A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21080/2009/6. számú határozata egyezség érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. §, 240. §, 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 52. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.080/2009/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Dr. Szabó Mónika Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek I. rendű és a Bartha és Eperjesi Ügyvédi Iroda által képviselt II. rendű alperesek ellen egyezség érvénytelenségének megállapítása iránt a Somogy Megyei Bíróságon 24.P.20.758/2008. szám alatt folyamatban volt, majd a Pécsi Ítélőtábla 2009. január 29-én meghozott Pf.III.20.361/2008/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.361/2008/5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a II. rendű alperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra 686.100 (Hatszáznyolcvanhatezer-egyszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A 2004. április 19-én elhunyt dr. Sch. Gy. örökhagyónak a felperes és a II. rendű alperes a gyermekei, az I. rendű alperes a házastársa.

Az örökhagyó két írásbeli magánvégrendeletet alkotott.

A T-on 1998. szeptember 16-án kelt végrendeletét sajátkezűleg írta alá és két tanú is aláírásával látta el. Ennek a végrendeletnek az eredeti példánya nem, csupán másolata került elő.

A másik végrendelet T-on 2003. augusztus 31-én kelt, gépírással készült, melyet az örökhagyó aláírt, de arról a tanúk aláírása hiányzik.

Az örökhagyó utáni hagyatéki eljárás első tárgyalásán a felperest ügyvéd képviselte, de személyesen is megjelent. Jogi képviselőjétől megelőzően azt a tájékoztatást kapta, hogy az utóbbi végrendelet érvénytelen, míg a másolatban meglévővel "valószínűleg nem lehet kezdeni semmit".

Az említett - 2004. szeptember 17-i - tárgyaláson a közjegyző mindkét végrendeletet kihirdette. Tájékoztatta az érdekelteket, hogy az örökhagyó a korábbi végrendelet eredeti példányát feltehetőleg megsemmisítette, ezért készült újabb végintézkedés. A tájékoztatása kiterjedt arra is, hogy a végrendelet érvénytelenségére és hatálytalanságára ki hivatkozhat. Ezen a tárgyaláson a felperes mindkét végrendeletet érvényesnek ismerte el, míg a II. rendű alperes mindkét végrendelet érvénytelenségére hivatkozott.

A felperes és a II. rendű alperes úgy nyilatkoztak, hogy a hagyatékból való részesedést egyezséggel kívánják rendezni, ezért a közjegyző a tárgyalást elhalasztotta.

A felperes 2004. október 18-án a jogi képviselője meghatalmazását visszavonta és a képviselőnek az I. rendű alperes adott meghatalmazást.

A 2004. november 16-i hagyatéki tárgyaláson a felperes személyesen, az I. rendű alperes képviseletében dr. P. Zs. ügyvéd járt el, a II. rendű alperes nem jelent meg. A felperes bejelentette, hogy a hagyatékhoz tartozó t-i (1023. hrsz-ú) ingatlanra ráépített és tulajdoni igényt kíván érvényesíteni. A közjegyző tájékoztatta a felperest, hogy amennyiben egyezség nem jön létre, a ráépítés miatt a tulajdonjog megállapítása iránt pert kell indítania, és annak jogerős befejezését követően a hagyaték ideiglenes átadására kerülhet sor, majd a végrendelet érvényességének megállapítása iránt kell pert indítania. A jelenlévők akként nyilatkoztak, hogy a perek elkerülése céljából egyezséget kívánnak kötni, ezért a közjegyző a tárgyalást elhalasztotta.

A felperes és az alperesek a 2005. január 14-én megtartott tárgyaláson kijelentették, hogy a ráépítés, házassági vagyonközösség és végrendelet érvényessége megállapítása iránti perek elkerülése céljából osztályos egyezséget kívánnak kötni. Megállapodásukat a közjegyző jegyzőkönyvbe foglalta, majd Kjő.273/2204/19. számú végzésével a hagyatékot az osztályos egyezség alapján adta át.

A felperes 2005. február 8-án a hagyatéki eljárás megismétlése iránti kérelemmel élt. Azt a közjegyző végzésével elutasította, mely végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta.

A felperes keresetében a Ptk. 210. § (1) és (2) bekezdése alapján az osztályos egyezség érvénytelenségének megállapítását kérte. Ezt arra alapította, hogy az egyezség megkötésekor a végrendelet érvényességét illetően tévedésben volt, melyet a II. rendű alperes és a közjegyző okoztak, illetőleg tévedését felismerhették. Hivatkozott arra is, hogy a közjegyző tájékoztatásának hiányában nem volt tudomása a betudás és osztályrabocsátás jogintézményeiről, továbbá a közjegyző eljárása nem volt szabályszerű.

Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy a T-on 1998. szeptember 16-án kelt végrendelet érvényes és annak alapján a megjelölt vagyontárgyakat özvegyi jogtól mentesen, végrendeleti öröklés jogcímén kérte a tulajdonába adni. Másodlagosan az osztályrabocsátás szabályainak alkalmazásával örökrészének a törvényes öröklés rendje szerinti megállapítását és kiadását kérte.

Az I. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárást követően hozott ítéletében a keresetet elutasította és a felperest a II. rendű alperesnek 900.000 forint perköltség és az államnak 1.432.900 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a közjegyző szabálytalanul, nem egyidejűleg készült hangfelvételen rögzítette a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvét, azonban a felperes és a II. rendű alperes egyezően úgy nyilatkozott, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak a tárgyaláson ténylegesen elhangzottak. A bíróság ezért a jegyzőkönyvek alapján megállapította, hogy a közjegyző a végrendeleteket kihirdette és a feleket a már említettek szerint tájékoztatta.

Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá: Az osztályos egyezség megkötésének célja a perek elkerülése, a jogviszony körüli bizonytalanságok végleges megoldása volt. Bizonytalan körülményben való tévedést pedig a II. rendű alperes nem ismerhetett fel, illetve azt nem okozhatta.

A végrendeletek érvényességét és érvénytelenségét illetően a felperes és a II. rendű alperes álláspontja ellentétes volt, ezért kizárt, hogy az osztályos egyezség megkötésekor közös téves feltevésben voltak. A közjegyző a jogszabály tartalmára nem adott a feleknek téves tájékoztatást. Az osztályrabocsátás és a betudás szabályairól a felperest nem tájékoztatta, az eljárása emiatt azonban nem jogszabálysértő, mert a közjegyző a ténylegesen felmerülő jogi kérdésekben köteles útbaigazítást adni. A Ptk. 210. § (1) és (2) bekezdése alapján az osztályos egyezség érvénytelensége nem volt megállapítható, ezért úgy ítélte meg, hogy a további kereseti kérelmeket érdemben nem kellett vizsgálni.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest a II. rendű alperesnek 300.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.