BH 1998.8.380 A beteget nem kell tájékoztatni a műtét során esetlegesen, véletlenszerűen előforduló kockázat lehetőségéről, amely nem tartozik a műtéttel viszonylag nagy gyakorisággal együttjáró szövődmények körébe [Ptk. 339. § (1) bek., 1972. évi II. tv. 43. § (2) bek., 47. § (4) bek., 15/1972. (VII. 5.) EüM r. 87. § (2) bek.].

A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét, amelyben 167.865 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte az alperesi kórház kötelezését. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperes 1991. november 12-én az alperes szülészeti és nőgyógyászati osztályán műtéten esett át, amelynek során a méhét és a jobb oldali petefészkét jóindulatú daganat megszüntetése végett eltávolították. A műtétnél a húgyhólyagnak a méhnyakról való "letolása" közben a műtétet végző orvos a hólyagfalon sérülést okozott. A sérülést azonnal észlelték, és azt összevarrták. A műtétet követő egy hét után az alkalmazott katétert eltávolították, és a felperest a kórházból elbocsátották. Vizeletfolyása miatt az alperesnél urológuskezelést kapott a felperes, a panaszai azonban a gyógyszeres kezelés ellenére sem szűntek meg, ezért műtétre előjegyezték. A felperes 1992-ben az S. urológiai klinikájára kérte a felvételét, ahol több műtéti beavatkozással és gyógyszeres kezeléssel a vizeletfolyást végleg megszüntették. Az alperesnél végzett műtéthez szükséges hozzájárulásról szóló iratot a felperessel aláíratták.

A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Eü. tv) 43. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kellett vizsgálni az alperes tevékenységét. Az alperes orvosait gondatlan magatartás, mulasztás nem terheli. A szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a felperesnél bekövetkezett sérülés a legnagyobb gondossággal elvégzett műtét esetén is előfordulhat. A műtétet végző orvos gondatlan magatartására adat nincs, a műtéti beavatkozás során véletlenül okozta a sérülést, a következmények elhárítására a szakmailag szükséges eljárást alkalmazta, a sérülés ellátását a szakma szabályai szerint végezte, és az azt követő gyógykezelés is megfelelő volt. A gyógyulás elmaradása az alperes orvosainak magatartásán kívül álló okból következett be. A később másutt elvégzett műtét eredményes volt; abban az alperesnek nem volt kártérítést megalapozó magatartása, hogy addig a felperes kárt szenvedett.

A jogerős ítélet indokolása szerint azt nem lehetett megállapítani, hogy a műtéttel és annak esetleges következményeivel kapcsolatban a felperes nem kapott meg minden tájékoztatást. Az aláírt nyilatkozat szövege általánosságban utal az elhangzott tájékoztatásra, a tényleges orvosi közlés pedig nyilvánvalóan a műtéttel általában együttjáró következményekre terjedt ki, s a műtéttel általában együtt nem járó, de esetleg kivételesen mégis előforduló, véletlenszerű sérülésekre - mint a perbeli hólyagsérülés - nem tért ki. A minden tekintetben sikeres műtétnek is lehetnek kedvezőtlen következményei, amelyekről tájékoztatást kell adni. A perbeli sérülés nem ilyen következmény, hanem a műtét folyamán előforduló véletlenszerű esemény, ami a műtéttel járó kockázat körébe tartozik. A ritkán és véletlenszerűen előforduló sérüléssel előre számolni nem kellett, ezért erre az előzetes tájékoztatásnál külön kitérni sem kellett.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. A felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a műtétet megelőzően az orvos az esetleges szövődményekkel kapcsolatban felvilágosítást nem adott a felperesnek. Ezért a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy a kockázatok ismeretében dönthessen a műtéthez szükséges nyilatkozatáról. A műtéti kockázat körébe tartozó szövődmények lehetőségéről a beteget előzetesen tájékoztatni kell, ennek elmulasztása a kártérítési felelősséget megalapozza.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.