene. Az alperes nem bizonyította, hogy az előtte folyó - nemperes eljárásban elintézendő - két ügyben a határozatok meghozatalára objektív okok miatt nem került sor a törvényes határidőben.

Az elsőfokú bíróságnak az Alkotmány 70/K §-a alapján meg kellett volna állapítania a bírósági jogvédelem és az emberi méltóság alkotmányos alapjogának megsértését, és ennek következtében a személyiségvédelmi jogkövetkezményeket is alkalmaznia kellett volna az alperessel szemen. A közpénzekből működtetett alperestől, mint hatalmi helyzetben lévő állami szervtől a természetes személyek joggal várhatják el az Alkotmány 50. §-ának (1) bekezdése alapján, hogy a törvényeket betartsa. A törvények direkt megsértésére semmiféle mentség nincs, az alperes az eljárás elhúzódását mentő objektív okot nem bizonyított.