A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31020/2022/8. számú határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §, 52. § (1) bek., 179. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (2) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 110. § (2) bek., 237. §, 365. § (2) bek., 370. § (1) bek., 371. § (1) bek., 383. § (2) bek., 508. § (1) bek.] Bírók: Kovács Edit, Kulisity Mária, Vajas Sándor

A határozat elvi tartalma:

A munkavállaló a dolgozók buszjegy elszámolását valótlan adatok alapján végezte, ezáltal kárt okozott a munkáltatónak. A munkáltató a kárt, az okozati összefüggést, és az összegszerűséget bizonyította.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék M.70434/2021/19., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31020/2022/8.* (ÍH 2022.95)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

1.Mf.31.020/2022/8.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a személyesen eljárt Felperes1 (cím2) felperesnek, a alperesi képviselő (cím10) által képviselt alperes1 (cím1) alperessel szemben elmaradt munkabér és kártérítési viszontkereset iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 9.M.70.434/2021/19. számú ítélete ellen, a felperes 22. sorszámú fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint + Áfa másodfokú perköltséget.

A felmerült fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás

[1] A felperes 1999. március 1. napjától állt munkaviszonyban az alperesnél bérszámfejtő munkakörben. Az útiköltség elszámolással kapcsolatos adminisztratív teendőket a felperes végezte úgy, hogy az érintett dolgozóktól összegyűjtötte az elszámoláshoz szükséges menetjegyeket, majd készített egy "Volánbuszjegy elszámolás" nevű dokumentumot, ahol személyenként rögzített egy összeget, majd ezen összegeket összesítette. Az így elkészített dokumentumhoz csatolta az adott időszakra vonatkozóan átvett összes jegyet. A felperes a munkavállalókkal nem íratta alá a menetjegyek átvételét, továbbá azt sem, hogy az ellenértéket részükre átadta. Az összesítésen szereplő aláírások neve nem azon munkavállalóktól származott, akik megjelölésre kerültek. A pénztár az összesítő dokumentum alapján a felperes részére az ott feltüntetett összegeket kifizette, amely összeg átvételét a felperes aláírásával igazolta. A felperes azon munkavállalóknak, akik ténylegesen adtak le menetjegyet, annak ellenértékét borítékban átadta.

[2] A felperes az elszámolás módjával kapcsolatban az alperestől nem kapott utasítást. Az általa ténylegesen átvett menetjegyek és azok összegei alapján készítette el az elszámolást, melyen olyan munkavállaló is szerepelt, aki ténylegesen nem adott le menetjegyet. A felperes 2018. január 11. és 2018. július 19. közötti időszakban 498.733 forint összeget tüntetett fel az általa készített elszámoláson, melyhez nem kapcsolódott menetjegy.

[3] A munkáltatói jogkör gyakorlója és a főkönyvelő 2018. szeptember 3-án szembesítette a felperest az általa megvalósított szabálytalanságokkal, aki elismerte a szabálytalan pénzfelvétel tényét, majd távozott a munkahelyéről. Ezt követően az alperes 2018. szeptember 4. napján azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát.

[4] Az alperes a felperes részére az augusztus havi és munkaviszony megszüntetésekor készített elszámolásban szereplő munkabért nem fizette meg.

A felperes keresete, az alperes viszontkeresete

[5] A felperes a keresetében kérte az alperes kötelezését 256.790 forint elmaradt munkabér, kamat és perköltség megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt, bár azzal kapcsolatban nem terjesztett elő kereseti kérelmet. Előadta, hogy jogosult a munkabérre, mert azt a munkáltató az irányadó jogszabályi rendelkezések ellenére nem fizette ki.

[6] Az alperes a viszontkeresetében kérte a felperes kötelezését 485.687 forint kamat és perköltség megfizetésére.

[7] Előadta, hogy belső vizsgálat feltárta, hogy a felperes 2010. és 2018. közötti időszakban ténylegesen mindösszesen 4.609.077 forintot vett fel útiköltség elszámolás jogcímén jogosulatlanul az alperestől, valótlan tartalmú bizonylatok felhasználásával. A felperessel szemben azonban kizárólag a 2018. januártól júliusig terjedő időszakban jogosulatlanul felvett 485.687 forint összeget kívánta a perben érvényesíteni.

[8] Az alperes hivatkozott arra, hogy az elszámolásokon olyan személyek is feltüntetésre kerültek, akik egyáltalán nem utaztak abban a hónapban, illetve volt olyan, aki már régen nem lakott ott, de még mindig fel volt tüntetve úgy, hogy ő utazási ellenértéket kapott. Azon összegek amelyek elszámolásra feltüntetésre kerültek, nem voltak valósak, ellenértékét pedig a felperesnek odaadták, azonban ezek mögött ténylegesen menetjegy nem volt. Az alperes állította, hogy a felperes a pénz átvételét nem íratta alá senkivel, borítékot vettek át a munkavállalók, készpénzben fizette ki a felperes a Volánbuszjegy ellenértékét.

[9] A felperes vitatta a viszontkeresetet, mind jogalapjában, mind összegszerűségében. Előadta, hogy a munkavállalóknak alá kellett írni, miszerint leadták a jegyeket, melyet a felperes összesített, majd a könyvelés ez alapján végezte a számfejtést. Állította, hogy az elszámolás mindenben a szabályoknak megfelelő volt. Hivatkozott arra, hogy a felperes az alperes által előterjesztett összegszerűséget bizonyítékkal nem tudta alátámasztani.

Az elsőfokú bíróság határozata

[10] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 256.793 forintot elmaradt munkabér jogcímen, ezen összeg után kamatot. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 485.867 forint kártérítést, ezen összeg után kamatot, valamint 250.000 forint perköltséget.

Elmaradt munkabér

[11] Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelme szerint kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére, figyelemmel arra, hogy a munkabérből levonásnak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján van helye. Ilyen körülményre azonban az alperes a perben nem hivatkozott, ezért a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 42.§ alapján köteles a munkabér kifizetésére.