A Kúria Pfv.21128/2011/5. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 203. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A szerződés fedezetelvonó jellege miatt nem érvénytelenségi, hanem relatív hatálytalansági kereset terjeszthető elő. Ha a fél csak az érvénytelenség iránti keresetét tartja fenn, azt el kell utasítani. 1952. III. Tv. 275. § (4), 1959. IV. Tv. 200. §, 1959. IV. Tv. 203. §

***********

Pfv.VI.21.128/2011/5.szám

A Kúria a Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Jutasi György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nagy Éva ügyvéd által képviselt I. r., II. r. és a Kazinczy Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kazinczy Tibor ügyvéd által képviselt III. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 8.P.22.927/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.428/2010/4. számú rész- és közbenső ítéletével befejezett perében a jogerős rész- és közbenső ítélet ellen az alperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2012. január 17. napján megtartott tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős rész- és közbenső ítéletet hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Bíróság 8.P.22.927/2007/48. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II-III.r. alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 5.500.000 (ötmillió-ötszázezer) forint elsőfokú-, fellebbezési- és felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s :

Az I. r. alperes és a felperes jogelődje között tőkeszámla és értékpapír ügyfélszámla vezetésére vonatkozó szerződés jött létre. A megbízás teljesítése körében a felek között vita alakult ki a portfólió tényleges értékéről. Ennek keretében az I. r. alperes választottbírósághoz fordult, amely 54.921.000 forint és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kezdeményezte. Ennek megtörténte után a Fővárosi Bíróság jogerős végzésével kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek mint végrehajtást kérőnek 67.757.922 forintot, amely összeg megegyezett az I. r. alperesnek korábban kifizetett összeggel és kamataival.

Az I. r. alperes a Fővárosi Bíróságnak a választottbírósági ítéletet érvénytelenítő jogerős ítéletének kihirdetését követően a lányával a II. r. alperessel korábban kötött öröklési szerződést tartási szerződésre módosította. A II. r. alperes ennek következtében egy öröklakás és egy garázsingatlan tulajdonjogát szerezte meg. Az öröklakást adásvételi szerződéssel átruházta a III. r. alperesre az I. r. alperes haszonélvezeti joga bejegyzésének érintetlenül hagyásával. A per során a III. r. alperes az I. r. alperes hozzájárulásával az ingatlant a jóhiszemű IV. r. alperes részére értékesítette, akivel szemben a felperes elállása folytán a bíróság a pert megszüntette.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek között megkötött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és kérte az alperesek kötelezését annak tűrésére, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló követelése az ingatlanból kielégítésre kerüljön. A felperes álláspontja szerint az alperesek közötti ügyletek azért jöttek létre, hogy a felperes követelésének kielégítési alapját elvonják. A felperes az I. és II. r. alperesek vonatkozásában létrejött ügylet esetében a rokoni kapcsolatra tekintettel az ingyenesség és a rosszhiszeműség vélelmére hivatkozott. A III. r. alperes vonatkozásában azt adta elő, hogy a III. r. alperes tudott a felperes fennálló követeléséről és az ügylet fedezetelvonó jellegéről. A felperes a keresetét a per során módosította, kizárólag az I. és II. r. alperesek közötti tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint a garázsingatlan tekintetében az eredeti állapot helyreállítását kérte. Az öröklakás jóhiszemű jogszerzőre való átruházására tekintettel pedig az I. - III. r. alpereseknek a IV. r. alperes által vételárként megfizetett 49.500.000 forint összeggel megegyező kártérítés egyetemleges megfizetésére való kötelezését kérte a Ptk. 238. § (2) bekezdésére alapítottan a szerződés érvénytelenségével összefüggésben. Hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a szerződések a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint jóerkölcsbe ütközőek, ezért semmisek, mert a céljuk az volt, hogy a követelés kielégítésének alapjául szolgáló ingatlanokat az I. r. alperes vagyonából kivonják.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták, hogy a szerződések jóerkölcsbe ütköznének és tagadták, hogy azok fedezetelvonóak lettek volna. Részletesen kifejtették, hogy milyen körülmények vezették őket a szerződések megkötésére, amelyek során a felperes igénye kielégítési alapjának elvonása nem játszott szerepet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis. Elrendelte a garázsingatlan I. r. alperes tulajdonába való visszajegyzését az eredeti állapot helyreállítása jogcímén, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Utalt arra, hogy a több évtizedes ügyvédi gyakorlattal rendelkező I. r. alperesnek tisztában kellett lennie a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének jogkövetkezményeivel, számolnia kellett azzal, hogy a felperes az öröklakásingatlanra végrehajtást fog vezettetni, ennek ellenére megkötötte a leányával a tartási szerződést.

A II. és III. r. alperesek közötti szerződés fedezetelvonó jellegét az elsőfokú bíróság szerint alátámasztotta az a körülmény is, hogy a III. r. alperes az I. r. alperessel évekig üzleti kapcsolatban állt, amelyet az alperesek a személyes meghallgatásuk során elhallgattak. A III. r. alperes emellett az ingatlant a használat szándéka nélkül vásárolta meg, azon az I. r. alperes haszonélvezeti joga fennmaradt. Az elsőfokú bíróság szerint mindhárom alperes vonatkozásában megállapítható, hogy a szerződéseket azzal a céllal kötötték meg, hogy az ingatlan kikerüljön az I. r. illetve a II. r. alperes tulajdonából és ezáltal meghiúsítsák az ingatlanra vezethető végrehajtást.

Az elsőfokú bíróság az I. - III. r alperesek elleni kártérítés iránti keresetet elutasította, mert azt idő előttinek minősítette. Álláspontja szerint az ítélethozatalkor - figyelemmel arra, hogy az I. r. alperesnek is van igénye a felperes szemben - a kár bekövetkezését, illetve annak mértékét nem lehetett megállapítani.