BH+ 2012.5.196 A szerződés fedezetelvonó jellege miatt nem érvénytelenségi, hanem relatív hatálytalansági kereset terjeszthető elő. Ha a fél csak az érvénytelenség iránti keresetét tartja fenn, azt el kell utasítani [Ptk. 200. §, 203. §].

Az I. r. alperes és a felperes jogelődje között tőkeszámla és értékpapír ügyfélszámla vezetésére vonatkozó szerződés jött létre. A megbízás teljesítése körében a felek között vita alakult ki a portfólió tényleges értékéről. Ennek keretében az I. r. alperes választottbírósághoz fordult, amely 54 921 000 forint és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kezdeményezte. Ennek megtörténte után a Fővárosi Bíróság jogerős végzésével kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek mint végrehajtást kérőnek 67 757 922 forintot, amely összeg megegyezett az I. r. alperesnek korábban kifizetett összeggel és kamataival.

Az I. r. alperes a Fővárosi Bíróságnak a választottbírósági ítéletet érvénytelenítő jogerős ítéletének kihirdetését követően a lányával a II. r. alperessel korábban kötött öröklési szerződést tartási szerződésre módosította. A II. r. alperes ennek következtében egy öröklakás és egy garázsingatlan tulajdonjogát szerezte meg. Az öröklakást adásvételi szerződéssel átruházta a III. r. alperesre az I. r. alperes haszonélvezeti joga bejegyzésének érintetlenül hagyásával. A per során a III. r. alperes az I. r. alperes hozzájárulásával az ingatlant a jóhiszemű IV. r. alperes részére értékesítette, akivel szemben a felperes elállása folytán a bíróság a pert megszüntette.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek között megkötött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és kérte az alperesek kötelezését annak tűrésére, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló követelése az ingatlanból kielégítésre kerüljön. A felperes álláspontja szerint az alperesek közötti ügyletek azért jöttek létre, hogy a felperes követelésének kielégítési alapját elvonják. A felperes az I. és II. r. alperesek vonatkozásában létrejött ügylet esetében a rokoni kapcsolatra tekintettel az ingyenesség és a rosszhiszeműség vélelmére hivatkozott. A III. r. alperes vonatkozásában azt adta elő, hogy a III. r. alperes tudott a felperes fennálló követeléséről és az ügylet fedezetelvonó jellegéről. A felperes a keresetét a per során módosította, kizárólag az I. és II. r. alperesek közötti tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint a garázsingatlan tekintetében az eredeti állapot helyreállítását kérte. Az öröklakás jóhiszemű jogszerzőre való átruházására tekintettel pedig az I-III. r. alpereseknek a IV. r. alperes által vételárként megfizetett 49 500 000 forint összeggel megegyező kártérítés egyetemleges megfizetésére való kötelezését kérte a Ptk. 238. § (2) bekezdésére alapítottan a szerződés érvénytelenségével összefüggésben. Hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a szerződések a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint jóerkölcsbe ütközőek, ezért semmisek, mert a céljuk az volt, hogy a követelés kielégítésének alapjául szolgáló ingatlanokat az I. r. alperes vagyonából kivonják.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták, hogy a szerződések jóerkölcsbe ütköznének és tagadták, hogy azok fedezetelvonóak lettek volna. Részletesen kifejtették, hogy milyen körülmények vezették őket a szerződések megkötésére, amelyek során a felperes igénye kielégítési alapjának elvonása nem játszott szerepet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis. Elrendelte a garázsingatlan I. r. alperes tulajdonába való visszajegyzését az eredeti állapot helyreállítása jogcímén, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Utalt arra, hogy a több évtizedes ügyvédi gyakorlattal rendelkező I. r. alperesnek tisztában kellett lennie a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének jogkövetkezményeivel, számolnia kellett azzal, hogy a felperes az öröklakásingatlanra végrehajtást fog vezettetni, ennek ellenére megkötötte a leányával a tartási szerződést.

A II. és III. r. alperesek közötti szerződés fedezetelvonó jellegét az elsőfokú bíróság szerint alátámasztotta az a körülmény is, hogy a III. r. alperes az I. r. alperessel évekig üzleti kapcsolatban állt, amelyet az alperesek a személyes meghallgatásuk során elhallgattak. A III. r. alperes emellett az ingatlant a használat szándéka nélkül vásárolta meg, azon az I. r. alperes haszonélvezeti joga fennmaradt. Az elsőfokú bíróság szerint mindhárom alperes vonatkozásában megállapítható, hogy a szerződéseket azzal a céllal kötötték meg, hogy az ingatlan kikerüljön az I. r. illetve a II. r. alperes tulajdonából és ezáltal meghiúsítsák az ingatlanra vezethető végrehajtást.

Az elsőfokú bíróság az I-III. r alperesek elleni kártérítés iránti keresetet elutasította, mert azt idő előttinek minősítette. Álláspontja szerint az ítélethozatalkor - figyelemmel arra, hogy az I. r. alperesnek is van igénye a felperes szemben - a kár bekövetkezését, illetve annak mértékét nem lehetett megállapítani.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperesek is fellebbezést nyújtottak be. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. II. r. alperesek közötti tartási szerződés, valamint a II. III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenség megállapítására, továbbá a garázsingatlan vonatkozásában az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelmet elutasította. A másodfokú bíróság e körben tehát részítéletet hozott, míg a kártérítési felelősség vonatkozásában közbenső ítéletében megállapította az I-II-III. r. alperesek egyetemleges kártérítési felelősségét az öröklakás-ingatlannak a kielégítési alapból történő kivonása miatt keletkezett felperesi károkért. A kár összege tekintetében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A fellebbezési eljárásban felmerült perköltséget pedig megállapította azzal, hogy arról az új eljárásban eljáró bíróság fog dönteni.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fellebbezések részben megalapozottak voltak. A felperesnek egyrészt nem volt joga a Pp. 123. §-a értelmében megállapítási kereset előterjesztésére, másrészt érdemben is jogszabálysértő volt, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében a fedezetelvonás miatt a szerződések érvénytelenségét állapította meg. A másodfokú bíróság szerint a felperes valójában mindvégig fedezetelvonásra alapította a követelését a Ptk. 203. §-a alapján, ez a követelés megalapozott volt. Mindkét szerződés a felperes fedezetének elvonását szolgálta. Az I. és II. r. alperesek hozzátartozói kapcsolatára figyelemmel a Ptk. 203. § (2) bekezdése vélelmet állít fel a II. r. alperes rosszhiszeműsége mellett, ez a vélelem a peradatok szerint nem dőlt meg. Ilyen törvényi vélelem a III. r. alperes rosszhiszeműségére vonatkozóan nem állt fenn, azonban a perben felderített adatok a III. r. alperes rosszhiszeműségének megállapítását is megalapozták. A III. r. alperes üzlettársa volt az I. r. alperesnek. A IV. r. alperessel való szerződéskötés a III. r. alperesre történő kereset kiterjesztést követően történt meg, így a III. r. alperes által történt értékesítés ténye nem hagy kétséget a III. r. alperes rosszhiszeműségét illetően.