ÍH 2022.95 A MUNKAVÁLLALÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE

Sem más munkavállaló esetleges hanyag munkavégzése, sem a munkáltató ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása nem mentesíti a munkavállalót a kártérítési felelősség alól, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak. [2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §, 52. §, 179. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 110. §, 237. §, 365. §, 370. §, 371. §, 383. §, 508. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 1997. évi XLVII. törvény 4. §, 2011. évi CXII. törvény 5. §, Alaptörvény XXVIII. cikk.]

A felperes 1999. március 1. napjától állt munkaviszonyban az alperesnél bérszámfejtő munkakörben. Az útiköltség elszámolással kapcsolatos adminisztratív teendőket a felperes végezte úgy, hogy az érintett dolgozóktól összegyűjtötte az elszámoláshoz szükséges menetjegyeket, majd készített egy "V. jegy elszámolás" nevű dokumentumot, ahol személyenként rögzített egy összeget, majd ezen összegeket összesítette. Az így elkészített dokumentumhoz csatolta az adott időszakra vonatkozóan átvett összes jegyet. A felperes a munkavállalókkal nem íratta alá a menetjegyek átvételét, továbbá azt sem, hogy az ellenértéket részükre átadta. Az összesítésen szereplő aláírások nem azon munkavállalóktól származtak, akik megjelölésre kerültek. A pénztár az összesítő dokumentum alapján a felperes részére az ott feltüntetett összegeket kifizette, amely összeg átvételét a felperes aláírásával igazolta. A felperes azon munkavállalóknak, akik ténylegesen adtak le menetjegyet, annak ellenértékét borítékban átadta.

A felperes az elszámolás módjával kapcsolatban az alperestől nem kapott utasítást. Az általa ténylegesen átvett menetjegyek és azok összegei alapján készítette el az elszámolást, melyen olyan munkavállaló is szerepelt, aki ténylegesen nem adott le menetjegyet. A felperes 2018. január 11. és 2018. július 19. közötti időszakban 498.733 forint összeget tüntetett fel az általa készített elszámoláson, melyhez nem kapcsolódott menetjegy.

A munkáltatói jogkör gyakorlója és a főkönyvelő 2018. szeptember 3-án szembesítette a felperest az általa megvalósított szabálytalanságokkal, aki elismerte a szabálytalan pénzfelvétel tényét, majd távozott a munkahelyéről. Ezt követően az alperes 2018. szeptember 4. napján azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát.

Az alperes a felperes részére az augusztus havi és munkaviszony megszüntetésekor készített elszámolásban szereplő munkabért nem fizette meg.

A felperes a keresetében kérte az alperes kötelezését 256.790 forint elmaradt munkabér megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt, bár azzal kapcsolatban nem terjesztett elő kereseti kérelmet. Előadta, hogy jogosult a munkabérre, mert azt a munkáltató az irányadó jogszabályi rendelkezések ellenére nem fizette ki.

Az alperes a viszontkeresetében kérte a felperes kötelezését 485.687 forint és kamata megfizetésére.

Előadta, hogy belső vizsgálat feltárta, hogy a felperes 2010. és 2018. közötti időszakban ténylegesen mindösszesen 4.609.077 forintot vett fel útiköltség elszámolás jogcímén jogosulatlanul az alperestől, valótlan tartalmú bizonylatok felhasználásával. A felperessel szemben azonban kizárólag a 2018. januártól júliusig terjedő időszakban jogosulatlanul felvett 485.687 forint összeget kívánta a perben érvényesíteni.

Az alperes hivatkozott arra, hogy az elszámolásokon olyan személyek is feltüntetésre kerültek, akik egyáltalán nem utaztak abban a hónapban, illetve volt olyan, aki már régen nem lakott ott, de még mindig fel volt tüntetve úgy, hogy ő utazási ellenértéket kapott. Azon összegek, amelyeket elszámoltként feltüntettek, nem voltak valósak, az ellenértéket a felperesnek odaadták, azonban ezek mögött ténylegesen menetjegy nem volt.

A felperes vitatta a viszontkeresetet mind jogalapjában, mind összegszerűségében. Előadta, hogy a munkavállalóknak alá kellett írni, miszerint leadták a jegyeket, melyet a felperes összesített, majd a könyvelés ez alapján végezte a számfejtést. Állította, hogy az elszámolás mindenben a szabályoknak megfelelő volt. Hivatkozott arra, hogy a felperes az alperes által előterjesztett összegszerűséget bizonyítékkal nem tudta alátámasztani.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 256.793 forintot elmaradt munkabér jogcímen, ezen összeg után kamatot. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 485.867 forint kártérítést és kamatát.

Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelme szerint kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére, figyelemmel arra, hogy a munkabérből levonásnak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján van helye. Ilyen körülményre azonban az alperes a perben nem hivatkozott, ezért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 42.§ alapján köteles a munkabér kifizetésére.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes viszontkeresete megalapozott volt.

A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy az alperes által becsatolt pénztárbizonylatokon szereplő összegeket felvette a 2018. január és július közötti időszakban. A bizonyítási eljárás során megállapításra került, hogy a felperes az elszámolás alapján képező bizonylatokat a munkavállalókkal nem íratta alá.

A felperes által készített "V. jegy elszámolás" elnevezésű dokumentummal és az összegek átvételével összefüggésben a bíróság a meghallgatott S. L., R. I., G. I., D. Á. tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a tanúk a felperes által készített dokumentumot nem írták alá, és a tanúk neve mellett feltüntetett jegyek összegszerűsége sem felelt meg a valóságnak.

Az elsőfokú bíróság hivatkozott az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontjára, miszerint a felperesnek a munkáját az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások utasítások és szokások szerint kell végeznie. Figyelemmel arra, hogy a felperes elmulasztotta a munkavállalókkal aláíratni, hogy a jegyeket tőlük átvette, illetve az ellenértéket átadta, valamint az általa készített elszámoláson a munkavállalók mellett nem az ő aláírásuk szerepel, és a munkavállalók nem vagy nem olyan összegben adtak át menetjegyet, amely az összesítésen szerepel, a felperes munkaviszonyból származó kötelezettségét megszegte.

A kártérítés összegszerűségével kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes érdekében állt azon általa előadott tény bizonyítása, hogy a munkavállalók részére az általa átvett összegeket megfizette, figyelemmel arra, hogy a felperes az átvételt nem vitatottan nem adminisztrálta. A felperes bizonyítási indítványt e körben nem terjesztett elő.

A bíróság a tanúvallomások és a felmutatott elszámolások alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem tudott a pénztárból felvett 498.733 forinttal elszámolni, melynek következtében az alperes vagyonában értékcsökkenés állt be. A bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes azzal, hogy az általa készített összesítő dokumentumon úgy tüntette fel, mintha a munkavállalóktól átvett jegyeket a munkavállalók aláírásukkal igazolták volna, a munkáltatót tudatosan megtévesztette és kihasználta, hogy az alperes az ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta.