A Pécsi Ítélőtábla Pf.20060/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 4. §, 74. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 244. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.060/2017/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a 10. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dobos Pál ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Keller András ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Hergert Ibolya ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) beavatkozott - a ...Törvényszék 2017. január 31. napján kelt, 37. számú ítélete ellen az alperes 38. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 95.000 (kilencvenötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes házastársát, K. J-et 2015. február 17-én az alperes kórház ideggyógyászati osztályára szállították, mert zavart volt. Itt az éjszaka folyamán az ágyából többször kikelt, és a folyosón bolyongott. 2 óra 40 perc körül - miközben az alperes alkalmazottai kísérték - elesett, a fejét beütötte, füle vérzett. Az ágyába az osztály alkalmazottai helyezték vissza. Az ügyeletes orvos megvizsgálta, térben és időben dezorientáltnak találta. 3 óra 20 perckor 100 ml mannisolt kapott infúzióban, ágyrácsot helyeztek fel, karjait rögzítették. A beteg 6 óra 30 perckor eszméletlen volt, de csak 7 óra 30 perckor végeztek nála koponya CT vizsgálatot, amely a nyakszirttáj repesztett sebzését, az agy mindkét oldali homloklebenyének és a bal halántékfali lebenyének zúzódásait, valamint a kemény burok és lágy agyhártya alatt vérzést és a bal oldali középső koponyagödörre terjedő koponyaalapi törést állapított meg. A traumatológiai osztályra helyezték át, majd 9 óra 20 perckor súlyos tudatzavart észleltek nála, ezért idegsebészeti konzíliumot követően sürgősséggel a kaposvári kórház idegsebészeti osztályára szállították. 2015. február 21-én este elhunyt.

A felperes keresetében kérte, állapítsa meg a bíróság, hogy az alperes megsértette az egészséghez és a családhoz fűződő személyiségi jogait, alkalmazottainak K. J. balesetének bekövetkeztében és az azt követő ellátásával összefüggésben elkövetett mulasztásaival és ezért 5.000.000 forint sérelemdíj és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy K. J. ellátása során az elvárható intézkedéseket időben megtette, a megfelelő ellátást nyújtotta. A beteg fokozott vérzékenysége hozzájárult a koponyasérülés súlyosságához, továbbá a meglévő súlyos betegségei a komplikációk kialakulásához. Az ápolószemélyzet a balesetet elhárítani nem tudta. A követelést összegszerűségében is eltúlzottnak találta, mert K. J. természetes kór okú betegségei is igen súlyosak voltak.

Az alperes pernyertessége érdekében fellépett beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte. Vitatta annak jogalapját, és rámutatott arra, hogy K. J. élete abban az esetben sem lett volna bizonyosan megmenthető, hogyha időben elvégzik a szükséges vizsgálatokat.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes K. J. 2015. február 17-i beszállítását követően a betegellátás során, majd az intézményben 2015. február 18. napján bekövetkezett balesetével összefüggésben tanúsított gondatlan magatartásával, késedelmes betegellátással megsértette a felperes egészséghez fűződő személyiségi jogát, ezért kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 3.000.000 forint sérelemdíjat, továbbá ennek 2015. február 22. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 188.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes gondatlanul járt el, amikor a megfelelő betegfelügyeletet elmulasztotta, a beteg zavart állapota miatt indokolt rögzítést nem megfelelően alkalmazta, és abból a beteg ki tudott szabadulni. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy K. J. halálához egyértelműen az esés következtében elszenvedett koponyaűri sérülések vezettek. A fülvérzés jelentkezésekor fel kellett volna merülnie a beteget ellátó személyzetben a koponyasérülés lehetőségének. Jelentős rizikótényező volt az is, hogy a beteg tartósan véralvadásgátló gyógyszert szedett. Mindezekre figyelemmel sürgős CT vizsgálat elvégzése lett volna indokolt, de erre csak késedelmesen került sor. A CT vizsgálat késedelmes elvégzése és a késedelmes idegsebészeti konzílium miatt a beteg túlélési esélyei csökkentek. Tény, hogy az időben elvégzett vizsgálat és konzílium esetén sem bizonyos, hogy K. J. élete megmenthető lett volna, azonban esélyeit az időben elvégzett vizsgálat és beavatkozás javíthatta volna. Így a késedelmes és nem szakszerű ellátás nem felelt meg az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eütv.) 77.§ (3) bekezdése szerinti elvárható gondosságnak.

Az alperes magatartása következtében a felperes házastársát elvesztette, emiatt sérült a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:42.§-ának (1) bekezdésében említett magán- és családi élethez fűződő személyiségi joga. Ez megalapozza a Ptk. 2:52.§ (3) bekezdésében írt sérelemdíj iránti igényt, amelynek összegét a felróhatóság mértékéhez viszonyítva 3.000.000 forintban állapította meg. A haláleset időpontjától a Ptk. 6:532.§-a és 6:152.§-a (helyesen:6:48. § (1) bekezdés) alapján rendelkezett a késedelmi kamatról. Az alperest a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 81.§ (2) bekezdése alapján kötelezte perköltség fizetésére.

Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes tevékenysége és K. J. halála között ok-okozati összefüggés nem áll fenn. Az ápolók gondossága ellenére a beteg nem várt megbotlása és elesése okozta a halálos kimenetelű sérülést. A baleset bekövetkeztében az alperes alkalmazottai nem hatottak közre. Az elhunyt élete abban az esetben sem lett volna bizonyosan megmenthető, ha az alperes az igazságügyi orvosszakértő véleményében írt elvárható gondosságot nem sérti meg. A követelést összegében is eltúlzottnak tartotta, legfeljebb 1.000.000 forint sérelemdíjat tartott szükségesnek és arányosnak a felperest ért gyász kompenzálására a kereset jogalapjának megalapozottsága esetére. Hangsúlyozta, hogy K. J. idős korú, rossz egészségi állapotban lévő beteg volt, akit már otthonában családtagjai nem tudtak ellátni.