A Debreceni Ítélőtábla Gf.30106/2015/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 200. §, 210. §, 235. §, 238. §, 339. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 2. §, 11. §, 45. §, 86. §, 88. §, 2011. évi CLVIII. törvény 13. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.II.30.106/2015/7. szám

A Debreceni Ítélőtábla dr. Bogdán Tibor ügyvéd ügyintézése mellett a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Hajdu Balázs ügyvéd ügyintézése mellett a Hajdu Balázs Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, dr. Lampé Zoltán ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Lampé Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű, dr. Kovács Gyula ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Kovács Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, dr. Kujbus Mária ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Kujbus Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 1.G.40.057/2012/118. sorszámú ítélete ellen a felperes 121., az I. rendű alperes 120. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes köteles megfizetni 15 nap alatt az I. rendű alperesnek 160 800 (Egyszázhatvanezer-nyolcszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 830 800 (Nyolcszázharmincezer-nyolcszáz) forint, a II. rendű alperesnek 243 000 (Kettőszáznegyvenháromezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 1 143 000 (Egymillió-egyszáznegyvenháromezer) forint, a III. rendű alperesnek 132 300 (Egyszázharminckettőezer-háromszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 622 300 (Hatszázhuszonkettőezer-háromszáz) forint, a IV. rendű alperesnek 137 700 (Egyszázharminchétezer-hétszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 647 700 (Hatszáznegyvenhétezer-hétszáz) forint fellebbezési költséget, az államnak külön felhívásra 2 500 000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes fő tevékenysége hortobágyi fehér lúd és pekingi kacsa tenyésztés. Az I. rendű alperes Ausztriában bejegyzett alapítvány, a nemzetközi állatvédő szervezet, a V. P. (N. M. Cs.) tagja, a II. rendű alperes 2011. szeptember és 2013. március között a megbízottja volt. A III-IV. rendű alperesek német és osztrák piacon értékesítő baromfitenyésztő és feldolgozó cégek.

Az I. rendű alperes a média felhasználásával 2009-ben kampányt kezdett a toll élő állatról való eltávolítása (a továbbiakban: tollazás) ellen a fogyasztók, a kereskedők és a termelők befolyásolására. 2009. szeptember 10-én a III. rendű, 2010. június 21-én a IV. rendű alperessel is megállapodott a tollazás megszüntetéséről, és az ellenőrzés lehetőségéről.

2011 nyarán a felperes számára értékesítési akadályt jelentett, hogy a vágóhidak csak tépetlen állományból vásároltak. 2011. decemberben az I. rendű alperes arról tájékoztatta, hogy értékesíteni úgy tud, ha vállalja a tollazás befejezését. Azt a felperes 2011. december 28-án nyilatkozatban vállalta azzal, hogy a telepein bejelentés nélkül ellenőrizhetik. Az I. rendű alperes 2011. december 30-án és 2012. február 19-én nyilatkozott arról, hogy nincs akadálya a szállításnak a III. rendű alperes, és a tollazást szintén kizáró cégek részére.

A felperes és a III. rendű alperes a 2012. január 6-án keltezett lúd keltető tojás adásvételi szerződésükben a felperes részéről kikötötték a tollazás tilalmát. A felperes a IV. rendű alperessel kötött, 2013. január 24-én keltezett értékesítési szerződésben vállalta, hogy a napos liba 2012-től nem tollazott állományból származik. A megállapodásában kiemelten szerepel az is, hogy az eladó felperes a nyilatkozata be nem tartásával súlyosan veszélyezteti a megrendelő export lúdhús piacát, azért kártérítési felelősséggel tartozik.

A felperes a keresetében kérte az I. és a II. rendű alperes egyetemleges kötelezését a közösen okozott kára, 54 042 500 forint elmaradt bevétele megfizetésére, ebből 26 541 000 forintot a III. rendű, 27 501 500 forintot a IV. rendű alperessel egyetemlegesen. Indokai szerint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) és a 32/1999. (III.31.) FVM rendelet a tollszedést engedi, a nemzetközi sajtó- és közérdeklődés mellett működő N. M. Cs. álláspontja szerint azonban megengedhetetlen. A 2009-ben indított lejárató, negatív kampányban felkeresték, megfenyegették a termelőket és a vágóhidakat, az I. rendű alperes megtiltotta az üzleti partnereinek, hogy tőle vásároljanak. A szerződéseibe kényszerítése, fenyegetése miatt került a tollazást tiltó klauzula, így nem tudott élni a toll értékesítésére kapott ajánlatokkal. A III. és a IV. rendű alperes, az I. rendű alperes magatartásával ok-okozati összefüggésben, azzal a feltétellel vásárolta csak meg a termékeit, ha felhagy a tollazással. Magatartásuk jogellenes, a pozitív és a fekete listájuk sérti a jó hírnevét, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. §-ának (1) bekezdésébe, az 5. §-ába, a 200. §-ába, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 2. §-ába, 5. §-ába, az I. rendű alperes alapító okiratába ütközik, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kárfelelősséggel tartoznak.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az I. rendű alperes vitatta a kárfelelősségét kár, a magatartásával való okozati összefüggés, és a felróhatósága hiányában. A védekezése szerint a tollazást a fogyasztók többsége elítéli, ez manifesztálódott az egyes országok jogszabályaiban is. A N. M. Cs.-nak, amelynek a támogatottsága 25 éves állatvédelmi tevékenység eredménye, csak az egyik tagja. Célja az állatvédelmi jogszabályok kezdeményezése, az alkalmazásuk ellenőrzése, az állattartási körülmények javítása. A fogyasztók tájékoztatása céljából adatot gyűjt, ezt a médián keresztül megosztja, a termelőkkel tárgyalni törekszik. A jogszabályi keretek között ellenőrizheti céljainak a gyakorlati megvalósulását, tiltani sem joga, sem gazdasági eszköze nincs. A Gazdasági Versenyhivatal szerint a magyar alapítvány tevékenysége nem piaci magatartás. A felperes partnerei keresték meg, hogy felkerülhessenek az általa összeállított, gondozott, a kényszertömést és az élve tépést nem alkalmazó vágóhidak és feldolgozó üzemek ún. pozitív listájára. Abból a német és osztrák kiskereskedelmi láncok tájékozódnak arról, hogy mely szállítók felelnek meg a feltételeiknek. A pozitív listára felkerülni kívánó vállalkozás azért működtek együtt, hogy a termékeik megfeleljenek a nyugat-európai piac elvárásainak. Tagadta a feketelista létezését. A felperest csak tájékoztatta a pozitív lista feltételeiről, a tollazás beszüntetésére nem kérte, arra a gazdasági érdekei szorították.